Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-19 / 167. szám

2002. JÚLIUS 19., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Nógrád Megyei Hírlap Pádár András jegyzete Egy (bel)város öröme j^gújula belváros -olvasom j\/la minap lapunk címolda- JL VLián. Örömmel tölt el a hír, hiszen nagyon is ráfér már Salgó­tarjánra - különösen a belvárosra - a megújulás. Bizonyára nagyon szép és hasznos lesz az átalakí­tás, amit az értő szakemberek rö­videsen tervezni kezdenek. S ha minden összejön - vágyak, ter­vek, a szükséges pénzek - az Eu­rópai Unióba lépésünk idejére nemcsak a salgótarjániak, de az egész megye lakossága büszkél­kedhet majd az alkotással. A cikk megjelenése óta azon­ban többen is megállítottak a vá­rosközpontban lakó salgótarjáni­ak közül és az elképzelések iránti elismerő véleményükből az aggo­dalom is ki-kicsendült. A szőkébb belváros átépítését kivétel nélkül örömmel várják, hiszen a Hild- díjas Fő térre ugyancsak ráfér már a szépítés. Azt már vitatják, hogy mennyire lesz jó a közlekedés szempontjából a főút belvárosi szakaszának kétsávosra történő szűkítése. De mindjárt hozzáfű­zik, hogy további növények telepí­tése viszont okos gondolat. Az pedig, hogy a központba újabb vendéglátóhelyeket tervez­nek telepíteni, s a térrendszert úgy akarják kialakítani, hogy he­lyet kapjanak itt a városi rendez­vények is, nos ez félelemmel tölti el különösen azokat az idős em­bereket, akik itt laknak éppen a központban. Érveket is soroltak, bizonyítva, hogy ez a félelem nem alaptalan. A Fő téren ugyanis már számos esetben szerveztek olyan rendezvényeket, amelyek lármáját, obszcén megnyilvánu­lásait nagyon nehezen viselték el Hivatkoztak bejelentésekre, pa­naszos levelekre, amelyekre azon­ban hiába kaptak választ - egy esetben egyik nagy áruházunktól az általuk okozott lármáért fájda­lomdíjként vásárlási kedvez­ményt - a tapasztalatok szerint a helyzetet egy közmondással lehet jellemezni: „A kutya ugat, a kara­vánhalad.” Félreértés ne essék! Egyetlen beszélgetőpartnerem sem kifogá­solja a szép terveket. S nyilván ha száz salgótarjánit megkérdezné­nek, hogy mi a véleménye, mind­annyian örömüknek adnának hangot. Azt azonban tisztelettel az illetékesek figyelmébe ajánl­ják, hogy a nyugodt lakhatás mindenkinek emberi joga Külö­nösen így van ez az idős emberek esetében itt és most, hiszen nem tehetnek róla, hogy egy nagyon szép, kitüntetett városközpont­ban laknak, amely azonban ép­pen erre a nyugodt lakhatásra a legalkalmatlanabb. Éppen elég nagy gond számukra az öregedő szövetkezeti és társasházak fenn­tartása, amelyekre ugyanúgy rá­férne a rekonstrukció, mint a kör­nyezetre, s mi vár rájuk, ha to­vább erősödik a nyári esték hang­ereje? _ jilahogyan okos megoldást 1 /lenne jó találni, s a tervek ké- V szítésekor pedig talán hasz­nos lenne az embereket is tájékoz­tatni - a félelmek elűzése érdeké­ben! m Árokburkolás SZURDOKPÜSPÖKI. Az ön kormányzat megrendelésére a Rákóczi úti vízlevezető árkok burkolását megkezdte a Zagyva­völgyi Vízgazdálkodási Társu­lat. A kiviteli szerződésben a cég július 30-ra vállalta a munka be- fejezését. _____________________■ F iatalok a „félszigeten” Nem csak Salgótarjánban, hanem az egész megyében is az egészségügyi szociális köz­pont „Félsziget” napközi ott­hona az egyetlen olyan, nyá­ron is üzemelő intézmény, amelyben az értelmi fogyaté­kos fiatalok szakmai felügye­let mellett tölthetik a vakációt. A kirándulások, játékok mel­lett azonban fejlesztő foglal­kozások, manipulativ mód­szerek is helyet kapnak a napi programok között. A tegnap délelőtt például sók- erámiázással, majd látványos papírfigurák hajtogatásával telt. A 17 salgótarjáni és kör­nyékbeli fiatalra négy áldozat­kész gondozó figyel reggel héttől délután háromig. FOTÓ: CYURIÁN TIBOR Kell a csapadék - Ha sok, akkor megárt A nagy, tartós és szaharai hőséget adó kánikula után úgy látszik, bekövetkezik az esős időszak. Ennek első megnyil­vánulása az elmúlt napokban köszöntött reánk. A mezőgaz­daságra gyakorolt hatásáról, a tapasztalatokról tájékozta­tott bennünket Fenes Attila, az FVM Nógrád Megyei Földmű­velésügyi Hivatal helyettes vezetője.- Az eddig lehullott csapa­dék milyen hatással volt me­gyénk mezőgazdaságára?- Májusban szívesen hall­gattuk volna Kovács Kati mű­vésznő tolmácsolásában az „Add már Uram az esőt!” című dalt. Talán ez segített volna az esőfelhők ideérkezésében. Saj­nos nem így történt. A jelentős csapadék megérkezéséig a ka­lászos gabonák mintegy két­harmadát takarították be igen szerény hozamokkal. Előzetes számításaink szerint egy há­romévi bázishoz viszonyítva a bevételkiesés 6-700 millió fo­rint között váltakozik. A még hátralévő időben a kalászos gabonák betakarítása szem­pontjából kedvezőtlen (eső) időjárás csak tovább növelheti a hozamkiesést, mivel a termő- terület egyharmadán betakarí­tásra vár az idei gabonatermés. Egyébként az igen jelentős csa­padék differenciáltan érkezett megyénkbe. Szóródása 15 és 100 milliméter között váltako­zik. Jelentős mennyiség hul­lott a megye északi, északkele­ti részén, a szécsényi meden­cében, a Dobroda völgyében, Cered, Kazár térségében, Nemtiben, Bátonyterenyén és a Kis-Zagyva völgyében. Az el­múlt öt napban csaknem száz milliméter eső hullott földje­inkre. Sajnos helyenként jég­eső is kísérte a jelentős csapa­dékot, ami az őszi betakarítású árunövényeinknél a kukorica- és a napraforgótáblákban ki- sebb-nagyobb kárt okozott. A jég kivételével a jelentős csapa­dék talán még segíthet az őszi növények hozamának növelé­sében annak ellenére, hogy he­lyenként a nagy intenzitású eső miatt jelentősen átáztak a talajok, domborzati viszonya­ink függvényében az esőzés okozta károk is megjelentek (erózió). A szakemberek a nagy hőség után érkezett csa­padéknak még talán jobban örülhettek volna, ha nem ilyen jéggel és intenzitással érkezik. Reményeink szerint az őszi be­takarítású növények termésho­zamának növelése érdekében jobb lett volna a kevesebb is. Ugyanis a nagy intenzitással lehullott víz a felszínen elfo­lyik.- A hűvösebb időjárás felte­hetőleg újabb csapadékot hoz (ami csütörtök délelőtt be is kö­vetkezett). Szükség van-e újabb esőre?- Egyelőre nem kellene, mert hátráltatja a még kintlévő gabona betakarítását, a járulé­kos munkákat. Olyan hirtelen lezúduló és jéggel érkező újabb csapadékot egyáltalán nem várnak a gazdák. V. K. Méltó helyén a sci-fi? Fiatalok „hetedhét” országból Tovaviszik a térség hírét hazájukba, s talán egyszer visszatérnek (Folytatás az 1. oldalról) Az egyesületté alakult Balassi Bálint Asztaltársaságot felkér­ték az 1992-es rendezésre. Az álmatlan éjszakák és utánajárá­sok sorozata után végül a Jó­zsef Attila Művelődési Központ és Salgótarján önkormányzatá­nak kulturális bizottsága is tá­mogatásáról biztosította az egyesületet. Az 1992-es baráti találkozó olyan jól sikerült, hogy a részt­vevők azt kérték, 1993-ban is Salgótarjánban legyen a prog­ram. Időközben pótolhatatlan veszteség érte az amatőr sci-fi alkotók táborát. A Vega, a Szíriusz, az Orion 13, majd az Orion lapok után Preyer Hugó halálát követően megszűnt az Android is. Az ötödik salgótarjáni Hungarocon tiszteletére később ismét kiadványt jelentetett meg a Balassi Bálint Asztaltársaság, amelyben bemutatták a rendez­vényt hűségesen támogató vá­rost, és azokat az embereket, akik nélkül nem jöhetett volna létre a találkozó. Az 1998. évi találkozót már közösen szervezte a Balassi asz­taltársaság és az Avana Egyesü­let, ez volt az első 4 napos ren­dezvény. A megnyitón az asztal- társaság ünnepélyesen átadta az egyesületnek az országos sci-fi találkozó rendezési jogát. Ab­ban az évben a hagyományos novellapályázatot már Preyer Hugó emlékére hirdették meg. Az Avana Egyesület, a Zsol­dos család és S^gótarján önkor­mányzata 1998-ban alapította a Zsoldos Péter-díjat, ezzel az adott év legjobb regényének, il­letve legjobb novellájának szer­zőjét ismerik el. Sokat elmond a magyarorszá­gi sci-fi helyzetéről mindaz, amit a 2001. évi Hungaroconon fogalmaztak meg Salgótarján­ban. Mint elhangzott, az Avana Egyesület tagjai szabad idejük nagy részét áldozzák a sci-fi megértetésének és elfogadtatá­sának oltárán, de néha úgy tű­nik, mintha hangszigetelt világ­ban élnénk. Az Avana megalkot­ta az Interneten a sci-fivel kap­csolatos weblapjait, elektroni­kus hírlevelet szerkesztenek, havonta megjelentetnek egy, az elektronikus SF News híreiből válogatott nyomtatott hírlevelet. 1999-től irodalmi kiadványt is szerkesztenek, minden évben meghirdetik a tehetségkutató pályázatokat, illetve 1998-tól a megjelent alkotók műveinek versenyét. Elhangzott: „Az évek folya­mán több tehetséges alkotót ve­szített a műfaj. Mások a re­ményt veszítették el abban, hogy valaha hazánkban is sike­rül elismertetni a műfaj értékeit, megadni neki az őt valójában megillető helyet a magyar mű­vészetben.” Magyarország 1988 óta nem tudja elnyerni az Eurocon ren­dezési jogát, mert nincs elég biztos és elég nagy támogatói rendszer. (A 2002-es európai sci-fi találkozónak Csehország adott otthont.) A folyamat persze folytató­dik, a tudományos-fantasztikus irodalom művelői és rajongói hisznek a jövőben. Hisznek ab­ban, hogy a jó dolgok nem tűn­nek el nyomtalanul. Vagy ha el j is tűnnek, kell, hogy valami ha­sonló jó lépjen a helyükbe. És J hisznek az emberben is. DUDELLAI ILDIKÓ (Folytatás az 1. oldalról) ófaluprogram megvalósításá­hoz. A mintegy százmillió forin­tos program keretében tucatnyi műemlékileg védett, vagy helyi védettség alatt álló, nem ritkán százéves palóc házat állítunk helyre, s rendezünk be a kor kö­vetelményeinek megfelelően kö­zösségi célra. A teleházat egy hónapon belül átadjuk rendelte­tésének. A volt kántorház kul­csosházként turistákat fogad majd. A kézművesházban régi mesterségeket lehet újraéleszte­ni. A bányászházban, ahol most vagyunk, a falu múltjában meg­határozó szerepet betöltő szén­bányászat tárgyi emlékeit fogjuk bemutatni. De lesz tájházunk, közösségi házunk, istálló­színházunk és még sorolhat­nám. A faluszépítő egyesület képviseletében Dobor István az építőtábor vezetője. Ő is elégedetten nyilatkozott a ta­pasztaltakról.- A két hét alatt igen lelke­sen dolgoztak a fiatalok. Le­festették az egészségház ke­rítését, rendbe tették a temp­lom környékét, felújították az óvoda játékait, karbantar­tási munkákat végeztek, víz­elvezető árkot ástak. Itt, a ké­szülő bányászház udvarán régi ólakat bontottak el, a vá­lyogépület faláról leverték a vakolatot, hogy majdan újra vakolhassuk. A 35 fokos hő­ségben sem hagyták abba a munkát, naponta 6-7 órát dolgoztak. Az önkéntesek pénzt nem, az önkormányzattól szállást és ét­kezésükhöz alapanyagot kaptak munkájuk ellenértékeként. Fel­váltva főztek maguknak. így az­tán olasz makaróni és magyar lecsó is készült ebédre. Az egyik alkalommal a Bokréta hagyo­mányőrző együttes gulyással lepte meg a táborozókat. Más napokon az Ecsegi cukrászda, a Willi presszó és a Bohém presz- szó látta vendégül őket. Természetesen a fiataloknak szórakozásra, a megye neveze­tességeinek megismerésére is volt lehetésük. A helybeli fiúktól és lányoktól magyar táncokat, nótákat tanultak. Kirándultak Hollókőre, Egerbe, s ma megné­zik a salgótarjáni bányamúzeu­mot. Kéthetes itt-tartózkodásu- kat búcsúvacsora zárja.- Nagyon örülök neki, hogy barátként válhatunk el majd egymástól - felelte a 19 éves, szőke, német-angol szakos ta­nárnak készülő ukrán Ivánná Khodonovich, amikor az élmé­nyeiről kérdeztem. A magyar Tóth Réka tolmácsolt. - Dolgoz­tam már Lengyelországban és Németországban is, de a magyar emberek sokkal barátságosab­bak, kedvesebbek, őszintébbek. Remélem, ha néhány év múlva visszatérek ide, megtekinthetem a bányászati kiállítást.- Minden oké, minden jó. Szeretem Magyarországot - vá­laszolta ugyanarra a kérdésre a 21 éves, nyúlánk, vékony terme­tű spanyol Iván Ortiz, aki már októbertől él Budapesten, s a bicskei menekültügyi iroda al­kalmazottja. Mielőtt elkezdené művészettörténeti tanulmánya­it, kiadósat csavarog a világban. Elköszöntünk a fiataloktól. A polgármesteri hivatal felé autóz­va, Molnár Katalin megjegyezte:- Ennek a két hétnek az el­végzett munkán kívül még az is értéke, hogy az ifjak elviszik a térség és Kazár hírét Európa kü­lönböző országaiba, s bízunk benne, hogy egyszer majd a csa­ládtagjaikkal, netán a barátaik­kal visszatérnek. ______________KOLAJ LÁSZLÓ Z elenák Anikó miskolci rajztanár itt állította ki először számítógépes programmal készített képeit FOTÓ: ÁN Balról jobbra: a tolmács Tóth Réka, Ivánná Khodonovich Ukrajnából és Iván Ortiz Spanyolországból ____________________________________________________ _____________FOTÓ: GÓCS É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom