Nógrád Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-23 / 19. szám

2003. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 12. oldal Több évtizede a sport szolgálatában Monori István addig folytatja, ameddig lehet A Salgótarjánban élő Monori István már több évtizede dolgo­zik testnevelő tanárként. A salgótarjáni Arany János Általá­nos Iskolában 1976 óta tanít, ahol kiemelten kezeli szeretett sportágát, a röplabdát, melyet egykoron ő is művelt. A több évtizedes pedagógiai, szakfelügyelői munkája, valamint Sal­gótarján és Nógrád megye sportja érdekében végzett kiemel­kedő társadalmi tevékenysége elismeréséül 1998-ban Ester­házy Miksa-díjat kapott. Nyert a BSE Előkészületi labdarúgó-mérkőzés Fót - BSE 0-4 (0-2) Megyeri út. Balassagyarmati SE-Nógrád Volán: Szabó - Palaticzky, Csatlós, Lenkey, Du­dás - Ivitz, Szilágyi, Mohácsi, For­gó - Baranyi, Zolnyánszki. Cs.: Vámos, László, Schuchmann, Morvay, Szatmári, Szalánszki. Edző: Gergely Károly. Gl.: Baranyi, Forgó, Palaticzky, Szilágyi. A Balassa­gyarmat az első előké­születi mér­kőzést ját­szotta teg­nap a Me­gyeri úton az Újpest FC- Fót ellen. A műfüves pályán a két másod- osztályú csapat jó iramú mérkő­zést játszott egymással. Összes­ségében a vendégek magabiztos győzelmet arattak. Gergely Károly: - Több gól­helyzetet dolgoztunk ki, mint az ellenfelünk, ezért megérdemel­ten nyertünk. A játék eléggé fo­lyamatos volt, mely biztató a jö­vőre nézve. A BSE legközelebb január 25- én Kispesten játszott volna, de az első osztályú csapat lemond­ta a mérkőzést. ■ Marcos az Arsenalba tart A brazil Palmeiras labdarúgó- csapatának vezetői bejelentet­ték: világbajnok kapusuk, Marcos a következő idénytől az angol bajnok Arsenal játékosa lesz. A szerződésről csak annyit lehet tudni, hogy a nyáron visz- szavonuló David Seaman helyé­re kiszemelt hálóőrért 4 millió dollárt fizet a londoni klub. A 29 éves klasszis tavaly felemás évet zárt: míg . a válogatottal vb- aranyérmet nyert, addig a Palmeiras-szal kiesett az első osztályból. A jelenleg is az angol fővárosban tárgyaló Marcos a harmadik brazil futballistája lesz az Arsenalnak Gilberto Silva és Edu mellett. ■- Tősgyökeres zagyvapálfal- vai vagyok, itt jártam általános iskolában - eleveníti fel a múltat Monori István (1942. november 11-én született - szerk). - Az el­ső testnevelő tanárom Czégény Sándor volt. A röplabdával nyolcévesen a Bányagépgyár csapatánál ismerkedtem meg, ahol labdaszedő és mindenes voltam, néha beálltam a hátsó sorba, de játszottam az általá­nos iskola labdarúgó-válogatott­jában is. A középiskolát 1957- ben kezdtem a Madách-gimná- ziumban, ahol röplabdáztam és kézilabdáztam. Testnevelő taná­rom Tóth András volt. Aztán 1958-ban leigazolt a Bányagép­gyár, amely a megyei bajnokság­ban szerepelt. Ezzel a gárdává 1960-ban megnyertük a megyei bajnokságot, de az NB II-be való jutásért vívott osztályozón el­buktunk. Monori István ezután, 1960 szeptemberétől a tűzhelygyár röplabdacsapatában, a ZIM Va­sasban játszott, amely akkor ju-. tott fel az első osztályba. Győz­tes meccsen debütált, hiszen együttesük hazai környezetben 3-0-ra nyert a Szombathely el­len. Középiskolás csapatuk pe­dig bekerült az ország legjobb gárdái közé. Ezután a főiskolás évek következtek számára. Két évet járt Budapesten, a Testne­velési Főiskolán, végül Egerben szerezte meg a testnevelés-törté­nelem szakos diplomát. Közben „beverekedte” magát az után­pótlás-válogatott keretébe. A fő­iskolai röplabda magyar bajnok­ságon 1963-ban második, míg 1964-ben elsők lettek, és a Test­nevelés Főiskolával feljutottak az NB I-be.- Én már itt nem játszottam, mert visszatértem a ZIM Vasas­hoz - folytatta az egykori kiváló feladó játékos. - Még három évig röplabdáztam az NB I-ben, 1967- ben kiestünk, ezután egy évig az NB Il-es csapat játékos-edzője voltam. Sajnos, nem sikerült visz- szajutnunk az első osztályba. Ez­után elkezdődött a hanyatlás. Az utánpótlás-nevelés a mai napig nincs megoldva. Soha nem volt tervszerű. Bizonyos időkö­zönként kényszerből foglal­koztak a gyerekekkel, hogy ki tudjanak állni az ifjúsági mérkő­zésekre. Mikor kiöregedtek, szél­nek eresztették őket, pedig sok tehetség is volt köztük. Az NB II- ből 1975-ben kiestünk. Ezt köve­tően megszűnt a csapat, jóma­gam pedig befejeztem az aktív já­tékot. Több NB Il-es csapatnál edzősködtem: így az SBTC, az STC, a Zagyvapálfalvai Építők és az SVT női, valamint a Bánya­gépgyár és az Atlantisz férfigár­dájánál. Gyakorlatilag utoljára 1978-ban voltam felnőtt csapat­nál edző egy éven keresztül, az­óta csak diáksporttal foglalko­zom. Időközben, 1965-ben elkez­dett tanítani Karancslapujtőn, de maga is tanult, az egri tanár­képzőn levelezőn végezte a főis­kolát, míg a Testnevelési Főisko­lán 1967-ben szerezte meg röp­labdaedzői oklevelet. A Karancs-völgyi településen első­sorban labdarúgásban, kézilab­dában, röplabdában és tornában ért el sikereket. Öt tanítványából lett testnevelő. Bekapcsolódott a körzeti, majd a járási versenyek szervezésébe. Másfél évtizedig volt az általános iskolai sportbi­zottság (áisb) elnöke.- Zagyvapálfalvára, az Arany János Általános Iskolába 1976- ban jöttem, ahol egy év múlva átadták az új tornatermet ­emelte ki. - Nagy kedvvel kezd­tem hozzá a röplabda fellendíté­séhez. Mindenféle sportág szer­vezésében részt vettem. Ren­deztünk házi bajnokságokat at­létikában, kézilabdában, labda­rúgásban, röplabdában és torná­ban. Működött nálunk a testne­velés tagozat. Jó együttműkö­dést alakítottunk ki a helyi és környező egyesületekkel. A ki­lencvenes évek végéig minden évben volt jégpályánk. A kör­nyező hegyekben rendeztük a mezei futóversenyeket, téli tö­Monori István ■ megsportnapokat és akadály- versenyeket. Nem régen még voltak az úgynevezett „nagyszü- neti” bajnokságok négy-öt sportágban. Csaknem egy évti­zedig pedig megyei szakfelügye­lőként is dolgoztam. A sportember a zagyapálfalvai iskola csapataival szép sikereket ért el. A fiú röplabdásokkal beju­tottak az ország legjobb tíz csa­pata közé. Ebből az együttesből olyan játékosok lettek NB II- esek, mint Gasparkovics, Mátrai, Monori, Bodor, de sorolhatnánk tovább a neveket. Aztán 1981- ben a lányokkal az országos dön­tőben az 5. helyen végeztek. Eb­ben a csapatban szerepelt egy volt NB I-es játékos, Pepsiczkyné Szkiba Margit (a Salgótarjáni RK 1996-97-es bajnokságban volt az NB I-ben - szerk). A fiúkkal ugyan nem jutottak az országos döntőbe, de közülük az Atlantisz NB Il-es együttesében a mai na­pig is játszik Kiss Ottó és Tihamé- ri Tamás. A következő nagy si­kert 1995-ben érte el a fiúkkal, amikor is az országos diákolim­pián a 6. helyen végeztek. Közü- ’ lük Brunczel László és Veréb Vik­tor ma is játszik az NB II-ben. Az országos elődöntőig jutott lá­nyok együtteséből Lokotka Lin­da játszott az NB I-es salgótarjá­ni csapatban, míg jelenleg a 18 éves Surányi István a nyíregyhá­zi extraligás csapatban szerepel. Tanítványai közül volt magyar válogatott atléta (Novák Gyula) és futballista is (Pintér Attila). A sportember jelenleg a megyei röplabdaszövetség elnökségi tag­ja, a városi szövetség elnöke. Fe­lesége, Éva szintén az Arany Já­nos iskolában tanít, míg lányuk, Gabriella is röplabdázott az Arany János Általános Iskolában és az SRK ifjúsági csapatában.- Még dolgozom - hangsú­lyozta. - Amíg tanítok, addig röplabda is lesz az iskolában. Emellett intenzíven foglalko­zunk labdarúgással és atlétiká­val is. Minden korosztályban jól előkészített futballcsapataink vannak a Salgótarjáni FC és a Bozsik-program eredményekép­pen. Szervezem a röplabda-diák­olimpia megye bajnokságokat, melyeken csapataim részt vesz­nek. Úgy gondolom, hogy tanít­ványaim nélkül a városban eny- nyi időn keresztül nemigen lett volna röplabda. Én viszont nem kellettem a felnőtt csapatokhoz, pedig a versenyzőimből többet ki tudtam volna hozni technikai és taktikai téren is. Nagyon saj­nálom, hogy az évek folyamán rengeteg tehetséges tanítvá­nyom elkallódott a megfelelő foglalkoztatás hiányában. Végül is én továbbra is azt csinálom, amihez igazán kedvem van, és addig folytatom, ameddig lehet. Az idő felettem is eljárt, hiszen hatvanon túl már a visszavonu­lással is kell foglalkoznom. Re­mélem, hogy Salgótarjánban nélkülem is lesz majd röplabda az általános iskolákban - zárta szavait Monori István. SMS-FAL 06-20/43V3V23 Hát nem kell senkinek egy szegény ki­dobott kutyus? Nem akarom, hogy a sintérek vigyék el inkább ingyen el­adom csak kelljen már valakinek! Tel.: 06/20-205-6491 Kedves P! Lehet, hogy veled utaztam együtt a buszon! Hiányzol, várom az üzenetedet! W! Ha hallottad a hangom, a nevetésem és láttál, akkor a közelemben voltál, mégsem szólítottál meg! Miért nem? A nevetésem nem azt jelenti, hogy nincs semmi gondom! SOS! Keresek egy öreg milliomost, aki a két szép szememért, a mosolyomért azonnal rám íratná minden vagyonát! A lottón nem nyertem! Jelige: „Paranoi­ások kíméljenek!” A Szeretetreméltó Fiatalember telefon­száma: 06-20-431 -1879. Hegylakó! Nem találom a címed és a sz- mod, de a konferencia idén nem Eger­ben lesz! Remélem érted a következő számsort: BP31 /I-03g. 10:40,13-as tábla. Gyáva (?) Nyuszi Kedves! Én Téged jobban szeretlek, mint önmagam. Ezért az elvesztésed is jobban fáj, mintha önmagam veszí­tettem volna el! Ez éppen olyan halálos, elhiheted nekem. SOS! Elveszett a minden, a röpke pillanat: a hit, remény, szeretet? Hát tényleg sem­mim nem maradt? Dehogy is veszett el, hisz itt van a szívemben, tőlem senki el nem veheti! Vasárnap: Manónak! Az üzenet megér­kezett az imént! Koszi Budapest! Szeretlek! Sünike Határtalan örömöt, szívbe markoló fájdalmat éreztem egyazon pillanatban, amikor megláttalak. Azt hittem eltűnik a fájdalom, de még erősebb lett. Ugye segítesz Kedves? Kedves! Ne akard, hogy én mondjam el. Legalább segíts egy picit. Minden nap várok rád, de te nem jössz. Ez nem mehet így tovább, tegyünk már valamit. Szeretlek! JRO” Az SMS-FAL kivétel nélkül az olvasóink által beküldött üzenetekből áll. A szerkesztőség nem vállal felelősséget azok tartalmáéit és fenntartja a jogot bogy válogasson közülök. „Aranycsavar” egy jól működő gépezetben Játékosok, sportvezetők köszöntötték Pájer Zoltánt, az SBTC 75 esztendős elnökségi tagját Régi és új találkozott szerda délután Salgótarjánban, a La Fiesta Vendéglő és Étte­remben: a nemrég megnyitott impozáns étteremben az SBTC elnöksége és egykori labdarúgói gyűltek össze, hogy a 75 esztendős Pájer Zoltánt, a fekete-fehér klub tagszervezőjét, elnökségi tagját köszöntsék. Az egykori és mai sportvezetők, edzők, játékosok nevében dr. Gótai László, a Sal­gótarjáni Barátok Torna Club alelnöke kö­szöntötte a megjelenteket, külön tisztelet­tel a klubnál 1945 óta tevékenykedő ünne­peltet. Mint elmondta, még gyermekként a régi, salakos Stécé-pályán figyelt fel egy alacsony, de annál fürgébb mozgású veze­tőre, aki mérkőzésről mérkőzésre tette a dolgát a csapat körül. Pedig nem is tős­gyökeres salgótarjáni, a Munkácson szüle­tett fiatalember azonban annyira rajongott a fekete-fehérekért, hogy szűkebb hazáját is felcserélte a klubért. Mindennek ötven- hét éve már, s azóta több száz, ha nem több ezer játékos és vezető kapott már mérhetetlen segítséget Pájer Zoltántól, a tagszervezőtől, későbbi intézőtől, vívó­szakosztály-vezetőtől, s legújabban elnök­ségi tagjától. Gótai László ünnepi köszöntőjében Pe­tőfi Sándor gólyáról írt verséből idézve próbálta megmagyarázni azt a kötődést, amely Pájer Zoltánt jóban-rosszban e klub­hoz kötötte, s köti a mai napig is: „egysze­rű, mint magam, félig fehérben, félig feke­tében jár”. S mint azt az SBTC jövőjét ille­tően kétkedőknek üzente: a gólya védett madár. Mondandója végén a sztáredzők és sztárjátékosok gépezetében „aranycsavar­ként” működő ünnepeknek kívánt még erőt, kitartást és egészséget. Ferencz Gyula elnök köszöntő szavai előtt a megjelentek egy percig némasággal adóz­tak az SBTC közelmúltban elhunyt legré­gebbi tagja, Aczél Béla emlékének, aki 1924 óta volt tagja az egyesületnek. Ezt követően a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagjai, a nógrádi szövetség elnöke, Bozóky Imre MLSZ-elnök, Berzi Sándor főtitkár és az NMLSZ ajándékát, egy emlékplakettet adott át Pájer Zoltánnak, majd sorban követ­keztek a gratulációk: Kakuk József, az SBTC egykori játékosa, az elnökség tagja a Kakuk Toyota Autóház ajándékát nyújtotta át, Saxinger Csaba klubelnök egy karórával kö­szönte meg az ümfepeltnek mindazt a mun­kát, amit az elmúlt évtizedekben önzetlenül tett, Mihalik Ferenc az öregfiúk nevében ajándékozta meg Pájer Zoltánt, s jöttek sor­ra az egykori játékosok, vezetők is: Básti, Répás, Szalay, Szojka, Jeck s a többiek mind. A 75. születésnapját a napokban betöltő Pájer Zoltán megköszönte a megtisztelte­tést, s megígérte: ameddig egészsége engedi, az SBTC társadalmi munkása marad. Vége­zetül sok sikert kívánt a tavaszi szezonra is a formálódó csapatnak. Az összejövetelt vacsora zárta, amely alatt megannyi régi szép, vagy az idő által megszé­pült történet elevenedett fel újra. ANDÓ ÁKOS Balról: Saxinger Csaba elnök, Kakuk József elnökségi tag és Ferencz Gyula NMLSZ-elnök köszöntötték a 75 esztendős Pájer Zoltánt fotó: gyurián tibor Hírlap Lukács Linda Magyargéc www.nogradmegyeihii _____________ül_____ÍMHHBSEi_I____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom