Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-09 / 158. szám

2002. JÚLIUS 9., KEDD Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal SPORT TÜKÖR Az SBTC harminc éve érte el fennállásának legnagyobb sikerét az első osztályban (3.) Nógrád megyében a legsikeresebb labdarúgó-szakosztály a Salgótarjáni BTC. A fennállásának legnagyobb sikerét 1971-72-es bajnoki évadban érte el, amikor is az NB I-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulha­tott. Ennek éppen 30 esztendeje, vagyis 1972. július 9-én feje­ződött be a bajnokság. Ekkor vált véglegessé az SBTC bronz­érme, amit húsz játékos vívott ki. A sikerre három évtized távlatából tekintünk vissza. A bajnoki mérkőzések és egyéb érdekességek után a játékosoknak tettünk fel két kérdést: 1. Miként emlékeznek vissza az 1971-72-es bajnoki évadra? 2. Mi történt velük a pályafutásuk befejezése óta? saaomm msm- Sok összetevője volt a sikernek. Marosvári Béla edző alkotta meg a későbbi csapat gerincét, míg Szabó Géza az erőnlétünket fejlesztette magas színvonalra. Nagy diadal volt a bronzérem ki­vívása, egy igazi CSAPATOT alkottunk.- A pályafutásomat Főt megyei I. osztályú csapatában fejeztem be, ahol többek között játékostársam volt Menczel, Becsei és Ha­rangi. Az edzőnk Budai II. László volt. Fóton élek, s sajnos rok­kantnyugdíjas vagyok. Magyar Lajos 1947. október 4-én született Új­pesten. Posztja: kapus. Labdarúgó-pályafutása: Vasas Izzó (1960- ban lett igazolt le), Újpesti Dózsa. Az SBTC el­ső osztályú csapatában 1969. március 2. és 1977. március 30. között 152 bajnoki mérkőzé­sen szerepelt. A Stécében kétszer a vidék leg­jobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Az aktív játékot Fóton fe­jezte be 1983-ban.- Visszatekintve öröm, hogy az NB 1-ben játszottunk, bányász­csapat voltunk. Továbbá, hogy az Újpest és Honvéd mögött a har­madik helyen végeztünk a bajnokságban és akkor fiatalabbak vol­tunk.- Jó érzés visszaemlékezni, hogy'kiváló játékosok ellen védhet­tem. A pályafutásom befejezése után az SBTC-nél, illetve az STC- nél voltam szakosztályvezető, ügyvezető elnök. Edzősködtem az STC-ifinél, Nagybátonyban, Kisbágyonban. Jelenleg Bátonyterenyén, a Fáy András Szakközépiskola, Szakiskola és Kol­légium testnevelő-földrajz szakos tanára vagyok. Szőke István 1945. március 7-én született Sal­gótarjánban. Posztja: kapus. Labdarúgó-pályafutása: Pásztó (1960-62). Az SBTC-hez 1962-ben került, ahol első osztályú csapatban 1965. szeptember 12. és 1974. szep­tember 7. között 96 bajnoki mérkőzésen szere­pelt. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1-0). Egyszeres utánpótlás-válogatott (1966-ban Lengyelország el­len). Balassagyarmat (1975). mmmm qwilä- Az életem legkiemelkedőbb sikerének könyvelem el a bronz­érmet. Igaz ebben nem sok teljesítményt nyújtottam, de amikor a pályán voltam mindig azon voltam, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Igazán büszke vagyok az akkori játszótársakra, a nagy­szerű emberekre, hogy velük együtt élhettem át azokat a szép eredményeket.- Még 1970 augusztusában a Dunaújváros ellen hazai pályán 3-1-re nyertünk - ekkor szereztem egyetlen NB I-es gólomat és ezen a mérkőzésen megsérültem a jobb térdemen. A felépülésem után ugyan játszottam, de már nem bírta annyira a terhelést a lá­bam, így 1972-ben kénytelen abbahagytam a játékot. Ezután edzősködtem az SBTC-ifinél, majd a Nagybátonyt az NB II-ig vezé­nyeltem. Aztán következett a Salgótarjáni Volán-Baglyasalja, Pász­tó és újra a Nagybátony csapata. Budapestre 1983-ban költöztem vissza, és egyéni vállalkozóként a vendéglátás területén dolgoz­tam és dolgozom a mai napig is. Időközben, 1995-ben újra kapcso­latba kerültem a labdarúgással, a RAFC-nál, vagyis ahol a pályafu­tásom kezdődött. Edzősködtem, s jelenleg vezetőségi tag vagyok. A feleségemet 1995-ben elveszítettem, egyedül élek Rákosszent- mihályon. Két felnőtt gyermekem van Péter fiam egy éttermet ve­zet, míg Ágnes lányom magyar-történelem szakos tanár, és jelen­leg jogi doktorárusi államvizsgáját végzi. Baranyai Gyula 1942. november 7-én szüle­tett Rákosszentmihályon. Posztja: jobbhátvéd, de kezdetben szerepelt támadóként is. Labdarúgó-pályafutása: RTK, ma RAFC (1957-1961), Bp. Vasas (1961-62), EMG Sasha­lom (1962-63), Gyöngyösi Honvéd (1963-65), Nagybátony (1965-66). Az SBTC első osztályú csapatában 1967. augusztus 13. és 1972. július 9. között 93 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 1 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik).- Nagyon jó visszaemlékezni a harminc évvel ezelőtti esemé­nyekre. Pályafutásom legszebb éve volt, hisz mind a harminc mérkőzésen kezdő ember lehettem és nyolc góllal járultam hoz­zá a bronzéremhez. Akkoriban értünk szurkolt az egész város, megye, szerettek és becsültek minket. Az eredményekért azonban meg kellett küzdenünk. A Marosvári Béla által összehozott csapattal, Moór Ede és Szabó Gé­za szinte csodát tett. Belénksugallták, hogy nem vagyunk rosz- szabbak a pesti csapatoknál, erőnlétileg is fel tudjuk venni velük a versenyt. Az eredményeink őket igazolták. A játékosok átérez- ték a mérkőzések fontosságát, de a csapat egysége, morálja sem engedhette meg, hogy valaki lazítson. Rendkívüli jó volt a csapat- szellem a pályán és azon kívül is. Aztán a csapat mögött egy olyan erős bázis állt, mint a Nógrá­di Szénbányák, valamint az akkori vezetőségi tagok mindent megtettek a csapat eredményes szerepléséért. A siker, az öröm el­múlt, gyorsan elszaladt a harminc év. Ezúton kívánok játékostár­saimnak, családjuknak és magamnak is az elkövetkező hosszú évekre erőt és nagyon jó egészséget.- Az aktív játék befejezése után a Nógrádi Szénbányáknál he­lyezkedtem el. Nem szakadtam el a labdarúgástól sem, edzői ké­pesítésem birtokában három évet Karancslapujtőn tevékenyked­tem, ahol nagy felfedezettem volt Sági László, aki később az SBTC csapatkapitánya lett. Több éven keresztül az SBTC ifjúsági csapatánál tevékenykedtem, majd a Petőfi Sándor labdarúgó-ta­gozat egyik tehetséges osztályát vezettem. Ma már semmi kap­csolatom a labdarúgással, érszűkületes a lábam. A sportnak is megvan a maga szépsége, de megvan a maga átka is. A Nógrádi Szénbányák megszűnése után az ötvözetgyárban dolgoztam raktárvezetőként, majd a tűzhelygyárban termelési programozóként. A lábam miatt 1996-ban leszázalékoltak. Két gyermekem van. Norbert mentős szakápoló Salgótarjánban, van egy hatéves unokám. Csilla lányom a főiskola befejezése óta a szombathelyi rádiónál dolgozik, és egy középiskolában angolt ta­nít, míg férje a városi földhivatalnál dolgozik és óraadó a főisko­lán. Sajnos a feleségem 1999-ben elhunyt, azóta egyedül élek, s három évvel ezelőtt végleges rokkantnyugdíjas lettem. Horváth Ferenc 1946. október 13-án született Salgótarjánban. Posztja: jobb oldali középpályás, de emellett minden poszton szerepelt. Labdarúgó-pályafutása: Petőfibányai Bá­nyász (1961-65), Honvéd-Gáspár SE (Nagy- gombos, 1965-67) Az SBTC-ben 1968. április 21. és 1977. október 9. között 235 bajnoki mér­kőzésen szerepelt és 40 gólt szerzett (NB I-ben: 234/39, NB II-ben: 1/1). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA- kupában.___________________________________________________- Egy jó edző, Moór Ede, és egy kiváló kondícióedző, Szabó Gé­za is kellett a sikerhez. Gyakran visszaemlékszem azokra a szép időkre, a szurkolók imádták a csapatot. Mi barátok voltunk a pá­lyán, és azon kívül is.- A labdarúgást 1976-ban hagytam abba, jelenleg Petőfibányán élek. Miklós József 1949. május 22-én született Cereden. Posztja: jobb és balhátvéd. Labdarúgó-pályafutása: Petőfibányai Bá­nyász. Acz SBTC első osztályú csapatában 1971. november 28. és 1977. május 4. között 60 bajno­ki mérkőzésen szerepelt és 1 gólt szerzett. A Stécében egyszer a vidék legjobbja volt (1971-72-ben harmadik). Tatabányai Vasas, Recsk, Petőfibányai Bányász.- Nagyon nagy büszkeség, siker és elismerés, hogy társa lehet­tem kiemelkedő képességű embereknek, játékosoknak és egy CSAPATNAK. Az élmények és az emlékek halványodnak ugyan, de soha el nem múlnak. Az élet kerekét viszont már nem lehet visszaforgatni. Legszívesebben a Kispest elleni 3-1-es hazai győ­zelemre emlékszem vissza.- Az aktív pályafutásomat 1975-ben fejeztem be. Ezután több­ségében a labdarúgás területén igyekeztem hasznosítani tapasz­talataimat, több-kevesebb sikerrel 1986-ig. Ezen idő alatt utánpót­lás- és felnőttcsapatoknál edzősködtem 1987 nyaráig. Először Hejőcsabán, majd az NB Il-es Kazincbarcikát irányítottam, és vé­gül Sajóbábonyban voltam. Jelenleg Kazincbarcikán élek, és ott dolgozom 1991-től az ING-NN holland biztosító társaság alapító tagjaként. Sáfrány István 1945. november 13-án szüle­tett Sajókazán. Posztja: középhátvéd poszt kivételével több­ségében védőként játszott. Labdarúgó-pályafutása: Kazincbarcika (1964-66), Honvéd Papp József SE (1967-69), Diósgyőri VTK (1969-71). Az SBTC első osztá­lyú csapatában 1971. augusztus 15. és 1973. november 25. között 29 bajnoki mérkőzésen szerepelt. A Stécében egyszer a vidék legjobbja volt (1971-72-ben harmadik).- Nagyon szép teljesítmény volt a harmadik helyen végezni, mely egyben a vidék legjobbja címet is jelentette számunkra. Igaz én hosszú ideig sérüléssel bajlódtam, így csak kétszer játszottam. Később újra kiújult a bokasérülésem és a szezon végén abba kel­lett hagynom a játékot.- A pályafutásom befejezése után 1972 és 79 között az SBTC tech­nikai vezetője voltam. Ezután edzősködtem a Nagybátonyban (1979-82), aztán újra az SBTC technikai vezetője (1982-86), majd trénere (1986-88) voltam. Ezután ismét Nagybátony (1989-91) kö­vetkezett, s végül a Pásztó (1991-93) csapatánál fejeztem be az edzői munkát. A Nógrádi Szénbányáknál 1962-től 1992-ig dolgoztam, nyugdíjas vagyok 1994-től. Két fiam közül Miklós focizik, míg Ba­lázs nem sportol. Két unokám van, egy fiú és egy lány. A feleségem­mel, Máriával 36 éve élek boldog házasságban. Toldi Miklós 1941. január 14-én született Bu­dapesten. Posztja: középpályás, beállás, csatár. Labdarúgó-pályafutása: MTK (1957-61), Elektromos (1961-62). 1957-59 között 18 alka­lommal volt Dél-Budapest ifjúsági válogatott. Az SBTC-ben 1962. augusztus 5. és 1972. júli­us 9. között 152 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 6 gólt szerzett (NB I-ben: 116/3, NB II-ben: 36/3). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben he­tedik, 1971-72-ben harmadik). Az MNK-ban második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1-0).- Az életem legboldogabb és legemlékezetesebb bajnoki évadja volt. Fiatalon egy olyan csapatnak lehettem a tagja, amelyben a tár­saimtól csak jót tanulhattam, úgy a pályán, mint a magánéletben. Legszívesebben a Csepel elleni gólomra emlékszem vissza, amikor is Básti szabadrúgása után a kapáslövésem a kapufáról vágódott a hálóba. A mérkőzés végén Fatér kapus is gratulált a találatomhoz.- A Stécé után, 1974-től Egerben folytattam a pályafutásom, és ott is éltem. Aztán a debreceni kitérő után újra Eger, majd Nyír­egyháza következett, végül kisebb csapatokban szerepeltem. A já­tékot 1986-ban hagytam abba. Közben elvégeztem a Testnevelési Főiskola sportszervezői szakát. A labdarúgásban eltöltött sportve­zetői pályám azonban igen rövidre sikeredett. Még 1986-ban a He­ves Megyei RFK állományába kerültem, mint testnevelési főelőadó (megyei sporttiszt), Budapesten 1993-tól élek, az ORFK-n dolgo­zom. A labdarúgásról még annyit, hogy a mai magyar „modern” játékot szomorúan nézem a tévében. Barta András 1951. november 3-án született Vécsen. Posztja: jobbszélső, középpályás Labdarúgó-pályafutása: Vécs (1966-67). 1967- ben igazolt le az SBTC-hez: első osztályú csapat­ban 1970. május 24. és 1974. április 28. között 33 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71- ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Eger (1974-79), Debreceni VSC (1979-81), Eger (1981-83), Nyíregyháza (1983-84), Füzesabony (1984-85), Bélapát­falvái Építők (1985-86). Egyszeres utánpótlás-válogatott.- A siker a mai napig is felejthetetlen számomra. Azt hiszem, hogy egy szerencsés embernek mondhatom magamat, mert egy csodálatos csapatban játszhattam. A bajnokság során több emlé­kezetes mérkőzésem volt. Az egyik mindjárt az első fordulóban, amikor az utolsó pillanatban lebetegedett Jeck Feri helyett kezdő­ként léptem a pályára a Videoton elleni győztes meccsen. Moór Ede edző megjegyezte, legalább megnézi, hogy mennyit csiszoló­dott a bal lábam. A negyedik percben ollózva szereztem vezetést, amit később az újságban az „Év góljának” írtak le. Második nagy élményem Csepelen volt, ahol a 20. születésnapomon Básti beadá­sából rúgtam az egyetlen, győztes találatot.- A Stécé után több kiscsapatban játszottam, és a ménkesi bá­nyánál dolgoztam villanyszerelőként. Aztán dolgoztam az SBTC- nél is, a tóstrandi pályán, mint pályamunkás. Jelenleg a Magyargéc csapatát segítem, mint gyúró, és ha szükség van rám néha a pályára is lépek néhány percre. Az SBTC öregfiúkcsapatá- ba rendszeresen meghívnak. A Kmetty-Varga duó vezetésével a mai napig is minden hétfőn találkozunk a kis klubunkban. Szoó József 1952. március 17-én született Lucfalván. Posztja: jobbszélső. Labdarúgó-pályafutása: Az SBTC-nek 1967-től igazolt labdarúgója. A felnőttcsapatban 1970. no­vember 11. és 1982. december 5. között 201 bajno­ki mérkőzésen szerepelt és 26 gólt szerzett (NB I- ben: 150/19, NB II-ben: 51/7). A Stécé színeiben kétszer volt a vidék legjobbja (1970-71-ben hete­dik, 1971-72-ben bronzérmes), szerepelt az UEFA-kupában és tagja volt az ifi- és a magyar olimpia válogatottnak. Játszott Nagybátonyban (1981), majd a Stécé után következett az Ötvözet MTE (1983), Ménkesi Bányász (1984), Somoskőújfalu (1985) és Magyargéc (2001-).- Gyakran gondolok vissza a bronzérmes időszakra, amikor is kitűnő csatárok őrzését bízták rám. Természetesen nagyon örül­tem a sikerünknek, ami ilyen távlatból még inkább szebbé teszi az akkori időket.- Pályafutásom befejezése után 1997-től a Nógrádi Szénbányák igazgatóságán műszaki főelőadó voltam egészen 1993-ig, azóta pedig a mátranováki Ganz Acélszerkezeti Rt.-nél lakatosként dol­gozom. Időközben edzősködtem a Mátraterenye csapatánál. Gecse Ferenc 1947. január 29-én született Homokterenyén. Posztja: jobb, bal és középhátvéd. Labdarúgó-pályafutása: Az SBTC-hez 1962- ben került, ahol végigjárta a ranglétrát. Az SBTC első osztályú csapatában 1969. április 30. és 1977. április 23. között 142 bajnoki mérkőzésen szerepelt. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harma­dik), szerepelt az UEFA-kupában. _____________________________________________Ihta és összeállítottai balooh ti bob íL (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom