Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-25 / 224. szám

2002. SZEPTEMBER 25., SZERDA R E G I O N Á L I S NAPLÓ 3. OLDAL A számyaskerék katonái Balassagyarmat A balassagyarmati városi könyvtár könyvpremierjén Gere József: A szárnyaskerék katonái című könyvének be­mutatásakor valószínűleg valamennyi résztvevő érez­hette, hogy szinte tapintha- tóvá, kézzelfoghatóvá lett a történelem. E különleges hangulatú estén több mint 80 esztendős események vál­tak borzongatóan meg- és át- élhetővé. Nem véletlenül alakult ez így, hiszen Gere József köny­vének is ez a legfőbb újdonsá­ga. Ahogyan Tyekvicska Ár­pád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója kiemelte, 1919. janu­ár 29-ének történetét, a gyarma­ti vasutasság bemutatását, a Civitas Fortissima-hagyomány alakulását, sőt még az emlék­táblák sorsának változásait is olyan emberközelivé teszi, hogy a könyvet szinte lehetet­len letenni. Nem száraz doku­mentumokból, levéltári adatok­ból áll munkája, hanem életsze­rű viszszaemlékezésekből. Ar­ról szól, ahogyan a szemtanúk átélték az eseményeket, s aho­gyan azokat hozzátartozóiknak elmesélték. Egy város (Folytatás az 1. oldalról) érző gyarmatiak, a településről elszármazottak. A rendezvényt a balassagyar­mati Kamaraegyüttes muzsiká­ja nyitotta meg. Ez Pétervári Boglárka, a Ma­gyar ATV Balassagyar­matról elszármazott műsorvezetője kö­szöntötte a termet csaknem teljesen megtöltő közönsé­get. A 18 órától kez­dődő programban először dr. Sárközi Alice orientalista, a nyelvtudomány kandi­dátusa emlékezett a Ba­lassagyarmaton született Li­geti Lajos professzorra. A ma­gyar orientalisztika kiváló tu­dósa elismert Kelet-kutató száz esztendővel ezelőtt született az Ipoly-parti városban. Ezután dr. Hausel Sándor, a Nógrád Me­gyei Levéltár igazgatóhelyette­se Kubicza Istvánról, a Nógrád- Hont vármegye főjegyzőjévé 1935-ben megválasztott tisztvi­selőről szólt. Ezek után dr. Mezei István, a vasút-históriai könyvek sorozatszerkesztőjé­nek közreműködésével Kukely Márton, a MÁV Rt. vezérigazga­tója előszavát idézve rangot je­lentett balassagyarmati vasutas­nak lenni. A szolgálat, a hűség, a kitartás jellemezte e társadalmi réteget, s emberi tartásuk veze­tett oda, hogy 1919. január 29-én egyedülálló tanúbizonyságot tettek hazaszeretetükről. Nagy József leszármazott két dologra büszke: a Civitas Fortissima lakója volt, s a Civitas Fidelissima, Sopron város szü­lötte. Sándorfi (Schuch) István még mindig rajong a dízelmoz­dony füstjéért. Adamkovich An­na pedig 71 év után jött el újra Balassagyarmatra. Az egyik ál­dozat, Rózsa András dédunoká­ja szerint családja mindig visz- szavágyott a Civitas Fortissima városába. Végigsöpört tehát e könyv­premieren a történelem, s talán elmondhatjuk: a csehkiverés- ben résztvevő régi nagy vasutas generáció utódaira is átörökítet­te a hűséget és helytállást, hisz elbeszéléseikből kitűnt, mind­nyájukat összekapcsolja a fel­menőik által megmentett föld: Balassagyarmat, a bátorság vá­rosa. SZABÓ ANDREA „barátai” Limbacher Gábor megyei mú­zeumigazgató a Nagy Iván Re­gionális Kutatóközpont életre hívásának körülményeiről szá­molt be. Kovalcsik András, a balassa­gyarmati Honismereti Kör elnöke két egyházi személyiségről be­szélt. Az elnök dr. Szabó József evan­gélikus püspök, száz éve született Madách-kutató és Túrmezei Erzsébet evangélikus diako­nissza, 90 éve szüle­tett költő pályáját vá­zolta fel. A szintén jelen­lévő Réti Zoltánnal Lukin László zenetudós beszélgetett. A téma Réti Zoltán Rózsavölgyi Márkról írt könyvének máso­dik, bővített kiadása volt. Zárásként Juhász Péter pol­gármesterrel és Herczeg Haj­nalka alpolgármester asszony­nyal Pétervári Boglárka televí­ziós műsorvezető beszélgetett a városról, annak életéről. Egy tanár fényképei Balassagyarmat A fotózást akkor kezdte el, amikor tanári pályája indult: 1956-ban készítette el az első ké­peket, s mint önmagáról vallja: azóta is folyamatosan keresi a szép, megörökíthető élménye­ket. Balázs Pál a szügyi általá­nos iskolában tanított először, aztán nyugdíjazásáig a balassa­gyarmati tanítóképzőben és gimnáziumban oktatta, nevelte a fiatalokat. Jelenleg nyugalma­zott tanárként a balassagyarma­ti Szondy György Szakközépis­kola és Szakiskola tantestület­ének munkáját segíti, erre az in­tézmény igazgatója kérte fel, s ő „szíves örömest” vállalta a mun­kát. Balázs Pál szeptember 25- én, szerdán az iskola galériájá­ban fotóival mutatkozik be a kö­zösség és más érdeklődők előtt. A kiállítást 11.30 órakor Arató János, a középiskola igazgatója nyitja meg. __________________■ L ENIN UTÁN MADÁCH JÖTT, DE A GONDOK A RÉGIEK. Fénykorában, azaz építése idején Lenin- lakótelep volt a neve, aztán az idők változásával Madách-liget lett belőle, ami sokkal jobban is illik egy palócföldi településhez. Nem mindegy a név sem, most azonban lenne fontosabb is: az itt felépített há­zak csakúgy, mint országszerte, felújításra szorulnának, a lehetőségekhez mérten a hibás műszaki meg­oldásokat is korrigálni kellene. A gondok orvoslása persze csak kormányzati szerepvállalással képzel­hető el, hiszen még becsülni sem könnyű azokat a milliárdokat, amelyekre akár csak egyetlen lakótele- pen is szükség lenne... _________________________________________________________________fotói rigó tibor T emplomerődök a Székelyföldön Magyarázó szövegekkel ellátott fotókiállítás nyílt a zeneiskolában Történelem dióhéjban Kovács Ferenc megnyitóbeszédében felvázolta Erdély hányattatott történelmét. A tatárok, törökök betöréseit elszenvedő területek a Rákóczi-szabadságharc után a Habsburg Birodalomhoz tartoznak, a kiegyezést köve­tően Magyarország és Erdély egysége talán a leg­szebb korszakot hozta el a Királyhágón túli területek és a Partium számára, annál fájóbb dátum azonban 1918. december 1-je, amikor is Erdély egyesük Romániával. A trianoni békeszerződéssel végképp elszakad Ma­gyarországtól, s csak a II. bécsi döntéssel kapjuk visz- sza egy rövid időre Észak-Erdélyt. Balassagyarmat_____ K ülönleges, az iskola hagyományaihoz méltó fotókiállítással nyitotta meg a tan­évet a Balassi Bálint Gimnázium galériá­ja. A tárlat a Székelyföldi erődített temp­lomok, templomerődök címet viseli. A magyarázó szöveggel ellátott, szinte fényképalbumot alkotó felvételeket a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola kuta­tócsoportja készítette Zentai József vezetésé­vel Zentai tanár úr gimnazista kora óta „sze­relmese” a Székelyföldnek, a diákköri Nyárád menti kirándulás meghatározóvá vált életében. Ekkor érzett meg először vala­mit az „erdélyiségből”, abból, hogy létezik önálló és páratlan erdé­lyi művészet, építészet és „lélek”. E sajátos kul­túra része a mintegy 500, egy tömbben, a kö­zépső vármegyékben lévő erődtemplom, vár­templom. A Székely­föld, ezen belül a Belső­székelyföld: Csíkszék, Udvarhelyszék és Há­romszék szinte vala­mennyi temploma erő­dített. E vártemplomok esetében nagyon jól megfigyelhető a szé­kely, a szász és a ma­gyar kultúra egymásra való hatása. Feltehetőleg a 12. és 13. században a Géza és II. András által betelepített szászok kezdték építeni megerődített templomai­kat, melyek nem csak Isten házai voltak, de menedéket adtak a tatár és a török be­törések idején is. A templo­mokat várfallal vették kö­rül, amiket olasz bástyák­kal erősítettek meg, hogy oldalra is lehessen lőni be­lőlük. A különböző lőréstí- pusok megmutatják, hány­féle módja volt a védekezés­nek: lehetett szurkot, forró vizet, kőzáport zúdítani az ellenségre. A szinte bevehetetlen templomerődökbe me­nekülhetett támadáskor az egész falu. A 18. században a várfal belsejében, a kaputor­nyokban tárolási helyiségek jöttek létre, a gabona, sonka, kolbász elraktározásá­ra, melyeket számoztak is, hogy a tulaj­donjogot egyértelművé tegyék. Mivel a házak fenyőfából épültek, tűzvész ese­tén legalább az élelmiszert megment­hették. A székelyek származásáról több né­zet létezik. A hunok, avarok leszárma- zottainak tartják őket, s László Gyula történész „kettős honfoglalás” elmélete szerint a magyar honfoglalás előtt 200 évvel már megérkeztek. Az ő tiszteletükre is énekelte el a di­ákság a megnyitó végén a székely him­nuszt, még papír segítségével. Újra kell tanulnunk történelmünket, mint ahogy e himnuszt is, mely felemelően hang­zott - annyi év után - a több mint száz­éves falak között. _____Szabó Andrea A kiállítás megtekintése felért egy valóságos székelyföldi kirándulással Próbaper fűtésügyben Próbapert indított a lábatlani székhelyű Gáz-Tech Kft. egy ba­lassagyarmati társasházzal szemben arra hivatkozva, hogy a velük megkötött, lépcsőházi fűtés kialakítására és üzemelte­tésére szóló szerződést semmibe véve egy másik céggel, a Prometeusszal végeztették el a munkát. A Jókai utca 1/b szá­mú társasház 14 lakóját mintegy 750 ezer forint kötbérre pe­relte be a cég: a vétlenségüket hangoztató lakók ügyvédet fo­Az ügy váratlan folytatása an­nak a - több éven át folyó - neve­zetes balassagyarmati távfűtési kálváriának, melyet közel ezer lakótelepi lakás tulajdonosa szenvedett el. Az önkormányzat a távfűtés koncesszióba adását szerette volna elérni; bármilyen vonzónak is állították be a kór­házzal közös távfűtés tervét és a fahulladék-égető művet, a lako­sok számára mindez bizonyta­lannak, drágának tűnt. Megalakí­tották a Fogyasztóvédelmi Egye­sület helyi szervezetét Reznicsek István határőrtiszt vezetésével, és számtalan lakossági fórumon addig bizonygatták az igazukat, míg végül az önkormányzat be­adta a derekát: Juhász Péter pol­gármester javaslatára több millió forinttal támogatta is a társashá­zak által meghatározott célt, a lépcsőházankénti gázfűtést. Jelentkezett is egy kivitelező, egy lábatlani kft., amely vállalta a szerelést, a hosszú évekre szóló működtetést és még azt is kikö­tötte a szerződésben, hogy beépí­ti a lapos tetejű házak tetejét. Az­tán más cégek is megszagolták az üzletet és osztoztak a 63 lépcső­ház nyújtotta lehetőségen. Tavaly a közelgő tél miatt a gázszolgáltató gyorsított munká­val időre a lépcsőházak közelébe vezette a gázt, aztán a lépcsőhá­zi kazánokat is beszerelték azok a cégek, amelyekkel megálla­podtak a társasházak. Azóta minden lépcsőház magának fűt. „Ahány ház, annyi szokás” - tartja a közmondás, és ez így van a lépcsőházi fűtéssel is, mert akadtak, akik a kivitele­zőkkel üzemeltetnek hosszú évekre szóló szerződésser és vannak olyanok, akik okoskod­va rákényszerítették az addig távfűtési szolgáltatást végző Vá­rosüzemeltetési Kft.-t, hogy ő alakíttassa ki a lépcsőházi fű­tést. Talán csak a Szontagh út 9. számú társasház döntött úgy, hogy az OTP-től vesz fel négy­éves, kedvezményes kamatozá­sú kölcsönt a lépcsőházi kazán­juk kivitelezésére és csak a havi OTP részletet fizetik a felhasz­nált gáz mellett. Máig akadnak olyan érdekeltek, akik azt mondják, nem kellett volna semmi mást csinálni, mint visz- sza kellett volna adni a négy ka­zánházat a lakók tulajdonába, hogy ők üzemeltessék, amint te­szik azt több mint tíz éve a Rá­kóczi úti szalagház lakói. Ezt a megoldást az önkormányzat ál­tal megkért tanulmánytervek sem vetették el, és ha a távfűtést üzemeltető Városüzemeltetési Kft. oda adta volna az évek so­rán kötelezően képződő felújítá­si alapot, talán a lerobbant ka­zánházakat is lehetett volna mo­dernizálni. Ráadásul ezt állami támogatás is segíti és nem bánta volna a lakók zsebe. Hogy ne nézzék hülyének az embereket, akadt olyan lakástulajdonos is, aki a Városgazdálkodás felé tu­datosan fűtésdíj-tartozásba ma­radt azzal, hogy az összeget nem vitatja, de előbb az önkor­mányzat cége számoljon el vele az eddigi évek távfűtési szolgál­tatásának költségeivel. Dr. Körmendi László ügyvéd, a Jókai utca 1/b. sz. társasház megbízottja elmondta, hogy nem kétséges az, hogy a lakók nyer­nek a Gáz-Tech Kft. által velük szemben indított bírósági per­ben. Egy jogilag tisztázatlan hely­zetben kötött a társasházzal a kft. szerződést, amelyet ráadásul nem minden lakó írt alá. Viszont aláírta és pecsétjével is ellátta a társasház képviseletét az addig ellátó Városüzemeltetési Kft. és annak megbízottja, Fábry Sán­dor, aki a kft. alkalmazottjaként több társasház közös képviselője volt, de már megvált a cégtől. Fábry Sándor elmondta, hogy ő vétlen az ügyben, amelyet jogi­lag a munkáltatója képviselt és minden hozzá tartozó lépcső­háznál így történtek a dolgok. A társasház képviseletét ellátó dr. Körmendi László úgy tartja, hogy az önkormányzat 2001-ig azt sem vette figyelembe, hogy a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletek­kel is tárgyalni kell a fűtésről. A fogyasztóvédelemre vonatkozó előírások megvannak, ugyan­úgy, mint a jogok és a kötelezett­ségek, de ennek a kötelezettsé­gének az önkormányzat egyálta­lán nem tett eleget. A szolgáltatott távhő elszámo­lásával, a díjfizetéssel, a vétele­zéssel kapcsolatos szabályokat az önkormányzat a díjalkalma­zás feltételeiben határozza meg. Ennek többek között tartalmaz­nia kell a díjelszámolás alapját, amelyet az önkormányzat évekig elfelejtett és ezáltal „mulasztásos törvénysértést” követett el. Rá­adásul jogilag nem követte és tisztázta a távfűtési kálvária ese­ményeit és hirtelen jóhiszeművé válva, de tudatlanul áldását adta egy jogilag tisztázatlan helyzetre. Hibázott a Városüzemeltetési Kft. is, amely, mint a távhőszol­gáltatás ellátója és egyben, mint közös képviselő, a megszünte­tésről tárgyaló fél is volt anélkül, hogy saját magával felmondta volna a szerződést. A lépcsőházi fűtéseket szerelő cégek is elkap­kodták a dolgot, mert láthatóan számukra is új volt a helyzet. Egyre-másra születtek olyan szerződések, amelyek a külön­böző pénzajánlatok mellett a te­tőtér beépítésére is vonatkoztak, nem véve figyelembe, hogy az egy épületben lévő szomszéd lépcsőház esetleg mással nem köt ilyen szerződést. Ráadásul még elvi építési engedély sem volt a tetőtér-beépítésekre. Nem véletlen, hogy még a Gáz-Tech Kft. is szerződést módosított és talán máig is van olyan társas­ház, amely vele az újabb szerző­dést nem írta alá, a fűtést pedig fizette. A Jókai út 1/b. szám egyik la­kója, Kovács Józsefné elmondta, hogy meg van rökönyödve az egy év után váratlanul előjött pe­res ügy miatt, amelyben szerinte ők vétlenek - mint lakók - és eszük ágában sincs fizetni... A társasház jogi képviselőjé­nek is az a véleménye, hogy a fel­peresnek más helyen kellene ke­resnie igazát, ha egyáltalán van keresnivalója. Elkapkodták a dolgot, mert mindenki számára új volt a helyzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom