Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-21 / 221. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2002. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT Prága, az ezerarcú város a nagy árvíz idején és utána Elöntötte a víz az aluljárót a szerző felvételei Prága az aranyváros. Prága a hi­dak városa. Prága az ezertomyú város. Valószínűleg valami hason­ló jut mindannyiunk eszébe, ha Prágára gondolunk. Nemrég, ép­pen a nagy árvíz idején Prágában jártam. A város egészen más arcát mutatta: a békésen folydogáló Moldva kitört medréből, hogy el­öntse a város mélyebben fekvő tör­ténelmi kerületeit, utakat, épülete­ket vegyen „birtokba”. A vadul hömpölygő ár hűtőgépeket, házak gerendáit, az állatkertből kiszaba­dult állatokat sodort magával. A Moldva-parton tankok álltak, hogy az esetlegesen elszabadult hajókat szétlőjék, mielőtt azok kárt okoz­nának a hidakban. Ennyit bizo­nyára a híradóból is látni lehetett. Én azt szeretném leírni, milyen volt mindezt átélni. Már a megérkezésünk sem volt zökkenőmentes. Az előző esti hír­adóból tudtuk ugyan, hogy Prágát árvíz fenyegeti, de álmunkban sem gondoltuk, hogy a vonat emi­att másik pályaudvarra érkezik és a metrón három nyelven közlik ve­lünk, hogy mindenki készüljön fel a legrosszabb­ra, de azért őrizze meg a nyugalmát... Ez a metróút már csak azért is emlékezetes marad, mert talán hóna­pokra ez volt az utolsó. Az árvíz ugyanis annyira tönk­retette az ala- gutakat, hogy valószínűleg karácsonyig nem nyitják meg újra. Az utazási irodá­ban azzal a hírrel fogad­tak, hogy be­költözhetünk ugyan a hos- telbe, ahová eredetileg ter­veztük, de mivel a Ká- roly-híd köze­lében van, nincs rá ga­rancia, hogy bármelyik pil­lanatban ne költöztessenek ki. így egy másik hostel mellet döntöttünk. A sors iróniája, hogy később azt is el kel­lett hagynunk... A másik hostel az Óváros téren volt, a Tyn-templom tőszomszéd­ságában. Ha valaki járt már Prágá­ban, tudja, hogy az Óváros tér a mai napig Prága egyik legnyüzs- gőbb része, tele fiatalokkal, turis­tákkal, mutatványosokkal, vagy éppen békésen kávézgató helybe­liekkel. Az Óváros tér ugyan most is nyüzsgő volt, de teljesen másfé­le tömeg töltötte meg... A tér egyik részén kisebb hegy nagyságú ku­pac emelkedett, aminek „alap­anyagát” katonák százai, sőt hely­beliek és járókelők segítettek ho­mokzsákokba tölteni. Nem is értet­tük teljesen, miért ez a nagy aggo­dalom, hiszen a Moldva vízszintje akkor meg fél méterre volt a rak­parttól. Másnap aztán megértettük... Hajnali fél hatkor vijjogó sziréna­hangra ébredtünk, és három nyel­ven közölték velünk, hogy azon­nal hagyjuk el a területet, mert fél órán belül betör a víz. Nem kellet sok biztatás, tíz perc múlva már menekülő turisták és rémült hely­beliek százaival együtt toltuk cso­magjainkat, akkor meg nem is tud­tuk, hova. Aztán az állomáson azonnal összetalálkoztunk egy youth hostel alkalmazottaival, akik vendégeket toboroztak. Hiába, élelmes nép a prágai. Amint a bel­város egyre nagyobb részeit lakol- tatták tó, és az áramkimaradások miatt sötétbe burkolózott a nagy része, annál tömegesebben jelen­tek meg a zseblámpa-, valamint vi- lágítórúd-árusok. A közlekedést teljesen ingyenessé tették, még a várba vezető siklóra is. Az elrom­lott hűtőszekrényekből ingyen osztogatták a jégkrémet. Minden­képpen szerették volna megtartani a turistákat! Mi maradtunk is. Hiszen látni­való így is akadt bőven. Az egyet­len hídon, ami nyitva volt, feljutot­tunk a Petryn-hegyre, valamint a várba. Az előbbi nevezetessége, hogy a tetején áll egy, a prágaiak ál­tal Eiffel-toronynak nevezett kilátó, ami valóban hasonlít „rokonára”. Innen csodála­tos kilátás nyílik nem csak Prágá­ra, de a várost körülölelő • he­gyes-dombos vi­dékre is. A vár sok tekintetben hasonlít a mi budai várunkra. A vár főbb neve­zetességei a Szent-Vitus szé- kesegyház, amelynek befe­jezése közel 600 évet vett igény­be, valamint az Arany utcácska középkori há­zakból álló ro­mantikus rész­letei. Amilyen gyors óvintézkedéseket tettek az ár tetőződése idején, ugyanúgy tért vissza az élet az Óvárosba, amint a víz apadni kezdett. Sorra nyitottak tó a boltok a girbegurba utcákban. A téren a fonott székes kávézók megteltek vendégekkel. Szinte érezni lehetett, hogy fellélegzett a város! Most már megtekinthettük a Nemzeti Színházat is, ami köz­vetlenül a Moldva-parton áll, elsé­tálhattunk a Károly-híd óvárosi hídfőjéig, hogy onnan nézzük az egyre szelídebb folyót. A hídra saj­nos, egész ott tartózkodásunk alatt nem jutottunk fel. Bekukkantot­tunk az Óváros térről nyíló Paris utcába is, ahol az emberek a járdán ücsörögve tisztogatták holmijai­kat, amik a pincében maradtak. A helybelieken kívül rengeteg turistával is találkoztunk. Úgy lát­szik, nem mindenkit ijesztett el az ár. Legtöbben az amerikaiak vol­tak, akik már visszatérő vendegek. Tőlük tudtuk meg, hogy sok ame­rikai él Prágában jól menő bár, bu­tik vagy éppen a Kommunizmus Múzeum tulajdonosaként. Ez utóbbival sikerült is beszélnünk. Saját bevallása szerint a magyar Terror Házából merítette az ötletet. Az amerikaikon kívül jelentős számban vannak még franciák, olaszok és németek. Magyar szót alig hallani. Ez azon is látszik, hogy alig váltanak magyar forintot, és azt is rosszul... Egyébként nem csoda, hogy Prágának ennyien csodájára jár­nak. A több mint ezeréves város már időszámításunk szerint 1000- ben két várral büszkélkedhetett. A Károly Egyetem volt a közép­kor egyik legrangosabb egyeteme. Gazdag uralkodói és kereskedői hatalmas palotákat építettek. A belváros utcáiban évszázadok óta működő éttermeket, kocsmákat találunk. Mindemellett nem né­pesült túl a város, itt is, ott is bele­botlunk egy-egy zöld foltba. Prága parkjai egy külön bekezdést meg­érnének! Mindenütt kertészek nyírják, locsolják a pázsitot, szor­goskodnak a rózsaültetvények kö­rül. A kutyatartók pedig az erre a célra kihelyezett zacskókba teszik a kutyapiszkot... Mindemellett Prága még egy vonzerővel bír szá­munkra: még a magyar árakhoz viszonyítva is kifejezetten olcsó. Az ember beülhet egy étterembe még a várban is, és nem kell fél­nie, hogy nem tudja kifizetni a számlát. Az étlap, de főkent az itallap különlegessége, hogy Prá­gában a sör minden más italnál olcsóbb. Nem véletlenül isznak a prágaiak sört a juhtúrós sztra- pacskához! A szállásárak is elfo­gadhatók. Prágában minden a tu­ristákért van: a kiszolgálók kedve­sek, udvariasak, az eladók pedig a csehen kívül még legalább két nyelven beszélnek. Ráadásul Prága könnyen elér­hető, vonattal hat óra Pestről, szál­lást akár odaérkezésünkkor is fog­lalhatunk: egymást érik a youth hostelek, kiadó szobák. A város tö­megközlekedése kiváló, a festői negyedek pedig gyalogszerrel is felfedezhetők. ______________________________damyuhAna egyetemi hallgató, Salgótarján Homokzsákokkal próbálták menteni a menthetőt a prágaiak Mimién » sseistemlser S3. r 31. KöböII a NAPSUGÁR ABC-ben (Salgótarján, Fülek! üt 41.) 2.000 Ft-on felül vásárol éa a vásárlást igazoló blokkét névvel, címmel ellátva bedobja az ott elhelyezett gyüjtöládába, sorsoláson vesz részt. ÍWV sytJT |4feidf#lflfí4w Közzététel: A Nógrád Megyei Hírlap november 9-i számában, A nyerteseket postán Is értesítjük. A nyeremények 2002. december 1-Jéig vehetők át a Napsugár ABC-ben. A játékban a Palóc Nagykereskedelmi Kft. dolgozói és hozzátartozói nem vehetnek részt. li a fit s Palóehen JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti, szeptember 14-i keresztrejtvényünk helyes megfejtése: „ Sajnálom anyukám, másik mű­sort szeretnék nézni. ” Szerencsés nyertesünk: Tóth Ervin, Szuha, Kossuth út 194. Kérjük, hogy a mai ke­resztrejtvény megfejtését legkésőbb szeptember 26-ig juttassák el szerkesztőségünk címére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom