Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-24 / 119. szám

2002. MÁJUS 24., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP BÁTONYTERENYE RÉTSÁG 3. OLDAL Vasárnap Szécsényben vasárnap rende­zik meg a 10. városnapot. A mű­velődési ház környékén, a múze­umkertben évek óta pezsgő fesz- tiváli hangulatot varázsolnak a szervezők, szereplők. Mindig olyan programokat állítanak ösz- sze, amelyben minden korosz­tály megtalálja a maga szórakozá­si lehetőségeit. így lesz ez az idén is. Smelkó István, a Szécsény Vá­rosnapért Egyesület elnöke el­mondta, hogy ez évben a rendez­vénysorozatuk Szécsénynek vá­rosi rangot adományozó Károly Róbert korát idézi. A programok­ban sok vidám szórakoztató mű­sor szerepel. A múzeumkertben felállított szabadtéri színpadon 11 •órakor kezdődik az estig tartó nons-stop műsor. Az Igrice együt­tes középkori dalokkal szórakoz­tatja a közönséget. Fellép a balas­sagyarmati Vitalitás Akrobatikus városnap Rock-együttes. A helyi általános iskola diákjai, a művészeti iskola növendékei zenés-táncos műsort mutatnak be. Meghívják a rende­zők Ihos Józsefet, a Zanzibár együttest, a Dupla Kávé Duót, a salgótarjáni Főnix Tánccsoportot. Fellépnek a szécsényi Dixie Fene­gyerekek, a Beathangok. Lesz tűzoltó-bemutató, keresztrejt- vényfejtő-verseny, családi ügyes­ségi verseny középkori lovagi tor­na és sok egyéb látnivaló. Hagyomány, hogy a tősgyöke­res szécsényiekből és a betelepül- tekből alakult csapatok a nap so­rán különböző ügyességi verse­nyekben mérik össze tudásukat. Az idén a csapatok Gyenes József és Géczi Sándor „vámagytisztek” vezetésével vesznek részt a ne­mes párbajban, hogy eldöntsék, ki lesz Szécsényben egy évig a várkapitány. ______szenográdi G yermekeket mentettek (Folytatás az 1. oldalról) Utóbbiak a helyzet komolysá­ga miatt három autóval indultak a helyszínre, sőt felkészülve a legtragikusabb végkifejletre, el­indult a Balatontól a búvárszol­gálati autó is. A Központi Különleges Men­tőszolgálat keddi ügyeletese­ként dolgozó Manga Mihály a bakonyi Barlangi Mentőszolgá­latot is értesítette, végül ők és a tűzoltók hajtották végre a men­tést. A búvárszolgálati kocsira szerencsére nem volt szükség. Egy sziklapárkányra sikerült ki­menekíteni a gyerekeket és a ta­nárnőt, akiket azután kötéltech­nikával emeltek a szárazföldre.- Hibázott a csoport, hogy vé­gül ilyen helyzetbe került?- Véleményem szerint - bár sok bírálat éri a rendőrséget - rendkívül jó színvonalú a köz- biztonság, a munkabiztonság és az életvédelem is Magyarorszá­gon. Úgy gondoljuk, hogy a vilá­gunk nagyon biztonságos, és amikor ilyen helyzetbe kerülnek emberek, nincsenek rá felké­szülve. □. i. Ellopott kaptárak Lopás bűntett alapos gyanú­ja miatt keresik a pásztói rend­őrök azt az ismeretlent, aki na­pokkal ezelőtt Kisbágyon és Szarvasgede közötti területről 36 darab méhkaptárat vitt el a bennük lévő méhcsaládokkal. A bűncselekménnyel mintegy 65 ezer forint kárt okozott az elkövető. Könnyű sérülést szenvedett pár napja egy hat­vanhét éves etesi nő, miután a Rákóczi úton körültekintés nélkül lépett az úttestre és el­ütötte egy személyautó. A gép­kocsi vezetője hazavitte a sé­rültet, de a mentőket, rendőr­séget elmulasztotta értesíteni a balesetről. Május 22-én salgó­tarjáni lakásában felakasztva találtak rá egy 59 éves nőre, az esetet a Salgótarjáni Rendőr- kapitányság ügyeletére jelen­tették be. A helyszíni és halott- szemle során bűncselekmény­re utaló nyomot, körülményt nem találtak a rendőrök. Rendőrök motorkerékpáron Negyven ember menedéke A közterületek nagyobb biztonságáért történő rendőrségi és önkormányzati összefogás szép példájaként a szécsényi önkormányzat két darab segédmo­tor-kerékpárt vásárolt és adott használatra a városi kapitányságnak. Máté Csaba polgármester átadja a járművek indítókulcsát László Sándor alezredes, kapitányság vezetőnek._____________________________________________■ Ma adják át a „Menedék” Családok Átmeneti Otthona új épületrészét Salgótarján baglyasaljai városrészén. A bővítés­sel a korábbi 30 helyett már 40 ember számára biztosít ott­hont, ha csak rövid időre is az intézmény. Mint Juhászné Kincses Heléntől, a Nógrád Megyei Vöröskereszt titkárától megtudtuk, többnyire (és jelenleg is) teltházas az elsősor­ban anyákat és gyermekeiket fogadó otthon, amely országos befogadóhelyként működik. Mivel a működési engedélyt már májustól megkapták, a teltház pillanatnyilag azt jelenti, hogy 9 anyuka és 31 gyerek él a baglyasaljai intézményben, ahol most nincs egyetlen teljes család sem. Három család ugyanakkor várakozólistán van. A 9 anyából 5 Nógrád me­gyei, rajtuk kívül Szabolcs-Szatmár Bereg, Pest és Heves me­gyéből érkeztek a rászomlók. Az intézmény elsődleges célja annak megelőzése, hogy a gyerekek állami gondoskodásba kerüljenek. Az átmeneti ott­hon lakói hat plusz három hónapig tartózkodhatnak itt, de rendkívüli esetben meghosszabbítható az idő, tehát a csalá­dok akkor sem kerülnek utcára, ha nem tudják elhelyezni őket. A folytatás többféle lehet. Az itt élők szerencsés esetben visszakerülnek a családba, előfordul, hogy az ország más ré­szein működő hasonló intézményben helyezik el őket, de sokan itt maradnak a városban és albérletbe költöznek. Mint a várakozólistából kitűnik, még az új épületrész megépítése révén növelt férőhely sem teljesen elegendő, több igénybevevőt is tudnának fogadni. Ám a teljességhez tartozik, hogy a normatív támogatás nem fedezi a működési költséget, a Vöröskereszt adományokkal egészíti ki a fenn­tartásra kapott pénzt. Viráglepel a névadó sírhalmán Mocsáry-napok: emlékezik a karancslapujtői iskola Az a szellemiség, amit Mocsáry Antal, a karancslapujtői Kör­zeti Általános és Művészeti Iskola névadója képvisel, a példa­adás kiapadhatatlan forrása. Idén a negyedik alkalommal merítettek ebből mindazok, akik az iskola berkein belül és kívül életre hívói, illetve résztvevői voltak a tegnap megkez­dődött Mocsáry-napoknak. Köztük van a település önkor­mányzata, illetve a Karancslapujtőért Alapítvány, nem utol­sósorban jónéhány környékbeli alma mater is. Négy éve vette fei a körzeti és művészeti oktató-nevelő in­tézmény az 1800-as évektől 1832. május 24-én bekövetke­zett haláláig Lapujtőn élt Mocsáry Antal, a földesúr, köz­életi személyiség, történetíró és szépíró nevét. Sokoldalúságá­nak tanítói módon fejet hajtva a Mocsáry-napokat minden alka­lommal átitatja a tudományok és művészetek iránti elkötele­zettség felmutatása. A főhajtás - mint arra nyitóbeszédében dr. Szondi Béla iskolaigazgató utalt - fontos feladat: a hagyo­mányápolásnak, az értékek őr­zésének és átadásának kifejezé­se is. Ennek megfelelni igye­kezve szóltak a szép szavak, a délelőtti órákban hasonló mot­tóval megtartott vers- és próza­mondó gyermekek találkozó­ján, a házigazdák, karancsalja- iak és karancskesziek előadásá­ban. És persze elhangzottak az igazán figyelemre méltó tudo­mányos diákköri előadások: el­sőként az, amelyik a híres lapu- jtői, honfoglalás kori leletekről szólt, (előadója Hegedűs Barba­ra. 5.a) majd a nagy erdőtüzek növény- és állatvilágra gyako­rolt hatását boncolgató munka a hetedikes Rakonczai Enikő­től. Farkas Bertalan űrutazásá­val Tóth István, a lapujtői palóc nyelvjárással Molnár Etelka foglalkozott, aki két hete nyert országos díjat ezzel a dolgoza­tával. Barlangok titkait árulta el Buda László barlangász előadá­sa, ezután bábelőadások, a ke­leti mozgásművészetekről szó­ló .bemutató, illetve izgalmas témájú filmek vetítése követke­zett. A diákönkormányzat ezúttal is megszervezte Mocsáry Antal sírjának „koszorúzását," amely­nek során a nyughelyét gondo­zó nyolcadikosok, valamint a pedagógusok egy-egy szál virág­gal fejezték ki tiszteletüket a névadó iránt. Tizenegykor kez­dődött az itt már községi ren­dezvénnyé előlépett megyei pa­lóc népdaléneklési verseny. En­nek keretében huszonöt tanuló, köztük egy füleki mutatta be tu­dását. A Szabó Noémi szobrász- művész alkotásait bemutató ki­állítást az iskolagalériában Kalo­csai Enikő festőművész nyitotta meg fél négykor. Tizenhét óra­kor pedig a táncgála indult, amelynek kapcsán figyelmet ér­demel az a tény, hogy az egy éve működő művészeti iskola első ízben mutatkozott be a telepü­lés közönsége előtt, többek közt a nyolc néptánccsoportjának együttes fellépésével. • A Mocsáry-napok ma a gye­reknap jegyében, szórakoztató vetélkedőkkel, játékokkal folyta­tódnak, illetve érnek véget. Mit (m)ér a mellékmérő a tömbházakban? Talán nincs olyan tömbház a megyénkben, ahol a vízfogyasz­tás mérése során ne keletkezne különbség a vízmű által be­szerelt főmérő és a lakók tulajdonában lévő almérők összesí­tett adatai között. Illetve mégis van ilyen ház, Salgótarján­ban, a Beszterce-lakótelepen. A mintaházat a Lakóépület­kezelők Nógrád Megyei Szövetségének minapi szakmai fóru­mán mutatták be. Két szátoki nap: róluk és értük Nyitva a diákotthon kapuja... - Elismerések és vigasságok Mitől keletkezik a közösségi víz? Ezt a címet viselte az a napi­rend, amelynek során a részle­tekbe avatta be a jelenlévő tömb­házak képviselőit Várhelyi Béla, a rendező szervezet elnöke, Var­ga László, a Salgótarján és Kör­nyéke Vízmű Kft. ügyvezető igazgatója, valamint Tarcs Bálint, a MOM Rt. mátészalkai vízmérő­gyárának területi képviselője. A „közösségi víz” arra utaló fogalom, amikor a vízmű tulajdo­nában lévő főmérő és a lakók ál­tal beépíttetett almérők összesí­tett adatai között különbség van. Ennek a különbségnek a költsé­gét a lakók a vízdíjon felül, általá­ban a közös költségből fizetik meg, de előfordul az is, hogy nem. Ilyenkor következik a vízfo­gyasztás korlátozása, esetleg a ki­zárás, amely az egész házat érin­ti. A jelenség visszatérő vitákat eredményez egy-egy lakógyűlé­sen, s ilyenkor sokan, sokféle­képpen találgatják, mitől keletke­zik a „közösségi víz”. Van, aki szerint a takarításnál felhasznált víz okozza a különbsé­get, mások szerint a csöpögő csa­pok, wc-tartályok, hiszen ezt a csekély fogyasztást a mérők egy része nem méri, van, aki szerint a méretlen helyeken vételezett víz, s még sorolhatnánk. Az utóbbi idő­ben azonban egyre több fórumon esik szó az almérők helytelen be­szereléséről. A mérőműsze­rek működéséről beható előadást hallhatott a mint­egy félszáz részt­vevő. Ennek so­rán kiderült, hogy a mérők nagy ré­szét nem a gyár által ajánlott hely­zetben, azaz, számlappal felfe­lé, hanem erre merőlegesen sze­relik fel. Oldalné­zetből valóban előnyösebb lehet a leolvasás, ám - mint az előadás­ból kiderült - ek­kor az óra mérő­egységének ten­gelye súrlódik, s emiatt kevesebbet mutat a valóban elfogyasztott vízmennyiségnél. Ez csak az egyik baj, mert a la­kásokba beszerelt almérők eseté­ben általában nem biztosítják a mérő előtt és után az ún. „vízren­dezési szakaszt”, amely pár cen­timéteres egyenes csodarab. Ha a mérőt közvetlenül könyök után építik be, a mérést befolyásoló örvények keletkeznek az óra bel­ső házában. Ugyancsak gond - s alulmérés eredője - az olcsó, nem megfele­lő minőségű és rosszul beszerelt tömítés. A szakemberek felhív­ták a figyelmet arra az esetre, amikor a tömítőgyűrű leszűkíti a vízfolyás keresztmetszetét, ami által az órán áthaladó víz sebes­sége megnövekszik, s amelynek az eredője ismét torz adat. A Beszterce-lakótelepi 20 laká­sos mintaházban 2001-ben 10-19 százalékos eltérések mutatkoz­tak átlagosan a főmérő és az almérők összesített adatai kö­zött. A MOM és a vízmű összefo­gásával, támogatásával megvaló­sított szakszerű beépítést követő­en, öt hónapos tapasztalat alap­ján különbség nem volt kimutat­ható. Ehhez a vízmérőket egy korlátozottan hozzáférhető, kö­zös helyiségben helyezték el, s onnan juttatták el a vizet a laká­sokba, korszerű vezeték hálóza­ton keresztül. A mérési időszakban a leolva­sást elektronika segítette, így a la­kók azt sem tudták, mikor rögzí­tik az adatokat. A szakemberek állítják, mindez nem csoda, ha­nem a szakszerűség, a szakmai hozzáértés jótékony következ­ménye. A fórumon az is elhangzott, hogy gyakran találkoznak olcsó, a magyar szabványnak nem megfelelő vízmérőkkel is, almérőként. S bár a beszerelt órák egy része megfelelt a "B" osztályú pontosságnak, azaz, amit a szolgáltatók már mérésre alkalmas műszernek tartanak, de a helytelen beszerelés miatt a pontosság "A” osztályúvá válik, s ezt már nem fogadják el. A leg­pontosabb mérőórákra “C" pon­tosságot tüntet fel a gyártó, ám ennek az ára ma már kétszerese a legelterjedtebb változatoké­nak. További problémát jelent a hitelesítés elmulasztása, amely­re 4-6 évenként kerül sor, órától függően. T. NÉMETH LÁSZLÓ Milyen az élet a szátoki Álta­lános Iskola és Diákotthon­ban? Tanulóközösségének mik az erényei és milyen hátrányokkal kell szembe­nézniük? Több más mellett ezekre a kérdésekre adnak választ az itt évente megtar­tott diákotthoni napok. Teg­nap kora délelőtt tizenhar­madik alkalommal kezdő­dött meg a bemutatkozásra és a mások iránti érdeklő­désre épülő, sajátos, iskolai program a település kultúr- házában. Az intézmény vezetése az ilyen alkalmak során az állami gondozottakkal, illetve a ki­sebbségiekkel (akik itt a tanuló- közösség egy részét alkotják) szemben ma is meglévő társa­dalmi előítéletekre válaszként kínálja a tevékenység, a közös­ségi és egyéni sikerek közvetlen megismertetését. A holnapra is gondolva, „gyerekeinek" kíván segíteni ezzel: elfogadtatásukat, társadalmi beilleszkedésüket szeretné könnyebbé tenni. Megnyitó beszédében egyebek mellett ezeket a gondolatokat hangsúlyozta Babicz István, az iskola-diákotthon igazgatója. A fentiek érdekében a diákotthoni napok legfőbb jellemzői a nyi­tott kapuk: a szátokiak a kör­nyékbeli iskolák látogatását fo­gadják ilyenkor. S a vendégek persze nem üres „kézzel” jön­nek, van a tarsolyukban vidám színpadi móka, jelenet, mese­színház. Mielőtt a pásztói, balassa­gyarmati, diósjenői, cserhát- surányi csoportok megkezdték tegnap délelőtti vendégszerep­lésüket, a hagyományokhoz hű­en az iskolavezetés ezúttal is ki­tüntette az oktatás terén, a diák­otthoni munkában és a techni­kai vonalon kiemelkedő mun­kát végzőket: Urbán Pált, Pútyemé Szabó Bernadettet és Beszkovszki lstvánnét. A tanu­lók közül az ötödikes Pusztai Szandra vett át elismerést és pénzjutalmat. A műsoros össze­állításban megörvendeztette a házigazdákat és a meghívotta­kat a terényi Pál István duda­szólója, majd a vendégcsopor­tok szereplése következett. A közös ebéd után gyermek­napi vígasságok: vidám vetélke­dők, ügyességi játékok várták a gyerekeket, s végül az udvari bál zárta a csütörtöki esemé­nyeket. Ma délelőtt a haza nagyjait, Kossuth Lajost és Szé­chenyi Istvánt középpontba állí­tó szellemi vetélkedőkön vesz­nek részt a diákok, majd aka­dályversenyre mennek, ameny- nyiben az időjárás engedi. A di­ákotthoni napok két utolsó „száma” a sportdélután, illetve az esti tábortűz lesz. Taros Bálint (jobbról az első), a MOM előadója pgyg. ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom