Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-01 / 27. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MAGAZIN 2003. Február 1., szombat Faragó Zoltán: T £ R E P j Á ZZ Ó Zúzmara Meleg volt a januárban megszokotthoz képest az elmúlt napokban, olvadozott a hó, az ereszcsatornák bádogján halk, ütemes ritmust dobolva szaladt le a hóié a háztetőkről. A napkorong csak elvétve ragyogott át az elvékonyodó felhőrétegen, s gyakran ülte meg köd a völgyeket. Alig egy héttel ezelőtt azonban teljesen más volt a világ! Reggelre zúzmara hullott, fehérbe öltöztetve a fákat és a bokrokat; majdnem úgy nézett ki minden, mintha friss hó esett volna. A felhők eltakarodtak az égről, az első napsugarak pedig vörösre festették az ég alját, amikor előbújtak a Muzsla-bérc mögül. A domb oldalában álldogáló mezei nyúl olyan hosszú árnyékot vetett maga alá a hóra, hogy messziről szamár nagyságúnak látszott, ami a hosszú füleket illeti, tulajdonképpen rendben is lett volna a dolog... A völgy alját különösen sűrű zúzmara lepte el, betakarva a nádszálakat, a mácsonyákat, a füzek gallyait, a cserjéket, a hó fölé magasodó fűszálakat. A bozótos, nádas, gazos terület, ami a 21-es számú főútról Alsótold felé vezető aszfaltcsík mellett húzódik, mesevilággá változott a zúzmara alatt. Néha, amikor a gallyak már nem bírták tovább a rájuk nehezedő súlyt, egy-egy zúzmarás rész leszakadt róluk, s fehér jégkristályocskák halk surrogással hullottak a földre. Egyébként nagy a reggeli csend, csak a fagyott, kérges hó ropog minden lépésre. A zajt, úgy tűnik, meghallja a domb oldalában álló nyúl, pedig jó messze van. Megbillegteti a füleit, azután eliramodik az ellenkező irányba. Néhány másodpercig még látni, de azután eltűnik a domb gerince mögött. A nádasból fácánkakas kel szárnyra, zúzmarát verve a bugákról, majd kakatolva leszáll valahol a bokrok mögött. Kökény, fűz, pár vadrózsa és bodza alkotja az áthatolhatatlan, vadrejtő sűrűséget, amit aztán műút felől kerülök meg. Közben hatalmas csapat citromsármány röppen le elém a padkára, keresgélve szűkös téli táplálékát, ami télen nagyrészt a széthullajtott lócitromok megemésztetlen részeiből, meg a gyomnövények mag- vaiból kerül ki. A madárkák eléggé bizalmasak, bevárnak pár lépésnyire, de azután csak elröppenek. A fehér ruhába öltözött gazosban széncinege kiált, süvöltő füttyöget bánatosan, azután szarka kel szárnyra cserregve egy fűz koronájából. Valahol dolmányos varjú károg rekedten, majd egy kis csapat jelenik meg a domb felett: nyolcat számolok belőlük. Végre akad egy alkalmas nyiladék, amin át lehet menni a gazos másik oldalára. Út közben egy fácántyúkot verek fel. A sűrűbe röppen, de egy ideig még hallom a neszezését a kökénycserjék aljából. Megállók ezen a részen, mert a növényzet jó takarást kínál, és várok: valami azt súgja, hogy érdemes itt lesben állni... Pár perc múlva aztán hatalmas csapat , pintyféle repül el a fejem felett: néhány an közülük nem látnak meg időben, ezek szinte a fejemet súrolják a szárnyaikkal. Tengelicek, zöldikék, meg, ha jól látom, az északi tundrákról érkezett vendégek, sárga csőrű kenderikék is akadnak közöttük. A többségük persze citromsármány, néhányan közülük tőlem pár lépésnyire telepszenek le. Összesen lehetnek vagy százötvenen, s valami igencsak rájuk ijeszthetett... Amikor már az utolsók is elbújnak a gallyak közé, egy másik északi vendég, egy nagy őrgébics repül el mellettem. Igaz, hogy ragadozó hajlamokkal bíró madár, de azért ekkora riadalmat aligha okozhatott... A következő pillanatban aztán kiderül, hogy alighanem a gébics is a menekülők seregébe tartozik, mert egy szürkés villám követi: termetes héja pásztázza végig a bokrokat, alacsonyan, a földtől egy-két méterre repülve. Nem látom sokáig, de amíg igen, addig nem csap le semmire. Hiába ez a rengeteg apró madár, nagyon ügyesen vigyáznak arra a tollas bőrükre... A szántóföldet tenyérnyi vastagságú, hangosan ropogó, jeges hókéreg takarja. A nyomok szerint, mielőtt megfagyott volna, két őz és egy róka járt erre. Nagy zajt okoz itt minden lépés, fel is zavarok egy nyulat a Fácán repül a gazos, bozotos terület felett bozót széléből. A nyílt mező felé pattan, de azután tesz egy kis félkört és visszatér a gazosba. Amikor kiérek egy kökénybokor mögé, újra megpillantom: a ritkás nádason igyekszik keresztül, hosszú füleit egészen hátracsapva, szinte macskamódra surran... Aligha tetszik neki, hogy a fejére, a nyakába, a hátára hull a zúzmara! Újra varjúkárogást hoz az enyhe szellő, azután felverek egy fácánt, majd ismét meg kell állni hallgatózni: mintha holló korrogna valahol, de nem biztos... Talán szajkó tanulta el a varjúfélék óriásának hangját, s ő akar becsapni? Ki tudja. Négy fenyőrigó repül a bozótos felett, azután még kettő követi őket, kissé lemaradva pedig még egy. Azt figyelem, hogy hol szánhattak le, amikor patacsattogás hallatszik a hátam mögül, s pár perc múlva egy lovas kocsi ér mellém. Nem a hagyományos parasztszekér, hanem a zöldre festett, gumikerekű, platós fajta, de két szép muraközi húzza, az egyik fehér, a másik pej. A bakon egy idősebb férfi, meg két húsz év körüli fiú ül. Megállók az út szélén, s gyönyörködöm a lovakban - ritka látvány ebben a eltraktorosodott világban! Amikor a közelembe ér a kocsi, köszönök a bakon ülőknek, mire a bácsi megböki a kucsmája szélét, s annyit mond:- Hello. Sehogyan sem illik a lovas kocsihoz, a kucsmához, de még a fehérbe öltözött tájhoz sem... Az élmény hatása alatt taposom tovább a ropogó havat, közben felzavarok két, egymás közelében zsákmányra leső egerészölyvet. Nagy kört írnak le a völgy felett, s rövidesen szem elől tévesztem őket. A völgy aljában, a bokrok és a nádas foltok között akad egy tisztás rész. Ezen keresztül ballagok, amikor egy léprigót is látok, egyébként meglehetősen csendes a bozótos. Rövidesen egy kút maradványa kerül elém; még jó, hogy idejében észrevettem. Nincs már sok belőle, csak egy kövekkel kirakott, kör alakú lyuk mutatja a helyét. Még jó, hogy nem estem bele, mert ettől legfeljebb az óvja az embert, ha a lába elé néz, amit madarászás közben, ugye, nem lehet folyamatosan csinálni... Ismét felverek egy fácánt, valahonnan három süvöltő röppen elém, azután egy újabb csapatra való citromsármány. Amikor a nádason keresztül csörtetek át a gazos másik oldalára, újabb nyulat riasztok fel: hatalmas ugrásokkal menekül biztonságosabb hely felé a tapsi, s rövidesen eltűnik a sűrűben. A SZERZŐ FELVÉTELEI Szarkafészek sötétlik ott a bokron? A távcső aztán elárulja, hogy gatyásölyv telepedett az alacsony fűz koronájába. Amikor a közelébe érek, elrúgja magát a gallyról, s méltóságteljes szárnycsapásokkal repül végig a gazos felett, majd a szántóföld fölé kanyarodik, hogy aztán ugyanott tűnjön el a domb gerince felett, ahol úgy egy órája a mezei nyúl. A földút közepén egy kupacra való, még egy kicsit gőzölgő lócitrom árulkodik arról, hogy nemrég erre járt a lovas kocsi. Furcsa dolog: a citrom- sármányoknak éppen ezek halmocskák jelentik az életet, azt, hogy pár hét múlva fagyról, hóról, jeges szélről megfeledkezve fészkeléshez kezdhessenek... Meg aztán, a név szójátékra ad okot: ló, lócitrom, citrom, sármány, citrom- sármány, - lócitromsármány... Ez persze ugyanúgy nem illik a téli tájhoz, mint a kucsmához a hello... A tartalomból: Egy roma nem csinál nyarat Győzike sztár lett. A kereskedelmi rádiók bete- lefonálós műsorai és az internetes chatfórumok napok óta az ő dicséretét zengik. Mind többen állítják, hogy a Romantic frontembere egyetlen Big Brotheres hét alatt többet tett a cigányság elfogadtatásáért, mint bárki azelőtt. Korántsem biztos azonban, hogy Gáspár Győző fanatikus rajongóinak igaza van. Úgy fest ugyanis, hogy Magyarországon hősünktől függetlenül is helyzetbe kerültek a romák, hiszen népszerűek a cigány festők és muzsikusok, rádiójuk pedig mértékadó médiumnak mondható. Kartal Zsuzsa író állítja: a cigányság felzárkóztatása, elfogadása közügy, hiszen „csak velük együtt zárkózhatunk föl. Nincs két Magyar- ország.” Kávé és Ahogy a világ más szegleteiben, úgy Pesten és vidéken is gombamód szaporodnak a kü- 1 ö n f é 1 e internetes kávézók. Jellemző, hogy immár a világörökség részeként számon tartott Andrássy úton is egymást érik a netkávézók. - Úgy fest, az információs társadalom új életformát internet „szült”. A fiatalok a modern, pörgős életstílust igyekeznek vegyíteni a régi korok megnyugvást adó szokásával. Mindezt sajátos atmoszfé- rájú közegben teszik - summázza Veér András pszichiáter. A kíváncsi netfürkészek egyébként igen igényesek, ezért egy valamirevaló kávézó alaptartozékának számít a bérelt vonalas P4-es (1,8 Ghz) számítógép, aminek segítségével bérelt vonalon lehet megközelíteni a világhálót. Ágij OWs ia|ka: együtt a viilaiakók énekkara A Való Világ egykori üdvöskéje, Ági tavasszal lemezt jelentet meg. Állítólag Jennifer Lopez honi kópiájaként kíván majd tündökölni a nemrégiben még polgári foglalkozást űző, a tinédzserkorból éppen csak kinőtt „díva". Az üdvöskét jól felfogott anyagi érdekek miatt a Back II. Black zenekar pátyolgatja. Úgy fest azonban, hogy nem csak Ági danászik mostanság lelkesen: a monstre tv-show óta Oki is nyomja a métáit. A villa hajdani Jetiejét az Omen együttes segíti: vezetőjük, Nagyfi László szerint az sem baj, hogy hősünk nem ismeri a kottát, mivel „jó fazon, őszinte baromállat”. Természetesen a legnagyobb villasztár, Majka (újabban: Majkapapa) sem marad ki a jóból: ő Dopeman védőszárnya alatt kezd rappelgetni. ___________JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES___________ E lmúlt heti helyes megfejtésünk: „Azt ne mondd, hogy ez a nő öt perce még varangyos béka volt!" A szerencse Uhlár Betrix, Nógrádsáp, Kossuth út 5. sz. alatti olvasónknak kedvezett, ő e heti nyertesünk. Kérjük, hogy mai keresztrejtvényünk megfejtését február 6-ig küldjék el szerkesztőségünk címére.
