Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-08 / 57. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala „Ha még egyszer kezdeném, ismét pedagógus lennék” Az elmúlt évben Hollókőn a millenniumi napon kapta meg a Veres Pálné-díjat Jakabffy Béláné a Palotási Általános Iskola tanítónője, aki nyugdíjasként még mindig oktatja az alsó ta­gozatos gyerekeket és emellett ellátja az igazgatóhelyettesi teendőket is. Több mint négy évtizede annak, hogy a katedrát választotta. Három felnőtt fiú édesanyja.- Honnan indult el a pedagó­gusi pálya felé?- Etesen bányászcsaládban születtem, mindig vágytam a pe­dagógusi pálya iránt Még nem voltam tizennyolc éves, amikor Kisbágyonban, majd Szarvas- gedén tizennégy évet dolgoz­tam. Az iskolák körzetesítésekor kerültem vissza Palotásra. Egy ciklusban iskolaigazgató vol­tam, jelenleg nyugdíj mellett ta­Jakabffy Béláné A SZERZŐ FELVÉTELE képesítés nélkül tanítottam Pa­lotáson, 1960-tól. Munka mellett végeztem el Esztergomban a ta­nítóképző főiskolát és azóta alsó és felső tagozatban egyaránt ta­nítok. Számomra mindig a leg­kedvesebb osztályok az elsősök voltak, minden negyedik év vé­gén nehéz szívvel válók meg at­tól az osztálytól, amelyek felső tagozatosok lettek. Jelenleg van olyan tanuló, akinek a nagyma­máját 18 évesen itt tanítottam. Negyvenkét éves pedagógusi pályafutásom alatt néhány év ki­térőt is tettem, előbb három évig nítok, és én vagyok az iskola igazgatóhelyettese is.- Mi volt a legkedvesebb él­ménye pályafutása során?- Még a pályám elején tör­tént. A Balatonnál táboroztunk és önellátók voltunk. Az ebéd­hez zöldbabot szerettünk volna vásárolni, de a zöldséges néni fel volt háborodva, hogy hol a tanító néni, a gyerekeket fel­ügyelet nélkül engedik bevásá­rolni. Nehezen hitte el, hogy én vagyok az a tanító néni, akit hiá­nyolt. Egy másik emlék, amikor megkaptam a Veres Pálné-díjat, az utcán találkoztam az egyik kis tanítványommal, aki a maga módján őszinte szívvel gratulált.- Gyerekei közül csak a legfi­atalabb követte volna a pályán, de később mást választott.- Három felnőtt fiam van, a legidősebb a flottillánál teljesí­tett szolgálatot, a Nemzetvédel­mi Egyetem elvégzése után a Honvédelmi Minisztériumba ke­rült. A középső fiú a Parlament őrségénél parancsnoki beosz­tást tölt be. A legkisebb fiam ti­zenkét évvel fiatalabb a bátyjai- tól, elvégezte ugyan a tanárkép­ző főiskolát, de nem a pedagó­guspályán van, jelenleg másod- diploma megszerzésén dolgo­zik. Elmondhatom, hogy gyere­keimmel együtt négyszer érett­ségiztem.- Hogyan összegezné pályafu­tása eredményeit?- Először is, ha még egyszer kezdeném, ismét pedagógus lennék, mert ennél szebb hiva­tást nem tudok elképzelni. Min­dig azt vallottam, hogy az a jó tanító, aki az oktatás mellett a nevelést is nagyon fontosnak tartja. Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy minden gyerek számára a mai napig én Piroska néni maradtam, mert minden diákommal közvetlen, szinte ba­ráti kapcsolatot tudtam kialakí­tani.- Milyen érzés töltötte el, ami­kor megkapta a Veres Pálné-dí­jat?- Meglepetésként ért a nagy megtiszteltetés. Amikor meg­kaptam az értesítést, volt időm, hogy a szorongó érzés lecsitul­jon bennem. Hollókőn kaptam meg a díjat a millenniumi na­pon. Ugyancsak megtiszteltetés volt számomra, hogy az átadás­ra a község vezetői is elkísértek és átadták az önkormányzat ju­talmát. K.L Szereti a virágot a klubvezető Nagy Józsefné FOTÓ: Huszonkét éve egy vöröskeresztes rendezvény után alakult meg Pásztón a nyugdíjasok klubja, amely négy éve vette fel az Őszirózsa nyugdíjasklub nevet. A klub vezetője Nagy Józsefné, aki négy éve tölti be ezt a tisztet. Vele beszélgettünk.- Lokálpatriótának vallom magam, Pásztón születtem és mindig itt éltem. A Gárdonyi Géza Általános Iskola elvégzé­sét követően 1955-től a helyi gépállomáson, mint ügyintéző dolgoztam - mondja a klubve­zető. - Később a járási tanácsra kerültem, munka mellett érett­ségizem a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban. A ta­nácsi munkám során voltam ügyintéző, művelődési, igazga­tási és gyámügyi előadó. Kö­zép- és felsőfokú államigazga­tási szakvizsgát tettem, a jogi egyetem elvégzését nem vállal­tam. Huszonkét évi tanácsi, majd járási hivatali munkavi­szonyt követően, a hivatal meg­szűnésével új munkahely után kellett néznem. A helyi Dózsa György Általános Iskolába ke­rültem iskolatitkárnak. Innen tizenöt év múltán mentem nyugdíjba 1995-ben.- Hogyan került kapcsolatba a nyugdíjasklubbal?- Amint nyugdíjba mentem néha eljártam, közben beteg édesanyámat kellett ápolnom, az ő halála után már rendszere­sen el tudtam járni a klubba. Négy évvel ezelőtt 1998-ban en­gem választottak meg a nyugdí­jasklub vezetőjének.- A klub er évben--ünnepli megalakulásának huszonkette­dik születésnapját•- Valóban 1980-ban egy vö­röskeresztes összejövetelen, né­hány vöröskeresztes asszony el­gondolkodott azon, hogy mi­lyen jó lenne többször találkoz­ni, elbeszélgetni, megosztani a magányt és ezért egy nyugdíjas­klubot alakítani. - Elgondolásu­kat a nyugdíjasklub megalaku­lására vonatkozóan több újság­ban közzétették. Ezek után egy­re többen jöttek a nyugdíjasok, a magányosok. Minden hétfőn találkoztak és ez így van a mai napig is. A tagok megválasztot­ták a klub vezetőségét, a vezető­je igyekezett gondoskodni hasz­nos, tartalmas és szórakoztató programokról. Három év múl­tán jó énekhangú és bátor nyug­díjasok köréből egy énekkar is megalakult, mely azóta sikere­sen működik, Rozmaring nép­dalkor néven. Négy éve vettük fel az Őszirózsa nyugdíjasklub nevet. A létszámunk folyamato­san változik, jelenleg nyolcvan­ötén vagyunk, de voltunk már kilencvenen is: ••- Milyen tevékenység folyik a klubban?- Éves munkaterv alapján te­vékenykedünk. A téli és kora ta­vaszi időszakban orvosokat, egészségügyi dolgozókat és más előadókat hívunk meg, akik hasznos tanácsokkal, tud­nivalókkal látnak el bennünket. A legközelebbi összejövetelen dr. Kovács Bertalan nyugalma­zott főorvossal és dr. Novák Er­zsébet ideggyógyász főorvos asszonnyal lesz kötetlen beszél­getés, Törődjünk többet egész­ségünkkel. címmel. Kirándulá­sok keretében fürdőhelyek­re, a környező hegyekbe já­runk. Rendszeresen elláto­gatunk múzeumba, könyv­tárba, színházba. Nemrégi­ben a Víg- színházban vol­tunk Fenyő Miklós műso­rát tekintettük meg. Pásztó város polgármestere meg­ígérte, hogy az új Nemzeti Színházba Madách Az em­ber tragédiája előadására az utazást biztosítja, ha megszervezzük. Terveink­ben szerepel a József Attila Színház előadásának meg­tekintése is. Klubfoglalko­zásokon teadélutánokat, táncos összejöveteleket tartunk. Tartunk farsangi, húsvéti locsolóbált. A köl- esla tészet napján klubtagjaink közül többen is mondanak .verset a városi könyvtárban rendezett ünnepségen. Részt vesznek tagjaink a Szécsényben megrendezendő „Ki miben tehetséges?” szólis­ták bemutatóján.- A klub vezetése mellett jut- e idő otthoni munkára?- Otthon is el tudom foglalni magamat. A férjem tizenöt éve meghalt, a fiammal élek együtt. A klub dolgaival otthon is kell foglalkoznom, szeretem, mert ezt a feladatot lelkiismeretesen lehet végezni. Nagyon szeretek a kertben dolgozni, számtalan szebbnél szebb virágom van, rózsák, árvácskák, muskátlik. Sok munka van velük, de a vi­rágok meghálálják a gondosko­dást. Ha valaki hozzánk jön és nem tudják hol lakom, azzal igazítják útba, hogy abban a házban lakik, ahol az udvarban a legtöbb és legszebb virág van. Szeretek olvasni is elsősorban az újságokat. Rendszeresen el­járok a templomba is. KEREKES LAJOS Majd’ hatvan év munka emlékeiből (2.) Telefon a vezérigazgatói szobából wammmmmmmmmmmummmm Idős barátom izgalmas, kalandos éle­tében sok nehéz és nehezebb feladat je­lentkezett. Számosat felsorolt, de most ismét csak egyet említsünk. Történt annak idején, hogy az új rúdvasgyártó üzemhez darupályát kel­lett építeni a gyárban. A beruházás bo­nyolítói az akkori előírások szerint elő­készítették az anyagot, a Ganz Mávagnál rendelték meg a pálya eleme­it. Nem tudni miért, de valamilyen ok­nál fogva a fővárosi nagy gyártól két­szer is visszaküldték a megrendelést, hogy nem vállalják.- Ekkor hívatott engem az akkori ve­zérigazgató, aki azzal fogadott, hogy egy kis baj van - emlékezik. - Az aszta­lán egy köteg műszaki rajz hevert, a da­rupálya tervei. Panaszkodva mondta el, hogy a bonyolító osztály vezetője nem tud mit tenni, sehogyan sem sikerül be­fogadtatni a rendelést. Márpedig a da­rupálya nélkül nem tudjuk mozgatni a soktonnányi anyagot az új üzemben. A vezérigazgató arra kérte tapasztalt barátomat, hogy a jó személyes kapcso­lataira tekintettel utazzon el a Ganzba és próbálja meg elintézni a dolgot.- Megkértem a vezért, hadd hívjam fel az irodájából a Ganz igazgatóját, akit régről nagyon jól ismertem. Szeren­csém volt, kapcsolták is azonnal, s én mondtam neki, hogy egy kis gondunk van, szeretném, ha másnap reggel fo­gadna. Azt válaszolta, hogy ő bizony nem fogad, mert reggel utazik Egyip­tomba. De mondjam csak el neki a tele­fonba, hogy mi bajom van. Elmondtam mire nevetett.- Hozd fel másnap a megrendelést - biztatott - add le a titkárságomon, én meg majd írok melléje néhány sort. Megiszod a kedves vendégnek járó szo­kásos kávét és a barátnak dukáló kísé­rőt, s addig a titkárnőm rendezi a töb­bit. A daru elemeinek az elkészítését két hónapra kérték az acélgyáriak, a dolog eszerint történt. Igaz, akadtak kételke­dők és hitetlenkedők, de a barátom most is bízott a barátságban. Minden érdekelt legnagyobb megle­petésére egy nappal a határidő lejárta előtt beérkezett a gyárba három vagon­ban az összes alkatrész.- Újra csak azt mondhatom, amit ko­rábban - emlékezik - hogy a vezérigaz­gató jutalomra tartott méltónak. Nem szólva arról, hogy az ügyintéző osztály- vezető sem feledkezett meg a szolgála­tomról. Ezeknek a történeteknek az ismere­tében arról faggattam, hogy mi volt a titka annak, hogy szinte mindent el tu­dott intézni. Töprengett, majd meg­vonta a vállát, s csak annyit mondott, hogy pontosan nem tudja megmagya­rázni. Arra gondol, hogy talán az udva­riassága, előzékenysége, s nemkülön­ben a beszédessége segítette ebben. Neki mindig az volt a célja, hogy ala­posan megismerje az embereket. Ha valakivel összehozta a sorsa, igyeke­zett mielőbb kiismerni. S ha valaki a sportról szeretett beszélgetni, akkor ar­ról beszélt vele. Ha más a jó ételekről vagy éppen a nőkről, akkor azzal is ta­lált hangot. Köztudott, hogy sokaknak a vadászat a szenvedélye, mások a kis kertjükre büszkék. Ha olyannal jött össze, aki kiskertet művelt, megkér­dezte, hogy van-e hozzá ilyen vagy olyan szerszáma. S amikor az illető pa­naszolta, hogy bizony nincs, csak any- nyit mondott, hogy írja össze, mire van szüksége. Az acélgyárban valamikor olyan Idváló minőségű gazdasági szer­számokat gyártottak, ásókat, kapákat, gereblyét, csákányokat, amilyeneket manapság látni sem lehet. Akinek ilyen volt, öröm volt vele a munka. A barátom ilyen esetben szólt a ve­zérigazgatónak és kapott rá lehetősé­get, hogy mintadarabot vigyen oda, ahová kellett. Azt mondja, hogy az a gereblye, ásó, lapát, vagy öt kilogramm szög, amit valakinek elvitt, busásan megtérült a viszonzott szívesség révén. Igazság szerint azonban a barátom sikerei nemcsak az ilyen ajándékoknak voltak köszönhetőek. Említettem is ne­ki, hogy egyesek varázslónak, mások sokat tudó bizalmasnak hívták a gyár­ban. Csendesen mosolygott, s az arcán láttam, hogy gondolataiban feleleve­nednek a régi emlékek. S ezek közül is­mét elmondott egy esetet.- Ez is a Ganzban történt. Volt ott egy főosztályvezető-nő, aki a hivata­los ügyeken túl is szívesen beszélt ve­lem mindig. Az ügyet tíz perc alatt el­intézte, aztán egy órát beszélgetett ve­lem. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Mivel neki is volt kertje, vittem is szá­mára kis csomagot, mégsem értettem a személyem iránti érdeklődését. Egy­szer kitört belőlem a kíváncsiság és megkérdeztem, hogy miért műveli ve­lem azt, amit tesz. Leesett az állam a válaszára, mert azt mondta, hogy any- nyira élvezi a palócos kiejtésemet, hogy engem órákig hallgatna. Erre az­tán felbátorodtam, s mondtam neki, hogy napközben én nem érek rá be­szélgetni, de hívjon el este, akkor lesz rá idő. Legnagyobb megdöbbenésére a hölgy megadta a címét és újfent meg­invitálta a barátomat, aki abban az időben ugyancsak csinos ember volt. Ő meg szabadkozott, hogy mit szólna hozzá a főosztályvezető-nő férje, de­hogyis megy ő hozzájuk. Emlékezete szerint a dolognak nem lett folytatása. Három évtizedes anyagbeszerzői tevékenység után egy iparági szerve­zés következtében kooperációs cso­portvezető beosztást kapott, néhány beosztottal. Igaz, ez a tisztség alig két évig tartott, mivel újra visszaszervez­ték a dolgot, ő azonban maradt to­vábbra is ebben a működési körben. Sőt, osztályvezetői státust kapott, meg melléje minden különleges be­szerzési ügy intézését. mnnmhhhhmhhhmmmhmí Sikereinek titkát tovább firtatva meg­tudtam tőle, hogy minden esetben alul kezdte az ügyintézést. A téma előadójá­nál. De nem állt meg ott, hanem tovább építgette a kapcsolatot. Arra különösen vigyázott, hogy benne sohase csalódja­nak, ezért nem is mondott olyasmit, amit nem tudott teljesíteni. Szerinte a komolytalan embert sehol sem szere­tik.- Nincsenek nekem magasabb isko­láim, de bárhová vitt a feladat, mindig megoldottam - meséli és elmondja, hogy rangos állami és politikai vezetők­kel is beszélt az életében, akikkel nehéz ügyeket intézett el a gyárának. Járt olyan helyeken is, ahová vállalatának felelős vezetői sem jutottak el. Egyik­másik vezetőjének nem is tetszett a népszerűsége. Sikerének titkai közé tartozott a jó társaságbeli fellépése, széles érdeklődé­si köre, találékonysága. Ennek révén gyárának számos vezetőjét hozta össze informálisan olyan beosztású emberek­kel, akiknek az ismeretsége csak hasz­not hajtott a közösség számára. Amikor az acélgyárban vezérváltás történt az új embert megkérdezte, hogy igényt tart-e a szolgálataira. Ő meg azt mondta neki, hogy természetes. így az­tán a barátom továbbra is bizalmas ügy­intéző maradt a gyárban. Annak idején hallottam néhány alkalommal, hogy irigykednek rá, csak azt nem értettem, hogy miért. Ugyanis sem vagyont nem gyűjtött, de titkos bankbetétje sincs. Szerencsére él, ha nagyon is nehezen, emlékezik és még mondja a történeteit. (Folytatjuk) PÁDÁR ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom