Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-08 / 57. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala „Ha még egyszer kezdeném, ismét pedagógus lennék” Az elmúlt évben Hollókőn a millenniumi napon kapta meg a Veres Pálné-díjat Jakabffy Béláné a Palotási Általános Iskola tanítónője, aki nyugdíjasként még mindig oktatja az alsó tagozatos gyerekeket és emellett ellátja az igazgatóhelyettesi teendőket is. Több mint négy évtizede annak, hogy a katedrát választotta. Három felnőtt fiú édesanyja.- Honnan indult el a pedagógusi pálya felé?- Etesen bányászcsaládban születtem, mindig vágytam a pedagógusi pálya iránt Még nem voltam tizennyolc éves, amikor Kisbágyonban, majd Szarvas- gedén tizennégy évet dolgoztam. Az iskolák körzetesítésekor kerültem vissza Palotásra. Egy ciklusban iskolaigazgató voltam, jelenleg nyugdíj mellett taJakabffy Béláné A SZERZŐ FELVÉTELE képesítés nélkül tanítottam Palotáson, 1960-tól. Munka mellett végeztem el Esztergomban a tanítóképző főiskolát és azóta alsó és felső tagozatban egyaránt tanítok. Számomra mindig a legkedvesebb osztályok az elsősök voltak, minden negyedik év végén nehéz szívvel válók meg attól az osztálytól, amelyek felső tagozatosok lettek. Jelenleg van olyan tanuló, akinek a nagymamáját 18 évesen itt tanítottam. Negyvenkét éves pedagógusi pályafutásom alatt néhány év kitérőt is tettem, előbb három évig nítok, és én vagyok az iskola igazgatóhelyettese is.- Mi volt a legkedvesebb élménye pályafutása során?- Még a pályám elején történt. A Balatonnál táboroztunk és önellátók voltunk. Az ebédhez zöldbabot szerettünk volna vásárolni, de a zöldséges néni fel volt háborodva, hogy hol a tanító néni, a gyerekeket felügyelet nélkül engedik bevásárolni. Nehezen hitte el, hogy én vagyok az a tanító néni, akit hiányolt. Egy másik emlék, amikor megkaptam a Veres Pálné-díjat, az utcán találkoztam az egyik kis tanítványommal, aki a maga módján őszinte szívvel gratulált.- Gyerekei közül csak a legfiatalabb követte volna a pályán, de később mást választott.- Három felnőtt fiam van, a legidősebb a flottillánál teljesített szolgálatot, a Nemzetvédelmi Egyetem elvégzése után a Honvédelmi Minisztériumba került. A középső fiú a Parlament őrségénél parancsnoki beosztást tölt be. A legkisebb fiam tizenkét évvel fiatalabb a bátyjai- tól, elvégezte ugyan a tanárképző főiskolát, de nem a pedagóguspályán van, jelenleg másod- diploma megszerzésén dolgozik. Elmondhatom, hogy gyerekeimmel együtt négyszer érettségiztem.- Hogyan összegezné pályafutása eredményeit?- Először is, ha még egyszer kezdeném, ismét pedagógus lennék, mert ennél szebb hivatást nem tudok elképzelni. Mindig azt vallottam, hogy az a jó tanító, aki az oktatás mellett a nevelést is nagyon fontosnak tartja. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy minden gyerek számára a mai napig én Piroska néni maradtam, mert minden diákommal közvetlen, szinte baráti kapcsolatot tudtam kialakítani.- Milyen érzés töltötte el, amikor megkapta a Veres Pálné-díjat?- Meglepetésként ért a nagy megtiszteltetés. Amikor megkaptam az értesítést, volt időm, hogy a szorongó érzés lecsituljon bennem. Hollókőn kaptam meg a díjat a millenniumi napon. Ugyancsak megtiszteltetés volt számomra, hogy az átadásra a község vezetői is elkísértek és átadták az önkormányzat jutalmát. K.L Szereti a virágot a klubvezető Nagy Józsefné FOTÓ: Huszonkét éve egy vöröskeresztes rendezvény után alakult meg Pásztón a nyugdíjasok klubja, amely négy éve vette fel az Őszirózsa nyugdíjasklub nevet. A klub vezetője Nagy Józsefné, aki négy éve tölti be ezt a tisztet. Vele beszélgettünk.- Lokálpatriótának vallom magam, Pásztón születtem és mindig itt éltem. A Gárdonyi Géza Általános Iskola elvégzését követően 1955-től a helyi gépállomáson, mint ügyintéző dolgoztam - mondja a klubvezető. - Később a járási tanácsra kerültem, munka mellett érettségizem a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban. A tanácsi munkám során voltam ügyintéző, művelődési, igazgatási és gyámügyi előadó. Közép- és felsőfokú államigazgatási szakvizsgát tettem, a jogi egyetem elvégzését nem vállaltam. Huszonkét évi tanácsi, majd járási hivatali munkaviszonyt követően, a hivatal megszűnésével új munkahely után kellett néznem. A helyi Dózsa György Általános Iskolába kerültem iskolatitkárnak. Innen tizenöt év múltán mentem nyugdíjba 1995-ben.- Hogyan került kapcsolatba a nyugdíjasklubbal?- Amint nyugdíjba mentem néha eljártam, közben beteg édesanyámat kellett ápolnom, az ő halála után már rendszeresen el tudtam járni a klubba. Négy évvel ezelőtt 1998-ban engem választottak meg a nyugdíjasklub vezetőjének.- A klub er évben--ünnepli megalakulásának huszonkettedik születésnapját•- Valóban 1980-ban egy vöröskeresztes összejövetelen, néhány vöröskeresztes asszony elgondolkodott azon, hogy milyen jó lenne többször találkozni, elbeszélgetni, megosztani a magányt és ezért egy nyugdíjasklubot alakítani. - Elgondolásukat a nyugdíjasklub megalakulására vonatkozóan több újságban közzétették. Ezek után egyre többen jöttek a nyugdíjasok, a magányosok. Minden hétfőn találkoztak és ez így van a mai napig is. A tagok megválasztották a klub vezetőségét, a vezetője igyekezett gondoskodni hasznos, tartalmas és szórakoztató programokról. Három év múltán jó énekhangú és bátor nyugdíjasok köréből egy énekkar is megalakult, mely azóta sikeresen működik, Rozmaring népdalkor néven. Négy éve vettük fel az Őszirózsa nyugdíjasklub nevet. A létszámunk folyamatosan változik, jelenleg nyolcvanötén vagyunk, de voltunk már kilencvenen is: ••- Milyen tevékenység folyik a klubban?- Éves munkaterv alapján tevékenykedünk. A téli és kora tavaszi időszakban orvosokat, egészségügyi dolgozókat és más előadókat hívunk meg, akik hasznos tanácsokkal, tudnivalókkal látnak el bennünket. A legközelebbi összejövetelen dr. Kovács Bertalan nyugalmazott főorvossal és dr. Novák Erzsébet ideggyógyász főorvos asszonnyal lesz kötetlen beszélgetés, Törődjünk többet egészségünkkel. címmel. Kirándulások keretében fürdőhelyekre, a környező hegyekbe járunk. Rendszeresen ellátogatunk múzeumba, könyvtárba, színházba. Nemrégiben a Víg- színházban voltunk Fenyő Miklós műsorát tekintettük meg. Pásztó város polgármestere megígérte, hogy az új Nemzeti Színházba Madách Az ember tragédiája előadására az utazást biztosítja, ha megszervezzük. Terveinkben szerepel a József Attila Színház előadásának megtekintése is. Klubfoglalkozásokon teadélutánokat, táncos összejöveteleket tartunk. Tartunk farsangi, húsvéti locsolóbált. A köl- esla tészet napján klubtagjaink közül többen is mondanak .verset a városi könyvtárban rendezett ünnepségen. Részt vesznek tagjaink a Szécsényben megrendezendő „Ki miben tehetséges?” szólisták bemutatóján.- A klub vezetése mellett jut- e idő otthoni munkára?- Otthon is el tudom foglalni magamat. A férjem tizenöt éve meghalt, a fiammal élek együtt. A klub dolgaival otthon is kell foglalkoznom, szeretem, mert ezt a feladatot lelkiismeretesen lehet végezni. Nagyon szeretek a kertben dolgozni, számtalan szebbnél szebb virágom van, rózsák, árvácskák, muskátlik. Sok munka van velük, de a virágok meghálálják a gondoskodást. Ha valaki hozzánk jön és nem tudják hol lakom, azzal igazítják útba, hogy abban a házban lakik, ahol az udvarban a legtöbb és legszebb virág van. Szeretek olvasni is elsősorban az újságokat. Rendszeresen eljárok a templomba is. KEREKES LAJOS Majd’ hatvan év munka emlékeiből (2.) Telefon a vezérigazgatói szobából wammmmmmmmmmmummmm Idős barátom izgalmas, kalandos életében sok nehéz és nehezebb feladat jelentkezett. Számosat felsorolt, de most ismét csak egyet említsünk. Történt annak idején, hogy az új rúdvasgyártó üzemhez darupályát kellett építeni a gyárban. A beruházás bonyolítói az akkori előírások szerint előkészítették az anyagot, a Ganz Mávagnál rendelték meg a pálya elemeit. Nem tudni miért, de valamilyen oknál fogva a fővárosi nagy gyártól kétszer is visszaküldték a megrendelést, hogy nem vállalják.- Ekkor hívatott engem az akkori vezérigazgató, aki azzal fogadott, hogy egy kis baj van - emlékezik. - Az asztalán egy köteg műszaki rajz hevert, a darupálya tervei. Panaszkodva mondta el, hogy a bonyolító osztály vezetője nem tud mit tenni, sehogyan sem sikerül befogadtatni a rendelést. Márpedig a darupálya nélkül nem tudjuk mozgatni a soktonnányi anyagot az új üzemben. A vezérigazgató arra kérte tapasztalt barátomat, hogy a jó személyes kapcsolataira tekintettel utazzon el a Ganzba és próbálja meg elintézni a dolgot.- Megkértem a vezért, hadd hívjam fel az irodájából a Ganz igazgatóját, akit régről nagyon jól ismertem. Szerencsém volt, kapcsolták is azonnal, s én mondtam neki, hogy egy kis gondunk van, szeretném, ha másnap reggel fogadna. Azt válaszolta, hogy ő bizony nem fogad, mert reggel utazik Egyiptomba. De mondjam csak el neki a telefonba, hogy mi bajom van. Elmondtam mire nevetett.- Hozd fel másnap a megrendelést - biztatott - add le a titkárságomon, én meg majd írok melléje néhány sort. Megiszod a kedves vendégnek járó szokásos kávét és a barátnak dukáló kísérőt, s addig a titkárnőm rendezi a többit. A daru elemeinek az elkészítését két hónapra kérték az acélgyáriak, a dolog eszerint történt. Igaz, akadtak kételkedők és hitetlenkedők, de a barátom most is bízott a barátságban. Minden érdekelt legnagyobb meglepetésére egy nappal a határidő lejárta előtt beérkezett a gyárba három vagonban az összes alkatrész.- Újra csak azt mondhatom, amit korábban - emlékezik - hogy a vezérigazgató jutalomra tartott méltónak. Nem szólva arról, hogy az ügyintéző osztály- vezető sem feledkezett meg a szolgálatomról. Ezeknek a történeteknek az ismeretében arról faggattam, hogy mi volt a titka annak, hogy szinte mindent el tudott intézni. Töprengett, majd megvonta a vállát, s csak annyit mondott, hogy pontosan nem tudja megmagyarázni. Arra gondol, hogy talán az udvariassága, előzékenysége, s nemkülönben a beszédessége segítette ebben. Neki mindig az volt a célja, hogy alaposan megismerje az embereket. Ha valakivel összehozta a sorsa, igyekezett mielőbb kiismerni. S ha valaki a sportról szeretett beszélgetni, akkor arról beszélt vele. Ha más a jó ételekről vagy éppen a nőkről, akkor azzal is talált hangot. Köztudott, hogy sokaknak a vadászat a szenvedélye, mások a kis kertjükre büszkék. Ha olyannal jött össze, aki kiskertet művelt, megkérdezte, hogy van-e hozzá ilyen vagy olyan szerszáma. S amikor az illető panaszolta, hogy bizony nincs, csak any- nyit mondott, hogy írja össze, mire van szüksége. Az acélgyárban valamikor olyan Idváló minőségű gazdasági szerszámokat gyártottak, ásókat, kapákat, gereblyét, csákányokat, amilyeneket manapság látni sem lehet. Akinek ilyen volt, öröm volt vele a munka. A barátom ilyen esetben szólt a vezérigazgatónak és kapott rá lehetőséget, hogy mintadarabot vigyen oda, ahová kellett. Azt mondja, hogy az a gereblye, ásó, lapát, vagy öt kilogramm szög, amit valakinek elvitt, busásan megtérült a viszonzott szívesség révén. Igazság szerint azonban a barátom sikerei nemcsak az ilyen ajándékoknak voltak köszönhetőek. Említettem is neki, hogy egyesek varázslónak, mások sokat tudó bizalmasnak hívták a gyárban. Csendesen mosolygott, s az arcán láttam, hogy gondolataiban felelevenednek a régi emlékek. S ezek közül ismét elmondott egy esetet.- Ez is a Ganzban történt. Volt ott egy főosztályvezető-nő, aki a hivatalos ügyeken túl is szívesen beszélt velem mindig. Az ügyet tíz perc alatt elintézte, aztán egy órát beszélgetett velem. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Mivel neki is volt kertje, vittem is számára kis csomagot, mégsem értettem a személyem iránti érdeklődését. Egyszer kitört belőlem a kíváncsiság és megkérdeztem, hogy miért műveli velem azt, amit tesz. Leesett az állam a válaszára, mert azt mondta, hogy any- nyira élvezi a palócos kiejtésemet, hogy engem órákig hallgatna. Erre aztán felbátorodtam, s mondtam neki, hogy napközben én nem érek rá beszélgetni, de hívjon el este, akkor lesz rá idő. Legnagyobb megdöbbenésére a hölgy megadta a címét és újfent meginvitálta a barátomat, aki abban az időben ugyancsak csinos ember volt. Ő meg szabadkozott, hogy mit szólna hozzá a főosztályvezető-nő férje, dehogyis megy ő hozzájuk. Emlékezete szerint a dolognak nem lett folytatása. Három évtizedes anyagbeszerzői tevékenység után egy iparági szervezés következtében kooperációs csoportvezető beosztást kapott, néhány beosztottal. Igaz, ez a tisztség alig két évig tartott, mivel újra visszaszervezték a dolgot, ő azonban maradt továbbra is ebben a működési körben. Sőt, osztályvezetői státust kapott, meg melléje minden különleges beszerzési ügy intézését. mnnmhhhhmhhhmmmhmí Sikereinek titkát tovább firtatva megtudtam tőle, hogy minden esetben alul kezdte az ügyintézést. A téma előadójánál. De nem állt meg ott, hanem tovább építgette a kapcsolatot. Arra különösen vigyázott, hogy benne sohase csalódjanak, ezért nem is mondott olyasmit, amit nem tudott teljesíteni. Szerinte a komolytalan embert sehol sem szeretik.- Nincsenek nekem magasabb iskoláim, de bárhová vitt a feladat, mindig megoldottam - meséli és elmondja, hogy rangos állami és politikai vezetőkkel is beszélt az életében, akikkel nehéz ügyeket intézett el a gyárának. Járt olyan helyeken is, ahová vállalatának felelős vezetői sem jutottak el. Egyikmásik vezetőjének nem is tetszett a népszerűsége. Sikerének titkai közé tartozott a jó társaságbeli fellépése, széles érdeklődési köre, találékonysága. Ennek révén gyárának számos vezetőjét hozta össze informálisan olyan beosztású emberekkel, akiknek az ismeretsége csak hasznot hajtott a közösség számára. Amikor az acélgyárban vezérváltás történt az új embert megkérdezte, hogy igényt tart-e a szolgálataira. Ő meg azt mondta neki, hogy természetes. így aztán a barátom továbbra is bizalmas ügyintéző maradt a gyárban. Annak idején hallottam néhány alkalommal, hogy irigykednek rá, csak azt nem értettem, hogy miért. Ugyanis sem vagyont nem gyűjtött, de titkos bankbetétje sincs. Szerencsére él, ha nagyon is nehezen, emlékezik és még mondja a történeteit. (Folytatjuk) PÁDÁR ANDRÁS
