Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám

Új állandó kiállítást és kutatóhelyet nyit meg a kulturális miniszter április 3-án a Palóc Múzeumban Idén a magyar múzeumügy születésének kétszázadik évfor­dulóját ünnepeljük, amikor Széchenyi Ferenc a nemzetnek ajándékozta könyvtárát és műkincseit. Ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot és Könyvtárat, mely Országos Széchenyi Könyvtárként ma az ő nevét viseli. A jubileum alkalmával hangsúlyt kap a Nógrádvármegyei Múzeum alapításnak 111. évfordulója is. Nagy Iván genealógus, történész akadémikus 1891. március 15-én alapította meg a múzeumot szülővárosában, Balassagyarmaton. Az évfordulós rendezvények már kezdetüket vették. „Múzsák kertje” címmel február 15-én nyí­lott és április végéig látható az Or­szágos Széchenyi Könyvtár budai várbeli épületében az a reprezen­tatív bemutató, amely a Trianon előtti Magyarországon létesült múzeumok igen-igen féltve őrzött műkincseit tárja a közönség elé. Számunkra örvendetes, hogy e nagyszabású kiállítás a Nógrád vármegyei Múzeum bemutatásá­val kezdődik. Hamarosan Nógrád megyében folytatódnak a jubileu­mi nagyrendezvények. Április 3- án, szerdán 15 órai kezdettel Rockenbauer Zabán, a nemzeti kulturális örökség minisztere nyitja meg a „Tudós köznemesi könyvtár - nemzeti történelmünk tüköré” című állandó kiállítást a balassagyarmati Palóc Múzeum­ban. Ugyanitt átadja a „Nagy Iván Genealó­giai és Társadalomtu­dományi Regionális Kutatóhely”-et, amely a kiállítással szerves egységben került kialakításra. A '48-as honvéd majd példás életű tudós Nagy Iván (1824-1898) egész életútját sugárzó hazaszeretet jellemezte. Ezt szemlélteti az a nemzeti szí­nű könyvjelző, amelyet 1855 március idusán menyasszonya, Csató Mária ajándékozott neki, mintegy szerelmi ajándékként. Később - három gyermeke el- hunytával - minden javát a köz­ügy oltárára szentelte. A mintegy tízezer kötetes, muzeális értékű könyvtárát is a balassagyarmati múzeumnak adományozta, vég- rendeleti meghagyással és fele­lősség átruházással. A kiállítás és kutatóhely meg­nyitása éppen száz éve napi­rendre került cél megvalósítását jelenti. Évszázados adósság ki- egyenlítését, úttörő jellegű, többfunkciós integrált megol­dással. Úttörő mivoltát az adja, hogy a vármegyei múzeum örökébe lépett Palóc Múzeum régi könyvanyagát fokozott mű­tárgyvédelmi körülményeket nyújtó térbe helyezték, tehát a megőrző funkciót előtérbe állí­Plros-fehér-zöld színű könyvjelző: ajándék Nagy Ivánnak menyasszonyától, Csaté Máriától 1855 márciusában ■ tották a raktározásban. Más­részt a könyvtárt kiállításként mutatják be, harmadrészt a mű­ködő, kutatható könyvtárat multimédia és számítógépes ka­pacitással kiegészítve kutató­hellyé alakították. Nagy Iván készítette el Ma­gyarország nemes családjainak történeti monográfiáját az 1850-60-as években 13 kötet­ben, amely a közelmúltban repróit kiadásban majd cd vál­tozatban jelent meg. Könyvtára számos kódexet, ősnyomtat­ványt, régi magyar ill. muzeális értékű könyvanyagot, valamint kéziratot tartalmaz. A könyvtár legértékesebb anyaga 1949-50- ben - felsőbb utasításra - az Or­szágos Széchenyi Könyvtárba került letétként, melyből a kiál­lítás válogatott összeállítást nyújt, egyenlőre „kölcsönzés” formájában. A kiállítás célja az unikális - Nagy Iván-könyvtár genezisé­nek és jellemzőinek köz elé tá­rása, a múzeumalapító tudós otthoni alkotó környezetének, szellemiségének bemutatásá­val, valamint a főként történel­mi tematikájú gyűjtemény ré­vén a magyar évszázadok átte­kintése, a mitikus múlt - ma­gyar etnogenezis és történel­münk közismert csomópontjai köré szervezve. A rendezők Nagy Iván dolgozószobáját en­teriőrként jelenítették meg, amelyben korhűségre, a kor­hangulat érzékelte- t é s é r e , polgári íz­lésvilágá­nak, jómód­jának szem- ________________ [éltetésére tö­rekedtek. El­helyezték azokat a műtárgye­gyütteseket, amelyek gyűjtőtevé­kenységének sokirányúságát jele­nítik meg: érem, régiségek (régé­szeti, történeti s természettudo­A z április 3-i rendezvény meghívóján Nagy Iván és a végrendelete alapján épült múzeum épülete látható ■ mányi emlékek), képzőművésze­ti alkotások. Nagy Iván pályája a következő rendben tárul látogató elé: családi örökség; a felkészülés időszaka (tanodái évek, a reformkor iskolá­jában); honvédélet a szabadság- harcban - és a bujdosás napjai; kényszerpályákon (nevelőként Itáliában és Nagyorosziban, ügyvédként Balassagyarma­ton); a tudós történész - Pes­ten (az Egyetemi Könyvtár őre, a Magyarország családai... megalkotója a Magyar Tudo­mányos Értekező alapítója, a Képviselőházi Napló szerkesztő­je, tudós társasá­gok tagja); a köz­ügyért! - Nógrád- ban (a horpácsi bir­tokos és bíró, Nóg­rád megye monog- ráfusa, a nógrádi U- terátus, a múze­umalapító); a könyvtárépítő. A könyvtár köte­teiből föltáruló nemzeti történe­lem a következő csomópontokhoz igazodik: őstörté­net; honfoglalás - Árpád-házi kirá­lyok kora; az An- jou-kor; az egy­mást követő száza­dok, benne kiemel­ve a XVI-XVII. szá­zadi török uralom ideje és a XIX. szá­zad, mint a szabad­ság és a polgárosodás kora. A kiállítás és kutatóhely lé­tesítése többévi szívós pályá- ■ zati és egyéb forrásszerző tevé­kenység eredménye. Támoga­tónk a Nógrád Megyei Területfej­lesztési Tanács, illetve Ügynökség Kht., a Nemzeti Kulturális Alap­program, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Szociá­lis és Családügyi Minisztérium, valamint Balassagyarmat Város és Nógrád Megye Önkormányzata. Műtárgyak kölcsönzésével a Ma­gyar Országos Levéltár, az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum, a veszp­rémi Laczkó Dezső Múzeum és a Nógrád Megyei Levéltár voltak se­gítségünkre. A kiállítás muzeoló- giai részét Balogh Zoltán, ár. Ko­Feltárul a nemzeti múlt a Palóc Múzeumban vács Anna, dr. Lengyel Ágnes és dr. Várkonyi Gábor dolgozta ki, a restaurátori munkát Gulyás Gá­bor, Rácz Jenő és Veres György vé­gezte, a látványtervező Presits An­tal volt. A számítógépes előkészí­tés Molnár Ildikó, Kőművesné Lőrincz Emőke és Winkler Józsefné munkája. Az április 3-i megnyitó rendez­vényre minden érdeklődőt tiszte­lettel hívunk és szeretettel vá­runk. _____________________PR UMBACHER GÁBOR m egyei múzeumigazgaló A művész is ember - A „Csillagszemű” Kiss Zoltán kezdi érteni a világot Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idege­nek? Dehogy! Itt élnek a minden­napjainkban, meghatározzák kul­túránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Kö­zelebb vannak hozzánk, mint bár­ki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádió­ban, látjuk az újságban, fellépése­ken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyű­lölnek, ölelnek, szeretnek? Min­dent, amit mi civil emberek csiná­lunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Eb­be a világba enged bepillantást ro­vatunk. A Karthago együttes egykori basszusgi­tárosa, Kiss Zoltán ma is ugyanolyan aktív, mint tíz, sőt (megkockáztatom): húsz év­vel ezelőtt. Műsort vezet az ATV-n, saját rádióműsora van, rendszeresen futballo- zik, és teniszezik, s mindezek mellett a számmisztika világában is otthonosan mozog folyamatos tanulásának köszönhe­tően. A Takáts Tamás révén ráragasztott Csillagszem elnevezés mellé immár jó ide­je Kiss Zoltán Zéróként fut televíziós mű­sorában is, hiszen úgy gondolta, itt az ide­je megkülönböztetni magát a mintegy tíz­ezer Kiss Zoltántól - harminc év után... Egy fővárosi kávézóban beszélgettünk egy Szikora Robival közös teniszmeccs után.- Miért pont Zéró?- Évek óta tervezgettem, hogy felve­szek a nevem mellé valami megkülönböz­tetést, hiszen Kiss Zoltánként elég sokan lettünk az országban. Annak idején elkö­vettem azt a hibát, hogy nem változtattam meg a nevemet, miután művészpályára léptem. Akkor kellett volna, de a család nem engedte. Legalább két éve töröm a fe­jem, hogy a Zérót felveszem. Sok jelenté­se van, és minden külső reagálással ellen­tétben, a 0 egy nagyon pozitív szám, a számmisztikában is azt jelenti, hogy kor­látlan lehetősége van.- Mi vitte a zene felé?- Abban az időben központi téma volt a beatzene; eleve az, hogy Magyarorszá­gon tudtunk hallgatni angol nyelvű dalo­kat, a Beatlest, a Rolling Stonest és a töb­bieket. Elnyomott rendszerben éltünk ak­kor, s a zene önkéntelen tiltakozás is volt. Annak idején a Szabad Európát tényleg ti­tokban kellett hallgatni, különben följe­lentették az embert bizonyos besúgók. Ma már tudjuk, hogy rengetegen voltát...- Egy ideig Radios Bélával is játszott.- Radios Béla általam is nagyon tisztelt zenész volt, zseniális kiállású gitáros. Gye­rekkoromban, 16-17 éves koromban jár­tam Tűzkerékre, soha nem gondoltam volna, hogy egy év múlva, 18 évesen, az érettségi napján már este játszhatok vele a Radnótiban - egy csepeli klubban, Béla rendszeres helyén. Élmény volt vele ze­nélni. Abban az időben csak azok tudtak érvényesülni és lemezt készíteni, akik az úgynevezett „Erdei-körökben” benne vol­tak. Nem szeretném felsorolni ezeket a ze­nészeket, akik mind a mai napig legna- gyobbjaink, de ha belegondolunk, ma­napság sem játsszák a rádiók azokat a da­lokat, amelyeket akkor sem játszottak gyakran. A szakmán belül volt egy elnyo­mott réteg, s volt egy bennfentes, kedvez­ményezett csoport, akik mind a mai napig élvezik ezt a kiváltságot.- Basszusgitárosból hogyan lett énekes?- '77-ben indultam a Ki mit tud?-on, Loksi-dalokat énekeltem. Rendben is volt minden, de nem engedték, hogy bekerül­jek a döntőbe, mert Magyarországon álta­lában mindig az győzhet, akit kiszemel­nek erre a célra. Semmiféle szívfájdalmam nem maradt ebből az ügyből, mert tu­dom, hogy ennek így kellett történnie. Az­tán volt egy dzsessz-zenekar, amellyel szintén énekeltem, de végül lemondtam róla, hogy énekes legyek. Jól éreztem ma­gam a Karthágóban, tökéletesen megfe­lelt, kielégített, de az élet ismét közbe­szólt. Indult a Kisváros című filmsorozat, és meg lehetett pályázni a zenéjét. Ver­senyben voltunk mi is, Gidóval.- KGB. Gidó hamar kilépett. Emberi okai voltak a szakításnak?- Jóban vagyunk. Hogy mondjam... Nagyon szeretem Gidófalvy Attilát, sze­rintem a legjobb barátja voltam az életé­ben. Lehet, hogy ő ezt nem tudja, de az is lehet, hogy sok más ilyen barátja is volt, akikről én nem tu­dok. Sokat segítet­tem neki, minden­ben partnere voltam, rám számíthatott. Jó volt vele zenélni, nem véletlen, hogy a Karthago feloszlása után rögtön csinál­tunk Fáraó néven egy igazi heavy metal zenekart, ahol éppen ő volt az éne­kes, rá^ épült az egész. Őrületes fa­zonjára írtam a szö­vegeket.-Mi lett a csapat­tal?- Éhen haltunk belőle.- Közben meg önmaga is megszűnt ze­nészként létezni...- Nagyon elment a kedvem az egész­től. Viszont, hogy a szakmában marad­jak, vettem egy mikrobuszt, és elkezdtem szállítani a zenekarokat. Egy rettenetes Fiat mikrobuszom volt, mindig lett vala­mi baja. Már nagyon utáltam az életemet, mert rengeteget dolgoztam, és az összes pénzemet elvették, ugyanis a szervizben folyamatosan leraboltak. Azt mondtam, ha nem kerülök be egy nagylemezes ze­nekarba, ahol érdemesnek tartom a zené­lést, akkor elmegyek ebből az országból, mert csak dolgoztam és nem jutottam egyről a kettőre. Utolsó nekifutásként hal­lottam, hogy Szigeti Feri csinált egy Karthago nevű zenekart, ahol a basszus- gitáros, Losó Laci két hónap után disszi­dált. Érdekes módon jött össze ez a lehe­tőség is, ugyanis Gidóval a dzsessz tan­szakon egy osztályba jártam. Találkoz­tam vele, s mondtam neki: hallom, hogy basszusgitárost kerestek, hallgassatok meg. Egyből rávágta Gidó, hogy jó-jó, majd telefonálunk. Persze, fel se hívott senki, viszont Omega-koncert volt a bu­dai ifjúsági parkban és tudtam, hogy Szi­geti kint lesz. Odamentem hozzá, bemu­tatkoztam, elmondtam, ki vagyok, kér­tem, hallgassanak meg. Másnap kettőre beszéltük meg a találkozót a próbahe­lyen, és negyed háromkor én voltam a basszusgitáros...- Mennyi időt nyomtak le együtt?- Hat gyönyörű évünk volt, 79-től 85-ig.- Mi történt azután?- Ma már szépítjük a dolgot, azt mond­juk, hogy csak megszűntünk, de akkor ez egy komoly feloszlás volt, amihez egyér­telműen az anyagiak vezettek!- Ha lenne rá lehetősége, sok dolgot ki­törölne eddigi életéből?- Azt gondolom, szükség volt minden­re. Az időt sajnálom. Széchenyi is mond­ta: nem a pénz számít mert azt, ha elve­szítjük, újra meg lehet szerezni; az idő az, amit nem lehet visszahozni. Ta­lán másképp alakulhatott volna az életem, ha akkor tudom azt, amit ma tudok. A sok-sok ta­pasztalat nagyon komoly értéket képvisel.- Mit tud ma?- Tudok például egy televízi­ós műsort. Megbecsülik, amit csinálok. Ez is nagy örömet je­lent, mert ez sarkall a további erőkifejtésekre ahhoz, hogy a legjobbat adjam. Mindegyikünk­nek ez a feladatunk és kötelessé­günk, elsősorban önmagunkkal szemben. Lehet, hogy elcsépelt dolog, de ha magunkkal jót te­szünk, azzal másoknak is kelle­mesebbé tesszük az életét. Örül­nék, ha mosolygósabb lenne a világ és én azon vagyok, hogy úgy legyen! Persze hozhat bármit az élet, minden megtörténhet. Igaz, már jóval el­múltam negyvenéves, de izgat a jövő, ezért folyamatosan bővíteni ismereteimet. Tanulok. Kezdem érteni a világot és meg­ismerni önmagamat. _______________________SÁNDOR ANDRÁS A Karthago együttesben (bal szélen;______________________________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom