Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-20 / 168. szám
2. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP 2002. JÚLIUS 20., SZOMBAT Faragó Zoltán: T j? K e I* J ^ JR ^ Elemek küzdelmei Tama-völgyi ölyvország Patakparti nadrágszíjparcella, körbálákkal Zabar közelében _________________■ I szonyatos volt a kánikula vagy három héten keresztül. Megdőlt a százéves melegrekord, kiszáradtak a máskor vizüket egész nyáron át megtartó tavacskák és csaknem a forráspontig hevült az emberek agya is... Aztán egy hatalmas vihar vetett véget a rendkívüli melegnek, felhőszakadással, villámlással, menydörgéssel, cserépszaggató, fakicsavaró, toronydöntő széllökésekkel, ahogyan az ilyenkor lenni szokott. A hirtelen lezúduló csapadék földet sodort magával, meg letépett faleveleket, ágacskákat. A földre nyomta a még lábon álló gabonát, néhány helyen fákat döntött ki, s hirtelen megáradt a patakok vize is. A forróság azonban nem múlt el egyik pillanatról a másikra. A vihar másnapjának hajnalán még eléggé meleg volt, és sűrű pára borította el a Medves- vidék lankáit. A kora reggeli nap sugarai erőtlenül próbáltak eljutni a földig, de a völgyeket többfelé megülő ködpaplanok miatt ez csak itt-ott sikerült. Ahol azonban felragyogtak a világosszürke égboltról érkező fénynyalábok, ott tündérvilággá vált a hegyes-völgyes táj, ha nem is túlságosan hosszú időre. Előttem jól látszik a gabonatarló, a tábla aljában kanyargó kis patak partján a fák, rajtuk túl pedig az első domb élének egy rövid szakasza. A többi ködbe, párába és felhőbe burkolódzik, s csak a napfény erejétől függ, hogy hol világos- szürke és hol ibolyakék a látóhatár. A sötét színű felhők gomolyognak, egyre feljebb kúsznak a domb éle felett, így egyre nagyobb darabot látni a magaslatból. A teteje azonban csak nem akar előbukkanni, akárhogyan is birkózik a felhőből és ködpárából összeálló homállyal egyébként iszonyatos erőit egyesítve a nap és a szél. Vagy talán nincs is olyan nagy hatalma a két utóbbinak? Pár napja még szinte fejbevágta a tűző nap melege az embert, amikor kilépett az árnyékból, a vihar alatt a szél földig hajlította a fákat, most meg a földről felszálló gyenge párával sem bírnak: kiadták a mérgüket az elmúlt napokban, s csak pihengetnek... Elindulok a Szilváskő felé, s amíg az ösvényt taposom, a reggeli pára és a felhők összehangolt ellentámadásba mennek át! Nemsokára eltűnik a napkorong, a felhők pedig egyre vastagabbak. Hátranézve azt látom, hogy valósággal fekete az égbolt a Szüváskő felett, s rövidesen cseperegni kezd az eső. Aztán eltelik pár perc, villám cikázik végig az égbolton, mennydörgés kíséri, az eső pedig már nem is eső, hanem valóságos felhőszakadás. A lehulló cseppek kopogása egyhangú morajlássá áll össze, a távolabbi magaslatok elbújnak az esőfüggöny mögé, a fák lombjai pedig rövidesen átáznak. Eltelik egy félóra, s már olyan a táj, mintha az ember homályos üvegen keresztül látná. Az előttem elnyúló völgy aljában - itt van egyébként a Bárna- patak fő forrása - kis ködgomo- lyagok jelennek meg, s egyre feljebb kúsznak, miközben a Szilváskő csúcsáról egyre lejjebb ereszkedik egy nagy, szürke felhő. A távolban nemsokára világosodni kezd az ég alja, s erdős dombhátak bontakoznak ki a párából; a fák koronája éppen úgy rajzolódik a háttér előtt, mintha csipkés hegygerincek lennének. A táj csodálatos, mintha valahol a Kárpátokban érte volna a hegyi vihar az embert... Alábbhagy a felhőszakadás, de vigasztalanul kopognak az esőcseppek, a napot pár órán belül aligha látjuk. A felhők a magasabb dombok tetején ülnek, s bár egyszer lejjebb ereszkednek, másszor feljebb emelkednek, most azonban, az esőkabát alatt is átázva, ideje hazamenni... A Heves-Borsodi-dombság Nógrádba átnyúló területe Szilaspogony környékén valóságos ölyvország! Jóformán minden domboldalban látni egy-két példányt, amint a magasban körözve, vagy éppen gyors szárnycsapásokkal a levegőben egy helyben megállva - úgy hívják ezt madarásznyelven, hogy „szi- tálás” - zsákmányukra lesnek. Gyakran megfigyelhetők a földön ülve, amint éppen a nyakoncsípett pockot tépik, vagy éppen a sikertelen vadászat után csalódottan pihennek egy kicsit... Sűrűn megfigyelhetők a fákon, szénaboglyákon, hengerbálákon üldögélve is. Kis szerencsével olyankor is megpillanthatjuk őket, amint éppen zsákmányukra csapnak. Amint azt Varga Ferenc madarásztól megtudtuk, a területen azonban igen kevés az egerészölyvfészek. Úgy tűnik azonban, hogy távolabbi környék ragadozói is idejárnak táplálkozni, erre ugyanis kiválóan alkalmas ez a terület! Rövid füvű, erdővel szegélyezett rétek, legelők, a patakvölgyek két oldalát kísérő, keskeny szántóföldi táblák „termik” az egeret és a pockot._________■ A sakktáblalepke a növények levelei alá bújva vészeli át az esőket ■ „...mintha valahol a Kárpátokban érte volna a hegyi vihar az embert...’’ a szerző fotói Térségi polgárőrség (Folytatás az 1. oldalról) ez a folyamat csak tovább fog erősödni Magyarország EU-csat- lakozása után. S mindeközben már a jog is elismerte a polgárőrséget, hiszen tagjai ma már közfeladatot ellátó személynek minősülnek, rövidesen elkészül a polgárőrségről szóló törvény, és már az is szóba került, hogy a tetten ért elkövetőt visszatartják a rendőrök kiérkezéséig. Megyénkben jelenleg mintegy félszáz polgárőr-egyesület működik és ezek sorához csatlakozott nemrégiben az Őrhalom és Térsége Polgárőrség. Az egyesület alapfeladata, hogy a működési területén (Őrhalom, Hugyag, Csitár, Iliny, Nógrádgárdony) segítse a közrend és a közbiztonság fenntartását, az ott élő emberek javának védelmét, közterületi járőr- szolgálattal, bűncselekményre utáó jelek felderítésével, információgyűjtéssel, önkéntes tűzoltóság működtetésével kívánja elérni. Az egyesület tagsága, személyi állománya igen szerencsés összetételt mutat: éppúgy megtalálha- tóak benne az évtizedes polgárőri tapasztáattá rendelkező nyugdíjasok, mint a fiatá újoncok. Az egyesület elnöke Bóta András, aki maga is több esetben fogott már el határsértőket, legtapasz- tátabb tagja pedig id. Varga József, aki ma is napi tíz-tizenöt kilométeres járőrszolgálatokat teljesít gyáogosan. A személyi állomány rendszeres képzése rövidesen megkezdődik, ennek keretében jogi, igazgatási, rendőri, határrendészeti ismereteket, vala- mint a gyakorlatban tűzoltói, katasztrófavédelmi, elsősegély- nyújtói és önvédelmi ismereteket sajátítanak el a tagok. A szükséges technika beszerzése, folyamatos fejlesztése már elkezdődött, amihez az anyagi fedezet előteremtése nem kis feladat. Szerencsére az eredmények sem maradnak el, ugyanis az elmúlt időszakban több tűzesethez is riasztották a polgárőröket, információadássá kilenc ukrán határsértőt juttattak a határőrök kezére, az elmúlt napokban pedig végre rendőrkézre került egy kábellopásra szakosodott duó. A két jómadá megyénk középső részén „szüretelt”, majd ócskatelepeken értékesítették a vezetékeket. A jövedelmező üzletágban némi gondot csak a szigetelt kábelek értékesítése jelentett, ugyanis azt csak csupaszon vették át a kereskedők. így a kábeleket először el kellett lopni, majd le kellet róluk égetni a szigetelést, és csak ezután lehetett néhány ezer forintért értékesítem a milliós kár okozásává szerzett árut. A két jóember az égetéshez eszményi terepet táát: szakadt Trabant kombijukká az éjszaka közepén elfuvarozták szerzeményüket az Őrháom melletti, eldugott kis erdei tisztásra, itt aztán kedvükre égethettek, hiszen kilométeres körzetben nincs egyetlen ház sem. Arra azonban nem számítottak, hogy öreg járgányukat már a műúton is figyelő szempáok kísérték, majd amikor letértek egy földútra, és még a fényszórókat is lekapcsolták, sorsuk végleg megpecsételődött. A kiérkező hivatásos tűzoltóknak is beletelt egy időbe, mire eloltották a sistergő kábelhalmot, majd a rendőrök megérkezéséig a polgárőrökkel és a riasztott mezőőrrel együtt visszatartották az elkövetőket. Akik egyébként nem is tagadtak semmit, csupán azon tény felett nem tudtak napirendre térni, hogy hogyan bukhattak le. Éjnek évadján, amikor még a fávakban sem jár egy lélek az utcán, itt, az erdő mélyén teljes biztonságban érezték magukat, hiszen úgy sem látja meg őket senki. Tévedtek.-RPÉjszakai meglepetések sorozata A fák közt kusza árnyak között értékes fémként csillogott a holdsugár. Beragyogta a vidéket, szemfájdító volt belenézni. Lenge szellők szárnyán illatfelhők öntötték el egyszemélyes táborhelyemet. A madarak már elhallgattak, az éj közepe érkezett lusta fekete bársonytakaróban. Félrevonva a csillagfüggönyt, halk dallamok keltek a bazaltorgonákon. Szent Iván éj volt, furcsa, kicsit misztikus gondolatokat hozva álmatlan szememre. Szilváskőn kutakodtam egyedül, mert embereink többsége mással volt elfoglalva. Mivel napközben hőmérsékleti csúcs dőlt meg (39 fok árnyékban) úgy döntöttem, hogy fent alszom a 4-5 fokos hasadék mellett, a Domyai barlangnál. A leghosszabb nappal volt előttem, volt időm pakolászni, főzőcskéz- ni. Igen lassan sötétedett, hallgattam a madarakat, néztem az éjbe boruló keletet. Éjszaka kis pamacsokban apró ködfelhők párállottak a barlang bejáratánál. Valószínű a hőmérsékletkülönbség okozta a jelenséget. Éjszaka viszont úgy tűnt lenge tündérlányok járják fátyolozott táncukat. Erőt vett rajtam a kíváncsiság, honnan ez a pára. Gyorsan beöltöztem vissza barlangásznak, lámpám vízzel töltöttem fel, egy kattintás a piezo gyújtón és már másztam is le a kötélen. A Domyai-bar- lang bejárata úgy egy méterszer egy méteres hasadás a tömény bazaltban. Sötéten, titkokat ígérve tárult elém. Kapcsoltam elektromos lámpát is, hogy jobban szemügyre tudjam venni a helyzetet. A Péter-kürtó az új barlangrészben Furcsa, kicsit kénes szag érződött a levegőben. Nocsak, nyílik a pokol kapuja - így magamban - és bekúsztam, az igencsak szűk ha- sadékba. Bent szinte fullasztóan meleg volt. Ez a barlang még télen is 13-14 fok hőmérsékletű. Ez azért is érdekes, mert az előtte 10 méterre lévő Marcinek-barlangban már csak 4-5 fokot mérünk télen, nyáron egyaránt. Bent már kiegyenesedve szétnéztem, nem tudom miért, de kis nyugtalansággal szívemben. Valamilyen várakozás érződött, valami új. Reméltem, nem egy veszett róka les rám a sötétből. Nem volt ott semmi és-senki. A bazalt őrizte a titkot akár ki is volt az. Kis idő múlva újra éreztem a szagot, arra jutottam, hogy a barlang pulzál, „lélegzik”. A bazalt repedéseiben huzat keletkezik és időközönként kifúj. Érdekes jelenség. Egy keskeny járatban lejjebb mentem és ott megláttam. Alig pár centis hasadékon lökődött ki a párafelhő. Több sem kellett rám jött a harctéri idegesség, szedegettem ki a beszorult köveket, dobáltam hátrafelé a törmeléket. Végül kibontottam egy igen szűk átjárót, innen lefelé nézve egy új üreg tárult elém. Az üreg kezdeténél furcsa szabályos tárgyat találtam. Be volt ágyazódva a törmelékbe, kicsit megtisztogatva egy patkódarab nézett velem szembe. Ki tudja, hogy került oda. Próbálkoztam fejjel előre bekúszni, de aztán csak lábbal előre sikerült. Kis helyezkedés ide, oda hengere- dés és tekintélyes mennyiségű törmeléket maFOTÓi B. L gamra rántva bent voltam. Igen furcsa helyre jutottam a bazalt feketéje után szinte fehér színű környezetben. Sajnos lejjebb 3-4 méterre annyira elszűkült, hogy ott már nem fértem be. Mindent aprólékosan átvizsgáltam, a fehér szín valamilyen anyaglerakódásból eredt. Most folyik az elemzés, hogy valójában mi az. A lejövő kürtőt unokám után „Péter-kürtő- nek” neveztem el a felfedező jogán. Ideje volt kimenni, mivelhogy hajnal kettő körül járt az idő. Most jöttek a bajok. Lefelé hozott a gravitáció, felfelé meg volt egy szűk hasadék, amin ki kellett volna másznom... Mondanom sem kell nemigen ment a dolog. Támasztani abszolút nem tudtam, a kezemmel meg nem értem el a kürtő szélét. Ezért szoktak többen barlangba menni - ez jutott eszembe. De hát én ott voltam a többiek meg ki tudja hol. Végül találtam egy további hasa- dékot, ami a fenti alá ment be. (Úgy kell elképzelni, mintha két cső lenne egymás tetején.) Ide bekúsztam, kicsit hajtott a pánik előszele. Nyomakodtam, sisakom leszegve feszült előre. Végre kint voltam, nem tudtam hol, de kint, Egy kis terembe jutottam, amit eddig még nem láttunk, innen egy igen szűk helyen kijutottam a bejárat közelébe. Egy körjáratot találtam a Domyai-barlang- ban. (Kimondottan barlangászoknak ajánlom). Kimásztam a csillagporos éjszakába, fel a kötélen. Ültem még kicsit Szent Iván éjszakáján, aztán lefeküdtem aludni. Tündérekről A Dornyai-barlangban talált patkódarab és manókról álmodtam. Nyáron még újra kijövünk, megkeressük őket. BUDA LÁSZLÓ . _ Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség | || D A í| L| 101 A P és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. 11 v/VjlVixJ-/ megyei ÍIAJVIj/aI Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótaiján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében ____________________KfttftET.wAm.Ai-_________________ a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042, AzúFAga # * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző, versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j o ä az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft, előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet._______________________________! szerkesztőség, rendjei készott.