Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám

2. OLDAL «3* SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2002. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Faragó Zoltán: T^R^PjÁrÓ Erdő alján vadvirág Az erdő a folyamatos tavaszi ébredés állapotá­ban van ezekben a napokban. A fák ég felé nyúj­tózkodó gallyaiba visszatérőben az élet, a rügyek mind nagyobbra duzzadnak, hogy aztán szépen, fokozatosan, de sokszor egyetlen nap alatt kibo- moljanak. A rekettyék messziről olyanok, mintha már ki is lombosodtak vol­na, de egyelőre csak a bar­kák duzzadtak hatalmasra, azok tévesztik meg a felü­letes szemlélőt. A gyertyá­nok azonban kibontották már az első leveleket, s nem csak a nagyobb fák sokkal több fényhez jutó koronájában, hanem az egészen kicsi csemetéken is. Kisarasznyiak a hajtá­sok a bodzabokrokon, a kecskerágón, zöldül a fa­gyai is... Fekete- és az énekesrigók füttyétől han­gos az erdőszél, alaphan­got ad alá a három gyakori cinegefaj sokszor együtt hallható éneke. A Mátrában, meg per­sze másfelé is, az erdő alja talán éppen ilyenkor a leg­színesebb. Lombfakadás előtt számtalan növényfaj bontja szirmait, mert kora tavasszal még elegendő fény jut el az avarig; később aztán az árnyéktűrők következnek. Milyen érdekes! Hasznos és Mátrakeresztes kö­zött martilapu sárgállik a hegyoldalban, közvetlenül az erdőszélen, a telepített fenyőfák és a közöttük ál­ló tölgyek alatt. Kopár, de vizenyős helyek növénye pedig, inkább árok- és patakpartokon, sóderbá­nyákban, hulladéklerakókon tenyészik. Itt, úgy lát­szik, elegendő nedvesség jut neki. A sárga virágfe­jek között, érdekes kontrasztként a pettyegetett tü­dőfű szó szerint kétszínű szirmai nyílnak: van kö­zöttük rózsaszínű és kék is. Valamivel feljebb, egy árnyékos helyen az odvas keltike lila virágai bújnak ki a földből: bizony, a többség már hervadóban van. Közöttük a galambvirág fehér szirmai nyílnak - az­az inkább már hervadoznak - meg persze itt is min­denfelé a tüdőfű szirmai színesednek. Néhol szinte egymást támogatják az egyre hosszabbra növő szá­rak, mert egyébként elhaj­lanak a virágok méhében kialakuló magvak súlya alatt. A vízmosás aljában te­nyérnyi széles csermely folydogál a kisebb-na- gyobb kövek és a tövüknél vaskos, támasztógyökeres égerfák között. Utóbbia­kat nem zavarja a viszony­lag nagy, úgy hatszáz mé­teres tengerszint feletti magasság, megélnek itt is, csak elegendő legyen a nedvesség. A vízmosás fe­lett zöldülő gyertyánok, ágaikon duzzadó, barna rügyek millióit tartogató bükkfák, egy vadcseresz­nye. Az avar itt is valósággal virít: a salátaboglárka zöld levélkéi nagy foltokban szőnyegeket alkotnak, s mintaként sárga virágok nyílnak rajtuk. El sem le­het képzelni szebb és puhább avartakarót! A vízmosás szélén rózsaszínű növények búj­nak elő a száraz tavalyi falevelek alól: a kónya vi­csorgó nevű korhadéklakó faj tenyészik itt. Nem ritka, de nem is tömeges; ahol azonban egy tő van, ott valószínűleg másik is akad... Különösebb ke­resgélés nélkül még kilencet találok az oldalban. Erdei pinty fakad dalra a fejem felett, azután vörösbegy csetteg izgatottan, amikor meglát. Alig- alig zöldül még az erdő, de, ami a madarak hang­erejét illeti, akár már ki is teljesedhetett volna a ta­vasz - egyedül a kakukkszó hiányzik belőle, ami most már csak egy-két hét kérdése! Nyílik a konya vicsorgó __________________ ■ K éslekedő havasi szürkebegyek Somoskő várában jártam a hét közepén. Az ódon, itt-ott csúnya vasbeton elemek beépí­tésével felújított, de több helyen újra leromlott, túlzás nélkül életveszélyes néhai erődítmény mindig kínál valami meglepe­tést. Saját, jellegzetes növényvi­lága van, ami persze a környék erdeihez, patakvölgyeihez ké­pest meglehetősen szegényes, de a középkori falak alatt, a szik­lák repedéseiben féltucatnyi páfrányfaj, bablevelű és borsos varjúháj, kövirózsa, bunkós hagyma terem, meg még ki tud­ja, hogy mi minden. Ezek egy része, legalábbis Magyarorszá­gon, védett. Gondolom azon­ban, hogy a határ szlovák olda­lára eső, hazai fogalmaink sze­rint a fokozottan védettnek meg­felelő kategóriába tartozó várhe­gyen és az alatta futó patak­völgyben sincs jelentős eltérés az oltalom alatt álló fajok kö­zött. Alig léptem át a tavaly meg­nyitott „határkapun”, s kezdtem el fürkészni a sziklák repedései­ben élő növényeket, két, veréb nagyságú, szürkés alapszíneze­tű madár röppent pár méternyi­vel odébb. Nem verebek voltak persze, hanem havasi szürkebe­gyek. Salgó várán is rendszere­sen felbukkannak telente; általá­ban decemberben és januárban figyelhetők meg, ritkábban no­vemberben és február-március­ban, elvétve pedig áprilisban is. Mivel a határtól legfeljebb öt-hat méternyire eső sziklákon keres­gélt a két madár, akár hazai elő­fordulásnak is tekinthető e meg­figyelés! Az állandóan árnyékos, észa­ki fekvésű sziklán nem volt hiá­bavaló a fényképezkedési kísér­let, mert a szürkebegyek a sta­tisztikai szárnyas átlaghoz ké­pest megfontolt mozgású, bizal­mas természetű madarak; az irántuk túlságosan is érdeklődő kétlábút látva azonban mégis­csak a lassú távolodás taktikáját választották, és egyre mesz- szebbre kerültek tőlem, végül a torony alatti sziklapárkányra ér­tek, ahol egymás után szem elől tévesztettem őket. Vonuló madarak, a magas hegységekben fészkelnek, csak télire költöznek az alacsonyab­ban fekvő területekre. Jó dara­big tehát nem látjuk őket vi­szont - mi tagadás, nem is hiá­nyoznak, hiszen addig még előt­tünk van a tavasz nagyobbik fe­le, az egész nyár, az ősz kelle­mesebb része... Vízállás: Ipoly-völgyi siralmas Alacsony az Ipoly vízszint­je, a korábbi évek nagy tava­szi áradásai elmaradtak idén. Ennek megfelelően nincs víz az árterületeken, a máskor vándormadarak tömegeinek pihenőhelyet adó kiöntések általában száraz lábbal végig- járhatók. E szomorú tény azt is maga után vonja, hogy az itt fészkelő fajok egy része más tájakon keres kedvezőbb élőhelyet, illetve a szárazabb területeket jobban elviselő fa­jok szaporodnak majd helyet­tük ezen a tájon. A természet azonban bármikor meglephet • bennünket, így azon sem kell csodálkozni, ha néhány nap alatt minden éppen az ellen- Szokatlanul alacsony az Ipoly vízállása Nógrádszakál alatt ___________________fotó,f.z. kezűjére fordul...__________ ■ V addisznók, szarvasbikák - Vadgazdálkodás a Börzsönytől a Medvesig Nógrád megye pozitív értelemben egyetlen téren múlja felül az Európai Unió mutatóit: szűkebb pátriánk erdősültsége ugyanis 37,1 százalékos. Ez a magyarországi átlagnak több mint a kétszerese! Örömteli tény ez, hiszen alapvetően az erdő szolgálja a biológiai sokszínűség megőrzését, gondos művelés mellett ezer célra felhasználható faanyagot ad, szerepe van az idegenforgalomban, s egyben a nagyvadgazdálkodás fő helyszíne is. Nógrád legnagyobb, ilyen jellegű gazdasági szervezete a balassagyar­mati székhelyű Ipoly Erdő Rt. A cég jelentékeny vadgazdálkodásáról az ágazat vezetőjével, Cuzsik Alfréddel beszélgettünk.- Cégünk erdőterülete 63 ezer hektár Nógrád és Pest megyében, kiterjed tehát a történelmi Hont vármegye maradvá­nyára és Nógrád hazai részére, a Bör­zsönytől a Medvesig - mondja Guzsik Alfréd. - Vadgazdálkodásunk előzmé­nyeiről annyit mindenképpen tudni kell, hogy a Magyarországon 1996 óta hatályos vadászati törvény földtulajdon­hoz kötötte a vadászterületek kialakítá­sát. Az Ipoly Erdő Rt. 45 ezer hektár ál­lami területen kapta meg a vadászati jo­got. Ebből is a legjelentősebb a Bör­zsöny-hegység központi része, ahol egyetlen négyzetméternyi külső tulaj­don sincs; az országban is legfeljebb négy-öt hasonló vadászterület akad. Ko­rábban az erdészet jogelődje csak két vadászterületen gazdálkodott, az egyik négyezer, a másik ötezer hektáros volt. Ehhez képest a 45 ezer hektár óriási elő­relépést jelentett. A cég tevékenységi körében a fa után a második helyen ma már a bérvadásztatás áll, a bevétel éven­te l50 millió forint körül alakul, és folya­matosan növekszik. Persze nem volt könnyű az ide veze­tő út. Meg kellett teremtenünk a vadász­tatás feltételeit, méghozzá úgy, hogy ne legyen veszteséges az ágazat. Feladata­ink közé tartozik, hogy a vadállomány nagysága összhangban legyen az élő­hely eltartóképességével, biológiai kár ne keletkezzen, a vadkár elviselhető maradjon. Kezdetben a rutintalanság némi gondot okozott. Tanulni tanultuk ugyan a vadgazdálkodást, de piaci kö­rülmények között nem gyakorolhattuk. A bérvadásztatás mellé persze rengeteg papírmunka párosul, az exportbizony­latok beszerzésétől a fegyverrel történő tevékenység engedélyeztetéséig. így az­tán sok új ismeretet is el kellett sajátíta­ni.- Néhány évtizede, 1945 előtt az er­dész és a vadász gyakorlatilag azonos foglalkozást jelölt.- Esetünkben a kettő újra egymásra talált, egy klasszikus visszatérésnek va­gyunk tanúi! Ami a szervezeti felépítést illeti, a kerületvezető erdészeket bíztuk meg a hivatásos vadászi teendők ellátá­sával. Előnyös, ha az adott földterület és a vadállomány kezelője ugyanaz. Ahol más műveli az erdőt és más a vadgazda, ott előfordulhat, hogy az erdészeti mun­kák megzavarják a szarvasbőgést, a vad elpusztíthatja az újulatot, meg persze más gondok is lehetnek. A jelenlegi helyzetben az erdészre marad a vadállo­mányról való gondoskodás, az őrzéstől a károk elhárításáig. Tény, hogy rész­vénytársaságunk ma már biztosan ala­pozhat ezen ágazatra. Ehhez persze ki kellett építem egy megbízható üzleti kört is. Tudomásul kell venni azt, hogy a vadászatért, mint szórakozásért fizető külföldiek száma véges. A vendégekért tehát harc folyik, s itt hátrányból indul­tunk, mert a Magyarországra érkezők nem ismerhették korábban cégünket.- Mi jellemzi a hazai bérvadászokat?- Egyre szélesebb az a réteg, amelyik piaci áron hajlandó fizetni a vadásza­tért, az éves tervünkben jelenleg is zöm­mel rájuk számítunk. A magyarok átla­gosan húsz százalékkal olcsóbban va­dászhatnak, mint a külföldieknek.- Ma egyre gyakrabban hallani, hogy csomagként értéke­sítik a vadászato­kat. Ez mit jelent?- A vadászatra jogosult darab­számra és terület­részre is megköthe­ti a szerződést a bérvadászokkal. A kísérőről azonban ilyenkor is gondos­kodni kell, azaz a bérvadász önállóan nem mehet ki a te­rületre, tehát nem rendelkezik azok­kal a jogokkal, ami­vel egy területes va­dásztársasági tag­sággal bíró Nim­ród. Egyébként a bérvadászok több­sége rá is szorul a segítségre, hiszen nem ismeri kellő­képpen a területet, nem szakmája a vadgazdálkodás, nem tudhatja ma­gától, melyik vad lőhető, melyik nem. A terepen a trófeát is el kell bírálni, amihez gyakorlat kell. Vannak, akik­nek az elejtett vad zsigerelése is gondot okozna, nem beszélve az esetleges utánkeresésről... Ezekhez hozzáértés és tapasztalat kell!- Nem csak a vadállomány, hanem a vadaskertek száma is gyarapodott az utóbbi években.- Az Ipoly Erdő Rt. hármat létesített, Vác mellett egy muflon- és egy vaddisz- nóskertet, Salgótarján közelében pedig egy másik vaddisznóskertet. Egyébként ez lehet a vaddisznóállomány kordá­ban tartásának egyik módja. Nem kön­nyű ugyanis ezzel a vadfajjal gazdál­kodni, a létszámban hatalmas különb­ségek lehetnek egyes évek között. Ta­valy például 800 pél­dányt fogtunk be, 90 százalékban malaco­kat. Ők kerültek aztán a vadaskertekbe, de egy részüket más erdőgaz­daságoknak adtuk el. Cégünk a természetes erdőfelújítást tűzte ki célul, azaz a vetőmag­ként szolgáló makkter­mést nem a disznóval akarjuk feletetni! A ma­ximálisan eltartható vadmennyiség megha­tározott, ezt a számot természetvédő, vadász és erdész szakemberek véleménye alapján álla­pították meg vadgaz­dálkodási körzetünk­ben. Visszatérve a va­daskertek kérdésére, ezek iránt is növeke­dett az igény. Magyar- országon az utóbbi években több mint száz ilyen létesült. Egy ilyen persze hosszú tá­vú beruházás, hiszen legalább három­négy év kell ahhoz, hogy először lehes­sen ott vadászni. Kérdés, hogy akkor lesz-e rá piaci igény? Az állategészség­ügy ugyancsak fontos, a betegségek nagy kockázatot jelentenek. A zsúfolt­ság miatt a vemhesülés rosszabb, akár­csak a súlygyarapodás. A zárt rendsze­rű vadtartás sokkal inkább állattenyész­tésnek tekinthető, mint vadgazdálko­dásnak. Gondoskodni kell az etetésről, az itatásról, az egészségügyi ellátásról, a szükséges átcsoportosításokról. Tény azonban, hogy egyre nagyobb teret nyernek a vadaskertek, mert gyors eredményt hoznak azoknak, akiknek nincs idejük a szabad természetben a vad után járni. Az persze már a kezelő felelőssége, hogy élményszerűvé tegye a vad elejtését.-A cég területén évente hány darab nagyvadat ejtenek el?- Éves terítékünk meghaladja a há­romezer darabot. Ami a trófeás nagyva­dat illeti, a gímszarvasbikák vadászata egyre jelentősebb lesz. Három évvel ez­előtt 48, két éve 56, tavaly pedig 74 bi­kát sikerült terítékre hozni a fő vadász­idényben, a bőgés alatt. Tavaly extrém vaddisznólétszám kialakulásának is ta­núi lehettünk. A 2000-2001-es enyhe tél és a bőséges makktermés rendkívüli szaporulatot eredményezett. A makk hatóanyagai ugyanis stimulálják a disz­nó szaporodásbiológiáját, s még a sül­dők is vemhesülhetnek. Valamennyi te­rületünkön több disznót kellett elejteni, mint amennyi a tervben szerepelt. Egyébként tavaly a legnagyobb vadkan­agyarak 25 centiméteresek voltak. Per­sze a földrajzi elhelyezkedés hatással van a vadállomány nagyságára. A mi­nőséget javítani kell, de ez csak sok­éves, átgondolt és tervszerű vadgazdál­kodással, a legjobb genetikai adottságú egyedek több évig szaporodásban való tartásával lehetséges. Az élőhelyek ked­vezőbbé tétele, a nyugalom biztosítása, a rendelkezésre álló energiamennyiség téli takarmányozással való növelése ugyancsak javít a helyzeten. A befekte­tett munka és az anyagiak megtérül­nek, de a biológia kiszámíthatatlan... Tavaly például a Börzsönyben elejtet­tek egy 9,5 kilogrammos trófeát viselő gímbikát, holott az itteni állomány álta­lában csak hat-nyolc kilós agancsot rak fel. Ugyancsak kisebbfajta csoda volt, hogy egy bérvadászunk zárt erdőben lőtt őzbakjának trófeája 580 grammot nyomott. Ezek a dolgok tehát nem lát­hatók előre, de éppen ez a szép a vadá­szatban! FARAGÓ ZOLTÁN NÓGRÁDI HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teijesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. Barkás agancsú őzbak portréja - az Ipoly Erdő Rt. területén a cserháti részeken gyakori ez a vad­faj ______________________FOTÓ: FARAGÓ Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom