Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-05 / 30. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. FEBRUÁR 5., SZERDA IDŐJÁRÁSTÓL FÜGGŐ FOLYTATÁS. A Füleki út és a Salgó út csatlakozásánál a csomópont építése az elmúlt évben a téli időjárás miatt nem volt folytatható, december óta a kivitelezés szünetel. Az építés folytatódik, amint az időjárás engedi - várhatóan februárban. Szerződés- módosítás szerint az építés 2003 első negyedévében fejeződik be. Az átépített csomópont a forgalom részére 2003 áprilisában átadható lesz - tájékoztatta lapunkat a Nógrád Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság. _____________________________________fotó; gvurián t. P alócföldi filmek - Egy új alkotóműhely Salgótarján Palóc-kép Műhely néven alkotóközös­séget hívtak életre nógrádi, zömmel sal­gótarjáni filmesesek. A műhely első összejövetele szerdán délelőtt 11 órakor kezdődik a Balassi Bálint Nógrád Me­gyei Könyvtárban. A nyáron már készültek filmek a műhely szellemiségében, vagyis azzal a céllal, hogy a palóc tájhaza szellemi földrajzát feltérké­pezzék, filmes eszközökkel megjelenítsék - mondta Sándor Zoltán, a Pódium Színpad művészeti vezetője lapunknak. A palócság értékeinek mentése, megismertetése, képi megjelenítése az, amit célul tűztek ki az ala­pítók. Reményeik szerint nem csupán a ko­rábban született munkákat sikerül majd a fe­ledés homályából előkeresni, számos új tör­ténetet is filmre lehet majd vinni és egyéb más módon is meg lehet majd jeleníteni. Há­rom alkotást már a műhely alakuló összejö­vetelén bemutatnak a mai napon. Az alkotóműhelynek tagja a Palócföld szerkesztősége, a Balassi Bálint Könyvtár, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turiszti­kai Intézet, a Pódium Stúdió, a T. Pataki László és Kemer Edit nevével fémjelzett Pat-Press Bt., a Kulcsár József és Kovács Bo­dor Sándor munkái által ismert Kamera- Press, illetve a Video-line, valamint a Salgó­tarjáni Városi Televízió, a Balassi Bálint Könyvtár, s természetesen a Nógrád Me­gyei Hírlap is. T.L. „Nótájáról ismerjük az embert” Hol van már a cigányzene Balassagyarmaton? Pedig nagy ha­gyományai vannak e szívhez szóló muzsikának az Ipoly-par­ti településen. Gondoljunk csak Rózsavölgyi Márkra, vagy a híres „Rekett", Baranyi Dezső alakját idézzük meg, aki a „Nemzeti”-ben húzta a vonót felejthetetlenül, máris adódik a kérdés: lesznek-e méltó követői a tradíciónak? Nos, nemcsak lesznek örökösök, hanem már vannak is! Nagy tehetséggel és elszántsággal viszik tovább a hagyományt. Baranyi Gábor prímás, Kardos János cimbalmos, Kardos Iván nagybőgős, valamint a csak 16 éves ifi. Jónás Gábor brácsás mind-mind egy dinasztia, a híres Baranyi család leszármazottai, unokatestvérek, s rendkívül büszkék a közös gyökerekre. El­mondták, hogy Gyarmaton azért is volt olyan nívós a cigányzene, mert mindig rokonzenekarok játszottak, s megengedhetetlen­nek tartották, hogy akár egyikük is kilógjon a sorból, hisz szé­gyent hozott volna a családra. Rokonság ide, rokonság oda, a gyengébb teljesítménnyel kike­rült volna a zenekarból. Tradíci­ók, íratlan szabályok érvénye­sültek neveltetésükben. Az öl­tözködés, a prímás kék, a „ban­da” piros mellénye, a tisztaság, a viselkedéskultúra olyan alapkö­vetelmények, melyeket már az apró gyermekekbe beoltottak a muzsikuscsaládok. Még inget, gombot, foltot varrni is megtaní­tották őket, hogy felkészüljenek a későbbi muzsikuséletre. Négy­hat éves korukban már el sem le­hetett hajtani őket a hangszer mellől. Jánost sámlira tette fel a nagyapja, hogy elérje a cimbal­mot, lesték a felnőttek játékát, a gyakorlás nem büntetés volt szá­mukra, hanem valamifajta belső késztetés. Tudták, szinte génje­ikben hordozták azt, hogy őseik valamikor cároknak, fejedelmek­nek zenéltek, hogy már a 1848- as szabadságharcban is húzták a vonót a cigány muzsikusok, s tisztában voltak azzal is, milyen rangot jelentett művészetük a városi lakók szemében, mekko­ra üsztelet övezte családjukat. A szülők nagyon sokat adtak arra, hogy a gyerekeknek megle­gyen a hivatalos zenei képzése is. A jelenlegi zenekar tagjai már zsenge koruktól kezdve zeneis­kolába jártak. Kardos János, aki édesapja cimbalmán muzsikál, négyéves zeneiskolai oktatás után négy évig járt stúdióba Pes­ten, majd „B” kategóriásként végzett, s ezzel csak hárman di­csekedhetnek el a megyében. A családi tradíciók mellett tehát a zenei jártasság is igen fontossá vált. 1989-ben az Ipoly Szálló bezárásakor, ahol még Baranyi János öttagú zenekara játszott, a fiatalok már nem látták jövőjü­ket a városban, s szinte elmene­kültek a szélrózsa minden irá­nyába. Gábor Frankfurtban, majd Pesten játszott. János be­járta egész Európát, Iván Kana­dába ment, majd Lengyelor­szágban játszott, de évek múlva hazatértek. Ki azért, mert a kis­gyermeke nem ismerte fel, ami­kor meglátta, sírva fakadt, kit pedig a szíve és a gyökerei hoz­ták haza szülővárosába. 2000- ben Majdán Béla várostörté­nész és Réti Zoltán zenetudós csillantotta meg előttük a ban­dába állás ötletét, hogy ne vesz- szen kárba képességük, s ezzel együtt a hagyomány. A művelődési házban nagy sikerű nótaestet rendezett, in­nentől fogva gyakorta hívták a zenekart falvakba, alkalmakra. 2002. december 21-én az egyik helyi étteremben következett a második nótaest, s innentől kezdve ott rendszeresen muzsi­kálnak hétvégente és a rendez­vényeken. Magyar Piroska ügy­vezető igazgató kezdettől fogva felkarolta az ügyet. A régi Ipoly emléke még elevenen élt ben­ne, és nem titkolta, hogy ha­gyományt szeretne teremteni, a régit felelevenítve. Külföldi vendégei és egy széles korosz­tály is rajong a cigányzenéért. Mindent játszik a zenekar, nemcsak cigányzenét, saját re­pertoárjuk mellett bárkinek el­húzzák a kedvenc nótáját. Már­cius 8-án rendezik meg a Palóc­földről elszármazott zeneszer­zők estjét a Gösserben, s remél­hetőleg hozzájárulhatnak majd a gyarmati vendéglátás fellendí­téséhez, a cigányzene felélesz­téséhez, s ez ügyben szintén valódi támogatójuk Réü Zoltán, Rózsavölgyi elkötelezett kuta­tója. Lesz-e, aki tőlük zenélni ta­nul? Iván négyéves kisfiának például mellényt kellett varrat­ni már, és csakis a hangszer kö­ti le figyelmét. Maguk a muzsi­kusok pedig azt vallották, hogy tíz év után is emlékeznek vala­kinek a nótájára. Ha a nevét nem is tudják az illetőnek, de a nótáját igen! Az ilyesmi pedig mindig a szívre hat. Ahogyan ők fogalmaztak: ha valakinek nincs nótája, de elhúzod neki az apjáét, biztosan elsírja ma­gát... SZABÓ ANDREA Költségvetésről, lakástámogatásról döntöttek Pásztó Az elmúlt hét végén, a késő esti órákig tartó önkormányzati ülésen a pásztói képviselő-tes­tület megismerte a város 2003. évi költségvetése első fordulós számítását és rendeletterveze­tét. Ennek függvényében ho­zott határozatot, melyben meg­állapította, hogy az önkor­mányzat 2003-ra - költségveté­se több tényező együttes hatá­sára - minden eddigitől nehe­zebb pénzügyi helyzetbe ke­rült. Mindenáron szeretné azonban megőrizni működő- és fizetőképességét, ennek érde­kében minden olyan feladatát, amelyre még nem történt fel­adatvállalás, későbbre halaszt­ja, a kötelezettségvállalással terhelt, de el nem végzett fel­adatokat felülvizsgálja, az ön- kormányzattól kiáramló kiadá­sokat megszünteti, illetve mini­málisra csökkenti. A képviselő-testület határo­zatában felkérte a címzetes fő­jegyzőt, hogy az előterjesztés­ben megfogalmazott hiányt csökkentő javaslatok és az első forduló vitájában elhangzottak figyelembevételével a költségve­tést dolgozza át. Sisák Imre pol­gármestert arra kérték, hogy az elfogadásra javasolt költségve­tést legkésőbb a februári ülésre terjessze be. A képviselők rendeletet alko­tottak a fiatal házasok első lakás­hoz juttatásának támogatásáról. A döntés értelmében az új lakás építéséhez, illetve vásárlásához 500 ezer, sza­badforgalmú la­kás vásárlásá­hoz 250 ezer fo­rint kamatmen­tes kölcsönt biz­tosít, amelyet tíz év alatt kell visz- szafizetni. A testület módosította az átmeneti gazdálkodásról szóló rendeletet, majd meghatározták a polgármesteri hivatal köztiszt- viselőire és az önkormányzati tűzoltóságra vonatkozó 2003. évi teljesítménykövetelmények alapját képző célokat, majd elfo­gadta az önkormányzat ellenőr­zési szabályzatát, valamint az in­tézményellenőrzés négyéves ütemezésére és a 2003. évi intéz­ményellenőrzésre készült tervet. A képviselő-testület hozzájá­rult, hogy a Margit Kórház sebé­szeti szakrendelésének szakor­vosi feladatait vállalkozási for­mában egy régebbi idevonatko­zó határozatban foglalt feltéte­lek szerint lássák el. A képviselők megválasztották Bagyin Pált a Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapít- vány kuratóriumi tagjává, esl* Merre tovább? Szécsényi nyolcadikosok döntés előtt Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában az idén 54-en fejezik be a ta­nulmányaikat. Februárban az iskolának továbbítani kell a gyermekek továbbtanulási lapját. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a tanuló egy­szerre több helyre is be­nyújthatja felvételi kérel­mét. A döntés nem könnyű, még akkor sem, ha tudjuk, hogy napjainkban nem ne­héz bekerülni a középisko­lákba. Nehéz a választás, hi­szen a mostani elhatározás bizonyos mértékig meghatá­rozza, s kijelöli azt az irányt, amelyen később felnőttként haladni kell, s meghatároz­za, hogy milyen munkát fo­gunk végezni. Halasi Antal, a 8/b osztály- főnöke, pontos kimutatást tett elém arról, hogy a végzős diá­kok hová kérik felvételeiket. A 8/a osztályfőnöke Bordáné Mol­nár Tímea elmondta, hogy az utóbbi időben a ta­nítványaival sokat beszélgetett a pá­lyaválasztásról. Szülői értekezleten tájékoztatót tartot­tak, iskolalátogatá­son, pályaválasztá­si napokon vettek részt, hogy meg­könnyítsék a diá­kok döntését. De mit mondanak az érintet­tek? A 8/a osztályban beszélget­tünk a tanulókkal a „hogyan tovább”-ról.- Balassagyarmatra a Szent- Györgyi Albert Gimnáziumba szeretnék menni - újságolta Ri­gó Ferenc. - Én is oda adom be a felvételimet - mondta Mester Edit. Hlavaj Judit is hasonlóan vélekedett. Ahogy az osztályfő­nök tájékoztatott, Szalai Gábort már fel is vették a Balassi Gim­názium Arany János tehetség- gondozó osztályába. Szekeres Kati is a gimnáziumot választot­ta, de ő Salgótarjánban, a Ma­dách Imre Gimnáziumban sze­retné a tanulmányait folytatni.- Miért éppen gimnázium? A tanulók szinte egyöntetűen válaszolták: tovább szeretnének tanulni főiskolán, egyetemen.- Több nyelven akarok be­szélni, többek között franciául is. Ezért kértem felvételimet a pásztói két tannyelvű iskolába - mondta felnőttes határozottság­gal Erdősi Edina.- Egyszer mise után bemen­tünk a plébániára, s Zalán atyá­val a továbbtanulásról beszél­gettünk. Azt javasolta, hogy menjek Esztergomba, a Szent Erzsébet Középiskolába. Otthon is egyetértettek ezzel - magya­rázta Tresó Ágnes.- Én asztalos leszek - jelen­tette ki Murányi Balázs. - Nincs érdekesebb szakma, mint a ven­déglátás-vélekedett Tőzsér Ka­talin.- Azért a környezetvédelem sem semmi - vágott közbe Bencze Zoltán.- És a korunk tudománya, az informatika? - vette át a szót Ki­rály Sándor. - Én a „Körösibe” megyek, mert érdekel az infor­matika és nem kell utazni, itt van az iskola helyben.- Én is Szécsényben szeret­nék továbbtanulni a Lipthay Béla Me­zőgazdasági Szak- középiskolában - így Kovács Péter. - En is oda megyek - fogalmazott tömö­ren Baj ár Zsolt.- Még ti véditek a környezetet, vagy az informati­kával foglalkoztok, addig én főzök nektek - bölcsel- kedett Rácz Csaba, aki szakács szeretne lenni. Tóth Krisztiánt az építészet érdekli, úgy gondolja, hogy en­nek eléréséhez számára most a leghasznosabb, ha Balassagyar­maton, a Szondi iskolában tanul tovább. Van, aki nekem is bevallotta, hogy több helyre is beadja felvé­teti kérelmét: Varga Nóra Balas­sagyarmatra a Mikszáth iskolá­ba és helyben a Körösi gimnázi­umba. Célok, elképzelések fogalma­zódtak meg a ma tizenévesei­ben, a holnap felnőttéiben. A krónikás csak remélni tudja, hogy a mai vágyak holnap valóra válnak. Azt viszont a diákok is tudják, hogy ez rajtuk is múlik... SZENOGRÁDI FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom