Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-14 / 137. szám

2002. JÚNIUS 14,, PÉNTEK Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal T|TTT>liT»MMnBWHWWMHMWMMWBrWlllWMBMMnWMBnrTnrTTWlllllirfirirMlliniWIIllTTWMWMi Kálmán bácsi nagyfröccsei Hívatlan vendég a munkanélküliség K álmán bácsit különc embernek tartják a fa­luban. Egy alkalom­mal, amikor betért a Rózsi ne­vezetű sarkonforgóba, s ott ta­lálkozott néhány suhanccal, ezt a szemébe is mondták. Má­ig sem érti, miért szúrt szemet a kapatos fiúknak. Talán azért, mert az öltözéke nem tetszik az embereknek? Vagy az óva­tos, visszahúzódó magatartá­sa? Nem tudta megfejteni. Le­het, hogy az öltözéke miatt. Kálmán bácsi ugyanis a leg­gyakrabban az erdélyi posztó- nadrágját szerette hordani, ün­nepnap, meg hivatalos ügyei­nek intézésekor pedig bri- csesznadrágot hordott kockás pulóverrel és félcipővel. Évek óta azonban minden nap a bri- csesznadrágot hordja. Nagyon kopott már, de nem válik meg tőle. Bizonyára ezért nézik ha- bókosnak mások. Valahányszor betért a kocs- máros egykori szerelméről nosztalgiából elnevezett szóra­kozóhelyre, csendben elfo­gyasztotta a szokásos nagy- fröccsét és szó nélkül elhagyta az alkoholisták mindig mocs­kos szentélyét. Valahányszor ott járt, nem szívesen állt szó­ba a dorbézolókkal, de a kocs- márosnak mindig dohogott a mocsok és a rendetlenség mi­att. A megjegyzései, dünnyö- gései azonban rendre süket fü­lekre találtak. Árpi, a rezesorrú csapos mindig meghallgatta, de csak legyintett. Azt már nem mond­ta ki, amit gondolt, hogy bo­lond lyukból bolond szél fúj. Nem akarta megbántani a het- ven-valahány éves embert. Ő is túl járt már a hatvanon, ismer­te az öreget, mióta csak a falu­ba költözött. Azt is hallotta, hogy valamikor fontos szerepe jutott Kálmán bácsinak a kis falu életében. A szóbeszéd szerint az Erdélyből menekült család itt ütötte le a földbe a vándorbotot és többé ki sem húzta azt. Kálmán bácsi akkor még fiatal volt. Ahogy mondják eszes, furfangos gon­dolkodású gyerek. Noha nem volt székely, de némi góbéság belé is szorult. Amikor a keleti hadak végig­taposták az országot, Kálmán bácsiékat is beérték és felsza­badították. Ez olyannyira sike­rült, hogy az ácsfoglalkozású családfőt gyors ütemben ma­gukkal vitték egy kis munkára. Soha vissza sem jött, valahol elveszett a hadak útján. így az­tán sohasem faragott többé dí­szes kopjafákat. Az akkori Kálmán, mivel megértette a hadak nyelvét, se­gített a falusi elöljáróságnak az ügyes-bajos dolgok intézésé­ben. S amikor valahonnan elő­került az egykori körjegyző is, úgy tekintett rá, hogy amolyan hasznos kisegítő munkaerő. Állást ugyan nem kapott, de mindig juttattak neki ennivalót és részesült némi természetbe­ni juttatásban. Az akkori körjegyző viselt mindig bricsesznadrágot és fe­kete félcipőt, ami a fiatal Kál­mánnak annyira megtetszett, hogy elhatározta, mindenáron eléri, neki is legyen ilyen yri holmi. S amikor a jegyző he­tente kétszer, háromszor is fel- kerekedett, hogy a szomszé­dos kisvárosba kocsizzon a ho­mokfutóval kártyázni a társa­sággal, vagy magához vette va­dászpuskáját, hogy fácánt lő­jön, fiatalembef létére epeked­ve figyelte a jóképű férfit. Nem sokkal később a jegyző eltűnt a faluból, létrejött a ter­melőszövetkezeti csoport. Kál­mán sorsa egy időre bizonyta­lanná vált. Egy váratlan ese­mény azonban végérvényesen eldöntötte a fiatalember életé­nek jobbra fordulását. Péter-Pálkor elkezdődött a sovány földeken az aratás. Kál­mán is vágta a gabonát, hiszen jól kezelte a kaszát. Délidőben azonban hiába várta az anyját a megszokott ebéddel. Helyet­te csak a riadt hír érkezett, hogy halva fekszik a konyhá­ban. Kábultan ült az egyik ga­bonakereszt tövébe és tenyeré­be temette az arcát. Kévekötő­je, a falu egyik formás, cserfes teremtése távolabbról figyelte a megrendült fiút, s jó ideig nem mert a közelébe menni. Amikor végül mellé lépett és megérintette a vállát, a fiú fel­nézett rá. A szemében könny csillogott. A két szempár talál­kozása minden szónál többet mondott. A fiú kétségbeesését befoga­dó és megértő női szemek pil­lantása azt sugallta, légy erős, én nagyon szeretlek. A z ősszel megtartották az esküvőt. Igaz, a lány szülei ellenezték a dol­got, hiszen Kálmánnak nem volt munkahelye, megélhetési lehetősége. Ilonka apja a szö­vetkezeti csoportban brigádve­zető volt, így a vejét maga mel­lé vette. Szigorúan megszabták neki, hogy addig bizony gye­rek nem lehet, amíg el nem végzi a mezőgazdasági techni­kumot. Kálmán keserű boldogság­gal élt a felesége mellett. Nap­pal dolgozott, este meg éjszaka bújta a könyveket, hogy ered­ményes legyen a tanulása, me­zőgazdász végzettséget sze­rezzen. Amikor meg sikerült egy kis szerelmet lopniuk, két­szeresen is vigyázniuk kellett. A szobájuk az apóséké mellett volt, ahová minden moccanás áthallatszott. ■ S akkoriban a gyerekáldás elleni legbiztonsá­gosabb védekezés az volt, ha békén hagyták egymást. A mezőgazdászi végzettség meglett, s Kálmán a szomszéd falu szövetkezetében kapott agronómusi állást. Boldog volt ő is, a felesége is. Ilonka repe­sett az örömtől, hogy végre egy szolgálati lakás is hozzá segíti őket szerelmük betelje­süléséhez. A baba azonban minden igyekezetük ellenére késett. Kálmán minden ismeretségét latba vetve hordta Ilonkát az orvosokhoz, ám de semmi sem segített. Apósa közben meg­halt, s rá egy évre, csaknem ugyanazon a napon és órában követte férjét az anyósa is. Szomorú hetek, hónapok vál­tották egymást. A család hiába gyarapodott, felépítették a há­zukat, sikerült autót is vásárol­niuk, a boldogság elszökött a portáról. K álmán nem tudta, mit tegyen. A múló évek nem gyógyították a fáj­dalmaikat, reményeik minden ősszel újra és újra elszálltak a ficsergő fecskékkel. A faluban megoszlottak a róluk alkotott vélemények. Némelyek irigyel­ték anyagi gyarapodásukat, mások szánakoztak helyzetü­kön. A gonoszabbja azt ter­jesztette, hogy a szépséges Ilonka úgy kiélte magát fiatal korában, hogy azért nem lehet gyereke. Kálmánt meg a cim­borái ugratták otromba tréfáik­kal csak azért, mert nem tar­tott velük kocsmázni, vadász­ni, meg mások asszonyával ci- cázni. Egyik alkalommal, amikor Kálmán hazaérkezett a munká­ból, örömmel újságolta felesé­gének, hogy a szövetkezet juta- lomútra küldi külföldre, de hogy együtt mehessenek, befi­zette az Ilona részét. A felesége csak bólintott, öröm azonban nem lát­szott az arcán. Az útra való ruhákat is mintha félálom­ban csomagolta volna össze. Kálmán szótlanul figyelte és törte a fejét, mi lehet az asz- szonnyal. Nem jött rá. Amikor becsukták maguk mögött a ház ajtaját, hogy az állomásra men­jenek, rossz érzésekkel adta be a kapukulcsot a szomszédnak, hogy amíg távol lesznek, etesse már az állatokat. Néhány napja voltak már a tengerparton, megnéztek min­den csodát, amit mutattak ne­kik. A csoport elhatározta, hogy éjszakai hajókirándulásra mennek. Egy órája haj ókáztak már, amikor váratlanul villám hasította ketté az ég sötét vász­nát. A vihar percek alatt a nya­kukon volt. Á part messze volt, az utasok egy része pánikba esett, a hajósok kétségbeeset­ten küzdöttek, de hiába. Három embert veszítettek el. Egyikük Ilona volt. Kálmán beleőszült a tragédi­ába. Fájdalmát csak fokozta, hogy másnap a mentőcsapatok senkit sem találtak meg a ten­geren. Kedélybetegen tért haza és hosszú ideig nem találta a helyét. Menekült otthonról a munkahelyére, onnan meg máshová. Csak el, el valahová, de nem tudta, hol lelhet nyuga­lomra. F él év is eltelt mire Ilona ruháit a kezébe vette. Összeszedett mindent, hogy örökre eltegye egy ládába. S amikor az öreg ládát lehozta a padlásról, kinyitotta, hogy bele pakolja asszonya holmijait, a kezébe akadt egy csomag. Kí­váncsian bontogatta a gondos csomagolást, hogy vajon mi le­het a papírban, s akkor előtűnt a bricsesznadrág, a pulóver és egy pár félcipő. Hatalmasat só­hajtott, s könny szökött a sze­mébe a tudatából felszakadó emlékre. Házasságuk elején vették mindezt egy vásáron, ahová Ilonával együtt mentek el. Az asszonynak is megtet­szett, s amikor Kálmán elmesél­te neki a jegyző történetét, rá­állt, hogy vásárolják meg. Ami­kor Kálmán otthon magára öl­tötte a ruhát, Ilona gyerekesen tapsikolt, s csak azt hajtogatta, de fura vagy benne, de fura vagy benne. Ettől a perctől kezdve Kál­mán egyetlen napon sem vált meg ettől a viselettől. Mit szá­mított neki, hogy röhögnek, megjegyzéseket tesznek a háta mögött. Mindig arra gondolt, hogy amikor a ruha rajta van, magán érzi Ilona puha érinté­sét, az asszony újra vele van. Hallja a hangját, látja huncut- kás mosolyát, s felidéződik benne féltő tekintete. Árpi, a csapos elétette a szo­kásos nagyfröccsöt, elvette a pénzt és nem kínálta újabb po­hárral. Tudta a szokást, Kál­mán bácsi naponta egy nagy­fröccsöt iszik, sosem többet. ____ PÁDÁR ANDRÁS Veszelka Lászlóné, ahogy mondja, valamikor gépíró, vagy fodrász akart lenni. Az élet azon­ban másfelé irányította.- Leánykoromban falura jöttek diákokat toborozni a tanár urak. Az egyik addig beszélt nekem a mezőgazdaságról, míg végül meggyőzött. Beiratkoztam, majd elvégeztem a mezőgazdasági technikumot, ami akkor még Ba­lassagyarmaton volt. Velem együtt a községből többen vállal­koztak a mezőgazdasági szakkö­zépiskola elvégzésére. Falusi lány létemre nem esett nehezemre a szaktárgyak elsajátítása, mert ak­kor is, most is szeretem a mező- gazdaságot. A végzősöket az isko­la „helyezte el.” En Rimócra kerül­tem, három hónapig dolgoztam ott. Az 1956-os októberi esemé­nyek után mindenki ott helyezke­dett el, ahol tudott. Én a helybeli Magyamándori Állami Gazdaság­ban találtam meg a munkahelye­met, ahol csapatvezetőnek nevez­tek ki, majd vezető adminisztratív beosztásban dolgoztam, de ellát­tam a bérszámfejtői feladatokat is. A gyermekáldások után mindig visszamentem a Magyamándori Állami Gazdaságba dolgozni. Már megvolt mind a három gyerme­kem, amikor 1962-ben átigazol­tam az ugyancsak helybeli Nóg­rád Megyei Gabonaforgalmi Válla­lat takarmánykeverő üzemébe. A választás szabadságának két szempontból is különös jelentősé­ge van az öregedést illetően. Jólle­het a tudományos fonadalom, a tudásalapú társadalom gyümöl­cseit csak a jövőben fogjuk - fogják majd utódaink inkább - leszüretel­ni, az öregedési folyamat tudomá­nyos vizsgálatából kitűnik, igen sok minden elérhető, ha idejeko­rán helyes döntéseket hoz az em­ber, még ha öregedésre ítéltetett is. A GÉNEK HÁTTÉRBEN Másrészt viszont úgy tetszik, hogy halott korban beszűkülnek a választási lehetőségeink (alternatí­váink). Az öregedésből fakadó esendőség kétségtelenül korlátoz bizonyos választási lehetőségeket, s az öregséggel járó nyugdíjas lét anyagi lehetőségei - mondjuk ki: a relatív pénzszűke! - is közrejátsza­nak ebben. Ennek ellenére a vá­lasztási lehetőségek sokszor a szükségesnél jobban korlátozód­nak időskorban, vagy a negatív vá­rakozások (életuntság, pesszimiz­mus, depresszió ) folytán vagy a nem kellő előrelátás - rossz tervek - következtében. Holott a választás szabadsága előkelő helyen áll a pri­oritások listáján. Orvos szakemberek véleménye szerint a várható élettartamunkat meghatározó tényezők között a gének mindössze 25 százalékban felelősek, a tényezők háromnegye­de nem a génektől, hanem valami mástól - sok mástól, amit még nem is ismerünk - függ. Ehhez a máshoz sorolhatók azok a válasz­A férj segítségével változtatott munkahelyet. Vállalta az embe­rekkel való foglalkozást jelentő adminisztratív munkát is. A hat­van főt foglalkoztató jó kis közös­ségben otthon érezte magát, ami­ben segítettek főnökei. Ez utóbbi­akat két-három-négy évenként váltották.- Hozzám mindegyik jó volt, akár idősebb, akár fiatalabb volt. Párák József a fiam lehetett volna, mindig tisztelettel beszélt velem. Szívesen emlékszem Gmmanyi Istvánra és Kovács Miklósra is. Veszelkáné aktív korában két­szer kapott Kiváló Dolgozó kitün­tetést, kétszer szakszervezeti mun­káért elismerést.- Amikor nyilvánosan kellett beszélnem, sehogy sem ment. Bevallom, az értekezleteket sem szerettem. Nem tehetek róla, ilyen az adottságom. Napköz­ben, mikor közvetlenül kellett beszélnem a kollégákkal, nem volt bennem semmiféle drukk, izgalom. A szakszervezeti mun­kában sokat segített Vizi Ferencné. Voltak még többen is, akikre szívesen gondolok, de a nevekkel bajban vagyok. Dolgos, munkás hétköznapjai­ban hatalmas törést jelentett az, hogy 1990-ben munkanélküli lett.- Elbocsátás után kerültem elő­nyugdíjba. Nagyon nehéz volt megszokni a tétlenkedést, a konk­táson alapuló döntések is, amelye­ket életünk során a testünkkel való bánásmódot illetően hozunk meg. Ezen választásokon alapuló, alter­natívákon nyugvó döntések befo­lyásolhatják öregedésünk miként­jét. A gének tehát mintegy a háttér­ben húzódnak, sorsunk jobbára a kezünkben van. ALAKÍTHATÓ A FOLYAMAT Eléggé közismert, hogy a várha­tó élettartam tekintetében nem ál­lunk valami előkelő helyen a világ­ban. Ugyanakkor elég nagy kü­lönbségek vannak még a közel azonos életnívón és fejlettségi szin­ten lévő országok között is. Az em­berek Japánban számíthatnak a leghosszabb életre, ennek megfe­lelően csekély a szívbetegségek aránya a halált előidéző okok listá­ján. Míg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a hatvanöt­től hetvennégy évig terjedő korcso­portban százezer főre hatszáz szívszélhűdés jut évente, Japán­ban még száz sem. Ha viszont az USA-ba bevándorolt japánokat vesszük szemügyre, körükben az amerikaihoz közelít a halált előidé­ző okok megoszlása. Ez abból kö­vetkezik, hogy az USA-ban élő ja­pánok megváltoztatják a választá­son alapuló döntéseket, s átállnak az amerikai életmódra. Ha meg akarjuk érteni, miért ilyen nagy az életmód befolyása, tudni kell, hogy az öregedés ko­rántsem előre meghatározott fo­lyamat, hanem a testünk sejtjeit és szerveit érintő legapróbb károso­rét munkából való kiesést. Hiány­zott a kollektíva. A munkanélküliség azóta is vé­gigkíséri az egész család életét a mai napig.- Nagyon bizonytalan ma az élet. Egyszer van munkája az embernek, másnap meg már el­vesztette. Ha netán valaki hoz­zájut egy jó munkahelyhez, ak­kor a munkaadója nem jelenti be. Nem tudom, hogyan enged­hetik meg az illetékesek. Ilyet régen el sem lehetett képzelni. Ráadásul a kollektívák sem olya­nok, mint régen: mire megszok­nék egymást, elválnak útjaik. Veszelka Lászlóné magyarnán- dori nyugdíjas ebben a helyzeté­ben, a nehéz időszakok után már nem kívánkozott vissza a napi munkához. Elég tennivalót adott számára a kert művelése, a házi munka elvégzése és az unokái nevelése.- Sajnos, a mohorai vasúti és autóbusz-szerencsétlenségnél balesetet szenvedett mind a két lábam, bokán felül eltörtek. Gyakran érzem, hogy fáj. Négy gyermekemtől nyolc unokám van. A velük való gond eltörpül amellett, hogy bearanyozzák életem mindennapjait. A Veszelka-portán három Veszelka családban, összesen heten ének egymás mellett. dások felhalmozódása révén halad előre az életünk során. Ekképp az öregedési folyamat alakítható, be­folyásolható. NYOMELEMEK, VITAMINOK Az öregedést tehát módosítani tudjuk választásokon nyugvó dön­téseinkkel, amelyek vagy a károso­dás kockázatát, vagy azt a képessé­günket befolyásolják, hogy meg­birkózzunk a bekövetkezett káro­sodással. Amiképpen egy autó élettartama is változhat annak függvényében, hogy kíméletlenül vagy gondosan bánunk vele, úgy testünk öregedését is módosítani tudjuk azzal, hogy rosszul, vagy jól bánunk. Nem halálra vagyunk beprogramozva, hanem a túlélés­re. Ebben fontos tényező a táplál­kozás. Az korántsem új gondolat, hogy egészségesen kell táplálkoznunk, az azonban viszonylag új felisme­rés, hogy bizonyos élelmiszerek miért kedvezőek, mások viszont miért kedvezőtlenek a hosszú élet szempontjából. Az autóval ellentétben az embe­ri test sokat tesz a szüntelen meg­újulásért. Sejtjeink számos olyan anyagot tartalmaznak és szinteti­zálnak, amelyekre a testnek fenn­maradása végett szüksége van. De olyan anyagok is ismeretesek, amelyeknek kívülről kell bejutni a szervezetbe. A nyomelemekre - például cinkre és szelénre - csak igen csekély mennyiségben van szüksége a szervezetnek, holott fontos szerepet játszanak az élet vegykonyhájában. A méregtelení­tő (antioxidáns) C-vitamint szin­tén folyamatosan kell bevinnünk a táplálékkal, mert bizonyos állatok­tól eltérően szervezetünk képtelen ezt a vitamint szintetizálni. Ek­képp gyümölcsök, zöldségek evé­sével jutunk hozzá. (Folytatjuk) B.O. A jó közérzet fontos összetevője a választási lehetőségek megléte, amely szabadságérzetet, biztonságot és nyugalmat is kölcsönöz az idős embereknek is. Természetesen a választási lehetőségek csak akkor hozzák meg a várt eredményt, ha többségükben jó döntések­kel párosulnak. Ez azért is nagyon lényeges, mert az időskorral szinkronban az alternatívák meglehetősen beszűkülnek, legalább­is az életmóddal összefüggésben. Kétrészes írásunk alábbi első felé­ben a táplálkozás hatását igyekszünk bemutatni, hangsúlyozva az egészséges táplálkozás jelentőségét és súlyát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom