Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-19 / 219. szám

2002. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Csökkent az adóhátralék összege (Folytatás az 1. oldalról) egy évvel korábban. Csökkent a hibás bevallások száma, növe­kedett azonban az interneten beküldőitek aránya. Nógrád me­gyében 26 adózóval kötöttek szerződést elektronikus beval­lás beadására. Az eltelt nyolc hónapban kö­zel ötezer ellenőrzést végeztek az adóhivatal munkatársai: en­nek mintegy 60 százaléka adóel­lenőrzés volt. Közel 2300 cél- vizsgálat segítette a helyszíni el­lenőrzések előkészítését. Na­gyobb figyelmet fordítottak a számítógépes feldolgozások adatai alapján történő ellenőr­zésre, ami elsősorban a magán- személyek körében az egysze­rűsített ellenőrzések számának növekedését hozta. A megyében az eddigi nyolc hónapban 1,3 milliárd forint adóhiány jelentkezett: ez 26 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A visszaigényelhető adót tartalmazó bevallások ki­utalás előtti ellenőrzéseivel pe­dig mintegy 300 millió forint jo­gosulatlan visszaigénylést aka­dályoztak meg. Az adóeltitkolásokat, illetve a jogosulatlan visszaigényléseket j 850 millió forint büntetéssel szankcionálták. Visszaélés, adó­csalás alapos gyanúja miatt 37 esetben tettek büntetőfeljelen­tést, mely duplája a tavalyi nyolc hónapinak. Közel 1100 adóalany kért át­meneti likviditási gondjaira hi­vatkozva fizetési könnyítést 2,3 milliárd forint összegben. Az időszak végére elbírált mintegy 1000 jogerős határozatban 1,3 milliárd forintra engedélyeztek [ könnyítést, esedékesség-hosz- szabbítást, illetve részletfizetést. A jelentős összegű feltárt adó­hiány ellenére átgondolt, az adó­zókkal folytatott folyamatos kon­zultációs tevékenység következ­tében tovább csökkent az adóhát­ralék összege: augusztus végére nem sokkal haladja meg a 2,1 milliárd forintot, amely az előző év hasonló időszakához képest 3 százalékkal alacsonyabb. H. E. SZOBROK A TÉREN. Holnap nyílik meg Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ előtti téren a hagyományos salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás. Felvételünkön a helyére emelik Tóth Dá- vid budapesti szobrász alkotását. __________________foto-gyurián­V írus tizedelte meg a nyúláUományt Ezen a héten kapják meg a póttenyészállatokat a gazdák SÁGÚJFALU Sok nógrádi kistelepülésen gyökeret vert a szociális földprogram elnevezésű sa­játos „munkaiskola,” me­lyet megélhetési mentőöv­nek szántak. A faluvezeté­sek több helyen rokon- szenwel viseltettek és vi­seltetnek a sajátos munka- program iránt. Ságújfalun például évről évre több csa­lád kezdett nyulat tartani, a közelmúltban azonban szorgalmuk gyümölcsének java részét vírusos betegség aratta le. A hívatlan vendég annak el­lenére betolakodott a portákra, gazdasági udvarokra, hogy többen már nem tapasztalat­lan kezdőként vállalkoztak a tartásra, tenyésztésre. A nyu- lak esetében - mondják a he­lyiek - a felkészültség azért kü­lönösen fontos, mert „kényes” állatokról van szó, nagyon gon­dos ellátást, nagyfokú tisztasá­got követel a velük való foglala­tosság, s még akkor is jöhet a baj, ha pedánsan mindent megtesz a tapsifülesek egész­sége érdekében a gazda. És a baj sajnos, jött: a vírus megti­zedelte az állományt. A negy­ven állattartó családnál mint­egy 150-180 nyúl múlt ki. A he­lyiek emlékezete szerint öt-hat éve nem fordult elő ilyen fertő­zés a faluban. Amint maga a program, a veszteség feldolgozása, mér­séklése is sajátos hozzáállást kívánt: nem lehetett megelé­gedni azzal, hogy az érintettek majd túlteszik magukat a le­hangoló történéseken, s újra­kezdik, folytatják, ha tudják. Az önkormányzat mérlegelve a kialakult helyzetet, az érintet­tek problémáját, felvette a kap­csolatot a részfinanszírozó mi­nisztériummal, jelezve igényét az anyagi segítségre: a kérést nem utasították el. Ennek ré­vén a tenyészállatok pótlására nyílt lehetőség: Szentes Attila polgármester elmondta, hogy a póttenyészállatokat beoltva, a védettség elérése után (ezen a héten) szállítják a faluba Lükéről. Megszervezték azt az össze­jövetelt, amelynek keretében tájékoztatták a tenyésztőket a további állat-egészségügyi és egyéb teendőkről. A település­vezetés az ilyen jellegű problé­mák, károk megelőzése céljá­ból ugyanis fontosnak tartotta áttekinteni, összegezni a nyúl- tenyésztési trauma tanulságait, s ehhez szakember segítségét is kérték. Dr. Juhász Béla állat­orvos látta el tanácsokkal az érdeklődőket, s válaszolt a fel­merült kérdésekre is. ________________________(MJ.I Vé rzéssel jár a betegség Mintegy 15-16 éve ismert a nyulak RHD vírus okozta he­veny lefolyású betegsége, mely vérzéssel jár: a beteg ál­latok viszonylag rövid idő alatt elhullanak. Fontos tudni, hogy ellene hatékonyan védekezni csak úgy lehet, ha rendszeres oltással, a védettség elérésével megelőzik a fertőzést. Ha már kialakult a megbetegedés, az állat menthetetlen. A tartásnak, tenyésztésnek tehát szerves részét kell képezze a vakcinázás: az egészség megtartá­sára áldozni kell. A betegség járványügyi bejelentés­köteles. _________Hírek_________ A MEGYESZÉKHELYEN mű ködő nemzeti érzelmű civil szer­vezetek e héttől kéthetente, pén­tekenként szalonnasütésre invi­tálják tagjaikat. Holnap 16 órától a Polgári Egyesülés Salgótarjá­nért szervezte meg a találkozót a kempingben, amelyen részt vesznek a helyi polgári erők poli­tikusai és képviselő-jelöltjei is. HOLLÓKŐ és az Ausztriában található hasonló nevű település között baráti kapcsolat alakul: Rabenstein - németről magyarra fordítva Hollókő - település az Alpok vonulatában, gyönyörű környezetben fekszik. A két község önkormányzati vezetése között már megtörtént a kapcso­latfelvétel, s folyik az egyeztetés a partneri együttműködés kiépí­tésének módjáról, gyakorlati le­hetőségeiről. A SALGÓTARJÁNI Bolyai Já nos Gimnázium Derkovits-galé- riájában Kalocsai Enikő festő­művész alkotásait mutatja be a tegnap Szabó Noémi szobrász- művész által megnyitott kiállí­tás. A Belső termések című tár- lat október 15-éig látható. ■ Az ólba kényszerítette az áldozatot (Folytatás az 1. oldalról) F. István sokat segített a mezőgazdasági munkák­ban és a ház körüli teendőkben. A kezdeti kelle­mes együttlét azonban egy idő után megváltozott, amikor kiderült, hogy mind a ketten szeretik az al­koholt. Az italozás miatti veszekedések minden­naposakká váltak: kezdetben e dolgokat furcsál- lották a falubeliek, de később mindez teljesen megszokottá vált. A kérdéses napon is betértek abba a kocsmába, majd erős ittas állapotukban újra veszekedni kezdtek. A hazatérést követő időről T. Andorné azt mondta, hogy barátja nem ment be vele a ház­ba; ő semmit sem tud a történtekről, mert lefeküdt aludni. A rendőrség adatai szerint viszont együtt mentek be a lakásba, veszekedtek, fenyegetések hangzottak el, majd ezt követően csendesült el a ház körül minden. Az előzmények arra utalnak, hogy a asszony többször is életveszélyesen megfenyegette a az ál­dozatot: korábban baltával is rátámadt és megse­besítette. Többször került tettlegességre a sor, rendőri intézkedéseket is kellett tenni. Végül any- nyira elmérgesedett köztük a viszony, hogy T. Andorné az udvaron álló disznóólba kénysz­erítette lakni F. Istvánt. A rendőrség a tények alapján az asszony előze­tes letartóztatására tett előterjesztést, s az ügyész­ség javaslatára a bíróság T. Andornét előzetesbe is helyezte. Ügyében tovább folytatódik a vizsgálat. Testvérvárosi szerződést kötnek Déssel Balassagyarmat-DÉs Az eddigi kapcsolatokra építve hozott határozatot a testvérvárosi szerződésről a dési képviselő-testület, amelyet a balassagyarmati városvezetés is szentesí­tett. A szerződés aláírására szeptember 22-én kerül sor Désen, a Szamos-napok keretében. Juhász Péter polgármester kíséretében ott lesznek az első között Désen jártak: Szabó Endre, T. Pataki László újság­írók és velük tart Gaál Endre sporttanácsos is. A kül­döttséggel utazik a gyarmati Lajtorja gyermektánc- csoport, akik a helyi néptánc-fesztiválon lépnek fel. A romániai forradalmi események idején, 1990 ja­nuár 13-án jártak először balassagyarmatiak az Er­délyben fekvő Dés városában. A hivatalos dési kül­döttség 1990-ben járt Balassagyarmaton Gheorghe Benea akkori polgármester vezetésével, majd a kö­vetkező évben népes gyarmati delegáció utazott Né­meth György akkori polgármester vezetésével az er­délyi településre Alexander Lapusan polgármester meghívására. Ezt követően széles személyi kapcsolatok alakul­tak ki a két város polgárai között. A Vállalkozók és Polgárok Balassagyarmatért Egyesület tagjai és a dési vállalkozók között is kapcsolatok szövődtek. Kapcsolatok épültek a két város iskolái, intézmé­nyei között is. Juhász Péter polgármester fogadta Alexandru Man megelőző dési polgármestert; ezt követően Ioan Ungar, a város jelenlegi első embere küldöttsége élén járt Balassagyarmaton.-SZENDRE­Interjú: dr. Horváthné Győri Magdolna pedagógus Elúszott millió Akit érdemkereszttel nyugdíjaztak Képesítés nélküli tanítóként kezdte, biológia-testnevelés sza­kos tanárként folytatta, negyven év eltelte után a salgótarjáni Cagarin Általános Iskola igazgatói székéből vonult nyugdíjba dr. Horváthné Győri Magdolna. A pedagógus kimagasló szak­mai munkájának elismeréseként, Medgyessy Péter minisz­terelnök előterjesztése alapján megkapta a Magyar Köztársa­ság Arany Érdemkeresztjét, amely méltó koronája a ledolgo­zott négy évtizednek.- Hogyan kezdődött pályája?- Mindig pedagógus akartam lenni, elsősorban alsósokat sze­rettem volna tanítani. A Madách- gimnáziumban érettségiztem és rögtön jelentkeztem Sárospatak­ra, a tanítóképzőbe. Ez azonban nem úgy sikerült, ahogy én sze­rettem volna: a*felvételin volt egy alkalmassági vizsga is, amely két részből állt. A sportos játékveze­téssel semmi gond nem volt, jól sikerült, de az énektanításon megbuktam. Akkor mondta azt a felvételiztető: az jó, hogy pedagó­gus akar lenni, de az énektanítást kerülje el, válasszon inkább sza­kot! így aztán 1963. január 5-én elkezdtem Rákóczi-bányatelepen képesítés nélkül tanítani. Az ak­kori harmadikosok tanítójának be kellett vonulnia a katonasághoz, így őt helyettesítettem. Közben felvételiztem Egerbe, a tanárkép­zőbe, biológia-testnevelés szakra: levelező tagozaton végeztem, így, utólag is elmondhatom, igen ke­mény volt, főleg a testnevelés úszás része. Akkoriban ugyanis még nem volt fedett az egri uszo­da, sokat kínlódtunk, mire megta­nultuk az összes úszásnemet, a vízből való mentést. A kolléga leszerelése után Nádújfaluba „vezényeltek”: ak­koriban még nem volt pályázati rendszer, nem mi dönthettük el, hol is szeretnénk tanítani. Bár tel­jesen más jellegű település volt, ott is szerettem dolgozni: Siklósi Oszkámé Ilonka a szakmai kon­zulensem lett, sok rendes kollé­gával dolgozhattam együtt. Aztán Sóshartyánba küldtek, de ide nem szerettem volna menni. Ak­koriban hozták be a pályázati rendszert, az első adandó alka­lommal beadtam tehát a pályáza­tom a mostani Kodály iskolába. Amikor eljöttem Sóshartyánból, megint csak sírtam: megszereti tem a gyerekeket, azok is engem, nagyon hálás tanítványok voltak az ottani cigány gyerekek.- Ezután egy kis kitérő követ­kezett szakmai életében.- így igaz, Bihary Lajos a me­gyetanácstól sport-főelőadói ál­lást kínált, amelynek nem tud­tam ellenállni. Először - és most már nyugodtan mondhatom, hogy utoljára - otthagytam a konkrét iskolai feladatot, de nem sokáig. Visszamentem a tanítás­hoz: először Zagyvapálfalvára kerültem igazgatóhelyettesnek, majd a sportiskolába igazgató­nak. Végül 1987-ben a Gagarin is­kola igazgatója lettem, miután az előző igazgató nyugdíjba ment. Három ciklust csináltam végig, saját döntésem volt, hogy nyug­díjba vonulok, azzal a legfőbb in­dokkal, hogy férjem már nyugdí­jasként otthon volt.- Visszatekintve hogyan érté­kelné ezt az időszakot?- A Gagarin egy jól „megcsi­nált” iskola volt, az egyedüli ne­hézséget talán az jelentette, hogy az első három évben nyug­díjba mentek azok a pedagógu­sok, akik a tantestület meghatá­rozó személyiségei voltak. Sok új kolléga jött, de összességében elmondhatom, nagyon jó csa­pattal dolgoztam együtt. Az in­tézményben mindig kemény munka folyt, célom az volt, hogy a munkafegyelmet meg­őrizzem, családias, szeretettel­jes légkört alakítsak ki, ahol minden a gyereke­kért történik. Nagy hangsúlyt fektettem a szülőkkel való kapcsolattartás­ra, hozzám bármikor bejöhettek, nem kel­lett külön bejelent­kezni. Külön hang­súlyt fektettünk a tar­talmi munkára: az angol mellé behoz­tuk a németet, anyanyelvi kör­nyezetbe vittük a gyerekeket, alapfokú komplex művészeti ne­velést folytattunk, életre hívtuk a természetiskolát, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Szólnom kell a sportról is: olyan testnevelő kollégákkal dolgoz­hattam, akik „hozták” az ered­ményeket, egyszóval, elégedett lehetek. Azt azonban meg kell vallanom: igazgatóként a legna­gyobb örömöt azt jelentette szá­momra, amikor heti négy órában tanítottam, így közvetlen kap­csolatban voltam a gyerekekkel.- Nem bánta meg, hogy nyug­díjba ment?- Később sem lenne köny- nyebb nyugdíjba menni. Na­gyon hiányoznak a gyerekek, ez az utóbbi 15 év életem egyik legfontosabb része volt. Unat­kozni persze nincs időm: kertes házban lakunk, ren­geteg virágom van, amivel szeretek bíbe­lődni, kutya, macs­ka, szóval, ki tudom tölteni tartalmasán az időmet.- Számított az elis­merésre, vagy váratla­nul érte?- Teljes meglepe­tés volt számomra. Amikor megkaptam az értesí­tést, minden erő kiszaladt a lá­bamból, le kellett ülnöm. Nem is mertem senkinek sem elmon­dani, nem hiftem, hogy igaz. Még akkor is szorongás volt bennem, amikor a Néprajzi Mú­zeumban, abban a gyönyörű környezetben ott ültem a kitün­tetettek között. Határtalanul örültem, amikor Magyar Bálint­tól átvehettem az elismerést. Ez a kitüntetés ugyan az enyém, de biztos vagyok benne, hogy azért kaptam, mert mindig jó csapat­tal dolgoztam együtt: ők voltak azok, aki felterjesztettek, akik­nek eszébe jutottam. Végigfutott az is a fejemben: jó lenne, ha minden kolléga így mehetne nyugdíjba... HEGEDŰS ERZSÉBET A minap a salgótarjáni főpos­tán három szakadt kinézetű és ru­házatú személyre lettek figyelme­sek az ott járó nyomozók. Az ille­tők annál az ablaknál várakoz­tak, ahol köztudomásúan a na­gyobb összegű pénzeket fizetik ki. Noha igencsak kockázatos dobg előítélettel viseltetni bárkivel szemben is, a férfiak külseje meg­kérdőjelezte, hogy nagyobb összeg legyen az uraknál. Ezért aztán igazoüatták őket, sőt még a ruhá­zatukat is átvizsgálták. S lám, egyiküktől előkerült egy egymillió forintos kincstári takarékjegy és egy személyi igazolvány. S ahogy az várható volt, egyik sem az illető nevére szólt. Előkerült viszont egy meghatal­mazás, miszerint a személyi iga­zolvány tulajdonosa meghatal­mazza a három személyt, hogy helyette felvegyék a pénzt. A nyomozóknak azonban ez sem tetszett igazán, ezért utána­jártak a dobgnak. Jól is tették: ki­derült, hogy a személyi igazol­vány és a takarékjegy trdajdonosa egy - sem írni, sem olvasni nem tudó - idős mátranováki férfi, aki természetesen sosem adott ilyen meghatalmazást: elpanaszolta vi­szont a nyomozóknak, hogy el­tűnt a bkásából a megtakarított millbja. A szemfüles rendőrnyomozók mind a három személyt ebállítot­ták a salgótarjáni kapitányságon, ahol gyanúsítottként hallgatták ki őket. PA-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom