Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám

2002. ÁPRILIS 6., SZOMBAT A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | Palócföld: különszám Oszter színházat álmodik Tarjánba a költészet napjára A Palócföld című folyóirat 2001-ben megújult, az ere­detileg tervezett hat szám­mal szemben karácsonykor egy ünnepi különszámot is megjelentetett. A folyóirat a közeljövőben újabb kü- lönszámmal jelentkezik, amelyet József Attila szüle­tésnapja, a költészet ünne­pe, április 11-e tiszteletére adnak ki.- A különszámot Tandori De­zső Kosztolányi Dezsőről írt esszéje nyitja „Kései lírai megle­petések?” címmel - mondja Dukay Nagy Ádám, aki a szép- irodalom gondozója a szerkesz­tőségi munkamegosztásban. - A A Palócföld idei első számának cím­lapja: A. Tóth Sándor: Hólapátoló ■ belívet és a címlapot Ács Irén fo­tográfus Illyés Gyuláról készített portréival illusztráltuk. A lapot Salgótarjánban április 12-én, pénteken délután 4 órától a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtárban mutatjuk be a „Költészet dél­utánja” című program kere­tében Marschalkó Zsolt szer­kesztővel együtt. Budapes­ten április 18-án este 6 órától a Műcsarnok előadótermé­ben (XIV., Hősök tere) mű­veiből fölolvas: Béki István, Nyilas Attila, Turczi István, Vass Tibor, Vörös István és jómagam is szerepelek ver­seimmel. Közreműködik: Galkó Balázs színművész és a Dűvő népzenei együttes. Házigazda: Praznovszky Mi­hály főszerkesztő.- Kiknek a versei kerültek a különbszámba?- Ötvenhét(l) ma élő költő verseit szerkesztettük három ciklusba. A célunk nem az volt, hogy a nevek után „ka­paszkodjunk”, sokkal in­kább az, hogy jó verseket nyújtsunk át az olvasóink­nak. Azt hiszem, e célunkat elértük, bár tudatában va­gyunk annak, hogy még eny- nyi szerzővel sem lehet rep­rezentálni a mai magyar köl­tészetet és - magától értetődő módon - voltak olyan írók, akik­től éppen nem tudtunk kéziratot kérni, egész egyszerűen azért, mert nem volt éppen sajtó alá szánt szövegük.- Miként vannak jelen a me­gye költői?- Nagy örömmel mondha­tom, hogy a Nógrád megyei író­társak munkái szép számmal kerültek a folyóirat ezen szá­mába. Rendre igényes, orszá­gos színvonalú munkákkal. Te­hát nem „csak” a barátság okán jelentettük meg a műveiket. Számos olyan szerző jelen van, aki régóta, rendszeresen publi­kál a Palócföldben (netán mun­katársa is volt valamikor a lap­nak), ám szintén örömmel új­ságolom, hogy akadnak olya­nok is, akik először jelentetik meg írásaikat lapunkban, sőt, HÁROM KÍVÁNSÁG vüdlúdnak lenni volna jó vagy fönn a?, égen utazó darumadámak célén hó alatt szunnyadó vetésnek lenni volna jó búzavetésnek aztán ha elolvad a hó pataknak lenni volna jó hegyipataknak Kolompár, 1988. ÉJSZAKA SZERETNÉK éjszaka szeretnék meghalni a magas-egű éjszakák ismerős csillagai kozott mégis talán könnyebb volna hazatalálnom. Kolozsvár, 1987. Kányád! Sándor versel a Palócföld 2002/1- es számából ■ olyan szerzőnk is van, aki életé­ben először publikál. Összessé­gében elmondható, hogy az 57 költő 100 verse gyakorlatilag antológiasúllyal tartható szá­mon a jelenlegi honi folyóirat­kínálatban.- Támogatókat sikerült sze­rezniük?- Ugyancsak jó szívvel szá­molhatok be arról, hogy a helyi mecenatúra is megmozdult és már egy salgótarjáni cég is beállt abba az egyelőre még rövid sor­ba, akiket támogatóink között tudhatunk. Ők rászoruló intéz­ményeknek (határon innen és túl) indítottak előfizetéseket, il­letve programjaink megrende­zését támogatják a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap mellett. _______________.__________i. sz. O szter Sándor színművész húsz éve kötődik Nógrád megyéhez. Mint ismert, Diósjenőn alakította ki családi majorját. A jelek sze­rint viszont Salgótarjánt is célba vette, egy nem is akármilyen elképzeléssel.- Egy lehetséges színház kialakítására adtunk be elképzelést a megyei önkormányzathoz, Bodro­gi Gyulával közösen - mondja. - Ettől a ponttól már nem rajtunk múlik, megvalósul-e a terv. Mú­lik a városon, és múlik a megye akaratán is. Sze­mély szerint nagyon örülnék, ha ebben a tekintet­ben a város és a megye egyetértene! Oszter Sándor vallja: a kultúra túlnő minden po­litikai érdeken, hiszen a kultúrában nincs helye a csatározásnak. A színház alkalmas arra, hogy fel­mutasson nemzeti örökségeket, s azokat képes to­vább is vinni. S ha valaki ezt ki akarja sajátítani, az óriási hibát vét, magával a társadalommal szem­ben - int a sztárszínész. Oszter Sándor előtt nem ismeretlen Salgótarján színházi élete, mi több, a gyárakhoz kötődő szín­játszó körökről is szerzett információkat. Járt a Ko­hász Művelődési Központban, ám ezt a helyet nem igazán találta alkalmasnak városi színház céljára, lévén, hogy az épület műemlék jellegű, s nincs hozzá parkoló sem. Sokkal valószínűbb helyszín a József Attila Művelődési Központ, bár ebben az esetben nem megkerülhető egy jelentős átalakítás. Egyelőre mindezek tervek, de a város szellemi kö­zege számára oly' kedvesen csengő tervek. _____________________________________________________________T.N.L. Egy kis romantika a „Romantic”-kal A közelmúltban ismét fellépett Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban a Gáspár Győző (középen) vezette Romantic együttes a „Füsti Fecskék”-kel és a „V-Tech” együttessel egy műsorban. A Romantic a zenéjüket kedvelők körében újra nagy sikert aratott.____________________________fotó, sócs év* U krajnai emlékek: a balassagyarmatiak is tudnak énekelni A közelmúltban az ukrajnai Ivano-Frankivszk városában sze­repelt a balassagyarmati dalegy­let, bővítve nemzetközi kapcsola­tainak sorát. Az Ipoly-parti város­tól majd ezer kilométerre lévő te­lepülést 350 éve még a lengyelek alapították Sztanyiszlav néven és mára a második legnagyobb uk­rán költő nevét felvett város csak­nem 400 ezer lakosával jelentős ipari és kulturális centruma Uk­rajnának. Ember Csaba, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola igazgatója, a dalegylet karnagya, a meghívást úgy kapta, hogy Lengyelországban zsűritag volt egy nemzetközi kórustalálkozón, ahol ösz- szeismerkedett az ivano-frankivszki énekkarral, amelyet meghívott a nem­zetközi muzsikustáborba Balassagyar­matra. Az ukrajnai kórus - amelyik nagy sikert aratott a palóc fővárosban - meghívta a dalegyletet az ő városukban szervezett kórusfesztiválra. Ez a rövid története a két énekkar és a két város közötti kapcsolat kezdeteinek, amely­nek Ember Csaba karnagy szerint van jövője!- A dalegylet ukrajnai útjának költsé­geit részben az énekkari tagok állták, részben az önkormányzati támogatás fedezte, amelyet kiegészített a Balaker Kft. is. Az egy dolog, hogy meghívtak bennünket Ukrajnába, de el kellett oda valahogy jutni, mert az ukrán utak elég rosszak, a másik pedig: ott tudtuk meg, hogy csupa hivatásos énekkart hívtak meg és meg kellett mutatnunk, hogy mi is tudunk énekelni - mesélte a karnagy az ukrajnai út történéseit. A jelentős lengyel múlttal rendelkező Ivano-Frankivszk város nagy fejlődés­nek indult az elmúlt időszakban és szép palotáinak sora felújítás alatt áll. Az épü­letek gyönyörűek, a sétálóutcának átala­kított régi városközpont kifejezetten lát­ványos, látszik, hogy ugyanígy fog ki­épülni a város többi része. Nyolc egyete­me van, köztük zeneművészeti egyetem, amelyhez szakközépiskola és három ze- n e i s k o 1 a, négy hivatá­sos szimfoni­kus zenekar és két hivatá­sos énekkar kapcsolódik. A dalegylet el- szállásolása jórészt egyá­gyas szobák­ban volt egy felújítás alatt álló szállodá­ban a város központjá­ban. A nem­zetközi kó­rusfesztivált az ukrán ál­lam, a megye és a város tá­mogatta és a védnöke Zinovíj Shu- tak városi el­nök volt. Petro Konev fesztiváligazgató 15 kórust hívott meg, köztük egy mace­dón, lett és a balassagyarmati énekkar szerepelt, alak Ukrajna nagy városainak hivatásos kórusai sorában léptek fel. Be­mutatkozott a 17 nemzetközi nagydíjat nyert kijevi kamarakórus, amely a Ma­gyar Állami Népi Együtteshez hasonlóan elsősorban folklórműsort mutatott be. Az ukrán hivatásos énekkarokban nemcsak az egyénileg jobban képzett hangokkal foglalkoznak, hanem hetente négyszer négyórás próbáik vannak. Az ukrán kultúra több világhírű muzsikust adott Európának, akikről szerte a világ­ban felsőfokon ír a sajtó, de ez egy ko­moly alapképzésre épül. Náluk nincs ugyan Kodály-féle énektagozat, ami ná­lunk van, de vannak énekes iskolák, ahol a gyerekek minden nap énekkari próbán vesznek részt. Van egy megbízható, fo­lyamatos rádiós program, amelyik foglal­kozik ezeknek az énekkaroknak a bemu­tatásával. - Egyszerűen nem lehet össze­hasonlítani a hanganyagot és a lehetősé­get - vélekedik Ember Csaba. Ezért is kü­lön öröm volt számára, hogy tetszett a dalegylet nyüvános főpróbája, amely be­mutatta, hogy egy magyar kórus miként készül a szereplésre. A dalegylet karna­gyát a legszeb­ben vezénylő karmesternek tartották és tet­szett a kontak­tusteremtése a közönséggel. Szakmai siker volt az énekkar szereplése és minden kórus­mű kottáját el­kérték, hogy megtanulják énekelni. Ezek között sok ma­gyar mű volt Kodály Zoltán­tól, Bárdos La­jostól, Udvardi Lászlótól és a régi hagyomá­nyos európai kóruszenéből. Az öt vallási felekezettel bí­ró városban nagy volt az érdeklődés a nemzetközi kórusfesztivál iránt és a fesztivál ideje alatt három napig telt ház­zal működött a gyönyörű 600 személyes hangversenyterem. A dalegylet előadá­sában elhangzott „Sevillai bolero” című számban nagy sikere volt a szólóéneke­seknek, Tyerescsenko Nagyezsdának és Párizs Juditnak. A legnagyobb ukrán költőnek tartott Sevcsenko születésének 188. évfordulója tiszteletére rendezett kórusfesztivál ideje alatt a balassagyar­mati kórus megkoszorúzta a költő szob­rát és ezt a helyi sajtó is megörökítette. Nagyon tanulságos volt a dalegylet számára ez a kórusfesztivál azért is, mert megismerhették az ottani hangkép­zést, hangzáskultúrát. Az ukrán kórusok nagyon nagy, erőteljes hangon és látvá­nyosan tudnak énekelni. Mivel hivatásos énekkarok, mindegyiküknek formater­vezett, egységes, kifejezetten szép ruhá­juk van. A látvány is, ahogy megjelen­tek, sokat jelentett és ez tanulság a sze­gényebb lehetőségű dalegylet számára. Jó lenne nekik is egy kifejezetten szép, magyaros ruhát is beszerezni, amiben egy ilyen nemzetközi fesztiválon is mél­tóan megjelenhetnek. - Megtiszteltetés, hogy részt vehettünk ezen az ukrajnai kórustalálkozón és az külön öröm, hogy sikerünk volt. Ezt jelzi az is, hogy annak ellenére, hogy nem vagyunk hivatásos énekkar, már meghívtak a következő, két év múlva rendezendő fesztiválra - közölte Ember Csaba. A dalegylet műsora elhangzott márci­us 29-én az ukrán nemzeti rádióban is. A tervek szerint a nemzetközi kapcsolatok hamarosan kiterjednek Erdélyre is, ahol egy koncertkörutat terveznek, amelyet a kórus új tagja, Molnár Zsigmond refor­mátus lelkipásztor már szervez. SZABÓ ENDRE A balassagyarmati dalegylet tagjai a legnagyobb ukrán költőnek tartott Sevcsenko szobránál ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom