Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

2. OLDAL Síi SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2002. ÁPRILIS 16., KEDD Aki nagyon megszerette Pásztói Tömpe Károly közel fél évszázada él Pásztón. Békés megyéből Okányból került ide, ám ha­mar megszerette ezt a várost. Hatvanhat éve­sen is tevékenyen részt vesz a közéletben, se­gíti a város focicsapatát, rendszeresen eljár a nyugdíjasklub rendezvényeire.- Békés megyében, Okány községben születtem, közel a román határhoz, ott jártam ki az elemi isko­lát - mondja Tömpe Károly. - Gyerekfejjel Budapest­re kellett járnom dolgozni, ugyanis abban az időben nagyon fiatalon kellett munkát vállalni. A kerámia- és téglagyárban helyezkedtem el, mint csillés. Akkoriban együtt dolgoztunk a később híressé vált színész, humoristá­val Hofi Gézával. Kéthetente jártunk ha­za, ugyanis csak így kaptunk kedvezmé­nyes vonatjegyet. Tehervagonokban utaztunk, igaz télen volt benne szenes kályha, amivel fűtöttek. Fiatal fejjel szo­morúan kellett tapasztalnom, hogy az ország egyik legjobb búzatermelő me­gyéjébe, Békésbe Budapestről kellett ke­nyeret hazavinni.- Hogyan került Nógrád megyébe, Pásztóra?- Szüleim 1953-ban költöztek ide, és beléptek az akkori Szabadság Termelőszövetkezet­be. Én is utánuk jöttem és a későbbiekben több éven át a téeszben dolgoztam. Idekerülésemet követően fiatalon nagyon megszerettem ezt a települést, a to­vábbi iskoláimat is itt végeztem el. Utána jó ered­ménnyel Budapesten állategészségügyi felcser szak­mai végzettséget szereztem. Ezt a szakmát azonban nem gyakoroltam, ugyanis más pályát választottam. 1957. április 19-én bevonultam katonai szolgálatra a határőrség kötelékébe. Nagykanizsán, a jugoszláv szakaszon elég veszélyes körülmények között har­minchat hónapot és kilenc napot töltöttem le. Alhad­nagyként szereltem le. Nagyon marasztaltak az otta­Tömpe Károly ni parancsnokaim, ám a katonai pálya már nem volt vonzó számomra.- A leszerelést követően hogy alakult az élete?- Még a katonaidő alatt megnősültem. Hazatér­tem, tovább dolgoztam a helyi termelőszövetkezet­ben, majd az Agroproduktnál és annak jogelőd üze­ménél vállaltam munkát. Itt huszonhárom évet dol­goztam és 1994-ben mentem nyugdíjba. Úgy érzem, hogy ezen a munkahelyen megbecsültek, hiszen a nyugdíjba menetel után, mint vizsgázott biztonsági őrt tovább alkalmaztak és a mai napig is nagyon jó a kapcsolatom a kft. vezetőivel.- Hogy alakult a magánélete?- Amint már említettem 1958-ban megnősültem, született két fiunk és mindketten felnőttek, családot alapítot­tak, sőt az egyik már nagyapa lett nem­régiben. Negyvenegy évi boldog házas­ságot követően sajnos feleségem meg­halt hatvanegy évesen. Az élet azonban megy tovább, jelenleg van egy élettár­sam. Legnagyobb büszkeségem a nem­régen született dédunokám. A gyereke­immel folyamatos kapcsolatban va­gyok, segítjük egymást.- Mit csinál szabad idejében?- Elfoglalom magam, mindig van tennivaló. Van kertem, szőlőm. A termésből jó bor és pálinka is készül, amelyet baráti társaságban fo­gyasztunk el. Nagyon szeretem a futballt, rendsze­resen kijárok a Pásztó labdarúgócsapatának mér­kőzéseire. Anyagilag a lehetőségekhez mérten se­gítem a csapatot. A másik elfoglaltságom az Őszi­rózsa nyugdíjasklub rendezvényein való részvétel. Minden összejövetelre elmegyek, a hétfőnkénti klubesteken jókat beszélgetünk, viccelődünk, mert hát a humor is hozzátartozik a dologhoz. Ugyancsak minden kiránduláson, színházlátogatá­son ott vagyok. Az egészségem mindezeket meg­engedi ___________________________KEREKES LAJOS (E SLA