Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-20 / 92. szám
2002. ÁPRILIS 20., SZOMBAT A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1 Dixielandhíd a visegrádi négyek között Természetesen a helyszín - mármint Salgótarján - az időpont - azaz május első hét végéje - és a zene - dixieland, jazz - állandó eleme immár tizennyolcadik éve a nemzetközi dixielandfesztiválnak, a tartópillérekre azonban évről évre megújuló program kerül. - így van ez az idén is - mondta Tóth Csaba, a fesztivál igazgatója, aki a részletekről is tájékoztatta lapunkat.- Mindenekelőtt örömmel számolok be arról, hogy a fesztiválon fellépő huszonkét zenekar, illetve szólista közül éppen egy tucatnyira tehető az újak (kilenc zenekar és három szólista) száma. Ez azt jelenti, hogy a megszokott és nagyon szeretett arcok közül jó néhány ismét visszaköszön a salgótarjáni közönségre, de a többség először lép fel színpadjainkon. Ugyancsak új és nagyon fontos vonásként lehet elmondani, hogy a fesztivál horizontja kitágult és gyakorlatilag velünk egy időben- május elseje és ötödiké között- Csehországban (a világörökség részét képező Hradec Kralovében), Lengyelországban (a szlovák-lengyel határ környéki Szschavnicában, a Szalai István magyar arisztokrata által alapított fürdővárosban, turisztikai központban) és Szlovákiában (testvérvárosunkban, Besztercebányán) tartanak dixielandfesztivált nagyjában-egé- szében azonos szereplőgárdával. Elmondhatjuk, tehát hogy e műfaj összehozta a „visegrádi négyeket”, de úgy is fogalmazhatunk, hogy dixielandhíd született Közép-Európában. E turnéhelyzetben nyilván jobb eséllyel lehet megszólítani, felkérni e muzsika nemzetközi sztárjait, a közös felléptetés kapcsán árkartell is működhet és saját legjobbjaink is hozzájuthatnak újabb külföldi szereplésekhez.- Amint a programokból kitetszik, tovább él a fesztivál alapszerkezete (szabadtéri koncertek, gálaműsorok, jam ses- sionok, templomi hangversenyek) és számos hagyománya.- Természetesen ami bevált, azon nem szívesen változtatunk. Ilyen tradíció például, hogy mindig bemutatunk, felléptetünk egy-egy olyan csoportot, amelyik valamilyen módon kötődik Salgótarjánhoz illetve Nógrád megyéhez. Ebben az évben ilyen lesz a május 2-i, csütörtöki szabadtéri koncerten fellépő Prestige klarinétkvartett.- Lapunk április 13-i, szombati számában, mintegy előzetesként már megjelentettük a fesztivál programját. Ahhoz képest van valami változás?- Néhány apróbb változásról szólnom kell. Nézzük sorban ezeket: a május 3-i, szabadtéri koncerten - személyi okok miatt - nem lép fel a helyi Kölyök Dixieland Band. Ugyanezen a hangversenyen nem a Debrecen Dixieland Band lép fel (ők átkerültek szombatra), hanem a Bohém Ragtime Band. A péntek esti gálán Molnár Gyula szólistaként szerepel a losonci Traditional Dixieland Bandnél. A szombati gálán nem lép fel a Molnár Dixieland Band, viszont meglepetésként bemutatkozik a „Berki Tamás és barátai” formáció. Ekkor éjszaka az üvegcsarnokban rendezendő örömzenén nem a Hot Jazz Band lesz a házigazda, hanem az ugyancsak jól ismert Storyville Jazz Band. A május 5-i, vasárnapi templomi koncert szereplőgárdája az Unicum Laude helyett a Tomkins énekegyüttes lesz.- Olvastuk, tudjuk, hogy a hazai kiválóságok mellett• ismét Salgótarjánban köszönthetjük a műfaj olyan nagy alakját, mint Joe Murányi. Az újonnan fellépők közül kire, kikre hívja fel a figyelmet?- Csak példaként mondom, hogy a már említett losonci Traditional Dixieland Band szólistájaként mutatkozik be Szlovákia legjobb és legismertebb jazzénekese, Jana Kocianová, aki a popzene világában is több sikeres kirándulás tett már. Önálló lemezei mellett számos jazz- és popzenei kiadvány szólistája és közreműködője. A Lengyelországból érkező Jazz Band Ball Orchestra szólistájaként egy kitűnő amerikai énekesnő, Jean Shy lép fel. Ezúttal azonban bővebben a né- metországi Frankfurtból érkező Barrelhouse Jazz Bandről szóljunk, amelyik - a magyar Benkó Dixieland Bandhez hasonlóan, amelyikkel egy este, a pénteki gálán lépnek fel - Európa egyik legpatinásabb dixielandformációja. Igazi sztárcsapatot alkotnak. Az 1953-ban alapított és azóta is aktív Barrelhouse Jazz Band nagy nemzetközi hírnevet szerzett magának az európai zene színpadán. Az együttes a tradicionális jazz minden korszakából összeválogatott elemek speciális keverékét szólaltatja meg előadásaiban, mely elemek között megtalálható a korai húszas évek nagyzenekari big band stílusa, az 1930 tájékán divatos kis- zenekari small band irányzat, valamint a New Orleans reneszánsz. Minden zeneszámot úgy adnak elő, hogy az előadás lüktet és érzés van benne. A zenekar négy kontinens több mint ötven országában turnézott már és Európa ösz- szes jelentős jazzfesztiváljának színpadán fellépett. Néhány jelentősebb fesztiválhelyszín: Hága, Breda, Nizza, Párizs, San Sebastian, Ascona, Zürich, Lucerne, Krakkó, Cork, Birmingham, Koppenhága, Oslo, Berlin. New Orleansban 1968-ban a Barrelhouse Jazz Band érdemei elismeréseképpen az európai zenekarok között az egyik elsőként megkapta a tiszteletbeli New Orleans-1 polgári címet. Eddig összesen több mint 20 Barrelhouse- album készült, valamint számos lemez más zenekarok közreműködésével. Az együttes nagyon sok díjat nyert, ezek közül az egyik legértékesebb a „Német Phono Academy”, amelyet a legjobb „tradicionális jazz” lemez kap. Eubie Blake, a világhíres rag- time-zongorista és zeneszerző 1978-ban, Hágában hallotta az együttest és a következőképpen nyilatkozott róluk: „Amit írok, az mind a szívem mélyéről jön. Ez az egyik legjobb kiszenekar, amelyet eddig valaha is hallottam - pedig már 1902 óta hallgatom őket!" A zenekar tagjai: Reimer von Essen (klarinét, 1962 óta az együttes vezetője), Horst Schwearz (trombita, pózán, ének), Frank Selten (szaxofon, klarinét), Jan Luley (zongora), Hans-Georg Klauer (dob), Roman Klöcker (bendzsó, gitár), Cliff Soden (bőgő).- CSÉBÉ A „Palócföld” Pesten, a Műcsarnokban A „Palócföld” című Nógrád megyei irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat a költészet napjára különszámot jelentetett meg száz mai magyar verssel, Tandori Dezső esszéjével. A költészeti különszámot a múlt héten Salgótarjánban mutatták be először. Április 18-án, Budapesten a Műcsarnokban rendeztek bemutatót a különszámnak. Az est házigazdája dr. Praznovszky Mihály, a Palócföld főszerkesztője volt, közreműködött a lap két szerkesztője - Marschalkó Zsolt és Dukay Nagy Ádám - valamint Turczi István, mint vendégszerkesztő, továbbá Galkó Balázs színművész és a Dűvő népzenei együttes, amely műsorával nagy sikert aratott a fővárosban. Táncszínház: „Muskétások” „Kevés Dumas - sok tánc” A Tarjáni tavasz keretében „Muskétások” („Három testőr”) címmel mutatja be ma 19 órakor műsorát a József Attila Művelődési Központban az Experi Dance, Román Sándor tánctársulata, amely 2000 októberében alakult. Az együttes 2001 januárjában, a magyar kultúra napján már nagy sikert aratott itt az „Ezeregyév” című millenniumi produkcióval. Azóta a tánc világnapján, április 29-én, a társulat elnyerte a táncszakma díját, az Európa Magyar Táncdíjat! Mára az együttes - egy Magyarországon egyedülállóan felszerelt - az európai nívónak megfelelő, saját alkotóműhelyben készül a holnap kihívásaira. Román Sándor az Experi Dance alapító tagja és koreográfusa. Elsőként tűzte ki célul Magyarországon, hogy koreográfiáin keresztül a magyar néptánchagyományokat népszerűsítse. Kiváló színészi adottságai és rendkívüli egyéni karakterizáló képessége révén új stílust teremtett, amely markánsan meghatározza az általa koreografált darabokat, illetve az együttest. Modern, eklektikus táncelemekkel vegyítve „aktualizálja” az autentikus népi tánchagyományokat - így lehetőséget teremt a ma emberének, hogy azonosulni tudjon a tradicionális gyökerekkel. Alkotásai - köztük az „Ezeregy év”, illetve a „Muskétások” - a figyelemreméltó technikai kivitelezésen túl, magukon hordozzák a könynyed, ironikus humor jegyeit, ötvözve az esztétikai és szellemi mondanivalóval. A koreográfusi teendőkön túl Román Sándor szerepet vállal az együttes egyéb szervezési feladataiban, illetve táncpedagógusi feladatokat is ellát a Színház és Filmművészeti Egyetem színész tagozatán. Kiemelten fontosnak tartja a fiatal táncos, művésznemzedék oktatását, illetve újfajta kísérletező szemléletmód kialakítását, mely alapvetően a hagyományokban gyökerezik. A társulat mára elmondhatja magáról, hogy darabjai - a műfaji kategórián belül maradva - a legkeresettebb színpadi produkciók közé tartoznak. Filozófiájuk a következő: rohanó világunkban rengeteg csatornát felhasználva, megszólítják kedves vendégeiket és estéről estére elkérik azt, ami mára a legkevesebb: a szabad idejüket, s behívják a színházba. így a folyamat záróakkordja, maga a produkció semmi szín alatt nem lehet öncélú, csak hiteles! Ez érződik a színpadról, minden Experi Dance- előadáson, jó érzést kiváltva a közönségből. A nagyszabású szakmai, illetve technikai felkészültség mellett főleg ettől egyediek produkcióik. Az Experi Dance színpadi ötös fogata, mely estéről estére mindenkit rabul ejt, nem más, mint: a tánc, a koreográfia, a jelmez, a fény, a hang, illetve mindezek precízen összerendezett, míves kavalkádja az alkotó(k) által! Az otthon bársonyos melege, ízlés és alkotókedv elevensége sejteti a tartalmat a szép kiadvány borítóján. A közelképek viszont elárulják, hogy nevető színekkel, mindig játékosan másként, folt hátán folt simul, illeszkedik egymáshoz ebben a sajátos tankönyvben... Almát, nárciszt, diny- nye-, kalaptűpárnát, asztali-, falidíszt, illatzsákot, s még mi mindent formálva. Foltvarrás Folt hátán művészet „Kreatív otthon, Foltvarrás” címmel nemrégiben jelent meg a Nógrád községben élő Nyilas Kálmánné gazdagon illusztrált kötete, amely sokkal több színvonalas gyakorlati útmutatónál, elegáns kézi- munka-szakkönyvnél: vallomás arról, milyen körülmények adták a szerző kezébe a foltvarrás első kellékeit. S hogy a már elsajátított alkotó varrás a könyv megírására szóló felkéréssel ismét átsegítette őt élete nehéz szakaszán. - Az első, textilhulladékból összeállított darabot úgy készítettem el, hogy fo- gämam sem volt a foltvarrásról, de örömet okozott a sok csip-csup darabból egy puha, meleg takarót készíteni, ami a használhatóságán túl még egyedi mintázatot is adott - szól olvasóihoz a kötet bevezetőjében Nyilas Kálmánné. Vallomás arról is, hogy egy kiállítás darabjait látva rabul ejtette az élmény, ámulattal nézte a takarók, párnák, faliképek sokaságát. - Nem tudtam elképzelni, hogy ezek a csodák miként születnek, de elhatároztam, mindent megteszek annak érdekében, hogy elsajátíthassam ezt a technikai tudást. Foltvarrószenvedé- lyemmel lázba hoztam a környezetemben élőket. A gyerekekből, felnőttekből álló foltvarrókör a Fércelgetők nevet vette fel. Ez azért találó, mert nemcsak a textilt varrogatjuk, hanem a barátságokat is fércelgetjük folytatja vallomását, s boldog öltögetést, sikerélményt kívánva osztja meg ismeret anyagát mindazokkal, akik szívesen kipróbál ják magukat a foltmunkában. Először is a történeti leírással adja olvasói tudtára, hogy az eredetileg minden apró textildarab hasznosítására épülő varrásnak sok országban hagyománya van. A kézi- munkázók közül egyedül a foltvarróknak van világszervezete, Varrjuk össze a világot! jelszóval klubokba, egyesületekbe, körökbe tömörülnek. Nálunk is egyre népszerűbb, mert „összehozza az azonos érdeklődésű embereket,” teret ad az alkotókedvnek, „visszahozza a kézimunka becsületét és megbecsülését, a tapasztalatátadást, a minőségre, igényességre törekvést.” Foltvarrószótártól a legapróbb kellékek ismertetéséig, a színpompás kész darabok bemutatásáig, a szabályokig és a biztató, jó tanácsokig gazdag tár- házba pillant, a k i megnézi, átolvassa az egyes fejezeteket. Legtöbbet persze az kapja, aki a leírtak, bemutatottak segítségével nekilát otthona sajátkezű szépítéséhez. ______________________________________(MIHAUKJ.)
