Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-08 / 132. szám

Egy pár kétszeri házassága

Szülőföldi kiadásban Manks Ilona emlékei - Könyvheti nyitány Balassagyarmaton

Aktuális küldetésnyilatkozat

A Madách Imre Városi Könyvtár Balassagyarmat szellemi, kulturális életének központja, Hosszú évek óta rendkívül színvonalas, igényes rendezvények vonzzák az intézménybe a mára már kialakult törzsközönséget, folytatva ezzel a város legmagasabb rendű hagyományait.

Azoknak sem kellett csalódniuk, akik a 2002. év ünnepi könyvhetének első összejövetelén részt vettek, mert maradandó élménnyel lettek gazdagabbak. A balassagyarmatiak számára különös jelentőséggel bírt ez az esemény. Hol is lehetne méltóbb helyen ünnepelni Mikszáth Kálmánná visszaemlékezéseinek legújabb megjelenését, mint éppen abban a városban, ahol a nagy író és Mauks Ilona szerelme szövődött?

Az emlékiratokat az Athenaeum publikálta először 1922-ben Rubinyi Mózes előszavával és jegyzeteivel, majd a Szépirodalmi Kiadó jegyezte a második kiadást 1957-ben, amelyet Király István rendezett sajtó alá. S most kézbe vehetjük a nagyon szép kiállítású harmadik kiadást is a hor- pácsi székhelyű Mikszáth Kiadónak köszönhetően. Dr. Németh János ügyvezető igazgató és felesége, Csipka Rozália nagyon sokat tett az ügy érdekében. Tabák András író közreműködött a kötet szerkesztésében. Előszót dr. Praznovszky Mihály, az irodalomtudomány kandidátusa írt a kötethez.

A bensőségesen berendezett irodalmi kávéházban rendhagyó könyv- bemutatónak lehettünk tanúi. Praznovszky Mihály bevezetőjében elhelyezte Mikszáthné visszaemlékezéseit a 19. századi nőírók emlékiratai sorában. Déryné, Pulszky Ferencné, Vaj dáné Bartos Róza írásai mellett tűnik fel ez a sajátos mű: a 20. század társadalmi változásai közepette egy 19. századi nő értékrendje, erkölcsisége sugárzik az olvasó felé.

Piros Ildikó, aki Görgey Gábor „Mikszáth különös házasságai” című darabjában Mauks Ilonát játssza, részleteket olvasott fel a visszaemlékezésekből szépen, belülről fakadó átéléssel. A felolvasás nyomán megelevenedett előttünk az 1870-es évek Balassagyarmatának pezsgő élete, s közben feltűnt a „beszélő szemű”, tréfás fiatalember: Mikszáth Kálmán, kinek már neve is sorsszerű érzéseket keltett Mauks Ilonában. Mikszáth esküdtnek szegődött Mauks Mátyás szolgabíró mellé, közben a Mauks lányokkal megalapította a „kiházasító egyletet”, aktát csempészett aláírásra Ilona édesapjának iratai közé, miszerint: „Én alulírott szavamat adom, hogy Panka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül. ” A két fiatal közti vonzalom egyre erősebbé vált, s levelezésük folytatódott a család Mohorára való nyári kiköltözése idején is. Az apa azonban vétót mondott, nem akarta lányát egy koldusszegény íróhoz adni, aki még a minisztériumi fogalmazói állást sem fogadta el.

Praznovszky Mihály mindvégig okosan és szellemesen kommentálta a hallott részleteket. Érzékeltette, hogy valójában jogos lehetett a szülők aggodalma. Mikszáth azonban mégiscsak Mikszáth, akihez végül is érdemes volt feleségül mennie a féltett leánynak.

Megtörtént a titokban kötött házasság, míg Ilonka rokonainál tartózkodott Pesten. A fiatalok egybekeltek a Kerepesi úti tót templomban. Azonban rögtön baljós jelek kísérték a házasságkötést. Az esküvő utáni második nap eseményeit olyan meg- rázóan ecseteli Mikszáthné, hogy igazi íróvá emelkedik az olvasók szemében.

Mikszáth táviratot kapott becsétől Szklabonyáról: „Mama meghalt kolerában, délután temetik. Gyula. ” S Mauks Ilonában, a fiatal feleségben már itt megmutatkozott az a hűség, ami egész életében jellemezte. Vállalta, hogy ő is követi férjét a halál árnyékába, a járvány sújtotta szülőfaluba. Tragikus fordulattal kezdődött tehát közös életük, s egymás után jöttek a csapások. Mikszáth írói sikertelensége Pesten, a bérelt lakás vizes fala, az első gyermek halála, Ilonka megbetegedése. Mindez oda vezetett, hogy Mikszáth megírta végzetes levelét: „Ki kell mondani a nagy szót: váljunk el. ”

A levelet az író személyébe helyezkedve Praznovszky Mihály olvasta fel - megrendítve hallgatóságát. Mauks Ilona szívbemarkoló válaszát Piros Ildikó tolmácsolta: „Lehetetlen az, hogy azért, mert szegények vagyunk el keüjen szakadnunk egymástól. Nem így fogadtuk az oltár előtt." Mikszáth kénytelen volt a kegyetlen hazugsághoz folyamodni: „Én mást szeretek. ”

A fájdalmas válás után öt nehéz év múlt el. A Mauks Mátyás halála

miatt árván maradt család Mohorán küszködött a megélhetésért, a három fiú taníttatásáért. S egyszer csak megérkezett a titkon talán óhajtott levél: „Én most még egyszer feleségül kérem magát. Nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám lángra lobbanna), hanem a becsület...”

Mauks Ilona egyelőre nem látta célját a közeledésnek, de válaszlevelében ott volt a szép vallomás: „Én magához esküdtem az oltár előtt. Felmenthetett-e ez alól engem a törvényr

Praznovszky Mihály és Piros Ildikó szólaltak meg a levélírók hangján, nyitva hagyva a kérdést: vajon hogyan folytatódott e különös házasság regénye?

Legtöbben tudjuk, mi történt ezután. Mikszáthné rendkívüli kifejezőerővel mondja el „második” házassága eseményeit, a három fiú születését, Jánoska tragikus halálát, az írói pálya felfelé ívelését egészen a negyvenéves írói jubileumig, amikor Balassagyarmatot is kivilágították Mikszáth tiszteletére. Ezt a lebilincselő olvasmányt élvezhetjük újból végig a Mikszáth Kiadó jóvoltából, s ehhez adott kedvet a könyvbemutató.

Oroszlánné Mészáros Ágnes könyvtárigazgató - lelkes és áldozatkész kollégáival - ismét magasra tette a mércét. Szívügye is volt e rendezvény, hisz Mauks Ilona, s az egykor Mauks Ilonát megszólaltató Tolnai Klári mellett ő is mohorai születésű. Tisztelgés volt e könyvpremier a híres földi előtt, kinek visszaemlékezéseiből nemcsak a nagy palóc írói pályája és megrendítő emberi sorsa tündöklik fel, de a szülőföld is: Balassagyarmat és Mohora.

SZABÓ ANDREA

„Mikszáth Kálmánná visz- szaemlékezései”-nek megjelentetése és balassagyarmati, valamint június ÍO-i, hétfői salgótarjáni bemutatója kínálja az alkalmat a számvetésre. Ez a könyv minden vonatkozásban fontos kiadói megmérettetést jelent. Mikszáth Kálmánná Mauks Ilona memoárkötete megszületése óta elmaradhatatlan olvasmánya a Mik- száthot és korát szeretők számára. A szöveg, noha nógrádi vonatkozású, mégis az egyetemes magyar irodalom szerves része.

De jelentős kiadói erőpróba magának a kötetnek a megjelentetése, fizikai létrehozása is. Persze az aktuális viszonyok fölött keseregve, sose feledjük Mikszáth humorral vigasztaló bölcsességét: „Nem okos világ ez a mai. De hát hiszen a tegnapi se volt okos És bizonyára nem lesz az a holnaputáni sem. Ebben van valami vigasztaló. ”

Végignézve a Mikszáth Kiadó több mint félszáz nógrádi vonatkozású könyvén, jóleső elégtételt érezhetünk. A kiadó

megalakulásakor, 1990-ben hármas célt fogalmazott meg: az egyetemes értékeket hordozó (akár Nógrád megyében létrejött) művek kiadását, a mik- száthi örökség gondozását, valamint a magyarországi nemzetiségek és a határközeli palóc magyarság értékteremtő munkájának szolgálatát.

Jó tíz év elteltével nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a - ma divatos kifejezéssel élve - küldetésnyilatkozatukat nem kell újrafogalmazniuk. Legfeljebb bővíthetik a horpácsi Mikszáth-kultusz éltetésében végzett munkájukkal.

Ki emlékezik már ara, hogy melyik kötet jött létre fagyos ellenszélben, s melyik született támogató széltől dagadó vitorlák biztonságában... A legfontosabbnak tartom, hogy az idő rostáján e könyvek fönnmaradtak, hogy valamennyi olvasható ma is: élvezettel és tanulsággal akár. És ez bizony nem kevés.

Kívánok még jó néhány évtizedet a munka folytatásához a kiadónak.

_____________PR PRAZNOVSZKY MIHÁLY

a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke

Vendég: az akadémia elnöke

Dr. Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke, a TIT Nógrád Megyei Egyesülete elnöksége meghívására június 11-én, kedden Salgótarjánba érkezik.

A kétszeres elnök 9.30 órakor látogatást tesz a megyei jogú város önkormányzatánál, majd 10 órakor előadást tart a városháza dísztermében Jövőnk a tudásalapú társadalom” címmel. 11.45 órakor a TIT-székházban találkozik a társulat megyei elnökségének tagjaival és a megyében dolgozó tudományos minősítésű értelmiségiek, szakemberek egy részével. E beszélgetés egyetlen kötött témájaként a vendéglátók a tudomány mai helyzetét ajánlják.

______________■

„

Szép képekben kis világ...

Az ünnepi könyvhét keretében június 10-én, hétfőn a Balassi Bálint Megyei Könyvtár lesz a rendezvények központja. 9 órakor a gyermekkönyvtárban „Zengő ABC” címmel Rigó Béla verseit mutatja be Lukácsy Katalin színművész. 10 órakor a „Szép képekben kis világ...” című kiállítást nyitja meg Balog Mihály, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója. Közreműködik Ilkó Krisztina, a Gagarin Általános Iskola igazgatója. 11 órakor Rigó Béla főszerkesztő mutatja be a „Kincskereső” című irodalmi folyóiratot. 14 órakor a felnőttek programja „Múlt-jelen-jövő” címmel kezdődik. Átadják a Balassi-díjakat, majd dr. Skaliczky Judit, a minisztérium könyvtári osztályának vezetője megnyitja a virtuális olvasótermet, a helyismereti gyűjteményt és átadja a Palócföld szerkesztőségi helyiségét. 16 órától zenés irodalmi műsort tartanak az irodalmi pódiumon - a tervek szerint a Fő téren - , a könyvsátraknál viszont dedikáltatni lehet. 17.30 órakor a megyei könyvtárban „Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései” című kötetet Németh János, a Mikszáth Kiadó igazgatója és Praznovszky Mihály irodalomtörténész mutatja be. Közreműködik Patakiné Kemer Edit. ■

Kétszínűség volt, van és lesz is

Marschalkó Zsolt „Kaméleonidász”-a Szécsényben

A szécsényi művészeti iskola színjáték tanszakosai, Csukáné Szerémy Andrea rendezésében a közelmúltban Szécsényben mutatták be Marschalkó Zsolt „Kaméleonidász” című kétfelvonásos komédiáját.

A nógrádi szerző - aki tanár, jelenleg a Palócföld szerkesztője - a darabot 1992-ben írta, s egy drámaírói pályázaton első díjas lett. A mű 1994-ben - az író másik két drámájával együtt - nyomtatásban is megjelent, sőt az Újpesti Színház is bemutatta annak idején.

Jómagam a darabbal a szécsényi bemutatkozón találkoztam először. Az első percekben, amikor a főhős rabszolgái arról beszélgettek, hogy vajon kik is ők, görögök vagy perzsák, Mikszáth Kálmán „Beszterce ostroma” című regénye jutott eszembe, ahol Pongrácz István kijelentette: „Én nem akarok a 19. században élni, visszamegyek a 17. századba.” Csakhamar kiderült, hogy a főhős Xerox fölött nem az idő állt meg, ő a köpönyegforgatás nagy egyénisége. Vagy ahogy a komédia címének első része is utal rá, ő a nagy kaméleon, az utolérhetetlen színváltoztató. A cím másik része az „idász” az ókori görög világra utal. A cselekmény szerint Xerox rabszolgáival, lányával egy kis szigeten él, körülötte a tengeren csatáznak a görögök és perzsák. Xerox fogadóját gyakran látogatják az egymással hadviselésben állók. A főhős, hogy elnyerje vendégei kegyét, egekig marasztalja a jelenlévőket a távollévőket pedig szapulja. Fogadóját állandóan átalakítja aszerint, hogy épp ki tartózkodik nála. Lányának, Nemelopének kezét is odaígéri mindkét hadvezérnek.

Marschalkó Zsolt ironikus hangvétellel a kétszínűséget, ha úgy tetszik a jellemtelenséget, mint emberi gyengeséget ábrázolja. Azzal, hogy a cselekményt az ókorba helyezi, véleményem szerint kiszélesíti a probléma idő- és helytengelyét, s ezzel egyetemes érvényűvé teszi a darabot.

A dialógusok szellemesek, a cselekmény pergő, a karakterek jól megformáltak.

A szécsényi művészeti iskola növendékei jól érezték a darab belső gondolatvilágát, azonosultak a személyiségekkel. Kuris Tamás hitelesen személyesítette meg Xerox alakját. Kedves és megnyerő volt Tamásiné Balogh Laura Nemelopé szerepében. Tetszett a rabszolgákat megszemélyesítő Kovács Sándor, Lászlók Lilla és Kovács Norbert alakítása

is. Jól oldotta meg feladatát a rabszolga-kereskedőt játszó Tóth Balázs. Pásztor Máté és Tóth Bálint a szerelmes és erőskezű hadvezér tulajdonságait ötvözte jól. Deák Péter és Lehoczki Krisztián meggyőző volt a szolgák szerepében.

A díszleteket a művészeti iskola képzőművészeti tagozatának növendékei, Bakos Ferenc művész-tanár vezetésével tervezték és vitelezték ki. A jelmezek Szép Zoltánné, Garamvölgyi Andrea és Kanyó Balázs munkáját dicséri.

SZENOGRÁDI FERENC

I

I

I

I

1

S

I

1

I

I

I

i

I

I

I

1

I

1

i

i

i

t

1

1

*

I

1

I

1

I

1

1

1

1

I

Egy irodalomtörténész emlékezete

Czine Mihály nemzetben gondolkodó, szuverén alkotó volt

Rétságon a 30 éves fennállását ünneplő városi művelődési központ rendezvénysorozata keretében különleges csemegével szolgált az érdeklődők számára. Az ünnepi könyvhéthez kapcsolódóan az intézmény egykori vezetőjét, dr. Végh Károly irodalomtörténészt, a Petőfi Irodalmi Múzeum marketingigazgatóját hívta meg legújabb könyvének bemutatására. (Június 7-én, pénteken Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban is bemutatták e kötetet - A szerk.)- Kissé szokatlan, hogy egy irodalomtörténészről, Czine Mihályiéi könyv szülessen. Hogyan esett reá a választás?- Czine Mihály a 20. századi magyar irodalomtörténet meghatározó személyisége volt. Életpályáját vizsgálva nemcsak egy tudós irodalomtörténész munkássága bontakozik ki, hanem ettől jóval több: egy életfelfogás, egy erkölcsiség, egy történelmi látásmód. Szuverén alkotó volt, aki a nemzetben való gondolkodást, az irodalmi kutatást, az ismeret- terjesztést szerves egészben tudta látni és láttatni. Hatása jóval túlmutat az irodalomtörténészi, kritikusi pályán. Könyvemben, amely nem a klasszikus értelemben vett monográfia, ezzel a „sugárzással”, a Czine-jelenséggel foglalkozom. Tanárom volt, később sokat dolgoztunk együtt konferenciák, előadások szervezésében, a Móricz-társaság létrehozásában.- Mennyiben sajátos ez a pálya?- Már indulásában is az. Szatmárban, egy juhászcsalád tizedik gyermekeként nevelkedett. Esélye sem volt a továbbtanulásra. Már a kisgubát is megvették a számára, miben a birkákat kellett volna őriznie. Őt is, mint néhány hasonló „csizmás” társát, tanítójának kitartása segítette a pályára,

egészen az Eötvös Kollégiumig. Az őt küldő világot, a szoros közösségi összetartozást mindig tudatosan vállalta, még az akadémiai doktori címének védésekor is felemlegette egy vita kapcsán. Nemzedéke a „fényes szellőkkel” szállhatott volna magasra, marVégh Károly, a Czlne-könyv szerzőle Rétságon

_____a szerző felvétele

k

áns meghatározó egységbe formálódhatott volna. Mint tudjuk, nem így történt. Nagy László, Juhász Ferenc, Simon István, Csoóri Sándor, Dobos László, Sütő András pályájához hasonlatos az ő sorsa is.- Kutatási teriiletd, választásai is innen erednek.- Valóban. Úgy tartotta, hogy a 20. századi magyar irodalmat Móricz és Ady indította útjára. Számára is ők adták az alapot. Még a felnevelő táj is azonos. Móriczról - újszerűén bemutatva őt - nagymonográfiát írt. Ebből a kutatásból bontakozott ki a „Naturalizmus” című könyve, majd születtek a meghatározó népiekről szóló elemzései: Veres Péterről, Szabó Pálról, Illyés Gyuláról, Németh Lászlóról, Tamási Áronról. Nagy érdeme van az őket követő nemzedék útra bocsátásában, értékeik felmutatásában. Az első volt, aki tudatosan választotta a határon túli magyar irodalom bemutatását. Azt vallotta, hogy csak egységes magyar irodalom létezik.- Menyire tudta ezt a hivatalos művelődéspolitika elfogadni?- Ahol csak lehetett, gátolták a munkáját. Előadásait letiltották, nem engedélyezték szereplését a rádióban, televízióban. A '60-as évek végén megírta a 20. századi magyar irodalom történetét, amely azonban csak harminc év késéssel, halála után jelenhetett meg. Pedig ez a mű akkor átütő erejű lehetett volna hatását tekintve.

Végh Károly abban bízik, hogy könyvének megjelenése Czine írásainak újraolvasására késztet majd sokakat, hiszen csak hagyományokra építve lehet - mint ahogyan azt Czine is tette - valóban európai gondolkodást teremteni. A nemzeti identitás és az európaiság ugyanis nem egymást kizáró, inkább egymást feltételező fogalmak.

v. J.