FELV) A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Természetbarátok figyelmébe A szülői háztól az elnöki székig A sajtóból szerzett értesülés szerint az Országos Igazságszol­gáltatási Tanács, melynek tagjai között megtalálható többek között dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Dávid Ibolya, a hivatalban lévő kormány igazságügy-minisztere dön­tésének eredményeként dr. Halász Zsoltot, a Nógrád Megyei Bí­róság elnöki székében 2008. február hó végéig megerősítette. Csaknem hatvan éve, hogy fi­gyelemmel kísérem az erdők éle­tét - és persze a fakitermelők munkáját is. Amióta „divatba” jöttek a motoros fűrészek, rendkí­vüli mértékben felgyorsulhatott az erdőirtás! Mindez rendjén is lenne, mert az erdőgazda azért van, hogy fát termeljen, a kivágot­tak helyébe újakat telepítsen. Közben azonban jobban odafi­gyelhetnének az élővilágra! Pon­tosan nem tudom, mikor kezdték el az úgynevezett „egészségügyi” fakitermeléseket, de emiatt óriási erdőterületek válnak jóformán la- kaüanokká. Eltűnnek a harká­lyok és egyéb odúlakó madarak, emlősök. Az erdő életének szer­ves részét képezi ugyanis a de­rékban törött, kiszáradt, vagy a napfény hiánya miatt szárazzá vált fák is. Az üyen kiszáradt fák­ba készítik odúikat a harkályfé­lék, de az ezek kérge alatt megla­puló szú- és más rovarfajok, illet­ve ezek lárvái képezik a táplálé­kukat is, főleg a téli időszakban. A harkályfélék elhagyott odúiban költenek a bagoly-, a cinege-, a légykapó- és a fakúszfajok, a csuszka, a seregély. Az emlősök közül a mogyorós, az erdei és a nagy pele, a mókus, valamint több denevérfaj otthonául szol­gálnak a száraz fák odúi. Az em­lített három pelefaj ezekben alussza téli álmát is. A bükkösök­ben lévő száraz fákra azt sem le­het mondani, hogy azok „megfer­tőzik” az egészséges fákat, mivel ezek általában nem a farontó gombák miatt pusztulnak el. A száraz és letörött fákra tehát min­denképpen szükség van! Talán nem ártana, ha az iskolákban is tantárgyként szerepelne a sokak által talán nem is ismert termé­szetvédelem! Vajon tudják-e azok, akik a fá­kat kivágják, hogy az általuk hon­talanná tett, fokozottan védett fe­hérhátú fakopáncs eszmei értéke 100 ezer forint, a kékgalamb 50, a búbos banka 50, a kis légykapó 50, a középfakopáncs 50, a szürke küllő 50, a kuvik 100 ezer, de a szalakóta már 250 ezer forintot ér. Ez utóbbi érvényes néhány denevérfajra is! A10-20 ezer forintot érő ma­darakat, emlősöket nem is em­lítem. Bizonyos vagyok abban, hogy ha összevernénk a bükkö­sökben kitermelt fáért befolyó összeget az ott elpusztult, illet­ve elűzött madarak, kisemlő- sök, sőt, védett rovarok eszmei értékeivel, kiderülne, hogy ez utóbbiak értéke jóval megha­ladná a kivágott fákét! Hazánk területén egyre so­kasodnak a vízimadarak szá­mára létrehozott természetvé­delmi területek, ahol szigorúan korlátozzák, sőt tiltják egyes fa­jok vadászatát, háborgatását. Ezzel szemben az erdei fajok köl­tő- és élőhelyeit máig is kitermel­hetik, úgy is mondhatnám, hogy tönkretehetik! Érdekes módon, itt a Medves és a Karancs vidékén létesített táj­védelmi körzetben ugyanúgy folynak a fakitermelések, más ter­mészetkárosító tevékenységek, mint a nem védett területeken. Mind madarász, javasolnám az il­letékes természetvédelmi ható­ságnak, hogy legalább a tájvédel­mi körzetekben élő, ritkább fajok élőhelyeit részesítsék fokozott vé­delemben, illetve az üyen helye­ken ne engedélyezzék a zavaró emberi beavatkozást! A még meglévő idős bükkö­sök nagyon is megérdemelnék a fokozott védelmet, márcsak azért is, mert ezekből az erdőkből emelkedik ki a Salgó, a Szüváskő, a bámai Nagy- és Kis-kő is. A Medves keleti oldalán lévő Gortva-völgy szintén nagyobb fi­gyelmet érdemelne, annak elle­nére, hogy jelenleg is fokozottan védett terület. Tudom, hogy az ilyen irányú rendelkezések nagyobb anyagia­kat igényelnek, de megérné, mert az értékes területek megmarad­nának az utókor számára. Abban is biztos vagyok, hogy az unoká­ink nagyon is hálásak lennének ezért! Az odúlakó madarak nem tudnak panaszkodni, sem tilta­kozni az élőhelyeik elvesztése miatt, ezért az embernek kell ész- revennie, mi történik. Szerintem az áüatvilágnakis joga van hábo­rítatlanul élni: próbáljunk megér­téssel lenni irántuk, ne pusztít­suk el azokat a területeket, ahol élni és szaporodni tudnak! ____________________________VARGA FERENC a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagja- Kérem, ismertesse meg az ol­vasót a „gyökerekkel”!- 1948. július 20-án Balassa­gyarmaton születtem. Édesapám, dr. Halász Tibor, bírósági tanácsel­nök hetvenéves koráig aktív dolgo­zó volt. Édesanyám, Lehoczky Klá­ra a háztartást vezette. Testvérem, Bablenáné dr. Halász Csilla váro­sunk két közjegyzőjének egyike. Szeretettel gondolok a gyerekkori otthonra. Lakóházunk az akkori város szélének számított, így kilép­ve a kapun máris ott volt a rét. A Szarvas fiú, a Sas lányok, Molnár János, a Koncsek fiúk... Hasonló korú társaink felejtheteüen játszó­társak!- Valamennyiünk meghatározó emléke a gondtalan gyermekkor, de egyszer elmúRk...- Mai napig emlékszem a kije­lölt focipályára, a kis tóra, a Kálvá­ria-domb kínálta búvóhelyekre, ám jött a váltás, az iskola. Szá­momra keflemes évek következ­tek, mivel a helyi tanítóképző gya­korlóiskolájába kerültem. A felejt­hetetlen, mindig mosolygó KoUárovits Lászlóné vezetett kézen fogva a tudás birodalmába. Való­színűleg egész életem meghatáro­zója lett Margü néni, majd Gelléné Tériké néni, később pedig Mantuánó Janka és Molnár Gizi néni szeretete, no meg a sok gya­korló tanítást végző, lelkes, „kis ta­nító néni” és „tanító bácsi” igyeke­zete. A felső tagozat éveiben a Baj­csy úti iskolába, a Sándor Ferencné vezette osztályba jártam. Ezután felejtheteüen, a Balassi Bá­lint Gimnáziumban töltött évek következtek. A magyar-latin fakul­tációs osztályban dr. Szabó Károlyné tanárnő, majd Cseh Béla és Nagy Imre tanár urak osztályfő­nökként egyengették az utunkat. Remek gárda jött össze: Ujcsek Zsófi, Suba Kati, Specziár Ildi, Plachy Pista, Schuchmann Zsuzsa, Szerémi Jóska... Igazi közösséggé kovácsolódtunk a négy év alatt.- Előbb-utóbb pályát kellett vá­lasztani...- Nem volt könnyű, hiszen előt­tem állt édesapám példája és fog­lalkozása, ameüyel szemben ott állt a történelem és a földrajz irán­ti szeretetem, ami azt sugallta, hogy a tanári pályát válasszam. Hosszas mérlegelés után végül az igazság kiderítésének, a bűnösök felderítésének és megbüntetésé­nek gondolata győzedelmeskedett: a szegedi tudományegyetem jogi karára kértem és nyertem felvételt.- Könnyen ment az önállósulás?- Kezdetben nehéz volt. Véget ért a szülői kényeztetés, babusga- tás. Lassan aztán sikerült az új kö­rülményekhez való alkalmazko­dás. Megyei ösztöndíjasként, a szüleim iránti szeretetem, no és az önbecsülésem nyomán tanultam. A „napfény városa”, Szeged így fé­lig gyerek, félig felnőtt életem leg­szebb időszakát jelentette szá­momra. Úgy éreztem, hogy a sze­gedi évek alatt alakult ki a mai egyéniségem.- 1972-ben, az utolsó egyetemi vizsgák letétele után munkába állt.- Friss diplomásként a Balassa­gyarmati Városi Bíróságra kerül­tem, mint fogalmazó. Közben Szécsényben közjegyzői teendő­ket is elláttam. Be kell vallanom, nem éreztem jól magamat. Szemé­lyi ellentétek okán ki is léptem a bí­róság kötelékéből. Az akkori me­gyei elnök konzervatív nézeteket vallott. Elképzeléseivel szemben álltak az én akkori, fiatalos külső­ségeim. Szakáüt, viszonylag hosz- szú hajat viseltem, a nyakkendő nem tartozott munkahelyi öltöze­temhez. Váltottam hát. A kórház jogtanácsosa és munkaügyi osz­tályvezetője lettem. Két év eltelté­vel, 1976-tól a Magyar Kábelművek helyi gyáregységéhez pártoltam át, jogtanácsosi minőségben. Két utóbbi munkahelyem igazán nem elégített ki, távol állt mindkettő az egyéniségemtől.- A bírósági munka hiányzott az életéből?- Régi dédelgetett álmom való­sult meg akkor, amikor 1979 szep­temberében a városi bíróság bün­tetőbírója lettem. Dr. Reményi Je­nő, a megyei bíróság új elnöke hí­vására, dr. Márton János beosztott­jaként. Munkám elismeréseként 1985-ben felkerültem a megyei bí­róságra. Itt 1988-ban tanácselnök, majd 1989-ben Kisváriné dr. Glózik Anna megyei elnök mellett bünte­tő elnökhelyettesi beosztásba ke­rültem.- Elérkeztünk a rendszerváltás időszakához.- A reformok első lépéseként a húsz megyei bírósá­gi elnök lemondott, felettesem is ezt tet­te. Bár nem töreked­tem az elnöki pozí­cióba, mégis átme­neti időre, négy hó­napra megbízást kaptam e tisztség el­látására. Az akkori igazságügy-minisz­ter, dr. Balsai István pályázatot írt ki a megyei elnöki tiszt­ségekre. Úgy dön­töttem megpályázom. A győztesről a megye összes bírája titkos szava­zással döntött. Nagy örömömre a három pályázó közül 84 százalé­kos többséggel rám esett a válasz­tásuk. Döntésüket a miniszter úr elfogadta, így 1992. március 1-jétől öt évre a Nógrád Megyei Bíróság elnökévé neveztek ki. Mandátumom leteltekor, 1997 márciusában dr. Vastagh Pál mi­niszterségének idején, egyedüli je­löltként pályáztam az újabb öt év­re. Pályázatomat a 40 tagú bírói testület 39 tagja támogatta. így a felső vezetés is ötévi időre meg­hosszabbította a kinevezésemet. Kinevezésem lejártakor, 2001. végén az új kinevezések ügyében egy új testület, az Országos Igaz­ságszolgáltatási Tanács volt hiva­tott dönteni a pályázók, így az én sorsomról is. A megyei összbírói értekezlet titkos szavazásán egye­düli pályázóként 46-an támogat­tak, négyen nem. Az Országos Igazságszolgáltatá­si Tanács testületé egyhangú, tit­kos döntésének értelmében kine­vezésemet 2008 február végéig meghosszabbították.- Beszéljen munkájáról, élmé­nyéről, a pálya szépségeiről!- Pályám kezdetén nagy volt a bíróhiány. Ennek alapvető oka a kicsi anyagi és erkölcsi megbecsü­lés volt. A rendszerváltás után alapvető változások történtek. Meghatározó volt, hogy a bíróság függetlenné vált a végrehajtó hata­lomtól. Jól képzett, kellő számú bí­ró állt rendelkezésre. Munkájuk nyomán gyorsult az ügyintézés. Megyénkben az igazságszolgálta­tás tárgyi feltételei javultak. Balas­sagyarmaton, Pásztón és a Salgó­tarjáni Munkaügyi Bíróságon ideá­lis a kar elhelyezése, mindössze a Salgótarjánban lévő városi bíróság épülete szorul felújításra. — Szép a munkánk, hiszen önálló­ak, függetlenek vagyunk, a törvé­nyek betartása és lelkiismeretünk, az igazságszeretet és keresése mo­tiválják döntéseinket. Számos, szép élményem kö­zül kiemelkedő helyen szerepel­nek a fiatalkorúakkal kapcsolatos ügyek. Tudom, hogy döntésükkel egy-egy fiatalember életét hatá­rozzuk meg. Ki kell-e emelni őt a családból? Javítóintézetbe kell-e utalni? Milyen döntéssel előzhet­jük meg a bűnözővé, alkohol- és kábítószer-élvezővé válást? Szám­talan, az egyén sorsát meghatáro­zó, nagy körültekintést igénylő döntés vár a bíróra. Nagy port vert fel, hosszú ideig az érdeklődés középpontjában állt a nyírjesi gyilkosság ügye. Számta­lan tényezőt kellett figyelembe venni, mérlegelni, majd ítéletet hozni és hirdetni. Úgy érzem, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján igazságos ítélet született, amit a Legfelsőbb Bíróság helyben­hagyott.- Kérem, ismertesse meg az ol­vasót a családjával...- Feleségem Horváth Emma a Balassagyarmati Szent Imre Ke­resztény Általános Iskola és Gim­názium igazgatóhelyettese. Eme­se lányom, a Pázmány Péter Tu­dományegyetem magyar-angol- spanyol szakos hallgatója. Beáta lányom Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jog­tudományi Karán ta­nul.- Köztudomású a sport iránti elkötele­zettsége...- így van. Kedvenc sportom a labdarúgás volt. Szerepeltem az is­kolai, egyetemi csapat­ban, majd a Balassa­gyarmati Volánban, hét éven át. Levezetésként Herencsény csapatá­ban játszottam. Szá­mos kiváló sportbará­tot szereztem, boksa Jani, Kiss La­ci, Pál Mard, Gál Pista, Tóth Lad, Szántó Csaba és társaik neve a szép és izgalmas mérkőzésekre emlé­keztetnek. Másik, mondhatni örök és igazi „szerelmem” a tenisz. Há­lával gondolok Horváth Árpád és Sas Dezső bácsira, ők ismertették és szerettették meg velem e gyö­nyörű sportágat a régi, Palóc-liget­ben lévő pályán. Később, 1972-ben felavattuk a magunk készítette el­ső, majd további három pályánkat. Be is nevezett csapatunk az OB III. küzdelmeibe. Eredményeimre büszke vagyok: ötszörös felnőtt megyei bajnok, valamint az orszá­gos lista 107. helyezettje voltam. Fontosnak tartom a lábteniszt. A '70-es évek közepén hobbi szin­ten kezdtük a játékot. Gaál Endre, Kiss Laci, Ibrányi Feri és jómagam alkottuk az úttörők csoportját. Gyönyörű játék, időhiány miatt sajnos mára a tenisz mögé szorult.- Munka, család, sport, a har­monikus életmód következő recept­je. Jut-e idő a kultúrára?- Kell jutnia... Szívesen nézem Wajda, Csuhraj, Makk Károly filmjeit. A „Szerelem” az egyik kedvenc filmem. Szívesen hallga­tok zenét. Mintegy 70 kazettám van, valamennyin kedvenc zene­számaim szerepelnek. A Cugat együttes, a Seehers, vagy Kovács Erzsi felvételei mindig megnyug­tatnak, feltöltenek, szórakoztat­nak. No, és a gyerekkori szerelem: a vers. Annak idején szívesen sza­valtam. Apollinaire, Ady verseit so- kadszorra is szívesen olvasom. Legközelebb Jeszenyin sorai áll­nak hozzám: „Bokraim közt már az ősz barangol, / Kóró lett a fé­nyes laboda, / Zizegő szép zabké­ve hajadról, / Nem álmodom töb­bé már soha...”- Nincsenek világmegváltó ter­vei. Munkáját legjobb tudása sze­rint kívánja végezni. Társadalmi békét, javuló biztonságot szeretne. Mi egyebet fűzhetnénk még hozzál Úgy legyen! KALOCSAY FRIGYES Fekete harkály, a bükkösök ritka fészkelője OLVASÓNK RAJZA Halász Zsolt ■ » t/4 yx i Jp|s, ttjt\ y * Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztö-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség If 1/ A 11 |-| I If I \ V és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. i t v/ VJ IViii/ megyei Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt.------------------------------------.?.:?!■?!:---------------------------------------- (tel.: 32/463-439, 30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítöknél é s átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. ^ ,)6ága * * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j ' 9 »V* az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készüli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom