Nógrád Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-04 / 3. szám

Harangozó Teri közreműködése is hozzájárult a sikerhez Nem is csak „karácsonyi kaktusz­nak” nevezi, hanem egyenesen „kaktuszkának becézi morózus, szúrós kedélyű, a végletekig pe­dáns asszisztensnőjét Stephanie-t, Julien, a jól menő, nőcsábász fogor­vos, csakhogy megtegyen neki két szívességet: egyrészt vállalja, hogy ő a doktor válni akaró felesége, másrészt csináljon úgy, mintha a válópert szeretője miatt szorgal­mazná. Mindez azért történik, mert az orvos kitalált magának egy családot három gyerekkel, hogy gyakran változtatott partnereit ez­zel az ürüggyel tartsa távol a há­zasságnak még a gondolatától is. Csakhogy Antónia - a legújabb ba­rátnő - esetében nem válik be az elad­dig sikeres trükk. A lány, akit - elveit feladva - végül is elvenne Julien, csak akkor hajlandó a feleségjelöltségre, ha „Karácsonyi kaktusz” szilveszterkor Óévbúcsúztató színház a József Attila Művelődési Központban megbizonyosodhat róla, hogy „az exnej” lelke nem sérül meg a válás nyo­mán, s kiköti, hogy ezt személyes talál­kozás során szeretné tisztázni... Ezzel a bonyodalommal kezdődik a közis­mert, a nézők számára mégis mindig vonzó, szórakoztató vígjáték, „A kak­tusz virága”, amelyet - a két bérletsoro­zaton kívüli, úgynevezett egyedi elő­adás keretében - a Ruttkai Éva Színház kedden kora este a József Attila Műve­lődési Központban mutatott be. Buda­pesten és a nagyobb városokban már régen szokás, hogy szilveszteri kikap­csolódás egy vidám színházi, vagy színháztermi jellegű programmal kez­dődik. Salgótarjánban is volt már erre példa, s különösen azóta kezd gyakor­lattá válni, amióta meghonosodni lát­szik az üvegcsarnoki szilveszteri mu­latság. így az előadás után, s az éjféli pezsgőbontás előtt ott helyben lehet vacsorázni, táncolni... A darabválasztás nagyszerűen sike­rült, hiszen Berillet-Grédy bohózata nem véletlenül vált népszerűvé. Ennek egyik oka az a már-már metamorfózis- szerű változás, amelyen az eleinte szá­raz, szürke, unalmas egyéniségnek tet­sző Stephanie - aki már régen szerel­mes Julienbe - átmegy, s úgy belejön a doktor által kitalált szerepeibe, hogy meg sem áll mindaddig, amíg meg nem hódítja főnökét. Időközben persze oly­annyira kivirul, hogy csábjainak Julien képtelen - de nem is nagyon akar - el­lenállni. Nem marad hoppon persze Antónia sem, aki a szomszédban lakó lő - állandó társulat nélküli - színház lendületes, jó hangulatú előadásban vitte színre a jópofa szerelmi „többszöget.” Ez egyrészt a rendező Nagy Miklós érde­me, aki „mellesleg” köny- nyed eleganciával szemé­lyesíti meg a fogorvos figu­ráját is. Kellemes meglepe­tést okoz színészként is a szépségszakmában, test­formálóként, egészségmeg­őrzőként profinak számító Bíró Ica, aki értelemszerű­en a második részben, mint ellenállhatatlan hölgy van inkább elemében. Bá­lint Antónia - aki egykori szépségkirálynőként ugyancsak próbálkozik egyéb kihívásokkal is - he­lyett ezúttal a szintén sok­oldalú Konta Barbara ját­szotta el a színpadi Antó­nia szerepét, bájosan, csá­bosán. Jókedvűen komédi­A fogorvos (Nagy Miklós) és asszisztensnője (Bíró Ica), amikor még csak szakmai kapcsolat volt közöttük FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ reklámmodell, Igor - aki egyszer már megmentette a lányt a Julien csélcsap- sága miatt vállalt önkéntes gázhaláltól - kigyúrt karjaiban talál vigasztalásra. A darab közkedveltségét Magyarországon a Nádas-Szenes szerzőpáros közremű­ködése is okozza. „Az a jamaicai trom­bitás...” című betétdal - nem kis mér­tékben Voith Áginak köszönhetően - sláger is lett az évek során. A Ruttkai Éva nevét vise­ázik a többi szereplő - jelesül Dózsa Erzsébet, Wessely-Simonyi Réka, Cs. Németh Lajos, Pintér Tibor és Várfi Sándor - is, bár az ének és/vagy a tánc - beleértve a főszereplők egyikét-mási- kát is - nem erősségük. Nem lehet vi­szont azzal vádolni a közreműködő énekesnőt, Harangozó Terit, hogy ő nincs otthon a hangjegyek világában. Az előadás közbeni és utáni oldott lég­körre, jó kedélyre mi sem jellemzőbb, mint a „címszereplőnek” a nyílt színen átadott virág, illetve a színpadra „felcsa­logatott” néhány néző. Szilveszterezni, óévet búcsúztatni, új esztendőt köszönteni sokféleképpen lehet, mint a fentiek igazolják: kelle­mes színházi „előjátékkal” - ha úgy tet­szik „előétellel” - is. CSONGRÁDY BÉLA Nyolcvan éve halt meg Jaroslav Hasek Nyolcvan éve, 1923. január 3-án halt meg Lipnicében Jaroslav Hasek, a Svejk írója. Hasek 1883. április 30-án született Prágá­ban, apja tanár, majd banktisztviselő volt. Ő is e pályán kezdte, de mivel gyakran nem je­lent meg munkahelyén, elbocsátották. Már 17 évesen megjelentek szatirikus írásai, ké­sőbb is publicisztikából, majd irodalomból próbált megélni, bár egy ideig kutyákkal ke­reskedett. 1903-ban egy verseskönyve jelent meg, majd sorozatban novelláskötetei, ezek közül a Svejk, a jó katona és más furcsa történetek a legismertebb. Jaroslav Hasek A prágai bohémvilág ismert alakja volt, 1904-7 között anar­chista kiadványokat szerkesz­tett. 105 álnéven 73 lapban mintegy 1200 írást tett közzé, ezekben támadta az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióit. Bejárta az Osztrák-Magyar Bi­rodalmat, Bajorországot és a Balkán tájait, számtalan ember­rel megismerkedett, akiktől tör­téneteket gyűjtött és népi, ellen­zéki szemléletet kölcsönzött. 1911-ben A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelt Hala­dás Pártja elnevezéssel provo­katív álszervezetet alakított, amely a rabszolgaság viszszaál- lítását, a házmesterek államosí­tását, az állatok rehabilitálását és számos hasonló kérdések rendezését követelte a választá­sok idején. Kocsmai incidensei miatt többször megjárta a rend­őrségi fogdákat, ezek az önélet­rajzi elemek mind visszakö­szönnek majd a Svejkben. 1915-ben behívták a Monar­chia hadseregébe, s a fronton hamarosan átszökött az oro­szokhoz. Oroszországban elő­ször a cári csapatok oldalán harcoló csehszlovák légióhoz csatlakozott, majd átállt a bol­sevikokhoz, s megbízásukból kommunista propagandaanya­gokat írt, s orosz, lengyel, ma­gyar, német és francia nyelvtu­dása révén internacionalista csapatokat toborzott a Vörös Hadsereg számára. Irkutszkban háromnyelvű lapot szerkesztett, s ő adta ki az első burját nyelvű folyóiratot. Feladatait annyira komolyan vette, hogy végül az 5. szibériai hadsereg politikai osztályának helyettes parancs­noka lett. Közben, 1917-ben Ki- jevben jelent meg Svejk, a jó katona fogságban című műve. 1920-ban orosz feleségével tért vissza Prágába, de mivel első feleségétől sem vált el, bigámia miatt perbe fogták, emellett ha­zaárulással vádolták és vörös ko­misszárnak nevezték. Hamaro­san visszasüllyedt korábbi bo­hém életmódjába, majd viszsza- vonult egy kis faluba, a dél­csehországi Lipnicébe, s nekilá­tott főműve, a Svejk, egy derék katona kalandjai a világháború­ban című könyve végleges ki­dolgozásának. A hat kötetre ter­vezett műből csak négy készült el, Hasek ezek sikerét sem érhet­te meg. A regényt eleinte füze­tes folytatásokban terjesztették Hasek barátai, Franta Sauer és Karel Snor vendéglős támogatá­sával, aki csődbe is ment miatta. Bár a mű átütő sikert aratott, az irodalom, a kritika kezdetben tu­domást sem vett róla. A csehszlovák hadsereg 1925-ben megtütotta kato­náinak a Svejk olvasását - ez már a halhatatlanság el- Svejk, a derék katona ső előjele volt. Erwin Piscator 1928-ban készítet­szerezte, magyarul is Párizsban, illetve Kolozsvárott jelent meg először. E regény a szatirikus irodalom kiemelkedő alkotása lett. Hőse, a derék katona, csupa ellentmondás: nem tudni, osto­ba-e vagy csak zseniálisan tette­ti, bölcs-e vagy bohóc, tudatos anarchista-forradalmár vagy az egyetlen józan ember egy őrült világban? A megalkuvást, vagy a túlélést testesíti meg? Svejk csak védekezik az elnyomás ellen, engedelmeskedik és alkalmaz­kodik, sorsa azonban kiszámít­hatatlan szeszélyességgel fordul jóra vagy rosszra. Közben folya­matosan anekdotázik, ontja a történeteket és a példázatokat környezete számára, tü­relmesen vi­seli meg- próbáltatá­te el első, Berlinben előadott színpadi változatát. A Svejk vi­lághírét a német fordítások révén sait, s sajátos naivitása, realista bölcsessége leleplezi a hadsereg és a háború abszurditását. Alakja a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, alti a dolgok komolyan vé­telével, sokszor éppen túltelje­sítésével bizonyítja a Monar­chia és hadserege képtelen vol­tát. Alakját más antihősökkel, Till Eulenspiegellel, Naszred- din Hodzsával, Figaróval, Sancho Panzával, Candide-dal rokonítják. Max Brod prágai osztrák író Haseket Cervantes- hez és Rabelais-hoz hasonlítot­ta. A Svejket több mint 50 nyelvre fordították le, számos színpadi adaptáció készült be­lőle. A svejkológusok szerint sokkal több svejki anekdota kering, mint ahányat Hasek megírt a regényben. Svejk nép­meséi hős lett, alakját Josef La­da grafikus rajzolta meg, az író intenciói szerint, máig ha­tó érvénnyel. Svejk nevével jelleme­ket és magatartásfor­mákat jelölnek, „hülye vagy, mint Svejk” - mondják a csehek, mások szerint a cseh nép sajátos jel­legzetességeit testesíti meg. Hasek a cseh irodalom tipi­kus hősét alkotta meg, stílusát Karel Capek és Bohumil Hrabal folytatta. Bertolt Brecht a Svejk a második világhá­borúban című da­rabjában továbbvit­te a háborúelle­nes katona tör- i ténetét. Hasek _________■ magyarul meg­jelent egyéb kö­tetei: Fekete-sár­ga panoptikum, A Balaton partján, Az elhagyott latrinán. V adászgyönyör Szerencsés az én vadászbará­tom, a Szécsényben lakó Erdélyi János. Az elmúlt nyáron egy bronzérmes agyarú kant ejtett el, tavasszal egy rendellenes trófeá- jú őzbakot cserkelt be sikerrel. Ám az igazi vágya egy terítékre hozható szarvasbika csak álma maradt. Az elmúlt év szeptembe­rében ugyan kerülgette a vadász­szerencse, de csak szarvasünő elejtésével tudta zárni az évadot.- Majd az idén ősszel! - biza­kodott újra, amelynek az alapja meg is volt, hiszen egész évben etette az erdők legnemesebb vad­ját, a sózó körül is nagy volt a tar­vadak tolongása, az erdei forrást is folyamatosan tisztogatta és ve­zette friss vizét a dagonyákba.- Cserkelőutat csináljunk - ajánlottam még a nyáron, a ko­rábbi tapasztalatomra is hivat­kozva, amelyet annak idején a szakáli erdőkben meg is követel­tek tőlünk Oravecz Józsi bácsiék. Aztán, hogy az elmúlt évi is­merős hangú gímbika a Marakodipuszta feletti erdőrész­ben, az Aszalóban megszólalt, megpezsdült a barátom vére is. Titkon azon reménykedett, hogy sem a nyugati „sógorok”, sem a „kesziek” nem húzzák át a szá­mítását. Szeptemberben az orgona­hangú bőgőhelye melletti dago­nya igen csak kedvelt hellyé vál­tozott. A fiatalabb bikák csak messziről válaszolgattak neki. Já­nos háromszor is látta a bikát, de nem kísérletezett a lövéssel. Már a bőgési időszak vége volt és fo­gyott a remény is, amikor októ­ber 6-án reggel a kitisztított, cser- kelőúton közelített a dagonya fe­lé, lassan hallgatózva, kereső táv­csövével a területet pásztázva. Három szarvastehenet pillantott meg, a bokrok zöldjét csipeget­ték, a bika közelségére meg egy „másnapos” böffenés utalt. Per­cekig várakoztak mind a ketten, aztán az erdők királya kilépett a takarásból. A már ismert trófeá- jú, nagy testű, fején a teremtés koronájával. A jól célzott lövés el­dördült, az egyedül vadászó Nimród levett kalappal tisztelgett az elejtett vad felett, miközben nagyokat nyelt, hogy kiszáradt torkát nedvesítse. Vadászgyönyö­rűséget érzett, szíve zakatolt, ta­lán élete álmát hozta terítékre. A mobilja gyorsan hírül ad­ta vágya beteljesülését. Aztán jött a nehezebbik része a vadá­szatnak, szállítójármű-szer­zés, zsigerelés, a nemes vad beszállítása Mihálygergére. Fenes Gyula sportvadász társ­sal örömmel segítettünk és vé­geztük el a teendőket, majd Szántó István vadászmester és Bajnai Csaba elnök vette „ke­zelés alá” a száját örömétől összefogni nem tudó területes szécsényi vadászt. Az avatási szertartás során csendült a pohár is, kijár ez ilyen vadászszerencse után... ______ RÁCZ ANDRÁS B rigitte Bardot nem filmez Az egykori híres francia filmdíva és mai harcos állat­védő, Brigitte Bardot meg­erősítette, hogy végleg hátat fordított a filmezésnek. Az „Ohla!” című magazinnak adott nyilatkozatában hangoz­tatta, hogy a zene és a film a ko­rábbi életéhez tartozott, ma el­lenben már egészen más asz­szony, aki semmiben sem ha­sonlít a korábbi Bardot-hoz. Kü­lönben 2003-ban lesz harminc éve, hogy elbúcsúzott a művé­szi pályától. Nyilatkozatából az is kiderült, hogy ma már nem elégíti őt ki az állatvédelem sem. BB undorítónak találja, hogy asszonyok szőrmebundát viselnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom