Nógrád Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-10 / 8. szám
2003. Január 10., péntek Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal CSALÁDI TÜKÖR A tél és az elhízás Az év végi ünnepek után és következtében az emberek többsége két-három kilós hízásra panaszkodik. Sok esetben a di- abéteszesek megszokottnál magasabb vércukorértékei ezzel magyarázhatók. A megoldás lényege: a fogyásra nem túl kedvező téli időszakban egyrészt le kell adnunk a felesleges kilókat, másrészt gondoskodnunk kell szervezetünk megfelelő tápanyagellátásáról, beleértve az ilyenkor különösen nélkülözhetetlen vitaminokat is. Egyes táplálkozástudósok szerint a téli időszakban némileg növelhetjük ételeink energiatartalmát. Ez ma már túlhaladott álláspont - véli Székely Katdin dietetikus -, hiszen ezekben a hónapokban még a megszokottnál is kevesebbet mozgunk, kisebb szervezetünk fizikai igénybevétele, tehát a laktatóbb ételek menthetetlenül súlygyarapodást okoznak. A hideg napok alkalmasak a körültekintő, kíméletes, 6-8 hétig tartó fogyókúrára. Ha komoly az elhatározás, a súlycsökkentő étrend naponta ezer kilokalóriát és 125 gramm szénhidrátot tartalmazzon. A változatosság (és az olcsóság) érdekében a frissen kapható zöldségfélék, gyümölcsök mellett a gyors- fagyasztott, savanyított és konzervált készítményeket is felhasználhatjuk. Ha van rá módunk, télen is fogyasszunk sok friss salátafélét, amelyet ízesíthetünk száraz fűszerekkel, pár csepp olívaolajjal, esetleg kefirrel és joghurttal. (A zöldségek általában a vércukrot nem emelő kategóriába tartoznak, kivéve a sütőtököt.) Fő ételeink lehetőleg savanyú káposztából, kelkáposztából készüljenek. A napi három főétkezést egészítsük ki gyümölcsökkel, fekete kenyérrel, Korpovit kekszekkel. A kis étkezésekre főként gyümölcsöt fogyasszunk. Böjtnapi ételnek kiválóan megfelel a zöldségsaláta, amelyhez használhatunk konzerv- kukoricát és zöldborsót is. Alapanyagként télidőben vásároljunk olcsó, friss zöldségeket, mint kígyóuborka, jégcsapretek, vörös káposzta, fehér káposzta, cékla. Régi-új kedvenc: a tengerimalac A tengerimalac hihetetlenül aranyos. A gyerekeknek is ideális háziállat, tanulékony, ritkán harap, és szereti a társaságot. Imádja, ha foglalkozunk vele, vidáman berreg és dörmög ilyenkor. Ha elrohanna, nem nehéz elkapni. Az persze más kérdés, hogy tartsunk-e lakásunkban tengerimalacot. Aki az igen mellett dönt, nem árt, ha figyel néhány apróságra. Az átlagos példány keveset fogyaszt, kevés törődést igényel. Hetente egyszer-kétszer kell kicserélni az almot, egy-két naponta a vizet, ételt és takarmányt viszont mindennap érdemes adni neki. Egy terrárium se kerül sokba, a kaja és az alom pedig aztán végképp nem. A malac gyorsan hozzászokik az emberek közelségéhez, és kiváló játszótárssá válik. Két nőstény jól elvan, igaz, néha balhéznak az ételért. Két hím már nem annyira jön ki egymással: verekedésig fajulhat a dolog, kivéve, ha elég nagy az életterük, ahol saját területüket ki tudják jelölni. A két hímhez nem érdemes lányt betenni. Aki ilyet tesz, az kihívja a sorsot maga ellen, ugyanis össze fognak bunyózni az „első éjszaka jogáért", a gyengébb példányt pedig halálra fogja éheztetni a domináns hím. Az egyik hím ivartala- nítása elméletileg megoldás lehet, de garanciák nincsenek. Tippek vásárlásra: • Az állatkereskedésekben általában rosszul bánnak szegényekkel, nem megfelelően gondozzák őket. Az innen szerzett példányok akár terhesek, alultápláltak is lehetnek. Főleg nőstény vételekor nem árt megtudni a korát, hisz ha több mint négyhetes, akkor már lehet, hogy vemhes. • A tenyésztők általában azokat a malacokat adják el kedvencnek, amik nem felelnének meg egy versenyen. Amiért érdemes tenyésztőhöz menni, az az, hogy ők jól bánnak az állatokkal, és lehet, hogy pont olyan fajtájuk is van, ami nekünk kell. • Állatmentő szervezetek elhagyott állatokra „specializálódnak”, vagy olyan egyedekre, amiket kutatásokra, vagy éppen kígyók elé szántak. Itt nagyon vigyáznak a kicsikre, de af malacok kora, egészsége és személyisége széles skálán variálódik. • Barátunk tengerimalacának kölykei kiváló lehetőséget nyújtanak egy új kedvenc beszerzésére - pontosan tudhatjuk, hogyan bántak velük, és az egész családot megnézhetjük, mielőtt kiválasztjuk a nekünk tetszőt. Télen a túlsúllyal is meg kell küzdenünk FOTO: EUROPRESS/EPA Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.lm • www.lakaskultum.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu Madarak a lakásban Balogh István beregszászi madár- és díszhalkereskedő szerint az állatok iránti vonzalom mindig egyéni elbírálás alá esik. Nagy általánosságban elmondható, hogy az ő vidékükön lakásban többnyire az „egyedülálló” nyugdíjasok tartanak kutyát, macskát, a családosok pedig halat, madarat. A kedvencek természetesen a papagájok. A törpe-, a nimfa-, az énekes, a hullámos papagájok és a többiek. Tudni kell ezekről a színes tollazatú madarakról, hogy minél hangosabb a környezetük, ők is annál hangosabbak. A papagáj igen tanulékony jószág. Legyen szó bármelyik fajtájáról. Ha két héten át mindennap rászánunk a dologra húsz percet, akkor jön az első sikerélmény: madarunk kiAz állatvédőket lehet szeretni vagy nem szeretni, mint ahogyan sok más meggyőződéssel, mozgalommal vagy hobbival kapcsolatban lehetnek fenntartásaink. Egy dolgot azonban nyilván nem vitathatunk el tőlük: nemes célt szolgálnak, még ha nem is tesznek mindenkit egyik napról a másikra az állatokat tiszteletben tartó lénnyé. Az alábbiakban arról olvashatnak, mi is az állatvédők „tíz- parancsolata”. Válasszunk rostgazdag, egészséges ételeket, melyek nem tartalmaznak húst. Ha nem is leszünk rögtön vegetáriánusok, a zsírban tocsogó pacal helyett válasszuk a sövény szárnyasokat vagy a halat. Ettől a közérzetünk is jobb lesz. Ne vásároljanak állatokon tesztelt termékeket! Válasszanak olyan kozmetikumokat, mosóporokat, amiket nem teszteltek állatokon, és amelyek nem tartalmaznak állati eredetű anyaggkat. Öltözködjünk okosan. Válasszunk olyan ruhákat és kiegészítőket, melyeket nem Az állatvédők mondják mondja az első szót. A többi szó elsajátítása már könnyebben megy. Egyébként teljes szívvel azoknak lehet ajánlani az új „társbérlőket”, akik biztosak benne, hogy a napi negyedórát rászánják erre a sajátos társalgásra. Ha rendszeresen gondozzuk madarainkat, akkor azok - fajtától függően - 10-15-30 évig is elélnek. Nem jelent tragédiát, ha az együttélés alatt kiderül, hogy valamilyen oknál fogva nem megy együtt a dolog. Ha megunt szárnyas barátaink jó helyre kerülnek, akkor új környezetüket könnyen megszokják. Az egyszerű, mezei papagájok esetében türelem és szoktatás kérdése, hogy egy idő után a vál- lunkra szálljanak, a kezünkből egyenek. Vannak ugyanakkor tartózkodóbb fajták is, no meg olyanok, amelyek nem nagyon tűrik, ha kalitkába zárják őket. ______■ V álasszunk olyan sportot, ami nem igényli az állatokkal való kegyetlenkedést! Élvezzük a táj, a kirándulás szépségeit, és inkább lessük meg a rókát, a sólymot távcsővel, és simogassuk meg a vadetetőknél az őzikét, mint hogy véres trófeaként hirdesse, hogy a puskánk legyőzte a menekülő állatot. Válasszunk olyan cirkuszt, ahol az emberi ügyességet, és nem a ketrecbe kénysz- erített állatok kizsákmányolását csodálhatjuk meg. Ne adakozzunk olyan szervezeteknek, melyek állatkísérleteket, nagyüzemi állattartást folytatnak! Vegyük fel a kapcsolatot a közelben található környezet- és állatvédő szervezetekkel! Nyomtassunk szórólapokat, csináljunk weboldalt... Válasszunk háziállatot a menhelyekről! Ne vegyünk méregdrágán kisállat-kereskedésből kutyust, cicust, hisz ezer meg ezer gazdátlan lény vár a menhelyeken. Ne vegyünk egzotikus állatot. Az egzoti- kusállat-kereskedelemben évente több ezer állat pusztul el szállításkor és a nem megfelelő életkörülmények miatt. Használjunk hamar lebomló, környezet- barát anyagokat! Ha lehet, kerüljük a Embertelen bánásmód fotó: europress/epa bőrből, szőrméből, gyapjúból, selyemből, korallból stb. készítenek. Legyünk fittek és egészségesek! Ha jó egészségnek örvendünk, kevesebb gyógyszert kell használnunk, vagyis kevesebb, állatokon tesztelt terméket fogyasztunk. Ha már kúrálnunk kell magunkat, válasszunk alternatív orvosságokat, gyógyfüves teákat, homeopátiás szereket, gyógynövénykivonatokat. műanyag zacskók használatát; sok állat fullad meg benne, ha a természetbe kerül. Vágjuk szét a palackokat összefogó gumigyűrűt ugyanezen okból. Soha ne engedjünk szabadon lufit, mert az kipukkadva, visszahullva állatokat fojthat meg; és ha lenyelik a darabjait, borzalmas kínok között pusztulnak el. A macska független állat Napjainkban egyre többen tartanak lakásukban kedvenc állatként macskát. Akik ezt eddig még nem próbálták, el sem tudják képzelni, mivel jár egy ilyen lénynek a befogadása, nevelése. Elsősorban az okozza a problémákat, hogy a gazdinak egy idő után azt kell megtapasztalnia, hogy nem ő tartja a kedvencét, hanem sokkal inkább a macskája az, amely őt alkalmazkodásra készteti. A macska az egyik legelterjedtebb és egyben legkevésbé ismert háziállat. Mindenütt megtalálható, falun, a városi bérházak pincéiben, gyárak és intézmények udvarán. Misztikus, büszke, behódolásra képtelen, független állat. Eleganciáját, tartózkodását, lekenyerezhe- tetlenségét azok értékelik leginkább, akik egyenrangú félként kezelik. Ezt a bánásmódot a macska hűséggel, ragaszkodással és feltétlen bizalommal jutalmazza. A látszólagos hűvös tartózkodás mögé rejti gazdag érzelemvilágát, az embert érdemei szerint részesíti „kegyeiben”. Képességei, intelligenciája, érzékenysége azért marad rejtve sokak előtt, mert a macska bizalmát ki kell érdemelni. A többi háziállathoz képest a macska háziasulása viszonylag később következett be. Általában elfogadott nézet, hogy a macskát az ókori Egyiptomban háziasították, ahol nagy becsben tartották a mezei rágcsálók fékentartásában játszott szerepe miatt. Űjabb régészeti leletek azonban azt látszanak igazolni, hogy háziasítása már i. e. hatezer táján, Mezopotámiában kezdődött. csülésére való nevelés eszköze lehet. Ebben az új szerepkörben a macskára irányított figyelem felfedezte mozgásában, küllemében a szépséget, értelmi képességeit és érzelemgazdagságát. Ebből természetesen nőtt ki az a törekvés, hogy korábban nem ismert színvariációk és fajták jöjjenek létre. Ezek voltak a sporttenyésztés kezdetei, amely a XIX. század hetvenes éveiben Angliában kezdett tért hódítani. Nem meglepő, hogy a macskák sportszerű tenyésztése éppen Angliában kezdődött, hiszen Angliának az állat- tenyésztés minden területén évszázados hagyományai voltak. Bár a sporttenyésztés minden országban, különösen kezdetben, csak néhány ember hobbija volt, a tapasztalat azt mutatja, hogy munkájuk jelentősen hozzájárult a macskával kapcsolatos közfelfogás javulásához, mert kiadványok, szakfolyóiratok jelentek meg, és az így közreadott ismeretek a „közönséges” macska számára is hasznot jelentettek. A gondozás, táplálás, a betegségek megelőzése és kezelése tekintetében nincs különbség a „parlagi” macska és „arisztokrata” fajtestvérei között. A macska büszkén járja útjait és hidegen hagyja, hogy ősei hány generáció- •a vezethetők vissza, vagy hogy rsíkjai és foltjai kellő elrendezésien fedik-e kecses testét. Az ő számára az a sarkalatos kérdés, íogy gazdája átérzi-e azt a fele- ősséget, amely a macskatartással ár, mert ettől függ jóléte és jövőének biztonsága. __________________________■ Dn tudatosan Róma utcáin FOTÓ: EUROPRESS/EPA mészetet, esztétikai élményt nyújt, viselkedésének megfigyelése az élővilág megértését segíti elő, de enyhítheti a magányt is. Gyermekes családban az egészséges természetszemlélet kialakulásának és az állatok megbeA különleges fajtájú macskák kézzelfogható gazdasági hasznot nem nyújtó társként, vagyis kedvenc állatként a XVI. században jelentek meg Európában. Kedvenc állatként a macska szerepköre átalakult. Közel hozza a tér-