Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-11 / 35. szám

2003. Február 11., kedd ŰRKUTATÁS Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Búcsú a tragikus sorsú Columbiától _______Az Europress jelenti Washingtonból ___ H ússzoros hangsebességgel közelített a Columbia a floridai le­szállópálya felé. A legénység ekkor már sejthette: valami végzetes hiba történt. Az űrrepülőgép hirtelen és váratlanul megfordult. Alig negyed órával a tervezett leszállás előtt. Hétszer kondult meg a harang a hét asztronauta emlékére Hous­tonban a keddi gyászszertartáson. Rick Husband parancsnok, William McCool pilóta, Michael Anderson, a rakományért felelős űrhajós, David Brown, Laurel Clark, Kalpana Chawla és lián Ramon, a misszió szakértői tiszte­letére. Önvád és beismerés A külső üzemanyagtartály felüle­téről lepattant, szűk egykilós da­rabka a bal szárny alatt nekiütő­dött az űrsikló testének, sérülést okozva a futómű közelében. Ami­kor az űrsikló belépett a föld lég­terébe, ezen a ponton az átlagos­nál négyszer magasabb túlhevü- lést mértek, szemben a jobb szárnnyal, ahol csak a leszállást megelőző fékezés következtében fellépő, normális felmelegedést je­lezték a műszerek. A sérült hővédőpajzs gyakorlatilag fel­mondta a szolgálatot - közölte Ron Dittemore, a program mene­dzsere. Míg sajtótájékoztatója csak szigorúan a tények kommen­tálására szorítkozott, azóta egyre Biztos vagyok benne, hogy nem szenvedtek - nyugtatgatta magát a Cape Canaveral-i állomáson várakozó Elizer Wolferman, az izraeli űrhajós édesapja. - Vajon min mentek keresztül, mi­re gondoltak, amikor látták, vesztésre áll­nak? - kérdezte maga elé meredve, miköz­ben a többi rokonnal együtt várta a Colum­bia földet érését. több mondat utalt arra - az önvád és a beismerés kritikus hangján -, hogy tévesen ítélték meg az első látszatra komolytalannak ható problémát. Hajszálpontosan ez történt ugyanis a Columbia legel­ső útján, 1981-ben: akkor 13-15 hővédő tégla sérült meg. A törté­net akkor szerencsés véget ért: a legénység megmenekült. Épp a Challenger 17 esztendő­vel ezelőtti tragédiájának évfordu­lóján, a Columbia küldetésének 12. napján tette feljegyzései végére a pontot a NASA szakértője, Don L. McKoroon, megállapítva, hogy az űrsikló indulásakor készült fel­vételek tanúsága szerint a burkolat ötven centiméteres sérülése nem tekinthető életveszélyesnek. A NASA-nak régóta fejfájást okoz az üzemanyagtartályt borító pajzs az elmúlt 20 évben előfordult kisebb- nagyobb töredezések miatt. A Standford Egyetem kutatója, Elisabeth Pale-Comell már egy év­tizede figyelmeztette az amerikai űrközpontot a balesetveszélyre. Váratlan fordulatot vett hét köz­ben a vizsgálat iránya. Ron Dittemore szerint egyre valószí­nűtlenebb, hogy a szigetelőanyag a felelős a katasztrófáért. Az űr­sikló utolsó 32 másodpercének adatait elemezve a vizsgálat most az automata ellenőrző rendszerre koncentrál, mert a robotpilóta a bal szárnyon keletkezett rendkí­vül erős légellenállást nem tudta kiegyensúlyozni. Ennél egy kicsit többet mon­dott el a NASA repülésigazgatója, Milt Heflin a Los Angeles Timesnak: „Valószínűsítem, hogy meteor vagy űrszemét ütközött az űrsiklónak, amiből több millió da­rab kering a Föld légtere felett” - jelentette ki. Ezt a feltételezést erősíti meg egy újabb hír: egy San Franciscó-i internetes újság szá­molt be arról az amatőr digitális fényképfelvételről, amelyet egy csillagász készített a Columbia szétesése előtti percekben. A NA­SA által azóta is vizsgált felvétel szerint, illetve a fotós elbeszélése alapján egyelőre annyi tudható, hogy alulról közelített az űrsikló felé egy lila fénynyaláb, amely robbanást idézett elő. A NASA szakértői persze utó­lag alaposan elemezték a lehetsé­ges menekülési útvonalakat is, és arra a belátásra jutottak, hogy gyakorlatilag egyik sem segített volna a legénységen. A Nemzet­közi Űrállomás túl messze és más keringési pályán állt, megközelít­hetetlenül a Columbia számára, s elegendő üzemanyag és oxigén­tartalék sem állt a rendelkezésére - állítja Ron Dittemore. S hogy mi­ért nem javították meg az űrhajó­sok a hibát? Mert nem volt megfe­lelő felszerelés, alkatrész, ruhá­zat. Ráadásul a földi irányító köz­pont nincs berendezkedve két űr­repülőgép irányítására. Új űrpolitika A Challenger katasztrófáját köve­tő években nem egy kísérlet tör­tént arra, hogy az űrsiklókat kor­szerűsítsék. Két éve ötmillió dol­láros pályázat keretében tervek készültek a végszükség esetén igénybe vehető katapultülések, a törzstől leválasztható, ejtőernyő­vel működtethető pilótafülke ki­vitelezésére. A NASA vezetése Ron Dittemore az üzemanyagtartály szigetelésének egy darabjával fotók: europress/epa azonban nem tartotta feltétlenül szükségesnek a feladatot, inkább azon törték a fejüket, hogyan le­hetne még 25 évvel meghosszab­bítani a Columbia élettartamát - idézte a NASA-tól Fred Gregory szavait a The Washington Post különszáma. Az is nyilvánosság­ra került, hogy a NASA-nál sokan ellenezték ezt az elképzelést, a Columbiát pedig már 2001-ben ki akarták vonni a forgalomból. George Bush egyértelművé tet­te: az űrkutatási program nem áll­hat le. A 2004. évi költségvetés­ben épp a tragédia következtében módosításokat hajtottak végre az erre vonatkozó fejezetben, 500 millió dollárral megtoldva az elő­zetesen beígért forrásokat, ame­lyek így összesen 15,5 milliárd dollárt irányoznak elő a NASA számára, ezen belül 3,9 milliárdot az űrsiklók felújítására és karban­tartására. Az új űrpolitika a robo­tok. alkalmazását, a Mars-túrát, valamint bázis kiépítését tartal­mazza a Holdon. Ember vagy robot? A Challenger katasztrófája után 32 hónapra leállt az amerikai űrsik- lóprogram. Ezt most nem enged­heti meg magának a NASA, hiszen két amerikai és egy orosz űrhajós tartózkodik a Nemzetközi Űrállo­máson. Márciusban kellene star­tolnia az Atlantisnak, hogy időben hazahozza őket. Az Atlantisnak már ki kellett volna gördülnie a hangárból, de még nem született döntés az indítás időpontjáról. Egy orosz teherűrhajó a minap annyi élelmiszert, üzemanyagot és ellát­mányt vitt magával, amellyel gya­korlatilag júniusig kihúzhatják az űrhajósok. A nagyszabású tervek ellenére többen komolyan aggódnak ami­att, hogy változatlan formában to- vábbvihető-e az űrsiklóprogram. A Fehér Háznak szóló felterjeszté­sekben még az szerepelt, hogy évente 50-60 utazást lehet megva­lósítani, egyenként 5,5 millió dol­láros költségből - ismertette a té­nyeket John Logdson, a George Washington Egyetem űr­kutatója. Ehhez képest az alkal­mankénti 400-500 milliós költség­ből évente csupán 5-6 küldetést tudtak végrehajtani. Ez hihetetle­nül drága program - véli a kutató. Theodore Főstől, a massachu- settsi műszaki főiskola szakértője Sean O’Keefe, a NASA főigazgatója és Nyikolaj Mojszejev, a Roszavia- koszmosz vezérigazga­tójának első helyettese szerint hónapokat vehet igénybe a Colum­biát ért szerencsétlen­ség okainak kiderítése, ami előfeltétele az űr­siklók újbóli szolgálat­ba állításának. A két fél pénteken megállapo­dott: ezt a nehéz idő­szakot a Nemzetközi Űrállomás üzemelteté­sében orosz Progressz automatikus teherűrha­jók és Szojuz személy- szállító űrhajók segítsé­gével hidalják át. mellesleg teljesen kiiktatná az em­beri személyzetet, hisz a robotku­tatás nemcsak biztonságosabb, hanem olcsóbb is. Ezeket a hangokat azonban jobbára elnyomja az a vélemény, amit Gene Ceman, az Apollo 17 asztronautája, az utolsó Hold­utasok egyike oly találóan fogal­mazott meg: „Az emberiség jö­vőjét az a tudat is meghatározza, amellyel az űrt felfedezte és meghódította. Márpedig az élet új felfedezése kockázattal jár. S ha ennek ez az ára, azt vállal­nunk kell!” CSERNYÁNSZKY JUDIT utaskabin (parancs­nok, pilóta, kutató űrhajósok; maximum 7 személyi hasznostehertartály; átmérő: 4,57 méter, hosszúság; 18,28 méter, szállítható összsúly: manőverező hajtómű egyenként 26688 newton tolóerővel külső üzemanyagtank; hosszúság: 47 méter, átmérő 8,38 méter hosszúság: 37,24 méter, szárny fesztávolsága: 23,79 méter szilárd üzemanyag meghajtású indító segédrakéta egyenként 12,9 millió newton tolóerövel (tengerszint feletti magasság­ban); hosszúság: 45,46 méter, átmérő: 3,7 méter űrsikló fő rakétahajtómü egyenként 1,668 millió new­ton tolóerövel (tengerszint feletti magasságban) Jéghideg fehérizzás Kétségtelen tény, hogy az űrrepülőgép megjelenése új korszakot nyitott a kozmosz kutatásában. Az Egye­sült Államokban tulajdonképpen a Hold-utazások programját váltotta fel a jóval több gyakorlati haszon­nal járó terv megvalósítása. Csaknem 14 esztendeje, 1979 augusztusában Cape Canaveralban már az űr­sikló volt az igazi sláger: ekkor már gyakorlatilag hét­éves múltra tekinthetett vissza, jóllehet a Föld légkö­rét csak hónapokkal később hagyta el. A NASA 1972- ben adott megbízást az ezzel foglalkozó cégeknek a space shuttle kifejlesztésére. Az Enterprise 1976. szeptember 17-én gördült ki a kaliforniai Palmdale egyik katonai bázisának hangárából, hogy az Edwards légitámaszponton 1977. január 31-én elő­ször emelkedjék el a földről, akkor még egy Jumbo Jet hátára szerelve. Összesen ötször szállt le szabad­repülés után személyzet nélkül, majd két alkalom­mal pilótákkal a fedélzetén. Miközben a floridai Cape Canaveralban, a Ken­nedy Űrközpont területén megépült a világ legna­gyobb - 4950 méter hosszú és 99 méter széles - le­szállópályája, elkészült a Columbia is, az amerikai űrkutatás büszkesége. A mérnököknek nehéz felada­tot kellett megoldaniuk: az eddigi „egyszer használa­tos” űrkabinok helyett egy összesen száz fel- és le­szállásra alkalmas, formájában és feladataiban egy­aránt repülőgépet idéző jármű megalkotását. Kétség­telen tény, hogy a külön erre a célra kifejlesztett anya­gok közül külön is kiemelkedett a borítás, amelyet az űrközpont bemutatótermében rendkívül látványos körülményektől övezve mutattak be a látogatóknak. Az emelvényen hőálló ruhába öltözött idegenveze­tő tart a kezében egy távolról leginkább hungarocell­re hasonlító tégladarabot. Lángpisztollyal fehérizzá­sig hevíti, majd másodpercnyi késlekedés nélkül az egyik meghökkent néző kezébe adja. S lám micsoda meglepetés: a tégla belül még tüzes, ám a külseje hi­deg. - Bőröm érzékeli a jeges hőmérsékletet, szemem az izzást - máig nem értem, miként lehet ilyen anya­got létrehozni. A téglának különleges hőhatásokat kell kiállnia: a gép hasán, a szárnyak alsó részén és az orrnál, öszszesen 1105 négyzetméteres felületen 1260 Celsius-fokos hőmérsékletet kell kiállnia, 121,9 kilo­méteres magasságban - másodpercenként 7434 kilo­méteres sebességgel - lépve a Föld légkörébe. Az űr­repülőnek ezt az érzékeny részét mintegy 20 ezer da­rab ilyen különleges tégla borítja. Az 1978-ban megépült Columbia volt az első űrrepülőgép, amely Föld körüli pályára állt, társa, a Challenger 1979-ben készült el. Ma már egyik sem létezik... GYŰ LAY ZOLTÁN Nagyobb katasztrófák 1957-1959: a Kapusztyin Jár kísérleti terepről indí­tott orbitális repülések során három szovjet űrpilóta vesztette életét 1961. március 23.: Csillagvárosban a földi kikép­zéskor a túlnyomásos oxigénkamrában kitört tűzben életét vesztette Valentyin Bondarenko űrhajósjelölt 1967. január 27.: az amerikai holdkutatási program részeként - még a Föld körüli pályán végzett kísér­letre készülve - a földi ellenőrző gyakorlatozás köz­ben a parancsnoki kabin elektromos rövidzárlata okozta tűz miatt felrobbant és megsemmisült az Apollo űrhajó. Utasai - Virgil Grissom, Edward * White és Roger Chaffee - meghaltak 1967. április 24.: Vlagyimir Komarov szovjet mér­nök-ezredes, űrhajóspilóta a Szojuz-1 űrhajón vég­zett repülés után, leszálláskor életét vesztette. A vizsgálat szerint a nagy hőmérsékleti áramlattól a csavarmeneten plazma haladt át és kiégette az űr­hajó alját. A fékező ejtőernyő nem nyílt ki, a pótejtő- emyö pedig összetekeredett 1971. június 30.: a Szojuz-11 szovjet űrhajó három űrhajósa - Georgij Dobrovolszkij alezredes, Viktor Pacajev kísérletező mérnök és Vlagyiszlav Volkov - fedélzeti mérnök a Szaljut-1 űrállomáson folytatott háromhetes kísérletezés után, leszálláskor meghalt. Az űrhajósok halálát az okozta, hogy a leszálló kabinból megszökött a levegő 1986. január 28.: a Challenger amerikai űrrepülő­gép a Cape Canaveral-i start után 73 másodperccel felrobbant. A hét utas - Michale Smith, Francis Scobee, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Gregory Jarvis, Judith Resnik asztronauta és Christa McAuliffe tanárnő - életét vesztette

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom