Nógrád Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-17 / 192. szám
2002. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT___________________________________________________________________________A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | Újjáéledő kismesterségek Nógrádi népi iparművészek sikere Budapesten csukja a kiállítóhelyiség ajtaját. Mutatva ezzel nemcsak azt, hogy a tiszta forrásból jó érzékkel, s tehetséggel „merítő” mesterek figyelemre méltó munkát végeztek, hanem azt is, hogy bár még lassan, de már érzékelhetően változik a tősgyökeres városlakók viszonya az egykor gazdag népművészet mai remekeihez. A megnyitó napján, illetve az azóta eltelt időszakban készült képeik is azt bizonyítják, hogy Pethőné Szabó Piroska hímző Neműből, Török János és Törökné Petró Mária vesszőfonó és gyermekjáték-készítők Balassagyarmatról, Misik Tamásné csuhéfonó Rétságról, Sasvári János bútorfaragó és festő Szügyből, Szepesi János fafaragó Salgótarjánból, Ferkó István díszműko- vács Nógrádszakál- ból és Takács Béla mézeskalács-készítő Szécsényből méltán lehet büszke termékeire. S hovatovább jogossá válhat mindannyiunk bizalma is abban, hogy e remekbe készült használati tárgyak egyre több lakásban „találnak otthonra”, illetve válnak bensőséges alkalmak A szügyi Sasvári János népi ihletésű bútorai modern környezetben is megállják a helyüket ízléses és szívesen fogadott ajándékává. S hogy egyre modernebb világunkban méltó helyet kapnak időben távoli, de lélekben közeli elődeink, elhivatott iparművészmesterek által újrafogalmazott „üzenetei.” Hasonlóan az Európai Unió országaihoz, ahol ennek már igen szép hagyományai vannak, s amely közösségbe ősi értékeink jobb becsülésén is erősödő magyarságunk révén még tudatosabban és öntudatosab- ban léphetünk. SZÖVEG ÉS KÉP; a SZŰCS LÁSZLÓ A szécsényi Takács Béla mézeskalácsai igazi mesterremekek Az egymástól alapvetően különböző anyagú és rendeltetésű palóc használati eszközökből, falusi szükségleti cikkekből, tárgyakból álló - s a színvonalas renDr. Zólyomi József balassagyarmati néprajzkutató szép jövőt jósolt a kismesterségek képviselőinek dezés által sajátos hangulatot keltő - tárlat megnyitása alkalmával dr. Zólyomi József néprajzkutató, balassagyarmatí nyugalmazott múzeumigazgató szép sikereket jósolt a régi-új kismesterségek művelőinek. S az azóta eltelt napok, hetek azt mutatják, hogy az avatott szakember jóslata maradéktalanul bevált. A bemutatóterem munkatársai által igényes programokkal kényeztetett fővárosi közönség már a nyitórendezvényen telt házzal mutatta ki érdeklődését. S nem csalódtak, mert a Nógrád vidéki iparművészek által „újjáélesztett”, az ősi, természetes szépérzéket tükröző tárgyak szinte vonzották a tekintetet. S ez a kíváncsiság is mindmáig töretlen, hiszen napról napra üsztes számú látogató nyitjaA közelmúltban adtunk hírt lapunk hasábjain arról, hogy a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének nyolc tagja legújabb termékeiből rendezett kiállítás keretében mutatkozott be Budapesten a Magyar Művelődési Intézet budai, Szilágyi Dezső téri bemutatótermében. Elvis háza a legjobb üzlet Elvis Presley, a rock and roll királya nem volt jó üzletember. Amikor 25 évvel ezelőtt, 1977. augusztus 16-án meghalt, pénzügyei olyan siralmas állapotban voltak, hogy örökségének kezelői azon gondolkodtak, eladják memphisi, Gracelandnek nevezett, fehér oszlopos, amerikai mélydéli stílusban felépített villáját, mert túl költségesnek tartották fenntartását. Rossz lépés lett volna. Végül inkább amellett döntöttek, hogy megnyitják a házat a turisták előtt. Azóta Graceland évente 600 ezer látogatót fogad. Mégis minden évben többször felröppen a hír valahol a világban, hogy Elvis lánya, Lisa Marie eladja Gracelandet. Ez természetesen nem igaz. A Forbes Magazine listáján Presley a „legjobban kereső” elhunyt híresség. A lap becslései szerint a Presley- örökség 2001 júniusa és 2002 júniusa között 37 millió dollárral gyarapodott, amihez Graceland 15 millióval járult hozzá az emlékházba szóló belépőjegyekkel. Presley még 1957-ben, karrierje korai időszakában vásárolta meg 102500 dollárért Gracelandet, amelynek nevét még előző tulajdonosa adta. Itt is halt meg 42 éves korában, kábítószer-, illetve nyugtatótúladagolás okozta szívrohamban és itt is temették el a ház mögötti kis kertben. Halálakor 1,4 millió dollárja volt a folyószámláján, valamint 750 ezer dollár megtakarított pénze. Egy olyan művész számára, mint amilyen ő volt, ez szinte a szegénységgel volt egyenlő. Egész vagyonát 7,6 millió dollárra értékelték, de ebből még az adót is le kellett vonni. Elvis nem értett a pénzhez, menedzserei pedig könnyedén „bevitték az erdőbe”. ■ Emlékezetes koncertek az országhatárokat átívelő muzsikustáborban Az idén már tizenhatodik alkalommal rendezték meg Balassagyarmaton a nemzetközi muzsikustábort, amelynek európai résztvevői mellett megtalálhatók voltak Japánból és Amerikából érkezett fiatalok is. Ebben az évben tizenöt országból fogadott zenészeket a tábor, amelynek a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola a hagyományos házigazdája. Az országhatárokon túl is ismert intézményt két évtizede vezeti Ember Csaba igazgató. Ő mint főszervező összegezte a tábor tapasztalatait.- Mennyiben volt sajátos az idei muzsikustábor?- A koncertsorozat minden korábbit felülmúlt mind kínálatban, mind érdeklődésben. A tanári gárdát most is neves mesterek fémjelezték. Mint például Józef Pothoransky, a pozsonyi egyetem nemzetközi hírű tanára, aki Japánban és Amerikában is tart kurzusokat. A magyarok közt itt volt Perényi Eszter, Csetényi Gyula, Keönch Boldizsár. Említhetek olyan kedves vendéget, mint Szokolai Balázs, aki először vett részt a tábor munkájában. Az olaszországi La- mézia Terme testvérvárosból érkezett Paulo Pollice, aki nemcsak tanárként mutatkozott be, hanem zeneíróként is. A kéz különböző tartásairól, a zongora- játék technikájáról írt egy könyvet és ezt az Olaszországban freskófestőként dolgozó terényi Lencsés Zsolt illusztrálta. Ez egy újabb színfoltja volt annak a műsornak, aminek most már jelentős része volt az akkreditált zenetanári továbbképzés egy olyan számítógépes tanfolyam keretében, ami az egyik útja a lehetséges oktatásnak a jövőben.- A muzsikustábor főként a támogatók jóvoltából létezhet, de a bevételek egy része a résztvevőktől is származik, mert a tábor önköltséges...- A jövőben azt hiszem, egyre kevesebb állami támogatás kell és inkább a magyar hallgatóknak kell olyan jövedelemmel rendelkezni, hogy meg tudják fizetni. A külföldiek, akik az idén talán kevesebbek voltak, viszont mind különböző versenyek győztesei, nekik valóban ez jelentős kiadást jelent, viszont boldogan fizetnek, mert ezt a lehetőséget máshol nem kapják meg. A támogatók sokan voltak és így együtt összejön a támogatás. Balassagyarmat önkormányzatát azért is kell kiemelni, mert nemcsak az összeg fontos, hanem az is, hogy idejében adják. Ma ez a legnagyobb gond a támogatásokkal, mert van olyan pályázat, amiről majd ezután fognak dönteni és a tábor már lezajlott. Mégis azt mondom, hogy az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ugyanúgy támogatta ezt a zenei tábort, mint a Nemzeti Kulturális Alap, Nógrád Megye Közgyűlése, vagy a megyei területfejlesztési tanács. A védnökök közt volt Magyar Bálint oktatási miniszter, Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke, Tőzsér Zsolt alelnök, valamint Juhász Péter, Balassagyarmat polgármestere. Valamennyien szívükön viselték a muzsikustábor ügyét. Falvay Sándor védnök, a zeneakadémia rektora nemcsak erkölcsi támogatásáról biztosította a rendezvényünket, hanem a Weiner Alapítvány hathatós segítséget adott a verseny megrendezéséhez.- A zenei tábor nagyobb rendezvényei közül miket emelne ki?- A nyitóhangversenyt mindenképpen, de az ukrán Vadim Holodenko koncertjét is. Ő a budapesti nemzetközi Liszt-zongoraverseny harmadik díjazottja volt. Meghívása az én díjam volt. Az egyik este huszonkét fiatal versengett kortárs magyar művek előadásával. Jól sikerültek a növendékhangversenyek is. Hatalmas siker volt a Carmina Burana, amelyre csaknem ötszáz jegyet eladtunk, holott az előző napi folklór- fesztiválra még ingyen lehetett belépni. Ez az én saját várakozásaimat is felülmúlta. Persze végül is több mint nyolc- százán hallgatták ezt az előadást.- Nógrád megyéből voltak-e táborlakók és a zenei programokban szereplők?- A megyéből voltak táborlakók és új védnökünk volt Puszta Béla salgótarjáni polgármester személyében. Egyfajta megyei összefogást sikerült úgy megvalósítani, ami még határainkon túl is mutatott, hiszen Salgótarjánból két énekkar és egy zenekar, Szécsényből egy ifjúsági énekkar, Balassagyarmatról a muzsikustábor és a dalegylet, valamint Vácról is, éppen a Balassagyarmatról elszármazott Verebélyi Ákos révén a Harmónia kórus részt vett a Carmina Burana előadásában, kétszázötven színpadi szereplővel.- A dalegylet tagjai látták vendégül a berlini társkórust, amelynek tagjaival régi az ismeretség. Ez a megoldás a ba- rátkozást is segíti...- Az egy dolog, hogy volt egy vendégénekkarunk, amelyik négy napot itt töltött. Régi a barátság a berlini Lichterfelder Cor Krens kórussal és karnagyával, a lengyel Karol Borsukkal, akik révén szerepelhettünk Berlinben és járhattunk többfelé Olaszországban és sikerrel vittük az európai közös nyelv hírét mindenhová. 1989 május elsején láttuk vendégül először Balassagyarmaton ezt az énekkart, ugyanazon az estén, amikor délelőtt Medgyessy Péter látogatott a városba ünnepi beszédet mondani, aki egyébként azon a délelőttön a zeneiskolában a balassagyarmati kamaraegyüttest hallgatta meg. A Lichterfelder kórussal kifejezetten nyugat-berlini kapcsolatunk volt. Mi is mentünk hozzájuk még azon az őszön és mi is „bontottuk a falat.”- Milyen a zenei tábor utózengése?- Erről talán annyit, hogy hat és fél órán keresztül tartott a gálakoncert és a balassagyarmati zenebarátok tapsoltak még éjjel fél kettőkor is az este hétkor kezdődött koncerten. Azzal búcsúztunk, hogy találkozunk 2003-ban. Én hiszem, hogy találkozunk. ___________________________________________SZABÓ ENDRE Különösen nagy sikert aratott a sok zenészt aktivizáló nyitóhangverseny Számos zenekar és énekegyüttes képviselői léptek fel együtt a koncerten