Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-30 / 100. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap ÜNNEP 2002. ÁPRILIS 30., KEDD Munka és becsület „Itt van május elseje, / Ének­szó és tánc köszöntse /...”- böm­bölte egykor utcákon, tereken megannyi megafon, s a munka hadának lépései dobogtak fü­lünkben. Május elsején a para­doxonnak tűnő önkéntes-kény­szerű felvonulás és üres szónok­latok által fémjelzett munkaün­nepen virsli és sör dukált a dol­gozónak, délután pedig munka­társi körben tartott majális mu­latta az időt. Ma már messze nincsenek „kötelező gyakorla­tok”. Nincs szervezetten lelkes ünneplés, zászlós, lufis marato­ni menetelés, vidám felvonulás. Nem is ez hiányzik. Sokkal inkább a méltóságtel­kes megemlékezés az, ami hiá­nyolható. S ez még akkor is igaz, ha ma már talán csak a történelemtanárok tudják, mit is kellene ünnepelni május elsején. Nevezetesen, hogy arról a törté­nelmi tényről van szó, miszerint ezt a napöt 1889-ben Párizsban a II. Intemacionálé nyilvánította a munka és a szolidaritás ünne­pévé. A deklaráció az 1886. évi vérbe fojtott chicagói munkás­tüntetés áldozatainak állított emléket, akik a 8 órás munka­időért és egyéb jogaikért vonul­tak ki az utcára. Jó érzés és be­csületes dolog lenne ma is éltetni és ünnepelni a munkát és a szo­lidaritást, ha lenne mindkettő­ből bőven. De nincs... Talán ezért sem tudunk méltó módon emlékezni róluk. Meg azért sem, mert közelmúltbeli tapasztalata­ink túlzottan is óvatossá tettek bennünket. Bizonyára más len­ne a helyzet az ünnepeinkkel ál­talában is, ha tudnánk, hogy ...a munka nem lehet tör­vény, ha nem jog is egyszer­smind. (Victor Hugo) Értelmes munkásság anyagi jólétet, kölcsönös tiszteletet és becsülést hoz létre. (Veres Pálné) ...a munka áldásai az ember akarata ellenére is érvényesül­nek. (Thomas Mann) Aki törvénnyé teszi... hogy a gondolatot tettel, a tettet a gon­dolattal vizsgálja, nem téved­het, és ha mégis, hamar vissza­talál a helyes útra. (Goethe) Nem az a mester, aki sokat csinál, hanem az, aki jól csinálja (A. France) Sohase sajnáld az időt, amit arra fordítasz, hogy jól tedd, amit teszel. (J. Joubert) ...Minden kötelesség megha­tározott teljesítmények összes­sége. E részteljesítményeket tartsd számon; és zavartalanul, nem neheztelve a neheztelőkre, módszeresen végezd a magad' dolgát. (Marcus Auraelius) egy nagy magyar „vállalkozás” részesei vagyunk mindannyian, ha éreznénk, hogy közös az ügyünk, s hogy együttes, acélos akaratunk egy élhetőbb szebb vi­lágért munkál e kis hazában is. Pedig a magyar ember munká­hoz való viszonya - ellentétben ünnepeken tanúsított mentalitá­sával - nem változott, pláne nem romlott. A magyar munkavállaló külföldön is elismert, az átlagtól szakképzettebb, kreatívabb. Itt­hon is igaz mindez, ráadásul a szorgabm sem kifogásolható: a statisztikák szerint a magyar em­ber többet dolgozik mint a más országbeli. Tehát korántsem a szakértelemmel és a hozzáállás­sal van baj, sokkal inkább a munka megbecsülésével, a mun­kavállaló megbecsültségével. Mert hiába becsületes a dolgo­zó, ha munkáját - és ezzel őt magát - nem becsülik meg, nem értékelik megfelelően. Közgaz­dasági alaptétel, hogyha befekte­tek, akkor várom a megtérülést. Ez utóbbi nálunk messze nem arányos a befektetéssel, a végzett munka nem adekvát, nem egyenlő értékű a keresettel. Ezért vannak a magyar kereseti viszo­nyok békaszínvonalon az EU-s átlaghoz képest is, nem beszélve a fejlettebb országokról. Egy szó mint száz: A magyar ember megbecsüli a munkát, már csak őt kellene megbecsül­ni. Ezt várja ezen a május else­jén és nemcsak az ünnepnap­okon. Esélyegyenlőséget remél, és azt, hogy a munka és a becsü­let újra kézen fogva járó édestest­vérek legyenek. BARÁTHI OTTÓ Amit nem értesz, abba ne fogj, hanem tanuld meg előbb, mi a teendő, így lesz az élet szá­modra könnyű. (Püthagorasz) Ha nem akarod, hogy valaki akkor kapkodjon ide-oda, ami­kor cselekvésre kerül sor, azt még a cselekvés előtt gyakorla- toztasd. (Seneca) Kell valami aránynak lenni a tettek és a szándékok között, ha minden gyümölcsüket le akar­juk szedni... Több bennünk az erő, mint az akarat; gyakran csak önmagunk előtt mentege­tőzünk azzal, hogy valami lehe­tetlen. (La Rochefoucauld) , Senki sem élvezi a szórakozá­sokat igazán, ha előzőleg mun­kával nem érdemelte ki őket, ám kevesen végzik munkájukat jól, ha semmi egyebet nem csinál nak. (Chesterfield) Dolgozni csak pontosan, szé­pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. (József Attila) GYŰJTÖTTE: B. O. A Szügyben élő Varga Antal nyugdíjas mezőgazdasági szakember ma is úgy tartja, hogy sorsát mindig a földhöz való kötődése határozta meg. A parasztcsaládból származó keménykötésű fér­fi Cserhátsurányban szüle­tett 1936-ban és a gyermek­kor évei is oda kötik testvé­rével együtt. Emlékezete sze­rint nagyon szegények vol­tak, egyéves volt, amikor édesapja mind a két kezét el­vitte a cséplőgép és ez a sze­rencsétlenség meghatározta a család életét. A cserhátsurányi iskolában a háború idején Nagy Pál volt a ta­nító, aztán a ma is élő Leszák Pál is tanított ott és mindkettő­jükre szeretettel emlékezik Var­ga Antal. Még élénken élnek benne az ötvenes évek történé­sei, amikor 1952-től a balassa­gyarmati mezőgazdasági techni­kumban folytathatta tanulmá­nyait. Szép emlékek fűzik ehhez az iskolához, amely a jelenlegi levéltárban működött Tóth Ist­ván vezetése alatt és számos vi­déki fiatal szerezhetett ott tech­nikusi végzettséget. Érettségi után 1955-ben a Borsosberényi Állami Gazdaságban brigádve­zetőként kezdte, mivel látták, hogy a mezőgazdaság dolgaihoz értő parasztgyerek került hozzá­juk. A tereskei üzemegységben kapott feladatot 850 forint havi bérért, ami a brigádagronómu- soknak járt. A ma már ismeret­len K-25-ös kormos traktorral és húsz pár lóval művelték a földe­ket, amelyeken őszi búza, őszi árpa, kukorica, vöröshere, lu­cerna volt a fő vetemény. A foga- tos bére 1200 forint volt, de azt is differenciálva kellett adni. A gyalogmunkások 1 forint 75 fil­lér órabérért törtek rögöt és volt olyan, hogy 3 forint ötven fillé­rért kaszáltak kézzel.- Mégis ilyen körülmények között élüzemet csináltunk a borsosberényi gazdaságból - emlékezik csillogó szemmel. Pe­dig nem kérdezték, hogy járunk be a munkahelyre. Lóháton kel­lett kijárnom Doktorpusztára, abrakolni, mert ott volt 350 anyabirka, ott dolgozott a híres tereskei juhász, Pacek Pál. Az­tán jöttek az 1956-os forrdalom eseményei, amelyek Tereskén is megmozgatták a falut. Itt is volt felvonulás és lelkesedés és itt is voltak, akik másképp látták a dolgokat. - Kemény idők voltak azok, akkoriban nem úgy volt, mint most, hogy bele lehet szól­ni a közügyekbe - vélekedik Varga Antal. Már libapásztor korában ösz- szeismerkedett Benkó Ilonával és a gyermekkori szerelemből 1957-ben házasság lett. Két lá­nyuk született és mindegyik egy unokával ajándékozta meg a szülőket. A gyermekeit mindig alva látta, mert korán kellett jár­ni a gazdaságba és későn tért haza a munkából. A fiatal fele­Aktuális aforizmák Földhöz kötött élet ség belekötött abba, hogy heten­ként járt haza Tereskéről kerék­párral, esetleg kétkerekű kordé­val és így közelebb kérte magát áthelyezéssel a Magyarnándori Állami Gazdaságba 1960-ban. Akkor Glózik Pál volt a főagro- nómus és Sándor József volt az igazgató. Hozzáértéssel végzett munkáját elismerték felettesei. Első kitüntetéséit még Borsosberényben kapta, amikor élüzem lett a gazdaság. Az álla­mi gazdaság mohorai kerületé­ben ott kellett lenni reggel öt órakor. Akkor nem volt a rend­szer, hogy fizetik a buszbérletet és a gépjárműhasználatot, ha­nem ott kellett lenni reggel öt órára és este, ameddig éppen munka volt. Azokban az idők­ben alapozódott meg a későbbi híressé vált Magyarnándori Álla­mai Gazdaság és akkor folytak az ültetvénytelepítések is. Mohorán növénytermesztés és a növendéküsző-telep tarto­zott Varga Antal irányítása alá. Az ipari növények közül az őszi búza, cukorrépa, burgonya vol­tak a fő növények és a takarmá­nyok sorában a vöröshere mel­lett még bíborherét is termeltek szép eredményekkel. Akkoriban még a szovjet SZK kombájnok domináltak és megtörtént az is, hogy volt aki kitalálta, hogy az őszi búzát viaszérésben arassák le rendrevágóval és az esős nyárban hiába forgatták meg jó párszor a gabonát, meglátszott rajta a csapadék nyoma. Erről elmesél egy anekdotát, amelyet egy idősebb gazdától hallott, aki elmondta, hogy fiatalabb korá­ban sokat panaszkodott az idő­járásra, mire idősebb főnöke így szólt hozzá. - Nézze öcsém, én már negyven éve gazdálkodom és a negyven év alatt egyszer volt olyan időjárás, ami nekem tetszett volna. - Ez így van - ne­vet rám Varga Antal és azt mondja, nem szabad az időjá­rásra hivatkozást túlzásba vinni. Az állami gazdaságnak voltak olyan évei, hogy a mohorai ke­rületben is megtermett az ötven mázsa őszi búza hektáronként és a nyolcvan mázsa kukorica, májusi morzsoltban számítva, vagy repcéből a 28 mázsa a Supka és az Oszicsina nevű táb­lákon. A mohorai határ lapo­sabb területein megtermelték a 600 mázsa cukorrépát hektáron­ként és volt mikor százan egyel­ték a répát Szandáról, Herencsényből és a környékbeli falvakból jött munkások. Aztán jöttek az összevonás évei, amikor legelőször a Szügyi Államai Gaz­daságot csatolták a magyarnándorihoz, aztán következett Szécsény, Nógrád- kövesd és Borsos- berény. Ekkorra már fárasztó volt az állandó kerékpározás, buszo­zás Herencsényből és a család Szügyben épí­tett házat. A Magyarnándori Állami Gazdaság fény­korát Sándor József igazgató alatt élte, akit úgy jellemez Varga Antal, hogy csupaszív ember volt és mindene volt a munkája. 1969- től egy fiatal szakem­ber, Havas Ferenc lett' a gazdaság főagronómusa és irányításával többszörös él­üzem lehetett a magyarnándori gazdaság. Sajnálták az embe­rek, amikor kiemelték, hogy a megye mezőgazdasági irányítá­sában dolgozzon tovább. A sok embernek munkát adó Magyarnándori Állami Gazda­ság gyümölcseiből bőven jutott exportra és az állattenyésztés­ének is jó híre volt. ..- Tehenenként hatezer literes tehenészetünk volt és a növény- termesztés jó eredményei mel­lett a nyolcvanas évek végén már éreztük, hogy ennek nem jó vége lesz, mert ugyan pénz volt a gazdálkodáshoz de drágán ter­meltünk - magyarázza az akko­ri idők bizonyítványát. Nagy volt a ráfordítás és kicsi a ha­szon és ennek ára lett. A tulajdo­nosi érzést nem érezték az em­berek, a teljes foglalkoztatás so­rán az volt a vélemény, hogy majd lesz pénz valahonnan. Nem képzettség alapján történ­tek a vezetőváltások és ebből adódóan voltak konfliktusok. A rendszerváltás idején Var­ga Antal már a 600 férőhelyes szügyi tehenészeti telepet ve­zette és olyan szegények lettek, hogy nem volt abrakra pénz. A változások szele már érintette Varga Antal a határban Cseh Marcell igazgatót, aki a képzett fiatal szakemberek fog­lalkoztatása mellett arra is fi­gyelmet fordított, hogy a gazda­ság központját az állami segít­séggel újjáépített szügyi kas­télyba telepítse. Aztán a felszá­molás idején a gépesítési veze­tőből igazgatóvá kinevezett Szabó Mihály már együtt sod­ródhatott az eseményekkel, amelyek során privatizálták a Magyarnándori Állami Gazda­ságot. Az évtizedek során álla­mi pénzekből fölhalmozott ér tékek sorra kalapács alá kerül­tek és még a nógrádkövesdi kastélyba is egy olasz vállalko­zó telepedett, a szügyi kastély­ba pedig egy belga. A szügyi te­henészeti telepet a helyi téesz vásárolta meg, de mára talán az is túladott rajta. Varga Antal még szerencsésnek mondhatja magát, mert a változások idején nyugdíjas lett.- Örültem, hogy negyven évig egy helyen dolgozhattam és lelkiismeretesen, tisztesség­gel elvégeztem a munkámat, amelyet elismertek - mondja. Azt emlegeti, hogy a családja volt és maradt a hobbija és ez felesége korai, 1993-ban történt halála után sem változott. A háztájiban akadt munka bőven még a három hektárján is, ame­lyen búzát, kukoricát és burgo­nyát termel a család szükségle­teire. A házánál mindig nevel fehérhúsú sertést, aminek hú­sából jut a gyerekek családjá­hoz is. Mert a gyerekek száma azzal megnőtt, hogy 1998-ban újra megnősült, mivel nem bír­ta az egyedüllétet és az új asz- szonynak is felnőtt gyerekei vannak.- Én nem olyan ember va­gyok, aki beül a kocsmába este tízig, én kidolgozom magam ezen a három hektáron és a háztájiban és akkor nyugodtan vacsorázok, hogy minden rend- .ben van. Az új asszonnyal is megértésben élünk, tisztelet­ben tartjuk egymás gyermekeit, sokat segít az unokáim dolgai­ban és ez nekem megnyugvást ad - közli Varga Antal. A társadalmi változásokról szólva megjegyzi, hogy óriási változás van. Olyan szegény gyermekkora volt, hogy a vá- szongatyája volt a pizsamája és édesanyja nagykendője volt a nagykabátja. Mára a szorgal­mas munkával odajutott a csa­lád, hogy nincsenek anyagi gondjaik, békességben, szere- tetben élnek. Bár még sok baj akad az országban, de aki be­csületesen akar dolgozni, an­nak van lehetősége a kiegyen­súlyozott életre. Áz a véleménye Varga Antal­nak, hogy a mai időkben még erősebben, keményebben kell dolgozni és hatékony, minőségi munkát kell végezni, hogy bol­doguljon az ember és nem kell megijedni a fiataloknak a kihí­vásoktól. _____________________ SZABÓ ENDRE M it szerveznek a szakszervezetek május elsejére? Akár csak a korábbi évek­ben, a Magyar Szakszervezetek Országos , Szövetségébe (MSZOSZ-be) tömörült szak- szervezetek központi ünnepség keretében Salgótarjánban; a közkedvelt kirándulóhelyen, a Doíinkában adnak egymásnak találkozót. A program szerint az ideseregletteket délelőtt 10 órakor a Nógrád táncegyüttes és a Dűvő zenekar köszönti* műsorával. Az ünnepi megem­lékezést 11 órakor Puszta Béla országgyűlési képviselő, Salgó­tarján megyei jogú város pol­gármestere tartja. A műsorban fellép Beleznay Endre, a televí­zióból ismert humorista, bemu­tatkozik a Def-Jam amatőr táncegyüttes és rockfesztivált is tartanak helyi együttesek rész­vételével. A majálisok hagyo­mányainak megfelelően a csa­ládok gyermekeinek programo­kat szerveznek, megjelennek a vásári árusok és a vendéglátók is. Az MSZOSZ szakszervezeti tagságával együtt ünnepelnek a baloldali pártok - MSZP, Mun­káspárt, szociáldemokrata párt - tagjai, képviselői. A dolinkai találkozót az MSZOSZ a salgó­tarjáni önkormányzattal közö­sen rendezi. k k k A Szakszervezetek Együtt­működési Fórumához tartozó Nógrád Megyei Egészségügyi Szakszervezet programjában előmajális szerepelt. Ennek ke­retében szombaton kétnapos kiránduláson vettek részt a nyugdíjasok. Ennek során meg­tekintették Gyöngyös várost és nevezetességeit. Az egyik busz Balassagyarmatról, a másik Sal­gótarjánból indult. Május else­jén a Nógrád megyei Szent Láz­ár Kórház és a hozzá tartozó in­tézmények dolgozói találkoz­nak egymással Salgótarjánban, a kempingben. A szakszervezet virslivel, debrecenivel és üdítő­itallal kedveskedik a résztve­vőknek. Programjukban gyer­mekvetélkedők, hulahoppkari- kaverseny szerepel. A nyertese­ket a szakszervezeti bizottság külön díjazza. k k k Az ugyancsak a SZEF-hez tartozó Pedagógusok Szakszer­vezete Nógrád Megyei Bizottsá­ga április 27-én, szombaton ki­rándulást szervezett nyugdíjas tagjai részére. Pásztón Vincze Ferenc, a Tittel Pál Kollégium volt igazgatója ismertette Pász­tó történetét az érdeklődőkkel. Tolnay Béla, a kollégium jelen­legi igazgatója a kollégium éle­tét mutatta be, majd Hir János múzeumigazgató kalauzolásá­val megismerkedtek a Csohány- galériával, a múzeummal, az üveghutával, az oskolamester házával, a hatszögletű temp­lommal. Galyatetőn folytató­dott tovább a program és ott is fejeződött be. A szakszervezet az intézményekben dolgozókat arra kérte, hogy május elsején családjaikkal együtt valameny- nyi városunkban és települé­sünkön a rendezvényekhez kapcsolódva köszöntsék, ünne­peljék május elsejét. * * * Az Autonóm Szakszervezeti Szövetséghez tartozó Nógrád Megyei Közúti Közlekedési Szakszervezet (Nógrád Volán Rt.) a cég sajátosságainak meg­felelően kívánja köszönteni má­jus elsejét a pihenni, szórakoz­ni vágyókkal együtt. A találko­zóra Salgótarjánban az rt. sza­badidő- bázisán kerül sor. A gyermekeknek és felnőtteknek sportvetélkedőket rendeznek. Az egész napos szórakozáshoz nélkülözhetetlen zeneszámok­kal a cég dolgozói járulnak hoz­zá. ­A balassagyarmati üzletág­hoz tartozók május elsejét má­jus 4-én, a Nyírjesben ünnepük majd a náluk honos, hagyomá­nyos horgászversennyel egybe­kötve. A cég sajátosságaihoz igazodva az előbbi két rendez­vénnyel nem fejeződik be má­jus elseje köszöntése. Minden egység a számára megfelelő, különböző időpontokban tartja meg saját, közösségi rendezvé­nyét. k k k A Liga Szakszervezetekhez tartozó Nógrád Megyei Távköz­lési Dolgozók Szabad Szakszer­vezete 1995 óta nem május el­sején, hanem június második felében egész napos családi ju- niális keretében emlékezik má­jus elsejére. A találkozót össze­kötik bográcsgulyásfőzéssel, a gyermekeknek pedig szórakoz­tató műsort állítanak össze. Az elmúlt esztendőben a Medvesben rendezték találko­zójukat, tavalyelőtt a Tóstran­don, az idei helyről még érdek­lődésünk idején nem döntött a Hungarotel (volt KNC) szak- szervezeti bizottsága. V. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom