Nógrád Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-06 / 4. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. JANUÁR 6., HÉTFŐ Egy fecske nem csinál nyarat Sok embernek ad megélhetést a rétsági „Szilícium-völgy” - Gresina István három évtizede a köz szolgálatában Amióta csak létezik Rétság, mindig meg­határozó volt az itt élők számára az, hogy fontos közlekedési útvonal mentén fek­szik. Ezt az előnyt sokszor hátrányként szenvedte meg az itteni lakosság, amelyet egyaránt pusztított a tatár, a török, a né­met, az orosz, de a rajta átvonuló magyar seregek is. A történelem számon tartja, hogy 1849. július 16-án Görgey Artúr Ba­lassagyarmatra vonuló hadteste Rútságon is megütközött az üldöző orosz csapatok­kal, melyek ágyútüzétől sok helyen ki­gyulladt a település. Mindez már a múlté: a jelen az, hogy a százötven évig járási székhelyként szolgáló Rétság község ma már kisvárosként a térség ipari központ­jának számít; modem üzemeiben mint­egy 1600 ember talál megélhetést a térség távolabbi részeiből is bejárva. Az már biztos, hogy Rétság és környékének történetében fontos fejezetnek számit az utób­bi három évized, amely alatt Gresina István húsz évig járási tanácselnökként, majd 1994-2002 között Rétság polgármestereként szolgálta a közösséget. Még fiatal ember volt, mikor 1970 augusztus 15-én kinevezték a Rét­sági járási Tanács elnökének: ezt a feladatát a társadalmi változásokig töltötte be. - Három bűnöm volt, kettőt tudtam, a harmadikat úgy mondták meg - mondja mosolyogva. - Poliükai figura voltam, meg régi koma vagyok és hát a harmadik bűnöm a Devcsics Miklóssal való jó barátságom volt. Azt mondták, hogy őt jobban kiszolgáltam a kelleténél. Ezt egyébként Balas­sagyarmatról üzenték nekem az akkori politi­ka hatalmasságok - emlékezik a társadalmi változások kezdetére. *** Másik „bűnét” említi, hogy 1965-től ’70-ig a járási pártbizottság titkára volt. Igaz, hogy ettől az időszaktól kezdve 1975-ig - zömmel Buda­pestről - 23 ipari üzemet hozott le a rétsági já­rásba az akkori vezetés. Ennek hatására a járás ipara termelési értékben, árbevételben, nyere­ségben és ami nagyon fontos, foglalkoztatás­ban meghaladta az akkori mezőgazdaság pro­duktumát. Az különben is kedvezőtlen adottsá­gok között, magas ráfordításokkal, kis hoza­mokkal termelt. A téeszszervezések idején az emberek szí- ne-java elment a járásból és maradtak az asszo­nyok, akik meg nem akartak menni a téeszbe, de kulturáltabb munkát elvállaltak volna. Ak­kor ütötte fel a fejét új kezdeményezésként a té­eszek kiegészítő tevékenysége és sorban hoz­tuk létre a melléküzemágakat. így jött létre Ber­kenyén a paszományárugyár, Nógrádon az or­vosi laboratóriumi műszereket gyártó üzem, Diósjenőn az autóvillamossági eszközöket gyártó ktsz, Nagyorosziban a Favorit papucs-ci­pő üzem, Rétságon a Glóbusz Nyomda, a kem­pingüzem és a szivattyúüzem, a Pannónia há­ziipari szövetkezet, Alsópetényben a Unitás cémafeldolgozó. A Romhányba települt a Hír­adástechnika, a Gránit csiszolóüzem és orszá­gosan kiemelt beruházásként a cserépkályha- gyárból építési kerámiagyár épült. Romhány volt az egyedüli a járás huszonöt települése kö­zött, ahol csak bejáró ember volt, kijáró egy sem akadt, mert mindenkinek akadt helyben munkája. Közel háromezer ember dolgozott a községbe települt üzemekben. A romhányi ke­rámiagyár a megye tíz kiemelt gyára között sze­repelt a nagyságrend, a termelési érték, az árbe­vétel és a nyereség alapján. k k k Később a mezőgazdaságra nehéz évek jöt­tek, és a járás téeszei közül alig akad mára mu­tatóba, a többségüket felszámolták, kifosztot­ták. Az emberek valahogy nem érezték a föld tulajdonlásának fontosságát, és fillérekért adták el idegeneknek még a részaránytulajdonukat is, a kárpótlási földekről nem is beszélve. Sok helyen jól menő fővárosi üzletemberek vásárol­ták fel a falvak határát, amelynek birtoklásáért az ősök megszenvedtek. Erről szóltak a kilenc­venes évek, amelynek elején Gresina István a járási tanácselnökséget fölcserélte a főkönyve­lői állásra, közben átképezte magát adótanács- adónak is, majd a Suzukinél ügyvezető lett. k k k Változások akkor történtek a dolgok fo­lyásában, amikor az 1994-es októberi vá­lasztásokon Gresina Istvánt megválasztot­ták rétsági polgármesternek, a tősgyökeres rétsági Bánszky György utódjaként. Nem volt véletlen a választók bizalma, akik érez­hették annak az előnyeit, hogy 1989 márci­us elsejével Rétságot várossá nyilvánították: ebben pedig köztudottan kiemelkedő szere­pe volt az akkor még járási tanácselnökként szolgáló Gresinának. Mikor 1992-ben meg­választották polgármesternek, 3100 lakosa volt Rétságnak: nagy eredménynek tartja, hogy a munkahelyek bővülésének is kö­szönhetően nem csökkent azóta sem a lé- lekszám. A fejlesztések sorában a szenny­vízhálózat felének kiépítése várhatóan két éven belül befejeződik - ez fontos dolog lesz a város életében. k k k Polgármestersége kezdetén, 1992-ben Rétság helyzete nem volt a legrózsásabb, mert bezárt, vagy bezárás előtt lévő üze­mek szomorították a helyzetet. Az már lát­szott, hogy a közös, felelősségteljes gondol­kodástól el kellett érni az érdemi gondolko­dásig a vezetői szinten, mert legalább ötven százalékig a vezetőkön, azok kapcsolat- rendszerén múlik, hogy halad-e a település, van-e lakosságmegtartó képessége, véli Gresina István. A rangsorbontó dolgokat nem engedtük ki a kezünk közül. Azt mondtuk, hogy le van robbanva a gazdaság; munkát, lehetőséget kell adni az emberek­nek. Az első fecske a TDK Elektronika Ma­gyarország Kft. volt, amely huszonegy ajánlkozó település közül Rétságot válasz­totta. Persze ehhez kellett az Ipari Miniszté­rium, a megyei munkaügyi osztály, a me­gyei közgyűlés támogatása, és azt is meg kellett tudni, hogy Düsseldorfból ki az, aki meg van bízva a befektetés felkutatásának a lehetőségével. Ez az ember Hajzók György mérnök volt, aki látta, hogy a rétságiak biz­tosítják a működő tőkének a lehetőséget. Mellette támogatta az ügyet a megye részé­ről Szabó Zoltán, Fekete Gyula és sokan má­sok, akik megértették, hogy a térségben nagy gond a munkahelyek hiánya. A TDK a megépítése utáni két év alatt 600 főnek adott munkát, csúcsidejében 54 településről 1050 ember járt ide dolgozni. Ezek szállítá­sát a város szervezte meg. A cég látta, hogy Rétság vezetése gyors, korrekt, kiszámítha­tó, szakmailag hozzáértő és menedzseli a vállalatot is, hogy magasabb profitot tudjon termelni, hogy alkalmazni tudjon, hogy majd adót tudjon fizetni a várost támogatva. A következő beruházó a belga Spektíva 2000 cég volt, amely 200 embernek adott munkahelyet. Ez a bőrhuzatvarró üzem az­óta már német tulajdonban van: háromszá­zan dolgoznak itt. Észak-Amerikából települt be 1997-ben a Tredegar Film Products Kft., amely magas szintű technikával dolgozik kö­zel hetven fővel. Magas nedvszívó fóliákat gyárt egészségügyi, mezőgazdasági és hon­védelmi célokra. A negyedik Rétságra települt vállalat a há­romszáz főt foglalkoztató Ten Cate Enbi hol­land világcég volt, amely számítógéphez, fénymásolókhoz, nyomtatókhoz gyárt pa­pírtovábbító alkatrészeket fémből, mű­anyagból és gumiból. Ötödikként a texasi AFT cég épített itt üzemet, amelyben fegyve­rekhez, sugárhajtású repülőgépekhez gyár­tanak alkatrészeket. Ennek a cégnek Európá­ban Rétságon lesz a kutatási és fejlesztési központja. Az angliai ipari parkokban is azt láttam, hogy a tudományra és a szakértelem­re épülő iparban van a jövő, vélekedik Gresina István. Kiemeli ebben az amerikai nagykövetség jóindulatú szerepét és az ITDH fontos közvetítő munkáját. Ehhez a külföldi beruházásokat, exportlehetőségeket mene­dzselő magyar céghez az Ipari Minisztérium­ból Kővári Tibor vitte el Gresina Istvánt, aki­nek rétsági ajánlásait, a Ludányhalásziból el­származott Kilián Csaba és munkatársai pá- tyolgatták. Hatodikként az észak-amerikai Gibbs Die Casting Hungária üzem települt Rétságra: ez a hárommilliárdos beruházást megvalósító cég a Balassagyarmaton kompresszorgyárat épített Delphi cég beszállítója lesz, fokozato­san közel kettőszáz munkahelyet teremtve. A rétsági ipari parkban a hat cég mintegy 1600 főt foglalkoztat, negyvenmilliárd forint árbevétellel. Figyelemre méltó, hogy Rétságon mintegy huszonegymilliárdos beruházás valósult meg eddig. Egy város jövőjéhez mindenek­előtt három dolog szükséges: a gazdaság, a jövedelemtermelő képesség, energia és értel­miség, vélekedik Rétság volt polgármestere. Ebben a kisvárosban a gazdaság már kiala­kult, az energiát pedig láthatják a városba ér­kezők, akiket főleg este egy csodálatosan vil­logó „Szilícium-völgy” kápráztat el. Lekötött villamos energiánk 21 és 23 megavolt tartalék van, a volt rétsági járás ösz- szesen 18 megavoltjával szemben, magyaráz­za nem kis büszkeséggel Gresina István. Ez a helyzet tárgyalóképességet, intézkedési lehe­tőséget jelent. A Rétságra települt üzemek fő­ként középfokú végzettségű embereket alkal­maznak és szakértelmet, kreativitást, eseten­ként angol nyelvtudást várnak el. Igaz akad­nak, akik azt mondják, hogy túlzott a rétsági ipartelepítés, de ez egészséges konkurenciát eredményez; fontos, hogy legyenek megfizet­ve az emberek. Gresina István bérlakásokat tartana fontosnak építeni, meg egy színvona­las szállodát, de jó lenne egy új lakótelepet felhúzni azzal, akinek jövedelmező üzleti ter­ve van; azzal a polgármesteri vezetéssel, aki ezt az egészet le tudja vezényelni. * ★ ★ Gresina István függetlenként indult a leg­utóbbi választásokon és ez a választása so­kak szerint a polgármesteri székbe került. Talán a Mindenható akarta így, mondja el­gondolkozva és arról beszél, hogy új feladat­ra kapott meghívást Lombos István balassa­gyarmati polgármestertől - a gyarmati város­vezető tanácsadónak kérte fel. Az új feladat főleg a munkahelyteremtéshez kötődik, és az eddig kihasználatlan balassagyarmati ipa­ri park benépesítését és más lehetőségek fel­kutatását jelenti. - Kötődök Balassagyarmat­hoz, mert ott születtem 1938 augusztus else­jén - magyarázza a polgármesteri tanácsadó­vá vált Gresina István. - Az Arany János utcá­ban laktunk, édesapám főszakács volt, édes­anyám pedig mosónő. A háborús években apámat negyedévenként bevitték katonának és volt olyan időszak, mikor a Gellért-hegyen, a Citadellán szakácskodott a németeknek. Ve­lük együtt fogták el, a százharminc kilós em­ber a donyecki szénmedencében letöltött há­rom év fogság után ötvenhárom kilósán jött haza. De legalább hazajött, mert nagyon sok magyar katona odaveszett Oroszországban. Balassagyarmathoz így kötődöm, ott vannak a barátaim, és egy sor dolog összeköt ben­nünket, rétságiakat a szolgáltatások terén is. Balassagyarmat patinás város tizennyolcezer lakosával, hatszáznegyven ágyas kórházával, ezerhétszáz vállalkozójával, hétezer diákjá­val. Ez komoly potenciált jelent: sokkal több­re érdemes az Ipoly- parti város, mint amit el­ért ebben a demokráciában.- A tanácsadóimmal kötetlen munkaidő­ben, megbízott feladatokat kaptunk. Mivel az ipari park cím elnyerésétől számított öt év elteltével be kell számolni a végzett munká­ról, a feltöltöttség arányáról, gyors és ered­ményes munkát kell végeznünk, mert a ha­táridő közel van, és fennáll a veszélye, hogy kamatostól vissza kell fizetni Balassagyar­matnak az állam pénzügyi támogatását. Mie­lőbb szeretnénk felkutatni azokat a balassa­gyarmati prominens vállalkozókat, akiket érint a telephely-engedélyezési kötelezettség és számukra ösztönző ajánlatot teszünk. A külföldi befektetőket, beszállítókat érdekel­tebbé igyekszünk tenni, hogy idetelepülé- sükkel javuljon a város és környékének eltar­tóképessége. Az új balassagyarmati városve­zetés feladatokat akar adni a város fejleszté­sében tevékenykedőknek, hogy közös le­gyen a siker is. Ebben a munkában kiemelt feladatai vannak a polgármester mellett Demus Iván és Bacskó József alpolgármeste­reknek, Sinkó Gézának, az Ipari Park Kft. igazgatójának. De számítanak Moór Mátyás főépítészre és Magyaros Tamás műszaki osz­tályvezetőre, valamint a kistérségi mene­dzserekre, Látkóczki Bálintra, Velkei Gézára és Szegner Saroltára. Ezt a csapatot erősíti a helyi vállalkozás- fejlesztési alapítvány és a vállalkozói kama­ra segítsége. - Teljesítménnyel és a minő­séggel mérettessünk meg, hogy mit tu­dunk. Három évtizedes közszolgálatom alatt csak csapatmunkában tudtam ered­ményesen dolgozni, és most is csak így tu­dom ezt az új feladatot elképzelni - mond­ja Gresina István hozzátéve: egy fecske nem csinál nyarat. SZABÓ ENDRE Szárnypróbálgatások Gyarmaton Megjelent a Balassi Bálint Gimnázium diákújságja Minden iskolának, amelyik va­lamit is ad magára, van diákúj­sága. Itt próbálgathatják szár­nyaikat azok a fiatalok, akik­nek az írott szó még jelent vala­mit, akik önmagukat egy novel­lán, versen vagy riporton ke­resztül szeretnék kifejezni. Jól tudjuk, nem könnyű feladat ez: a tanárok, diáktársak, az iskola­közösség elé állni legbensőbb gon­dolatainkkal - hisz a diáktársak­nál, hasonkorúaknál keményebb, élesebb szemű és sokszor kegyet­lenebb kritikusok szinte nem is lé­teznek. Önmagában egy iskolaúj­ságról hírt adni tehát még nem is lenne igazán érdekes, ha erre nem volna különleges okunk. A balas­sagyarmati Balassi Bálint Gimnázi­um újságának megjelenését, azt, hogy a lap minél színvonalasabb formátumban kerüljön nyilvános­ságra, viszont teljes egészében egy szülő szponzorálta. Dr. Laczó Jó­zsef ügyvédnek még számít az is­kola - rangja van előtte ezen okta­tási intézménynek. Nemcsak a las­san tanulmányait befejező fia sor­sa és a Balassiba készülő kislánya jövendője érdekli, hanem képes ál­dozatokra az egész iskoláért is. Fontosnak tartja a diákújság létét, nem véletlenül utal adományozá­sa „gyengéd eleganciájára” a lap ta­nár főszerkesztője, Kanyó Kinga is. Az ügyvéd segítségével jöhetett lét­re Hajdú József nyomdájában e szép kivitelezésű újság, melyet a szerkesztők Laczó Józsefnek aján­lottak. Villantsunk fel néhány írást e számból! Mizem Tamás Sínen va­gyunk című novellája egy sorsát el­dobni készülő, halálra szánt em­berről szól, ki a sínek mentén me­netelve a hóban csak arra vár, hogy elüsse őt a vonat. Az ironikus-sza­tirikus elbeszélés rögtön felvillant­ja mai világunk sajátosságait. A halálra készülő nyomában azon­nal odaszegődik a média: riporte­rek, újságírók hada veszi körül az öngyilkosjelöltet - mintegy érzé­kelve, hogy korunkban a halál se szent már, szenzáció válhat belőle. Majd fanatikusok csoportja követi a hőst, kipellengérezve az emberi hiszékenységet, nyájszellemet, s a mindenáron rivaldafénybe kerülni akarást. Nem csoda, hogy az írás hősének elmegy a kedve saját halá­lától, kiáll a sorból, s egy grotes k fordulattal a tömeges halál helytd a magányos, sínek menti elpusztu­lást választja. Ugyancsak Mizera Tamás el­mélkedik az EU-ba való belépés fo­nákságain egy parasztasszony, Ka­tó néni szemszögéből: vajon el tudja-e adni magyar tulipánjait a holland piacon, vagy pedig a hol­land tulipánok árasztanak-e el majd minket? Komoly probléma ez - meg tudjuk-e őrizni nemzeti identitásunkat a jövőben?! Mészá­ros Ágnes remekül összefogott könyvismertetésekkel olvasnivalót ajánl - tömörek, az érdeklődést fel- csigázóak összefoglalói, és soha „nem lövi le a poént”... Egyáltalán már annak is örülnünk kell, hogy a mai világban valaki még olvasás­ra buzdít! Interjút is olvashatunk a lapban Gaálné Versényi Judit tanárnővel, aki épp most ballagtatja osztályát: az ember életében nagy idő nyolc együtt töltött év - a tanár szemszö­géből is... A gólyaavató immár tradicioná­lis szertartásairól szintén értesül­hetünk, s Fiam Tamás, aki egy év­re Skandináviába ment tanulni, ér­dekes élménybeszámolót küldött haza alma materének. A jávorszar­vasok, a szálegyenes fák, a korán beálló északi sötétség, a merőben más iskolarendszer érzékletes le­írása mellett legmélyebb gondola­tai talán a következők. „Azonkívül az ember megtanulja, mit is jelent az, hogy otthon, család, barát, ha­za. Nagyon mélyen beleivódik az emberbe ez a pár szó...” Üdítő egy ilyen diákújságot kéz­be venni, s csak reménykedni le­het abban, hogy nem fogy el a lel­kesedés, s még többen merik fel­tárni a bennük szunnyadót - akár lírai, akár prózai alkotásokon ke­resztül. SZABÓ ANDREA „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince...” Január: a hiedelmek hava Az év első hónapjának, január­nak a neve Janus, a kettős arcú is­tenség nevéből eredeztethető. Ré­gi magyar neve Boldogasszony hava, mivel Szűz Mária eljegyzé­sét januárban ünnepli a katolikus egyház. A csillagászok Vízöntő havának titulálják, mert a Nap ek­kor lép a Bak jegyéből a Vízöntő­be. A néphagyományban január első napját - avagy újév napját - kiskarácsonynak is nevezik. Az újév napi tevékenységekből, az étkezési szokásokból az eljöven­dő évre következtetnek. A hónap második napját Jézus fémjelzi, ekkor ünnepli őt a katoli­kus magyarság, a reformátusok ugyanezt újév napján teszik. Jé­zus nevének tiszteletét a ference­sek virágoztatták fel. A karácsonyi ünnepkör záró­napja vízkereszt, amelyet eredeti­leg január 6-án tartottak. Vízke­reszt alkalmából a keresztény egy­házak Jézus megkeresztelésére emlékeznek. A Mzszentelést az ünnep előestéjén végzik, egy idő­ben krétát is szentelnek. Egyéb­ként vízkereszt a házszentelések napja is. A vízkereszt időjósló nap is. Ha enyhe az idő és olvad, akkor hamar tavaszodik.. Január 17-én emlékeznek meg Remete Szent Antalról, akit a hie­delmek szerint a háziállatok patró- nusaként tisztelnek. Ünnepén sokfelé jószág- és istállószentelést tartanak. Hazánkban Tökölön is­mert szokás a háziállatok szente­lése. A hiedelmek szerint a népi gyógyászatban Szent Antal tüze néven említik az orbáncot és min­den kísértést, ami a gonosztól származik. Tüze ellen megszen­telt T-alakú kereszttel védekez­nek, innen ered az „Antalkereszt” elnevezés. Kedvelt női név január 18-án Piroska, melynek eredeti olasz alakja Prisca. Egy római nemes ember lánya volt, akit Claudius császár bálványimádásra akart kényszeríteni. Prisca ezt megta­gadta: lefejezték. A szőlősgazdák Vince napján - január 22-én - különös figyelem­mel kísérik az időjárást. „Ha meg­csordul Vince, tele lesz a pince” - tartja a népi hiedelem. A „Vincé- zés” sokfelé szokás. Pincéről pin­cére járnak, áldomást isznak. Pécsett például vesszőt vágnak és a szobában kirügyeztetik, ebből következtetnek a várható termés­re. A vincevessző vágása Egerben is szokás. Nem véletlen, hogy január vé­gén, szinte minden jeles napon, amelyek mindegyikéről persze itt nem tudtunk szólni, időjóslá­sok hangzanak el. Nevezetes Pál apostol ünnepe január 25-én, az úgynevezett pálfordulás: „Pál­nak fordulása, fél tél elmúlása.” ____ao. I TAnií A T-v -iíSfe TTTfiT A T» Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó és főszerkesztő: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Főszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN és TIBAY GÁBOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6. IIP’ j-j j I Y Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teijesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati KÖZÉLETI NAPILAP szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótarján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, 'fiű/iQC/i nnnnnnnn ar. ndc c.--------— /íme c. cxi x—omn c* z—íz unr. \t__________r? • xr____________i/ü _____*2.____z*_____niTirrvunir nnVn a hírlapkézbesítöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1345 Ft, negyedévre 4035 Ft, fél évre 8070 Ft, egy évre 16 140 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. ,.. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ! az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom