Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-11 / 212. szám
2002. SZEPTEMBER 11., SZERDA REGIONÁ LIS NAPLÓ 3. OLDAL Elszaporodtak a besurranó tolvajlások A Balassagyarmati Rendőrkapitányság működési területén az elmúlt időszakban elszaporodtak a „besurranásos” lopások - tájékoztatta lapunkat Perczénédr. Toldi Ibolya rendőr őrnagy, sajtószóvivő. Balassagyarmat, rendőrség Jelentős kárt okozó lopás történt Herencsényben, ahol az egyik portára házalók tértek be. Míg beszélgettek a házigazdával, a látogatóknak volt idejük szétnézni a portán. Később aztán a gazda nagy riadalommal vette észre, hogy sehol sem találja a félretett pénzét. Kereste több százezer forintját, de annak hűlt helyét találta, ugyanúgy, mint a házalóknak, akiket mindeddig a rendőrség sem talált meg. Terényben a kapukulcs maradt - a jó szokás szerint - a zárban, nem okozott gondot a tolvajnak, hogy körülnézzen a lakásban. Bizonyára ismerte a betolakodó a mondást, mely szerint „aki keres, talál”: nem is csalódott, több százezer forinttal távozott. A legutóbbi lopás Mohorán történt, ahol az idős házigazda a kertjében dolgozva nem vette észre, hogy tolvaj jár a házban: mire a kertészkedésből visszatért, a pénztárcájának nyoma veszett. Hogy ki vitte el, az máig is kérdés. A rendőrség minden lehetséges fórumon figyelmezteti a lakosságot, hogy vigyázzon értékeire. Elsődleges, hogy a lakáskulcsot senki ne tegye a lábtörlő alá, a kapukulcsot ne akassza a kapufélfa mögé, e „rejtekhelyeket” mindenki ismeri. Ettől jobb megoldás az is, ha beadják a szomszédba a lakás kulcsait, ha nem akarják magukkal vinni. A készpénz a legbiztosabb helye a pénzintézetekben van; igaz, az ottani elhelyezés a falvakban kicsit nehézkesebb, de - szól a szakemberek tanácsa - felesleges a kelleténél több készpénzt tartani otthon. Az alkalom szüli a tolvajt - az pedig tudja, hogy a pénz helye még manapság is sok helyen a vánkosokban, vagy a sifonérban van. Évek óta visszatérő jelenség, hogy az őszi betakarítások idején megszaporodnak a ház körüli tolvajlások, betöréses lopások. Az ebben utazó bűnözők gyakran még azt is megfigyelik, hogy mikor adja el a házigazda a piacon a portékáját, majd valamilyen ürüggyel a házba betérve, gyorsan elcsenik a megszerzett pénzt. De sokszor így járnak azok a mezőgazda- sági termelők is, akiket figyelmes szemek néznek, mikor adnak el nagyobb értéket és aztán csak a lehetőséget keresik, hogy hogyan könnyítsék meg a gazdát. A lehetőségeket pedig a szakemberek szerint mi magunk adjuk azzal, amikor könnyelműen bánunk az értékeinkkel. Az egymás vagyonára való odafigyelést szorgalmazza a rendőrség a Szomszédok egymásért mozgalom kiterjesztésével, vagyis a lakosság és a polgárőrségek napi kapcsolatának erősítésével. A különösen ősszel elszaporodó lopási esetek nehezen deríthetők fel, mivel a lakosság a mezőgazdasági munkák miatt nincs otthon, szinte üresek az utcák és tanúk is alig akadnak. Hasznos az idegen autókra odafigyelni, és ha gyanúsak, a rendszámukat feljegyezni; ha házalók járnak az utcában, akkor pedig célszerű hívni a körzeti megbízott rendőrt, vagy jelenteni kell azt a polgármesteri hivatalban. Ez azért is szükséges, mert a házalás tiltott tevékenység. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a házalók egy része nemcsak eladni akar, hanem szívesen veszik szemügyre a házakban található értékeket is... A rendőrség még az egyházakhoz is eljuttatta azt a felhívást, amely a lopások megelőzése érdekében készült. Különösen az egyedül élő, idős emberek vannak ennek a veszélynek kitéve, akikre nemcsak a rokonoknak, hanem a szomszédoknak is illik odafigyelni. ________________szabó endre T ÖRÖTT, HIÁNYOS PADOK. Rossz állapotban van a Palóc liget köztéri padjainak többsége: az ülőalkalmatosságok jelentős részéről hiányzik a háttámla, sok esetben csak a betonlábak mutatják, hogy korábban itt pihenhettek meg a ligetbe látogatók._____________________________________fotó: rigó t. G yarmat barátai újra találkoznak Budapest 2002. szeptember 24-én, kedden 18 órakor rendezik meg Balassagyarmat Baráti Körének ez évi találkozóját a BM Duna Palota színháztermében. Az este folyamán többek között dr. Limbacher Gábor megyei múzeumigazgató a Nagy Iván Regionális Kutatóközpont létrejöttéről és az idegenforgalmi muzeológia terveiről számol be. A város életéről Juhász Päer polgármesterrel, Herczeg Hajnalka alpolgármester asszonnyal Páervári Boglárka, a Magyar ATV műsorvezetője beszélget. A Madách Imre Városi Könyvtár autóbuszt indít Budapestre, hogy az érdeklődő balassagyarmatiak találkozhassanak elszármazott ismerőseikkel: Az indulás ideje: 2002. szeptember 24., kedd, 14.30 óra, helye: a Mikszáth Kálmán utcai parkoló. Az utazás költsége: 600,- Ft. Visz- szaérkezés: 23 óra körül. ■ Röviden CSIKÁSZ ISTVÁNRA EMLÉKEZNEK. Emléknapot tartanak Csikász István tiszteletére szeptember 13-án, pénteken: a művész síremlékét a katolikus temetőben 16 órakor Juhász Péter polgármester avatja fel. A napot 18 órától emlékest zárja a Rózsavölgyi művészeti iskolában. A SZÁRNYASKERÉK KATONÁI. Szeptember 12-én, csütörtökön a Madách Imre Városi Könyvtárban lesz a premierje Gere József A szárnyaskerék katonái - Hogyan lett Balassagyarmat a legbátrabb város? című könyvének. ORRA TÖRÖTT. A Balassagyarmati Rendőrkapitányság nyomozást rendelt el két cserháthalápi férfi ellen, akik a közelmúltban a helyi italbolt előtt ököllel bántalmazták egyik falubelijüket. A férfi orrcsonttörést és arczúzódást szenvedett. ■ Vélemények a Balassagyarmati Naplóról Két száma jelent meg idáig a Balassagyarmati Naplónak, a Nógrád Megyei Hírlap ingyenes városi kéthetilapjának. Új kiadványunkról kértük ki olvasóink véleményét. Kamarás József: - Jó, hogy elindult ez a kezdeményezés. Az embereket általában érdekli, hogy mi történik azon a helyen, ahol élnek. De túl száraz az újság... Minek tömik tele az emberek agyát azzal a rengeteg adattal? Az adatok önmagukban nem érdekesek, hamar kiszállnak a fejből. Színesebbé kellene tenni a témákat érdekes történetekkel, érdekes emberekkel, természetesen a közöttünk élő emberekre gondolok. így az olvasó ki is kapcsolódhatna, ha kézbe veszi az újságot, nemcsak információkhoz jutna. Galli Károlyné nyugdíjas: - Túl sok a politika az újságban. Ha bekapcsolom a rádiót vagy a tévét, ömlik a politika. Egyszerűen belefárad az ember. Különben a helyi politika és az országos között nincs nagy különbség, úgyis akkor válik el minden, amikor már lezajlottak a választások. Az ígérgetésekben nincs hiány... Én szívesen olvasnék múltbéli érdekességekről, amelyekről gyermekkoromban nem hallottam. Érdekelne, hogy hol is éltem le az életem. Incza Jánosáé tanárnő: - Szóljon az újság színes, érdekes eseményekről, a mi mindennapjainkról! Egy jó lapban mindenkinek meg kellene találnia azt a témát, ami érdekli: a nyugdíjasnak, a diáknak, a vállalkozónak egyaránt. A címlapon külpolitika, belpolitika, várospolitika kellene, hogy helyet kapjon! A regionális Idtekintőben az Ipo- lyon túlra is jó lenne áttekinteni, hiszen ez összetartozó régió, a palócság régiója. A gazdasági részben egy piaci körkép is helyet foglalhatna, melyet a kiskereskedők megnézhetnének. Egy teljes oldal kellene, hogy a kultúráról szóljon. Gyarmat iskolaváros, művészeti iskolája is van, rendkívül sok értéket fel lehetne kutatni a művészet terén is... Riportokat lehetne készíteni érdekes emberekkel e területen. Aztán jöhetne a sport, s a végére a hirdetések, szolgáltatások. Gondolatok is legyenek benne, rólunk, nekünk és értünk szóljanak... Esetleg egy novella vagy vers beleférhetne a kultúrrovat- ba. A szerkesztőgárda óriási feladata a lap írásainak lényeglátó elrendezése, az újságírók feladata pedig az, hogy jól, figyelem- felkeltően írjanak! Fábián Lászlóné: - Jó ötletnek tartom a lap indítását, fontos tudnunk a város életéről. Érdekelnének a városvezetés tervei, gondjai, s az lenne az ideális, ha a polgármesteri hivatal válaszolna is a felvetett problémákra, s a megoldást nyíltan elénk tárnák. Szinte levelezés is folyhatna a hivatal és a lakosság között... Az üzletek, vállalkozások bemutatása szükséges, és tetszett is. SZABÓ ANDREA _______________________________Beszélgetés Kamarás Józseffel, Balassagyarmat díszpolgárával____________________ „ Ha meghalunk, se adjuk a várost!” Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy alig akad Balassagyarmaton olyan ember, aki ne ismerné a 93 esztendős Kamarás Józsefet, a város Pro Urbe-díjas díszpolgárát, a Civitas Fortissima Kör örökös díszelnökét. Párját ritkító, hogy mennyire ragaszkodik szőkébb hazájához: lokálpatriotizmusa szinte legendássá vált. A főutca közepén, a katolikus templom szomszédságában lévő otthona tárva-nyitva áll minden látogató előtt.- Mostanában nem túl jó hírek terjengnek az egészségi állapotáról. Hogy tetszik lenni?- Rendetlenkedik a vérnyomásom, naponta többször is meg kell hogy mérjem. Szédülök is, nem merek az utcára menni, szobafogságra vagyok ítélve. Borzasztó ez egy olyan embernek, aki úgy szeret jönni-menni, mint én.- Azért látogatókban nincs hiánya?- Ide hozzám sokan járnak, hál' istennek rengetegen ismernek... A régi barátok sajnos, már kihaltak, de vannak derék, jó gyerekek, humorosak, akikkel nagyon szeretek énekelni, mulatni. Néha hegedűn is pengetek, tíz évet az életemből pedig csellóztam. Ez a másik oldalam: a bohém Kamarás...- A „bohém Kamarás” mellet ismerjük a városáért mindig tenni kész, igazi lokálpatriótát is. Meséljen a szüleiről, a gyermekkoráról, a gyermekkori városról!- Annak ellenére, hogy gyarmati vagyok, mégis Salgótarjánban jöttem a világra. Édesapámat a Pénzügyi Igazgatóság pénzügyőri fővigyázóját Salgótarjánba helyezték. Édesanyám a rokonok révén előzőleg már megismerte Balassagyarmatot, jó barátságot kötött a Sztranyavszky, Paczolay, Kacskovics családokkal, s mindenképpen vissza akart térni ide. Ipolyhídvégi származású édesapámnak sem volt ez ellenére, így aztán az én születésem után pár hónappal áthelyezték őt a gyarmati pénzügyi palotába. Egyedüli gyermekként is nagyon szép gyermekkorom volt. Óvodába a liget sarkán álló épületbe jártam. Elemim az akkori Nemzeti Iskola volt, melyet Erdélyi József, az országos hírű karnagy igazgatott. Csodálatos ember volt. Én még játszottam az ő általa vezetett Balassagyarmati Dalárda Szimfonikus Zenekarban.- A Balassi-gimnázium kiemelkedő szerepet töltött be az életében. Annál is inkább, mert itt érte az életre szóló élmény: a csehkiverés...- Igen, dr. Kiss Lőrincz osztályfőnök, Blázsik Károly hittanár és Majtényi Gyula szinte belénk oltotta a hazafisá- got. Rengeteget meséltek nekünk a magyarság Szent István-i útjáról, megerősödéséről, vittek minket kirándulni.- Milyen élményei vannak a csehki- verésről?- 1919 január 15-én a csehek egyszerűen megszállták a várost. Ekkor a balassagyarmati megyeházán tartott nagygyűlésen a gyarmatiak - Pongrácz György, Kubicza István, Vizy Zsig- mond és a meghívott vezetők - lemondták, hogy inkább meghalnak, de nem adják a várost. A diákságot is beszervezték a felkelésbe. A „balas- sisták” tudták, hogy a fegyverek a katedrák alá és a kutakba vannak elrejtve. Január 29-én hajnalban aztán megkezdődött a puskaropogás. Én az édesanyámmal rejtőztem el, előzőleg pedig egy rokon fiú, nyolcadikos gimnazista az én apámtól is puskát kért. Édesapám nem tudott a készülő felkelésről, aztán őt is tartalékba helyezték aznap éjszaka. A várost végül is a diákság, a vasutasság, a gyarmati szlovákok, a kis számú katonaság és a lakosság egy része mentette meg.- Hogyan alakult az élete a gimnáziumi évek után?- Bár mezei jogász vagyok, s csak egy vizsgám hiányzott a doktori cím eléréséhez, a szüleim korai halála miatt állást kellett keresnem, s a járásbíróságnál helyezkedtem el tisztviselőként. A második világháború alatt behívtak katonának, később levente körzetparancsnok lettem. Amikor bevonultunk a Felvidékre, már az MTI-nél is dolgoztam mint tudósító. 1944-ben a Földműves Kisgazdapárt felfigyelt a tudósításaimra, s meghívott a gyarmati rendőralakulathoz, melyet akkor hoztak létre. Közben megnősültem, Vitéz Gyarmati Sándor honvédalhadnagy lányát vettem feleségül, akivel korábban egy irodában dolgoztunk. Három gyermek született a házasságunkból, egy lány és két fiú. Még a rendőrségi szolgálatom alatt történt az az eset, amikor a németek által itt hagyott aknákat, fel nem robbant lőszereket gyűjtöttem össze öt szakértővel. Az utolsó akna hatástalanításakor mind az öt velem dolgozó ember meghalt, csak én éltem túl a robbanást. Kenessey doktor úr hozott vissza az életbe... Addig is meglévő istenhitem csak erősödött azáltal.- Mikor került el a rendőrségtől?- Amikor a kommunista rendőrparancsnok felhívott, hogy lépjek be a pártba, de erre nem voltam hajlandó. Kenessey Albert vett fel a városi kórházba szertárnoknak a kórház gazdasági ügyeit intézni. Közben a domonkosok által létrehozott Credo Egyesület titkára is lettem.-Sa kórházi évek hogyan teltek?- Rengeteg kultúrműsort rendeztem a munkám mellett, de Kenessey Albert- tel és Bartha Elemérrel megírtuk a kórház vázlatos történetét is. Az irodalom egyébként mindig érdekelt., Több mint kétszáz versem van, színdarabot is írtam, dramatizáltam.- A Civitas Fortissima Kör ötlete hogyan született meg?- Úgy éreztem, balassis tanáraim szinte síron túli parancsa, hogy aki a leghosszabb ideig marad életben az akkoriak közül, harcolja ki, hogy ez a város kiérdemelhesse a legbátrabb címet. Még Göncz Árpádnál is közbenjártam segítségért, s végül megszületett az erkölcsi dicsőség. Emellett kellett egy, a város ügyeivel foglalkozó, politikamentes kör, melyet először kórházi orvosokkal hoztunk létre, de mára már száz tagja van.- Milyennek látja a mai Balassagyarmatot? Épül-e, szépül-e, törődik-e a hagyományaival?- Nézze, nagyon szeretem ezt a várost. Ezért is fáj, ha valami nem úgy történik, ahogy kellene. Az illetékeseknek általában személyesen szólok, ha problémám van. De újságcikkeket is szoktam írni közérdekű témákban. A város- vezetés sok problémával küzd. Viszont a jó dolgokat is észre kell venni. Kitűnően működnek többek között a zeneiskola, a könyvtár, a múzeum, a honismereti kör és a gimnáziumok.- S mi a véleménye a mai városi lakosságról? Érdekli-e a gyarmatiakat a saját múltjuk?- Sajnos, elközömbösödtek az emberek. A hazafias érzést is hiányolom... Nagyon sokan csak a pénz bűvöletében élnek, egyre többre is többre kívánnak törni, s közben elveszítik boldogságukat, eltűnnek a valódi értékek. Engem mindig a belső kiforrott meggyőződésem vezérelt. SZABÓ ANDREA
