Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-12 / 85. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala ; „Nekem mindig örömet okoz az éneklés” Tavaszodik újra Édesanyjától örökölt csodálatos énekhangjával meghódította fél Magyarországot a Pásztón élő Benczéné Címer Ella. A hatvan­hetedik életévében járó asszonynak szomorúan indult az élete...- Felsőtoldon születtem, 1935-ben. Sajnos édesanyám születésemet követően két hét­re gyermekágyi lázban meghalt. Anyai nagyszüleim neveltek to­vább - emlékezik vissza Benczéné Címer Ella. - A nyolc általánost követően nagyapám­mal a helyi termelőszövetkezet­ben dolgoztam. Sorsom a továb­biakban sem volt rózsás, tizen­hat évesen férjhez mentem, de a férjem sajnos többet ivott, mint evett. Ebből a házasságból egy fiú és egy lány született. Nyolc év után elváltam, aztán Jobbá­gyiba újra férjhez mentem, de ez a házasságom sem sikerült, mert az ital ott is mindent elron­tott. A huszonöt évi házasság­ból született egy újabb fiúgye­rek. A lányommal és a kisebbik fiammal nagyon jó a kapcsola­tunk, rendszeresen ellátogatnak hozzánk az unokákkal. A válást követően találkoztam a jelenle­gi párommal, aki egy áldott jó ember, jobbat el sem tudnék képzelni.- Hogyan kezdődött?- Édesanyámtól örököltem a szép énekhangot, ahogy mond­ják. Őt Felsőtoldon dalos pacsir­taként emlegették. Engem senki Benczéné Címer Ella sem tanított énekelni, jó hallá­som alapján szinte minden dalt el tudok énekelni. Tagja vagyok a pásztói Rozmaring népdalkör­nek, néhány éve a templomi kó­rusban énekeltem, ma is rend­szeresen eljárok a misékre. A népdalkörben én vagyok a szó­lóénekes. Nagyon sok helyen felléptünk Nógrád megyében, Salgótarjánban, Szécsényben, Budapesten, meg Egerben is, ahol Vas Lajos, a híres népzene- kutató emlékére kiadott arany oklevelet is megkaptam. Két na­gyon szép fellépőruhánk van, ami tovább színesíti a fellépé­sünket.- Mit énekel szívesen?- Mindenhol magyar nóták­kal lépek fel, általában zenei kí­séret nélkül. Egy alkalommal Salgótarjánban egy cigányzene- kar kíséretében énekeltem. A fellépések alkalmával először van egy kis lámpaláz,'de gyor­san feloldódok, és sorba jönnek a dalok, amit elénekelek. Nem dicsekvésként mondom, eddig minden fellépésem alkalmával nagy sikerem volt. Cserkeszőlőn például egy órán át kellett énekelnem, mert nem akartak leengedni a színpadról. Tiszafüreden pedig az előadá­sunk után a következő fellépő nem érkezett meg időben és ad­dig én szórakoztattam a közön­séget.- Van-e kedvenc nótája?- Van, miden fellépésünkön el kell énekelnem azt a dalt amely így hangzik „Nem szület­tél te sem, mint én márványkö­ves palotába”. Ez az egyik, de sorolhatnám tovább a kedven­ceket. A férjemnek otthon gyak­ran szoktam énekelni az „Ez a tangó egy vallomás” című dalt, ez a kedvence.- Van-e kellemes emléke az éneklés kapcsán?- Egy pásztói fellépésünk után, ami nagyon nagy sikerű volt, dr. Tavi Lujza, Pásztó dísz­polgára, a neves zenekutató megkérdezte a népdalkor veze­tőjétől, ki ez az asszony, aki ilyen gyönyörűen énekel. Szá­momra ez egy nagy elismerés volt.-A jövőben mik a terveik?- Nagyon sok helyre hívták meg a népdalkörünket. Aba- sáron a katonadalok fesztiválján lépünk fel.- Úgy tudom, hogy az Ősziró­zsa nyugdíjasklubban is cselek­vőén tevékenykedik.- Sokáig én voltam a helyettes vezető, de most is minden szer­vezésben részt veszek. Összetar­tó társaság alakult ki a klubban, rendszeres, tartalmas programo­kat szervezünk.- A fellépések, a klub mellett a házimunkára is jut idő?- A lakásban és a ház körül mindig rend van, erre nagyon ügyelek. A Muzslán van hétvégi házunk, szőlőnk, ott is van do­log, amit mindig elvégzünk. Se­gítünk a gyerekeknek is a kerti munkában.- Meddig tart még az éneklési kedv?- Addig, amíg egészséggel, erővel és hanggal bírom. Nekem mindig örömet okoz az éneklés! KEREKES LAJOS T jjbb zökkenő után megjött végül is a tavasz. A ház bel­sejében megszűnik a tom­pa, lágy nyugalom. Az ember a ter­mészettel együtt új életre ébred. Már többet vagyunk a szabadban és többet is mozgunk. Kiütem a ve­randára és elnéztem a felhőket. Másképpen vonulnak, rajtuk is meglátszik, hogy közeleg a tavasz. A levegő langyos és gyantaillatos, minthogy egy kis szé fúj és felém hozza az erdő illatát. A kis cinkék is egyre lármásab- bak, mivel enyhébb és tavaszia- sabb az idő. Egyre jobban fújják a nótájukat. Ki-tó. tél.. Bizony elég vöt a kemény, hidegből, de ez már a műt. Pintyőkék is megmutatják magukat, ők is jelzik a tavasz jötté, mintha az ő dolguk lenne bejelente­ni a tavasz érkezésé. Mindenfelé egyre több a zöld szín, milyen jól­esik az ember szemének... Újm ki­hajtottak a hársfák a kertünk alatt. Szinte ünnepi érzés fog el, mivel ott tartózkodunk a közeliikben. A leve­gő meg sem mozdul C fupa szelídség látszik min­denfelé. Lábunk száraz, tiszta ösvényen jár. Az újm kizöldüt fű elrejti a tavalyi avan. Még egy héttel ezelőtt hajszot a hi­deg szél most lépegetve séálhatok, sőt némelyik padra le is iilhéek. Csak azért, hogy kifejezzem örömö­mé szaladni és nevetni volna ked­vem, úgy mint fiatalkoromban. Be­lecsapni a levegőbe egy vékony vesszővel minden cél nélküL Sétánk során amerre csak megyünk, min­dig találunk valamit, amely megál­lít bennünket. Itt egy érdé pata­kocska Tiszta vize sebesen csordo­gál és szinte csalogató. Kezdünk kö­veket dobálni. Szinte mindenki megmutatja, ki milyen messzire tud dobni ~^zre sem vettük, hogy már Lj az erdő széléhez értünk, va- I jgyünk vagy öten. Nem is volt szándékunk most ennyire elba- rangolni Én nagyon szeretem az er­dőt, és ezt társaim is tudják. Vá­gyam odahúz az erdő homályába hűvössége békességgel tölt el Még nem elég száraz az érdé út az erdő belsejében. Majd eljön hamarosan azis.amitmárnagyonvárok, ásó­im meg nem unható madárcsicser­gés. Változatos dallamaik hallatám testben és lélekben is feliidülök. A sárgarigó ritkán látható és hallható madár. A legkorábbi megszólaló csodálatos produkciója általában rövid tartamú. Ké-három trilla után tovarepűL A feketerigó már jó­val kitartóbban fütyüli, dalolja ne­mes, szép éneké. Nem maradhat el magas szólamával az ugyancsak apró termetű csíz. Ha jól odafigye­lünk apró társainkra, már mi is másképpen látjuk a világot. Tanulhatunk tőlük! VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ Salgótarján ____________________Majd’ hatvan év munka emlékeiből (3.) _______________ A kapcsolatok eredete és ereje Járvány az idősek otthonában- Amikor az acélárugyári hideg- hengermű nagyrekonstrukciója folyt nem volt elegendő cső a szere­lésekhez - folytatta emlékezését a barátom. - Szorított a határidő, így aztán bejelentkeztünk a csepeli csőgyárba. Jött velem az akkori fő­mérnök és igazgató is. Én gyakran jártam Csepelre, előfordult, hogy hetente három-négy napig is ott tar­tózkodtam. Állandó belépővel ren­delkeztem. Az úton az igazgatóm azt kérdezgette, hogy be tudunk-e jutni a Csepel Művekhez, lesz-e be­lépőnk? Én csak annyit válaszol­tam, hogy majd lesz.- De kocsival nem lehet bemen­ni - idegeskedett az igazgató, én azonban azt válaszoltam, hogy bi­zony lehet. Mindenáron tudni akarta, hogy oldom meg a dolgot. A nagy faggatózás közben meg­érkeztek a csepeli gyáróriás kapujá­hoz. Barátom elővett táskájából egy tömböt, amely előre le volt bé­lyegezve és aláírva, csak ki kellett tölteni. Beírta az adatait, azt, hogy vele van még két fő, beírta a rend­számot és leadta a portásnak. Az igazgató elkérte és álmélkod- va látta, hogy az egész tömb alá van írva, és le van bélyegezve.- Hát még ilyet! - álmélkodott, mire azt válaszoltam enyhe célza­tossággal: Ez nem a kohászat! Bementek a csőgyár titkárságá­ra, ahol a titkárnő őt már jól ismer­te. Mondta, hogy a főnök eligazí­tást tart, de beszól neki, mert utasí­totta, hogy ha megérkeznek a ven­dégek, abbahagyja a megbeszélést. Addig is azonban foglaljon csak he­lyet, kínálta meg a barátomat.- Fonák helyzet volt, mivel csak két szék volt a titkárságon - magya­rázta - engem megkínált hellyel, a vezetőimet meg állni hagyta. Sza­badkoztam, s mondtam neki, hogy inkább majd az igazgatóm ül le. Szerencsére néhány perc múlva bejutottunk a csőgyár vezetőjéhez és sikerrel jártunk. Koccintunk, majd arról faggat­tam, hogy az udvariasságon, figyel­mességen, a jó beszélőkészségen kívül sikerének még milyen titkai voltak az életben. Mi lehetett a ma­gyarázata annak, hogy igen magas beosztású emberek társaságába is bejáratos volt.- Magam sem tudom - mondta - hiszen én egy nagyon egyszerű ember vagyok. Nincsenek diplo­máim, tanfolyamaim, de szót tud­tam érteni mérnökökkel, profesz- szorokkal, igazgatókkal. Vagy pél­dául az akkori kohó és gépipari mi­niszterrel. Közbevetőleg megemlített egy érdekes epizódot.- Sokan nem tudják, hogy a mi­niszter a borsodnádasdi igazgató­val, a mátraballai termelőszövetke­zet vezetőjével jó baráti viszony­ban volt. A három férfi csaknem azonos súlyú volt. Az egyik száz­huszonegy, a másik százhuszon­kettő, a harmadik százhuszonhá­rom kiló. Minden hónapban ver­sengve mérték egymást.- Egyik nap hivatott az igazga­tóm, hogy másnap Borsodná- dasdra kell utaznom. Mondom ne­ki, hogy tegnap is ott voltam. Kibú­vó nem volt, hiszen a miniszter szólt a főnökömnek, menni kellett. Szóljak a titkárnak, adjon gépko­csit, és hát egyengessem a vállalat érdekeit is. Természetesen úgy tettem. Egy­szer azonban megsértődött az igaz­gatóm. Akkor a miniszter már visz- szament a Ganzba vezérigazgató­nak. Telefonált nekem, hogy más­nap otthon leszünk-e, mert jön a gyárba. Másnap megérkezett, de egyenesen hozzám jött, hogy men­jünk be az üzembe egy másik is­merőséhez. Innen hívta fel az igaz­gatómat, hogy itt van, majd megy hozzá is. Ez aztán nem tetszett az én igazgatómnak. Presztízsveszte­ségnek könyvelte el. Ennek csak az az érdekessége, hogy miniszter ko­rában ő nevezte ki hozzánk igazga­tónak. Előtte ugyanis az igazgatóm Borsodnádasdon dolgozott. A barátom igen jó ismeretség­ben volt a borsodnádasdi igazgató­val is, ami nem véletlen, hiszen az illető innen a városból származott el. Rendszerint találkozott vele, amikor Borsodnádasdra utazott ügyeket intézni, vagy ha az igazga­tó erre járt, ő kereste fel a baráto­mat. A borsodnádasdi gyárban an­nak idején sok olyan nélkülözhe­tetlen tömegcikket gyártottak, ami­hez csak nehezen lehetett hozzá jutni. Egyszer valakinek csatorna kellett és én szereztem neki kis gyá­ri hibával, leértékeltem De nagyon sok embernek szereztem én külön­féle dolgokat. Vödröket, edényeket, mosófazekat. Egyik alkalommal is valakinek nagyon kellett ilyen hol­mi, s én felkerestem a borsodná­dasdi termelési főnököt. Ő azon­ban közölte velem, hogy nem ad­hat, mert le van állítva. Az igazgató szigorúan megtiltotta, senki sem kaphat.- Nekem pedig kell - mondtam és mutattam neki, hogy azt a pa­pírt, amire fel volt írva mire van szükségem, aláíratom az igazgató­val. A termelési főnök mondta, hogy akkor természetesen kiadja, de ne menjek sehová, mert re­ménytelen eset. Az üzemből felhívtam az igaz­gató titkárát, és megkértem szóljon az igazgatónak, ha bent van. Gyere át, jött a válasz. A termelési főnök utánamszólt, hogy ha a papírt aláír­ja az igazgató, a barátommal any- nyit ihatunk a számlájára, ameny- nyit elbírunk. Az igazgató azzal fo­gadott, hogy mivel kínálhat. A tit­kár kitöltötte az italt, de előtte még eléje tettem a cédulát, hogy az kel­lene, ami rá van írva. Ő oda sem né­zett, aláírta. Csak annyit mondott: neked mindent. Mentem vissza a termelési osztályra, s csak annyit mondtam a főnöknek, hogy adja ki az árut, a gépkocsivezető majd be­pakolja, mi pedig mentünk a presz- szóba. Este nyolcig fogyasztottunk. A termelési főnök csak rázta a fejét hitetlenkedve, hogy ez megtörtént, de becsületére legyen mondva, kifi­zette a tetemes fogyasztást. (Folytatjuk) PADÁR ANDRÁS- Eddig ismeretlen járvány tört ki vasárnap a Tolna megyei Sárpilis község idősek otthoná­ban, ahol keddig huszonkilen­cen betegedtek meg - tájékoztat­ta a megyei tiszti főorvos a saj­tót. Brázay László közlése sze­rint a klinikai tünetek alapján valószínű, hogy a fertőzéseket nem baktériumok okozták, de a A Pásztói Területi Gondozási Központhoz tartozó nyugdíjas­klub tagja a 78 éves Kovács József.- 1975-ben itt nyaraltam Pász­tón az édesanyámnál, aki pásztói. Akkor albérletben lakott nála egy fiú. Ő csalt Pásztóra lakni. 23 év után újra esztergáltam, 3,5 évig áll­tam a pad mellett a volt Pásztói Szerszám és Készülékgyárban. Pádár Sándor, akkori igazgató felfi­gyelt rám és felkért, hogy vállaljam el a rendészetet, aminek vége az lett, hogy később több feladatot bíztak rám, azaz mindenessé vál­tam. Hatvanéves koromban men­tem nyugdíjba. Főnököm marasz­talt, én viszont úgy éreztem, hogy kell a pihenés. Nyugállományban voltam, amikor olyan raktárveze­tőt kerestek, aki képes rendbe ten­ni területét. Elvállaltam. Minden másnap dolgoztam, egészen a rendszerváltásig. Utána éjjeliőr­ként még lehúztam két évet a költ­ségvetési vállalatnál. A régi társa­dalmi formációban minden évben üdültem, utána még egy darabig jutott rá pénz - utal Pásztóra való kerülésének előzményére Kovács József nyugdíjas. A nagy tudású esztergályos, raktárvezető, pásztói munkahelye előtt Budapesten élt. Az esztergá­lyosszakmát, amit a szakmabeliek csak drehusnak hívnak, az akkori Ganz Mávagban tanulta. Dolgo­zott az ugyancsak budapesti Gá­bor Áron öntödében, melyet cuk- kolásképpen csak Kanálisgyámak neveztek. Előbb művezető, majd főművezetőként tevékenykedett, Pásztóra kerülése előtt már raktár­végleges eredmények csak ké­sőbb várhatók. A tiszti főorvos elmondta: az első tíz megbetegedést va­sárnap észlelték az intézmény­ben és azonnal értesítették az ÁNTSZ Tolna Megyei Intéze­tét.- A betegség három nap alatt lezajlik, hányingerrel, hányás­vezető volt. A Pásztói Területi Gon­dozási Központ dolgozói néhány évvel ezelőtt saját kezdeményezé­sükre felmérték, hány 70 éven fe­lüli állampolgár lakik a városban. Ennek során jutottak el Józsi bácsi­hoz is. Ekkor már özvegy volt. Hív­ták a klubba. Az igen kimondásá­val segített háziorvosa, dr. Szálkái Éva, aki - Józsi bácsi próbálkoz­zon meg a klubbal! - ösztönző, biztató szavak mellett, megírta or­vosi javaslatát a befogadásra.- Ekkor már két éve egyedül voltam. 1990 telén gyomorbántal- makkal a kórházba kerültem. Sze­rencsére a vizsgálatok után haza­engedtek. Még egy ideig gyógysze­reztem magam.- Az igen kimondása előtt, bizo­nyára sokféle gondolat kavargóit önben. Kérem avasson be ebbe bennünké!- Voltak ismerőseim, akik már ide jártak. A beilleszkedéssel külö­nösebb gondom nem volt, mert korábbi beosztásaimban sok és sokféle embenel találkoztam, is­merkedtem meg. Mi tagadás, egy kicsit feszélyezve éreztem magam, ami abból fakadt, hogy: - Istenem, hát ide kerültem? Ez a sorsom? Hat hónap után ez az érzés is el­múlt. Ebben szerepe voh Mariká­nak, az intézmény vezetőjének, és a gondozónői kollektívának. Mindannyian aranyosak, segítőké­szek. Fia a nejével és gyerekével Pes­ten él.- Én már nem tudnék ott lakni. Más volt a világ az én fiatalkorom­ban. Most nagy a tömeg és a zaj. sál, hasi görcsökkel és hasme­néssel jár - közölte. Keddig huszonhat gondozott és három ápoló betegedett meg, de senkit sem kellett kórházba szállítani. Brázay László beszá­molt arról, hogy az idősek ottho­nában felvételi zárlatot és láto­gatási tilalmat, valamint fertőtle­nítő nagytakarítást rendelt el. Aztán én is megöregedtem... Ak­kori barátaim közül, ki tudja ki hol van, vagy egyáltalán élnek-e? Fiam és unokám hetente, kéthetente meglátogatnak. Ha én megyek fel, akkor van, amikor kocsival hoznak haza. Unokámat tavaly avatták rendőr hadnaggyá, tanári diplomá­jával együtt. Józsi bácsi közel lakik a klub­hoz.- Régebben öt perc kellett, míg ideértem. Most 10-15 percre van szükség. Van, amikor néhány lé­pés után meg kell állnom. 78 éves vagyok. Apoltsága egyértelműen mutat­ja, hogy sokat ad magára.- A lakás nagytakarításán és az ágyneműmosáson kívül a többi mosnivalót én végzem el. Mióta itt vagyok, azóta ismét magamra ta­láltam. Jól érzem magam. Péntek­re eldöntőm, mit főzök a hét vé­gén, amit a gondozónők elhoznak az üzletből, aztán hazaviszem.- Mivel toki a hé végé?- Főzéssel, takarítással, pihe­néssel, tévénézéssel. Kedvenc sportom a futball, de szívesen né­zem más sportágak közvetítését is. A háromszoros Kiváló Dolgozó kitüntetéssel bíró, volt esztergályos raktárvezetőt, a katonaságtól szer­zett, átfázástól adódó betegség kí­nozza. Jár kezelésre, oda kapja a fürdőjegyet, ahová kéri.- Minden nap úgy járok be, mintha hazamennék, miután el­múlt a hat hónapos lelki tusakodá­som - mondja búcsúzóul Kovács József. V. K. „Úgy jövök be, mintha hazamennék”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom