Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-21 / 221. szám

2002. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Jött, sípolt és győzött! Hegyikerékpár, Magyar Kupa, 5. forduló, Szilvásvárad Teljesítménytúrák Salgótarjánban Nyolcvan éve város Salgótarján - 30 és 50 km” és „Förster Kálmán-emléktúra” Ellenőrzőpont a Boszorkánykőn Nem egy elveszett típus ez a Vertich gyerek, hogy elke­rülje az előzés bonyodalma­it, sípot készített a szájába, hogy ha valamelyik ver­senyzőtársát utoléri, csak megfújja és tudassa: „itt va­gyok mögötted, előzlek”! Még szerencse, hogy korosz­tálya egyik legjobbja, így csak az utolsó körben „sí­polta le” a vezető helyről ve- télytársát és nyert. Minden efféle allűr nélkül, csend­ben zsebelte be a győzelmet klubtársa, Bozó Tamás, de a többi salgótarjáni is tisztes helyen zárt. Szilvásvárad remek pályával várta a montisokat, akik meg­lehetősen nyugodt hangulat­ban készülődtek az idei utolsó előtti Magyar Kupa viadalra. Pedig néhány válogatott távol­léte éppen a többiek esélyét Kisebb sérülése miatt kérdéses Zinedine Zidane-nak, a Real Mad­rid sztárfutballistájának játéka az Osasuna elleni szombati bajno­kin, valamint a szerdai BL- mérkőzésen, amikor a spanyol gárda a Genket fogadja. A 30 esz­tendős világ- és Európa-bajnok francia középpályás térdszalagjai növelte, és ez inkább felpapri­kázhatta volna a kedélyeket. Mindezek ellenére maradt a langyos tekerés a fölfelé „com- bos”, lefelé pedig éles kanya­rokkal tarkított pályán. Persze a melankolikus hangulatba minden bizonnyal közreját­szott az eső utáni párás levegő is, de azért végül is egy-két parázs párharc is kialakult az értékesebb helyezésekért, melyből az alábbiak szerint jöttek ki a Salgótarjáni HKE versenyzői: Elit. Junior: (25 km): 1. Vertich Tamás. U17 (15 km): 7. Ács Ádám, 8. Bozó Tamás, 11. Szőke Zoltán. Haladó (25 km) 7. Kovács („Pityu”) Norbert. Hobbi. Felnőtt (10 km): 13. Pé­ter Nándor, Junior (10 km): 9. Kéri István, 18. Oláh Gyula. Gyermek (10 km): 1. Bozó Ta­más, 2. Nagy Ádám ____________________________________1SAT1S) a z AS Roma otthonában rende­zett, s 3-0-ra megnyert BL-ran- gadón húzódtak meg. Az orvosok szerint a teljes felgyógyulás egy hetet vesz igénybe. Áz olasz fővá­rosban honfitársa, Claude Mäkeleie is térdpanaszok miatt kért cserét. Valószínű, hogy ő sem szerepelhet a bajnokin. ______■ A Nógrád Megyei Természet- barát Szövetség az elmúlt hét­végén három teljesítménytúrát is rendezett Salgótarjánban. A „80 éve város Salgótarján” elne­vezésűn két távon, harminc és ötven kilométeren tehették pró­bára állóképességüket a sport­turisztika iránt érdeklődők. E túrák egyben turistaút-avató- ként is szolgáltak, hiszen a tel­jesítendő táv egy-öt kilométer­nyi - Zagyvapálfalvától a Som­lyóig vezető út szakaszán - jel­zéseit erre az alkalomra alakí­tották ki. Ezzel a várost közvet­lenül övező teljes vulkánikus hegykoszorú jelzett turistaúton körbejárható. A megye és az ország külön­böző részeiről ide érkező mint­egy 150 főnyi teljesítménytúrá­zó a Táncsics szakiskolából raj­tolt. A vulkáni embrióként szá­mon tartott Baglyaskő érintése után Baglyasalja, majd a város déli határában húzódó Csókás­gerinc és a Gorkijtelep képezte a túra első szakaszát. Ezt köve­tően a Somlyóra történő felme­netel jelentett még némi aka­dályt, majd a Pécskő, a Dolinka, s újra Salgótarján kö­vetkezett, ahol a rövidebb távú erőpróba rövidesen véget is ért. Azoknak azonban, akik a hosz- szabbik teljesítésre vállalkoz­tak, még a fele táv hátra volt. Az egykori fogaskerekű vasút nyomvonalát követve, majd ar­ról letérve a szó szoros értelmé­ben fel kellett kapaszkodni a Boszorkánykő meredek déli ol­dalán a pompás kilátást nyújtó magaslatra. A közeli Salgóvár az előző­höz hasonlóan szép körpanorá­mát szolgáltatott, kárpótláskép­pen az addigi fáradalmakért. A Dornyay-turistaházat, Somos­kőújfalut és a Nagy-Kercseget hátrahagyva a Ceberna-völgy következett, ahonnan a sárga sávjelzésű „Bányász körút”-on kellett visszajutni a „Táncsicsában lévő célállo­másra. Salgótarján 80 éves történe­téhez szorosan kapcsolódik Förster Kálmán életének egy je­lentős szakasza. A város első polgármestere közéleti tevé­kenysége mellett természet­szeretetéről is ismert volt. Rendszeresen részt vett gya­logtúrákon és turisztikai cjkkei is figyelmet érdemeltek. A me­gyei szövetség az ő emlékének szentelte a Förster Kálmán-em- léktúrát. A 20 km-es gyalogtúra a jubi­leumi évben már harmadszorra került megrendezésre. Mindhá­rom teljesítménytúráról kedvező véleményt alkottak a résztvevők. A Salgótarján környéke által nyújtott szép tájképi élménye­ken túl a szervezők munkáját és szolgáltatásait is elismeréssel il­lették. A szponzorok nyújtotta segítség révén a rendezők két el­lenőrző állomáson is frissítővel szolgáltak, s a célban nemcsak oklevéllel és kitűzővel ismerték el a turisták teljesítményét, ha­nem a Salgótarján látnivalóit be­mutató színes ismertető füzettel és a város matricás címerével is kedveskedtek valamennyi részt­vevőnek. DR. NYÍRI LÁSZLÓ SPORTTURMIX ELTILTÁSOK A Nógrád Megyei Labdarúgó Szö­vetség fegyelmi bizottságának ha­tározatai: Tőre Péter, Handó András (Zagyvaróna) öt-öt, Isdinszki Tamás (Zagyvaróna), Szabó Gábor (Nagybátony) két- két, míg Lakatos Balázs (Mátranovák), Tari Sándor (Hasz­nos), Domonkos Lajos (SOLE- Pásztó, ifi), Lórik Szabolcs (Szécsény, ifi) egy-egy bajnoki mérkőzéstől eltiltva. Három sárga lapja van: Kovács György (Karancsberény), Grúz Ta­más (SBTC), Stvorecz Csaba (Romhány), Nagy Szilárd (Érsek- vadkert, ifi). HA NYERÜNK - FELEZÜNK Játékunkban pénteken Drajkóné Fodor Erzsébet tölmácsi olvasónk­nak kedvezett a szerencse, így az ő szelvényét játszottuk meg. Tippjei: x2,2, x2, x2,1,12,2,1, lx, 2, x, lx, 1,1. ATLÉTIKA Nem fémek a bőrükbe így ősz tájé­kán a Nógrád megyei veterán atlé­ták, versenyről versenyre hajszol­ják a sikert, mert az bizony szinte elmaradhatatlan, ahol megjelen­nek. Legutóbb sem volt ez más­képp, a budapesti KSI pályán jó százan indultak a Fotex versenyén, és az alábbi nógrádi eredmények születtek: Diszkosz, M55: 2. Pén­zes István (Balassagyarmat) 34:92 m, 3. Palánky Imre (Salgótarján) 32:46, M 65: Gedőczi Zoltán (Sal­gótarján) 33:89. Kalapács, M55:2. Pénzes István (Bgy.) 42:96 m. LABDARÚGÓ NB I A hétvégén a 8. fordulót rendezik a labdarúgó NB I-ben. A Kispest- Honvéd - MTK mérkőzést pénte­ken lapzártánk után játszották. A műsor. Szombat: Sopron - Video­ton 16 ó, V: Világi, Békéscsaba - Dunaferr 16 ó, V: Kiss B. Vasárnap: Siófok - Újpest 16 ó, V: Makai, Za­laegerszeg - Győri ETO 16 ó, V: Arany. Hétfő: Ferencváros - Debre­cen, Üllői út 18 ó, V: Juhos. A 3. fordulóból elhalasztott mérkőzé­sen, szeptember 25., szerda: Sop­ron - Zalaegerszeg 16 ó, V: Bede. Bozó Tamás lassan kibéreli a dobogó legmagasabb fokát. ZlDANE SÉRÜLÉSE Sunderlandban is acélgyárinak érezte magát Ötvenéves Földi Attila, az SKSE, Vasas és az SBTC egykori remek játékosa A Salgótarjáni SE labdarúgó- csapata - legutóbb Salgótarjáni Acél Sportegyesület néven sze­repelt, de a felnőtt csapat ez év május 24-én visszalépett a me­gyei I. osztályú bajnokságtól - ez elmúlt 101 évben számtalan kiváló labdarúgót nevelt ki. Ezek egyike volt a Salgótarján­ban élő Földi Attila, aki szep­tember 21-én ünnepli az ötve­nedik születésnapját. Beceneve „Csiga” volt. A tehetséges labda­rúgó a hetvenes évek elején tűnt fel a Sese gárdájában (ak­kor Salgótarjáni Kohász SE né­ven szerepelt az egyesület - szerk.). A csatárként és közép­pályásként is kiválóan játszó játékos letette a névjegyét a Va­sas csapatában is, majd az SBTC-ben folytatta, de egy kényszerű sérülés után már csak kisebb csapatokban ját­szott Jelenleg a megyei I. osz­tályban szereplő Karancs­berény edzője. Földi Attila 1963-ban kezdte a labdarúgó-pályafutását a Salgótar­jáni Sportiskolában, ahol Szabó Gé­za (későbbi sikeredző az SBTC és a Diósgyőr csapatánál - szerk.) keze alatt olyan társakkal tanulta a foci alapjait, mint Lisztóczki László, Bencsok Vilmos vagy Fekete László.- A labdarúgás ábécéjét, aki akarta, megtanulhatta Szabó Gézá­nál - eleveníti fel a múltat Földi At­tila. - Az alapképzést az addigi grundfocisták végre szervezett kö­rülmények között sajátíthatták el. Labdavezetés, labdakezelés, fut- ballmez, mindezt megkaptuk. Ke­mény edző volt Géza, de az ő tan­anyaga beépült a későbbi évek tud­nivalóiba. Salgótarjánban körülvették őt az acélgyári gyerekek, a haverok, s ott is dolgozott a gyárban. Marosok Já­nos, Krivanek László és Putnok László szóltak az érdekében, így került a tehetséges fiú a sportiskolá­ból az SKSE-be 1967-ben. Megem­lítendő, hogy az akkor megyei ser­dülő bajnokságot nyert csapat töb­bi tagját az SBTC igazolta le.- Nagy csatákat vívtunk az örök rivális Stécé-ifivel, s a vonalbajnok­ság valamennyi nagyágyújával, a Gyöngyössel, a Nagybátonnyal meg a többiekkel - folytatta az egy­kori remek játékos. - A Sese-ifinél Misecska Sanyi bácsi volt az edzőm. Többek között egy csapat­ban játszottam Horváth Gyulával (a Salgótarjáni Acél jelenlegi elnö­kével - szerk), ő center, én össze­kötő voltam. A felnőtt csapatba 1970- ben kerültem be először, egy szlovák együttes volt az ellenfél. Az első NB 11-es bajnokit Tóth István „Darel” edzősége idején az Eszter­gom ellen jegyezhettem'fel 1970. április 5-én, amikor is hazai pályán 3-1-re nyertünk. Szojka Ferenc edzősége alatt 1971- 72-ben lett stabil csapattag, közben fél évig Cegléden volt kato­na. Majd 1972-73-ban Boldvai lász- ló edzősége alatt a Sese bajnoksá­got nyert az NB III Északi csoport­jában, Földi 34 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját, mellyel gólki­rály lett, s fel is hívta magára az or­szág figyelmet. Nem vitás, olyan játékos volt, aki nemcsak a lábával, hanem a fejével is futballozott. Csa­patával egyévi száműzetés után visszajutottak az NB Il-be, igaz, ő ott már nem szerepelt, mert 1973 nyarán több első osztályú együttes is megkereste és ő végül a Vasast választotta.- Egy-két meccsen megnéztek, aztán megkerestek és én örömmel mondtam igent - emlékszik. - Az NB I-ben 1973. október 20-án de­bütáltam a Fáy utcában, a szombat- helyi Haladás ellen. A Vasas össze­állítása a következő volt: Mészáros - Török, Fábián, Vidáts, Kántor - Komjáti (Goss), Müller, Lakinger - Szabó, Földi, VáradL Az eredmény 1-1 lett, Váradi és Kulcsár lőtték a gólokat. Földinek nem sikerült gyökeret verni az első csapatban, de ettől függetlenül kellemes élményei is voltak a Vasasnál.- Nem panaszkodhatom - véle­kedett Földi. - Eljutottam a csapat­tal például Sunderlandbe, ahol KEK-meccset játszottunk, néhány emlékezetes bajnokit is vívtunk. A piros-kékeknél az első és egyetlen bajnoki gólomat Dorogon szerez­tem a 83. percben, 2-2-nél találtam a kapuba, mellyel 3-2-re nyertünk Kitűnő edzők - Baráti Lajos és lllovszky Rudolf- keze alatt edzhet- tem. Válogatott játékosok egész so­rával játszhattam együtt, itt lettem NB I-es játékos. 1975 májusában Felszabadulási Kupát nyertünk a Fazekas, Bene és Zámbó fémjelez­te Újpest ellen, melyet 5-3-ra győz­tünk le az Üllői úton, fejesből én szereztem az első gólt. Továbbá szerepelhettem Farkas János, Mé­szöly Kálmán és Ihász Kálmán bú­csúmeccsén. Azonban nem sike­rült állandósítani helyemet az első csapatban, igaz, a távozásom előtti öt-hat meccset végigjátszottam. Édesanyám egyedül volt itthon, az SBTC is hívott, így 1975 nyarán ha­za kerültem, de lehet, hogy a dön­tésem egy kicsit elhamarkodott volt. Ma már nem tudhatjuk, hogy miként alakulhatott volna a további sorsom, ha maradok. Az SBTC-nél Földinek már Dá­vid Róben is sok lehetőséget adott, de a fiú igazán ár. Lakat Károlynál lett állandó csapattag 1977-78-ban. Nem véletlen, hogy a legendás „Ta­nár urat” tartja legkedvesebb edző­jének. A nagyszerű edző egyszer azt mondta: „Földit csak azért nem cserélem le, mert neki a hátáról is bármikor a hálóba pattan a labda.”- Nagyra értékeltem Lakat Ká­rolyt, akinek az irányításával 1978- ban visszajutottunk az NB I-be, majd gond nélkül benn is marad­tunk. Karcsi bácsi képes volt fana­tizálni a játékosokat. Nála sínen volt a csapat. Úgy érzem, a mester is szeretett engem. Értékelte a játé­komat, persze lehet, hogy elfogult vagyok. Földi 1978 december 2-án ne­mes bosszút állt a piros-kékeken, amikor a Stécé színeiben Salgótar­jánban az utolsó pillanatban egyen­lített ki a Vasas ellen (1-1).- A Stécénél Bíró Antallal Szoó Józseffel és Répás Bélával szerettem a legjobban játszani, de sokat ta­nultam Básti Istvántól és Jeck Fe- renctől mint játékostól. Aztán bizonyos Kőhalmi képé­ben megérkezett a végzet. Földi nyűt, darabos síp- és szárkapocs- csont-törést szenvedett 1985. au­gusztus 18-án a Szeged elleni (3-0) NB Il-es mérkőzésen a bajnokság első fordulójában, a 61. percben. Ahogy mondja, ezt az esetet töröl­né ki legszívesebben az emlékeze­téből. Súlyos sérülése után 1986-tól pár évig az SKSE technikai vezetője volt, aztán levezetésként játszott Somoskőújfalu, Tar és Karancs­berény csapatában, s az utóbbinál játékos-edzőként, majd edzőként is tevékenykedett. Aztán 1998- 2000 között a Stécénél foglalkozott a fiatalokkal, majd újra a Karancs­berény következett, melynek je­lenleg is az edzője,- emellett még ma is játszik az SBTC-öregfiúk csa­patában. A klubjairól így vélekedik: - Az SKSE-ben váltam felnőtt játékossá, sajnos, volt klubom gyakorlatilag megszűnt, hiszen nincs felnőttc­sapata, mely nagyon szomorú do­log. Bár a Vasasban keveset játszot­tam, de örök szerelem marad szá­momra. Az SBTC-ben töltöttem a pályafutásom döntő részét. Itt let­tem igazán ismert játékos, leg­alábbis főleg Nógrád megyében. Játszottam a Stécé utolsó NB I-es mérkőzésén (1980. június 14-én a Pécsi MSC otthonában 1-0-ra ka­pott ki a Stécé, a 17. helyen végzett, így kiesett az NB I-ből, azóta ala­csonyabb osztályokban szerepel - szerk). Szomorú, hogy a jelenlegi csapat a megyei I. osztályban is csak vergődik. Úgy gondolom ez nem csak az egyesület, de valahol a város és a megye szégyene is egy kicsit. Azért bízom benne, hogy lát­hatok még NB I-es mérkőzést Sal­gótarjánban.- Amit elértem, azt elsősorban akaraterőmnek, nagy munkabírá­somnak és gólérzékenységemnek köszönhetem - hangzik az összege­zés az ötvenedik születésnapon. - Nem voltam egy virtuóz, labda­zsonglőr, inkább egy jó iparoshoz hasonlítanám a játékomat. Szeret­tem edzeni, felvállaltam az edzések utáni túlórát és ez sokszor átsegített a nehézségeken. Azt hiszem, an­nak ellenére, hogy elmondtam mindig a véleményemet, nem vol­tam nehezen kezelhető játékos. Jó csapatembemek tartottam magam. Jelenleg a Salgótarjáni Acélárugyár Rt.-ben dolgozom - itt kezdtem 35 éve tanulóként - szerszámkészítő­ként. Az első házasságomból két gyermekem született, Attila 25 éves, a Vizslás csapatában játszik, míg Krisztina 21 éves. Második fele­ségemmel, Marikával tíz éve élünk együtt és neveljük a hatéves ikrein­ket, Anetikát és Balázskát. Bízom bennem hogy mindketten szeretni fogják a sportot és többre viszik majd, mint én a civil életben is. BALOGH TIBOR NÉVJEGY Földi Attila 1952. szeptember 21-én született Salgótarjánban. Posztja: csatár, középpályás. Labdarúgó-pályafutása: Salgótarjáni Sportis­kola (1963-67), SKSE (1967-73), Vasas (1973-75 között 13 bajnoki mérkőzésen 1 gólt szerzett), SBTC-ben 1975. szeptember 10-e és 1985. au­gusztus 17-e között 296 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 107 gólt szerzett (NB I-ben: 89/23, NB Il-ben; 207/84), So­moskőújfalu (1989 tavasz), Tar (1989-92), Karancsberény (1992-95). Az NB 1-ben összesen 102 találkozón játszott, 24 gólt ért el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom