Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-06 / 156. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap HÉTVÉG I MAGAZIN 2002. JÚLIUS 6., SZOMBAT Wash­ington államot egyna­pos kitartó autózással szeltük át, ami egyrészt kerülőuta- kon való haladást jelent, mivel északon az Olympic National Forest rengetege még gyalogszer­rel is nehezen járható át. A 101-es úton kevesek által lakott települé­seken mentünk át, és különösen Aberdeen városa előtt valósággal sütött a szegénység, amit a Salgó­tarján Somlyó városrészének egy­szerű, hétvégi faházaihoz hason­latos kalyibák árasztottak. Ha va­laki esetleg még foglalkozna a rot­hadó kapitalizmus elméletével ezen a tájon kiváló fényképes anyagot gyűjthetne. A nemzeti büszkeség azonban itt is határta­lan: a legtöbb lakóházacskán, a kémény fölé magasodva, ott lobog az USA sokcsillagos zászlaja. Ez már egy teljesen más világ, mint Kanada. A biztonság is új kérdéseket vet fel, melynek ékes példája, hogy a benzinkutaknál először fizetni kell, s csak utána le­het tankolni. S mi van, ha valaki nem tudja, hogy pontosan mennyit fog tan­kolni? Mivel alaposan a fizetendő díj fölé kémek, az önkiszolgálás után inkább visszaadnak az autós­nak. A lényeg, mindig a benzinku­tas legyen helyzeti előnyben. Az üzemanyagtöltő-állomások- hoz kis boltocskák is tartoznak. Az egyik ilyen helyen fordult elő, hogy a kiszolgáló húsz év körüli fiú elmondta, van egy magyaror­szági ismerőse, akit „Miszter Tomajanos”-nak hívnak, majd megkérdezte, hogy ismerem-e. Lehet, úgy gondolta, Magyaror­szág annyira kicsi, hogy mindenki ismer mindenkit. Miután barátja keresztneve felől érdeklődtem, Gulliverek az óriások földjén Az Óperenciás-tengeren és még a Sziklás-hegységen is túl (4.) . A Humboldt Nemzeti Parkban, a Gigantikusok útján változatlanul csak a számára „csa­ládi” nevet ismételgette, nem érzé­kelvén, hogy feltehetően Torna Já­nosról van szó. Hja kérem, az amerikai „nagyság” átka. Oregon érintése után május 2- án értük el California határát, majd erőt gyűjtvén másnap in­dultunk tovább a Redwood, az óriásfenyők vidékére. Crescent City előtt már megjelennek a ka­liforniai óriás vörösfenyők. A tengerparthoz közeli hegyi uta­kon bizony óvatosan kell venni a kanyarokat, mert könnyen meg lehet botlani az óriások lábában. Szerencsére nappali világosság­ban haladtunk, bár a gigantikus fenyők tövébe elhelyezett fény­visszaverő kis alkalmatosságok még ilyenkor is jó szolgálatot tesznek. Crescent City után még inkább sűrűsödnek a hatalmas fenyőfák, majd pihentetőül a Trees Of Mystery, a titokzatos fák boltja kö­vetkezik, amiben helyet kapott egy indián múzeum is. De mielőtt be­lépnénk oda, földbe gyökerezik a lábunk a parkírozóban égbe szök­kenő faszobrok láttán. A régi idők fakitermelésének mementója a ti­zenöt méter magas favágó, Paul Bunyan és méretes „ökröcskéje”. A múzeum meghitt templom, pláne egy olyan magyar számára, aki J. F. Cooper és Kari May indián- regényein nőtt fel. Az amerikai ős­lakosság életének, életformájának tárgyi eszközein túl a leszármazot­taik által készített remekekből is vásárolni lehet. Azaz lehetne, mert az eredeti tolikoronák, nyilak, do­bok, szőttesek, az óriásfenyő testé­ből készült asztalok (az egyik öt­ezer dollárba került) elsősorban gazdag gyűjtők, vagy értékes emlé­keket vásárló milliomosok ottho­nát díszítik. Számomra persze az a háromdolláros, fenyőből készült ceruzatartó is értékes, amit a szomszédos boltban vásároltam. Mielőtt tovább indulnánk, szól­nom kell a már említett favágó közelében található indián szó­mét viseli. Két fáradt, agyonhaj­szolt élőlény, ló és indián lovasa látható görnyedten, mindketten a föld felé hajló testtartással. A motívum Kanadától az USA déli határáig (s lehet, hogy még azon túl is) szinte minden ajándék­boltban visszaköszön, a legkü­lönbözőbb anyagokból és mére­tekben. Utunkat folytatva útépítő gé­pekkel találkoztunk. A megfogal­mazás azért helytálló, mert Ame­rikában a legtöbb helyen emberi kéz érintése nélkül építik az uta­kat. A (számunkra) különös gép folyamatosan előre haladva elő­ször maga elé teríti az aszfaltot, majd a következő „mozdulattal” azt szépen el is simítja. Állítólag egy nap alatt 18-20 kilométeres útszakaszt képesek így lefedni. A minőség sem akármilyen, még a legforróbb napokon sem láttam megolvadt aszfaltot, pukkadozó hólyagocskákat, amiről a kerék­párom tudna a legtöbbet mesélni egy-egy magyarországi nyári túra után. Áz ittenieknek a tökéletes út természetes, csupán annyit je­gyeznek meg, hogy nincs belőle kilopva semmi, sőt még egy kis üvegtörmeléket is hozzákever­nek az anyaghoz. Mindenesetre az amerikaiak már feltalálták az aszfaltot... Az útsávokat elválasztó derék­magasságú betonfalat - láss és hallj újabb csodát! - szintén gép építi. Először „belövi” a talajba a vasbeton szerkezetet, majd azon nyomban beleönti és megfor­mázza a betont. Az utakról egy­előre ennyit. Május 3-án, délután érkez­tünk meg a Humboldt Nemzeti Parkba, ahol végighaladtunk a Gigantikusok útján, a több ezer óriásfenyő által körülvett útsza­kaszon. Útinaplómat úgy kezd­tem, hogy felvállalom a leírhatat­lan jelző használatát és segítsé­gül hívom a fényképeket is. Azt hiszem, hogy még a mozgófilm is kevés a látvány tökéletes visz- szaadásához. És nem csak lát­vány már ez, hanem valamilyen magasztos érzés is hatalmába ke­ríti a fák között törpeként téblá- boló embert. Itt érzi igazán, hogy mennyire parányi része a termé­szetnek, mennyivel okosabb len­ne vele kiegyezni a saját érdeké­ben is. A sok ezer, gyárkéményt is felülmúló fenyő között, a mér­hetetlen csendben sehol máshol nem érezhető, amolyan meny- nyei béke tölti el a látogatót. A levegő kivételes, bársonyos, szinte simogatja a tüdőt. Az elérzékenyülést kiváltó természet legszebb, legtökélete­sebb székesegyháza ez a hely, ahol még a hitetlenek is felte­szik a kérdést: csak úgy magától létezhet ilyesmi?... Nagy szerencsémre bebaran­golhattam a környéket, s egy éj­szakát a fenyők között tölthettem a Burlington Campground-ban, a többi Gulliver társaságában. Reggel megnéztem a kemping bejáratánál fekvő „tanfát”, mely­nek az évgyűrűihez (magyarázat­ként) a legismertebb világtörténe­ti eseményeket rendelték. Termé­szetesen rögtön magyarra is for­dítottam ezeket. Például a tatárjá­rás idején (1241) már 93 éves volt a famatuzsálem, amely végül 1987-ben hunyt el. Béke évgyűrűire... ______ _______ BENKÖ MIHÁLY b orról is, amely „Az út végén” cí­A parkírozóban égbe szökkenő faszobrokat láttunk Magyar históriák A MEGHURCOLT KÖLTŐ Czuczor Gergely (1800-1866) a bencés tanár költő, nyelvészről, a magyar romantikus nemzeti Czuczor Gergely eposz egyik megteremtőjéről szó­lunk, akinek nevét az Augsburgi ütközet (1824) című eposza tette ismertté. A harmincas években nagyhatású nemzetig balladákat írt (Szondi, Hunyadi). írt népdalokat (Fúj, süvít a Mátra szele...), népi­es életképeket (A falusi kislány Pesten). Forradalmi verseiért az önkényuralom hatévi várfogságra ítélte. Garay János (1812-1853) nevét pedig Az obsitos (1843) című hu­moros elbeszélő költeménye őrzi, amelyben Háry Jánosnak, a fe­lejthetetlen hazudozó, kiszolgált katonának népies figuráját terem­tette meg. Amikor Kossuthot és Wesselényit börtönbe vetették (1838), akkor írta meg a híres, so­rozatunkban már említett Kont című balladáját, melyben a királyi zsarnokság ellen emelt szót. Szekszárdon szülőházát emlék­táblával jelölték meg. PLEIN AIR FESTÉSZETÜNK MEGTEREMTŐJE Szinyá Merse Pál 1845-ben ne­mesi család sarjaként a Sáros vár­megyebeli Szinyeújfaluban szüle­tett. Festői ambícióit atyja is támo­gatta, 1864-ben a müncheni aka­démiára került. Itt festette a ma­gyar plein air festészet első reme­két, az ugyan igénytelen témájú Ruhaszárítást, amely azonban nagyszerűen érzékeltette a szál­longó ruhaneműekkel a levegő anyagiságát, mozgását. Szinte önállóan jutott el az impresszionista stílusig, ami ná­lunk korábban még ismeretlen volt. Talán ez magyarázza, hogy az 1873-ban festett egyik legszebb magyar kép, a Majális nem talált lelkes fogadtatásra, nemcsak a kö­zönség, a kritikusok is fanyalogva fogadták. Az elmarasztaló bírálatok miatt a művész visszavonult birtokára. Itt festette meg a Lilaruhás nő, az­az a felesége arcképét, a levegő bravúros ábrázolását, a Léghajót, a természet odaadó megfigyelé­sének gyümölcsét, a Hóolvadást, míg végül is a Majálist idéző Pa­csirtát elküldte egy kiállításra. Is­mét kedvezőtlen bírálatot kapott. A millennium alkalmával (1896) került ismét a közönség elé a Ma­jális, s most, két évtized után óriá­si sikert aratott. A művész 1919 ta­vaszán visszavonult jemyei birto­kára, itt hunyt el 1920-ban. TÖRTÉNELMI REGÉNYÍRÁSUNK KEZDETEI Fáy András (1786-1864), a re­formkor jelentős irodalmi és köz­életi alakja volt, Szemere Pál a ha­za mindenesének nevezte. A ma­gyar vígelbeszélések kezdetét je­lentette A különös testamentum (1818) című novellája. Meséivel és aforizmáival (1825) - majdnem háromszáz mese és hatvanhárom aforizma - már irodalmi díjat nyert. Ezek kivétel nélkül politikai és erkölcsi nézeteket töltenek ki és a kor életének jelenségeire hív­ják fel a figyelmet. Említjük még a Bélteky ház (1832) című regé­nyét. Fáyról még megjegyezzük, hogy az első magyar Takarék- pénztár alapítója is volt és a legje­lentősebb reformerek sorába emelkedett. Báró Jósika Miklós (1794-1865) a magyar történeti regény egyik első képviselője az 1834-i erdélyi országgyűlés ösz- szehívásától Wesselényi Miklós ol­dalán az ellenzék képviseletében harcolt. 1836-ban adta ki az Abafi című első regényét, amely már el­homályosította Fáy munkásságát. Az 1839-es kiadású másik történe­ti regénye, a Csehek Magyaror­szágon nem múlta felül az Abafi sikerét. Világos után Jósikának az emigráció volt a sorsa, halálos ágyán mondta tollba emlékiratait. Irodalmunktól és életünktől távol, Drezdában hunyt el. Wilhelm Leibi festménye: Szlnyel Merse Pál (Magyar Nemzeti Galéria) JŐ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Higgye el, nincs szükségünk biztonsági szolgálatra! Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Micsinai Tibomé Szécsény, Attila u. 11. Mai rejtvényünk megfejtését július 11- ig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom