Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-04 / 103. szám
2002. MÁJUS 4., SZOMBATANYÁK NAPJA Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal .Május első vasárnapján felnőtt fejjel is - nekem mindig úgy tűnt, valahogy gyermekként érkezünk meg a szülői házba. Összekapjuk, kicsípjük magunkat, igyekszünk a legjobb formánkat hozni. S fényesítjük lelkünket is: magunkkal visszük, legalább is úgy érezzük, önzetlen tiszteletünket, határtalan megbecsülésünket és mindazt a sajátságosán bensőséges szeretetünket, amit csak az édesanyja iránt érez az ember. Virágainkkal együtt átnyújtjuk szívünket is a legdrágábbnak. S mindezek ellenére velünk van lelkifurdalásunk is. Ezek pszichés anyajegyek. Május első vasárnapján, jómagam - felnézve az égre - újra hallom édesanyám simogató, nyugtató hangját, fel-felcsendülő kacagását, látom egyszer mosolygó, másszor szomorú szemeit, még megrovó tekintetét is. Eszembe jut hányszor megbántottam, még ha időnként örömet is sikerült okoznom neki. Szinte újra érzem biztonságot nyújtó közelségét, védelmezőén magához szorító testének melegét, anyai illatát. Gyermek vagyok újra: anyám hintáztat a játszótéren, már szinte szédülök, karjaiba kap, forog, táncol velem, csókolgat, valami varázslatos érzés. Gyermeki anyajegyek. Aztán ébredek, újra felnőtt vagyok, s eszembe jutnak más édesanyák is. Sőt - hogy bőrömből ki ne bújjak - a velük kapcsolatos statisztikák is. Miszerint például az élveszületések száma Magyarországon az 1995. évihez képest 2000. évre 14457-el, egy városka lakosságával csökkent. S szűkebb pátriánkban, Nógrád megyében sem kedvezőbb a helyzet. Ez a mintegy 13 százalékos születési számcsökkenés arra utal, hogy az utóbbi években egyre kevesebben vállalják a magyar nők az anyaságot. S mert nem akarok igazán ünneprontó lenni, most nem is firtatom, miért? Bizony ezek az adatok szomorú statisztikai anyajegyek. Mindez azt is jelenti, hogy az édesanyák a rendszerváltás vesztesd közé sorolhatók. Ám a képlet - az anyák napján - pozitívan is értelmezhető. Úgy, hogy a kialakult kedvezőtlen körülmények közepette és ellenére is közel százezer nő vállalja évente az anyaságot. Az előbbiek negatív és pozitív társadalmi, szociológiai anyajegyek. Tisztelet a szülőanyáknak, mert szerencsére az anyává válás nem igazán társadalmi helyzet-függő, inkább a női lélekbe kódolt állapot, lehetőség. Ez a legsajátosabb és messze a legszebb anyajegy, ehhez kétség sem férhet. A szépen cseperedő, fejlődő, okosodó, szépülő gyermek a legnagyobb (anyák mondják), semmi máshoz nem hasonlítható öröm a szülőanya számára. Az anyaság, ez a sírig tartó szolgálat, a napi fáradság, a tengernyi aggódás közepette is édes teher. A szeretetadás viszonzást nyer, s mostohább körülmények között is százszorosán szépítheti az anyasorsot. Gorkij írja egy helyütt: „Magasztaljuk az anya-asszonyt, akinek szeretete nem ismer határt, akinek keble táplálja az egész világot!” Én meg azt mondom: a magasztalással teljes állapot fenntartása mellett támogassuk is az anyaságot és az anyákat az eddiginél sokkal jobban, mert az édesanyák nemzetfennmaradásunk letéteményesei is. BARÁTI O. Levél Anyámnak Drága Édesanyám! Ma még nem tudom, hogy jó, vagy rossz sorsom sodort el tőled. Hiszen ma az első év, amikor nem tudlak élőszóval, virággal köszönteni anyák napján. Abban a reményben, hogy jövőre újra nálad lehetek és megcsókolhatom a kezedet, fogadd el tőlem e sorokba foglalt jókívánságaimat, hálámat. Édesanyám! Köszönöm, hogy életet adtál nekem. Te tanítottál meg beszélni, járni. Te ismertetted meg velem a virágok nevét. Ma is tudom, hogy a Te legkedvesebb virágod a gyöngyvirág. Te magad is olyan vagy, mint a gyöngyvirág. Szerény, halvány, de illata a lelkűnkig ér. Szeretnék most egy egész kötényre való gyöngyvirágot küldeni Neked, hogy érezd minden szálán a szeretetemet, hálámat. Kérlek, maradj még nagyon sokáig közöttünk, hiszen csak veled együtt teljes az életünk. Mond, hogy nem készülsz még elmenni. Bárcsak lehetne, én két kezemmel fognám meg és tartanám vissza az idő múlását, hogy újra és újra kimondhassam a legdrágább szót: ÉDESANYÁM! VERBOVSZKI EMILNÉ Zólyomi Bianka: „Anyák napja" ______________________________________________________________ _■ M indenkinek köszönjük alkotó segítségét! Csókái Mónika Romhány, Batthyány út 33. A beküldők közül mesekönyvet nyertek: Botos Szabolcs Salgótarján, Arany J. út 15. 6/2. Zólyomi Bianka Balassagyarmat, Mártírok út 87. ___________________________________________S K isiiato- istenem at léteMnyématJ Amíg Ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell, Áldott teste-lelke, énérettem fárad. Köszönöm Istenem az Édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este Imádság száll hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban, Itt a földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az Édesanyámat! * Felnőttek és gyerekek szeretik az édesanyjukat köszönteni, én is köszönteném az enyémet, még így is, fél bénán. ________________________________________radios áombb C eredi Idősek Otthona Május első vasárnapja édesanyák napja. Az élőkre gondolok, azokkal kell törődni! Köszöntők anyák napjára Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek? Akkor se, ha nagyon akarjuk? Akkor se, ha én minden- | nap növök egy picit, S te már nem nősz tovább? Akkor se, ha holnap én ülök melléd, Én mesélek, én fogom a kezed? Nem hiszem! Egyszer, egyetlenegy percig Biztosan egyidősek lehetünk. Édesanyám, virágosat álmodtam, Napraforgó-virág voltam álmomban, Édesanyám, Te meg fényes nap voltál, Napkeltétől, napnyugtáig ragyogtál! CSÓKÁI MÓRIRA, Romhány Anyukámat meglepem, de kicsi a tenyerem, Nem fér bele annyi virág, Amennyire szeretem... Kis kezemmel mit adhatok? Csak az egész világot, f Vagy tán ami ennél is több, Ezt a csokor virágot! HORPACSIK ZSAKLIN, Mátraverebély Pákollics István: Anyámnak! ■ I Hogyha virág lennék ölelnélek jó illattal, Hogyha madár lennék dicsérnélek zengő dallal, Hogyha mennybolt lennék ezüsttel, arannyal, Beragyognám életedet csillagokkal! Szeretlek anyu! BOTOS SZABOLCS, Aki szeretni tud, azt viszontszeretik,,, Édesanyámnak (Danyiné Vass Katalin) Sokat gondolkodtam, mit is adhatnék e szép napon neked, De nincs annyi virág, mely kifejezné érzésemet. Köszönöm neked, hogy itt lehetek és hogy Szívedben mindig volt szeretet... Ha néha öröm helyébe fájdalom is került, Bocsásd meg nékem, hisz úgy sikerült. Annyi jót és szépet kaptam tőled, Melyet csak egy anya adhat gyermekének. Csak felnőttfejjel jöttem rá, mit jelent az anyai szeretet, Hiszen ezt az érzést nem pótolja semmi sem... Jó kimondani, hogy nekem is van édesanyám, Aki mindig vigyázott reám. Félek az elmúlástól és attól, hogy már nem leszel, De szeretném, hogy tudd: ÉN MINDHALÁLIG SZERETLEK! Szerető lányod: Kati Mihályné Pál Katalin Anyaság, a Földön a legszebb szó. Isteni áldás és virágzás. Már régen történt, de nekem felejthetetlen... Férjemet elrabolta tőlünk a háború. Két kislányommal vártuk mindig, hogy egyszer csak hazajön. Nem akartam elhinni, hogy gyermekeimnek nem lesz többé édesapjuk. Szüleimtől távol laktunk, segítséget tőlük sem remélhettem, hiszen édesapám is beteg volt. A háborús fogságban szerzett betegségétől szenvedett egész életén át. Hívtak ugyan, hogy költözzünk haza, majd megleszünk valahogy, de nem mentem. Akkor még családi segélyt sem kaptam. Sehonnan sem volt támogatás részünkre. Tudtam, hogy csak magamra számíthatok, a két kislányt magamnak kell felnevelnem. Kicsik voltak, nem tudtam tőlük munkát vállalni. Csak azt tehettem, hogy varrtam a falunak éjjel-nappal, hogy legyen miből megélnünk. Az anyaság öröme is hajtott és éltetett az erény is, a becsületes élet, mely által kaptám egészséget. De a baj így is megkeresett. Egyszer a kisebb lányom megbetegedett. Orvos nem volt csak tíz kilométerre. Az ölembe vettem és gyalog vittem le Mátranovákra. Nagyon megijedtem, mikor az orvos mondta, hogy a kislányomnak tüdőgyulladása van. írt gyógyszert, de az nem ért semmit, a láz nem akart lemenni... Ott a bölcső mellett töltöttem minden időmet és vártam a kislányom gyógyulását. Fohászkodtam, - Istenem! Ne vedd el tőlem! Utolsó reményként, ahogy a szüleimtől láttam, langyos vízbe bemártottam egy abroszt és bele csavartam az én lázas, beteg kislányomat és az isteni csodában bíztam. Másnap reggel nehéz szívvel a bölcső fölé hajoltam és suttogtam felé: „Nevessél már Anyukára egy kicsit!” - és enyhe mosolyt pillantottam meg a kis arcocskáján. Tudtam, éreztem ezt a mennyei üzenetet. Már csak azt tudtam mondani mindenkinek, hogy jobban lesz a kislányom. Ez be is következett. Ezentúl már nem féltem semmi veszélytől, mert olyan volt, mintha Isten tenyerén éltünk volna. Az anyaság ad erőt és akarást az élet küzdelmeihez. Örömmel látom fiatal mamákat, akik merik vállalni a gyermeket és az azzal járó gondot és küzdelmet. Aki szeretni tud, azt szeretni is fogják a sírig és azon túl is... _____________________VÁOWÓLOYI LÁSZLÓMÉ S algótarján A remények egész boldogságát, az aggodalmak minden kínjait csak az anyai szív ismeri egészen. (Eötvös József) A nagylelkűség és a félre húzódni tudás titka vegyületének kell meglennie az anyában, hogy gyermekei élete őt is gazdagítsa anélkül, hogy zsarnokoskodnék felettük, vagy hóhéraivá tenné őket. (Simone de Beauvoir) Anyámnak köszönhetek mindent, ami vagyok... (Augustinus) Gondolatok az anyákról Minden halandó. Az öröklét csak az anyának adatott meg.... Az anya emléke táplálja bennünk a részvétet, akár az óceán, a végeláthatatlan óceán táplálja a világmindenséget átszelő folyókat... (Babel) ...Már munkálkodik is két öreg kéz, anyád két reszkető keze, De a biztonság mértéke ma is csak ez a két kéz... Elringatnak és jó így, a nyugalom melege, gyönyörűség... (Vladimir Holan) Az édesanyával, még ha ingerült is, hárfa-hangon kell beszélni... (Perlaky Lajos) Mintha dajkálnál - bennem minden úgy bízza rád magát, Mint hajdanán s játszol, ahogy volt-éveinkben a zongorán... (Johannes R. Becher) Amilyen az anyja, olyan a lánya ... (Talmud) ...az anyának a szeretete, amely gyermeke számára, bárhol legyen, a legnagyobb tökéletességet igényli. Ez a szeretet az, amely a Földön a legközelebb áll az isteni hűség változhatatlanságához. (Gertrud von Le Fort) ...anyai termékenység híján a nemzettest felvirágoztatása nem lehetséges... (Joyce) Az anyai szív mindent megérez. Mintha külön szeme volna, távolba ellátó. Mintha csak egy üvegfal választaná el attól, ami messze, sok mérföld- nyire van tőle. (Gárdonyi Géza) _______________ÖSSZEGYŰJTÖTTE: B. O.
