Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 69. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap KÖR KÉP 2002. MÁRCIUS 23., SZOMBAT M E G Y E I A Nógrád Megyei Hírlap kérdései az országgyűlési képviselőjelöltekhez 1. Miért gondolt arra, hogy ha átmenetileg is, de felcseréli jelenlegi hivatását a parlamenti kép­viselőséggel, illetve miért döntött úgy, hogy ilyen módon szeretné folytatni politikai pályafutását? 2. Ha Ön bekerül a parlamentbe és először kap szót, várhatóan milyen ügy, illetve melyik ré­teg érdekében emel szót és miért? 3. Véleménye szerint hazánk mikor lesz tagja a Európai Uniónak és a felvétel mit jelent Ma­gyarország, illetve a továbbra is hátrányos helyzetű Nógrád megye részére? Büky Dorottya (Szabad Demokraták Szövetsége) Nógrád megyei 3. számú választókörzet 1. Amikor felkértek, hogy képviselő legyek, és utána néz­tem a választókörzet adatai­nak, láttam, hogy országosan itt a legnagyobb a női munka- nélküliség, és itt a legtöbb sze­gény gyerek. Nagyon örülnék, ha ennek a problémának a megoldásában részt vehetnék. 2. A képviselő legfontosabb feladata, hogy a választókörze­te lakóival és mindennapjaival foglalkozzon: meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy az összes lehetséges pénzforrást felhajtsa a körzete számára, hogy új munkahe­lyek jöjjenek létre és lobbiz­zon, amikor a kormányzati pénzek elosztására kerül sor. 3. Az Európai Unió öröm­mel vár minket és számít ránk, ha belpolitikánk nem tolódik el túlságosan a szélső jobb fe­lé. Az EU létkérdés, ez az egye­düli esély aztelmaradott régiók számára. ItVá szécsényi kör­zetben is meg kell teremteni a versenyképesség alapjait. Ha­marosan élet-halál harc indul be az ország régiói között az uniós forrásokért. Az, aki eb­ben a küzdelemben alulmarad, annak nagyon nehéz lesz fel­zárkóznia. Én ismerem az EU prioritásait és úgy gondolom, hogy ha mindent megteszünk, hogy ismertté és elismertté te­gyük a körzetet, mind az or­szágban, mind pedig Európá­ban, akkor felzárkózhatunk a versenyben. A képviselő kutya kötelessége felkutatni és moz­gósítani az uniós csatlakozás­hoz szükséges forrásokat: egyedül így harcolhatunk sike­resen a szegénység ellen és így biztosíthatunk jobb életkörül­ményeket. Dr. Frankfurter Zsuzsanna (Munkáspárt) Nógrád megyei 4. számú választókörzet 1. Mindig foglalkoztatott a körülöttem élő emberek sorsa, gondja, baja. Segíteni szeret­nék! Hiszem, hogy a parla­mentben eltökélt szándékkal, megfelelő érvekkel alátámaszt­va ezt meg is tehetem azokért, akiknek a sorsa ma senkinek sem szívügye, akiket ma tulaj­donképpen senki sem képvisel - a dolgozó embert, a munkáso­kat, a parasztokat, az alkalma­zottakat, az értelmiségeiket, a kis- és kényszervállalkozókat, a munkanélkülieket, a nyugdíja­sokat. 2. A hivatásomat nem elfe­lejtve feltétlenül szólnék az egészségügy helyzetének javí­tása, stabilizálása, ezzel az em­berek egészsége érdekében, hi­szen pénzt, anyagi javakat le­het elveszíteni és visszanyerni, de életünk csak egy van és ez a legfontosabb. Szólnék a tisztes­séges megélhetés, a teljes fog­lalkoztatás, az európai bérek, a szociális biztonság, az ingye­nes egészségügy, oktatás, az igazságosabb adórendszer, a tudás megbecsülése és még sok más, a Munkáspárt programjá­ban szereplő cél érdekében. Hogy miről, legelőször az adott körülményektől, lehetőségek­től is függ, de a parlamenti cik­lus négy éve alatt mindenre le­het és kell is lehetőséget találni. 3. Európában élünk, csatla­koznunk kell az Európai Unió­hoz is, de csak a számunkra is kedvező feltételekkel. A meg­kötendő szerződés biztosítsa hazánk teljes egyenjogúságát, a hazai piac, munkahelyek védel­mét, különös tekintettel a még le nem zárt mezőgazdasági tár­gyalásokra. Az Európai Unió tagállami a saját érdekeik érvé­nyesítését helyezik előtérbe, így a csatlakozás az eddigieket figyelembe véve 3-5 évet is igénybe vehet. Kedvező szerző­dés esetén Nógrád megyében is várható a mezőgazdaság fellen­dülése, új munkahelyek, az inf­rastruktúra, a vasúti közleke­dés, a turizmus fellendülése. Gyürky János (Összefogás Magyarországért CENTRUM) Nógrád megyei 4. számú választókörzet 1. / Hatvanéves vagyok, nős, három gyermek apja, családom­mal Balassagyarmaton élek. Nagyorosziban születtem, Eszter­gomban a ferenceseknél érettsé­giztem, foglalkozásom erdőmér­nök. A KDNP megyei elnöke és tagja vagyok Nógrád Megye Köz­gyűlésének. Jelmondatom évek óta változatlan: ember az embe­rekért. Ma is ezt képviselem a KDNP megyei elnökeként a Centmm-ban. A má rohanó világ egyre inkább embertelenné válik. Olyan politikai és gazdasági rend­szert szeretnék, amely az embe­rekért van és megszünteti a csalá­dok létbizonytalanságát. Legyen egyenlő esélye minden gyermek­nek, a legmagasabb iskolai vég­zettség megszerzésében ne le­gyen akadály a szülők anyagi helyzete. A tudás hatalom, a gyer­mek a társadalom legfontosabb beruházása. Szükséges az erköl­csi és nemzeti öntudatra nevelés. Legyen az országnak méltóságtel­jes öntudata. Őseinkét és hősein­ket tisztelve, értékeinket megbe­csülve, minden embert képvisel­ve kell egy országot vezetni. 2. 1998-2002 között a parla­ment munkájának hatékonyságát erőteljesen rontotta az öncélúvá váló, folyamatos politikai harc. A pártok és képviselőik rengeteg időt, pénzt, energiát fordítottak az önreklámozásra, a többiek lejára­tására és földbe döngölésére. A politikusok elfelejtik a „harc” köz­ben, hogy a pártok mögött válasz­tók, emberek vannak. Vajon mi lesz a legyőzöttekkel? Vajon az emberek szavazataikkal megálljt parancsolnak-e az ellenségkere­sésnek, a szétszakításnak, a kire­kesztésnek. Elszomorító helyzet, amikor szinte mindenki (nyíltan és burkoltan) harcot hirdet a béke helyett és nem azt keresi, ami ösz­szeköt minket itt és most Magyar- országon. Én a „békéért” szólnék az előttünk álló feladatok, az em­berek és Magyarország érdeké­ben. Csak egységben tudunk el­lenállni és megfelelni a bennün­ket érő kihívásoknak. Emellett el­sőként még a legnehezebben és leghosszabb idő alatt megoldható feladatról szólnék: az ország né­pességfogyásának megállításáról és megfordításáról. Ez a ma élők­től áldozatot kíván, de nem kell tennünk a magunk, a gyermeke­ink, unokáink érdekében. 3. Legyünk végre tárgyilago­sak és őszinték ebben a kérdés­ben. Az EU-ba való felvételünk időpontja nem tőlünk függ, azt az EU érdekei határozzák meg. Ne higgyük, hogy az EU önzetle- nül akar rajtunk segíteni. Ismeri kényszerhelyzetünket, belépé­sünk árát már beszedte tőlünk a rendszerváltás és a nyitás révén. A kérdést majd az dönti el, hogy kívülállóként vagy tagként szol­gáljuk jobban az EU érdekeit. A mérkőzés vesztésre áll. Tagnak kell lennünk, tagok is leszünk majd, csak ennek az árát még nem ismerjük. Mecser Lajos (Reform Kisgazdapárt) Nógrád megyei 1. számú választókörzet 1. Munkám és sportpályafu­tásom révén hosszú ideje ál­landó kapcsolatban vagyok az emberekkel, a környezettel, az országgal ás tájaival. Közvet­len közelről érzékelem azokat a gondokat és örömöket, ame­lyek az emberek életét megha­tározzák és akik egyre gyak­rabban mondanak véleményt arról, hogy nem tudnék-e segí­teni más formában is ügyes-ba­jos dolgaik képviseletében. Vízdíj-beszedőként a hétköz­napi életben a legközvetlenebb közelséggel találkozom az em­berekkel, anyagi küzdelmeik­kel. Naponta látom, nagyon nehezen élnek, kevés a mun­kalehetőség a városban. A rendszerváltozás óta há­rom kormányváltást értünk meg és miközben a makrogaz­daságunk évente öt százalék­kal növekedett, addig a mikrogazdaságba, például Sal­gótarjánba alig került vissza működő tőkeként, beruházás­ként valami. Megszűnt például a síküveggyár és más üzemek is csökkentett termeléssel dol­goznak. Egyedül az üveggyár­ból 1200 embert küldtek el a munkahelyéről. Épülnek a bankok, a nagy áruházak, ám ezekből nagyon kevés munka­hely születik a város lakói szá­mára. Ötvenhárom éve élek Salgótarjánban, érthetően sze­retném, ha az emberek élete kedvezőbben alakulna, őket képviselve ebben akarok ered­ményeket elérni. 2. A fentiekből is követke­zik, hogy az ügy a város lakói­nak sokoldalú érdeke, a jobb életfeltételek megvalósulásá­nak segítése, a réteg pedig nem is lehet más, mint a város lakó­inak legszélesebb rétege. Ezen felül azonban nem csupán a városi élettel, hanem bizonyos mértékig a falusival is kapcso­latban állok, méhészként tisz­tában vagyok a magyar mező- gazdaság súlyos gondjaival, a falun élőket szorongató gazda­sági bajok valódi eredetével. Az első felszólalásomban mindenképpen a salgótarjáni és városkörnyéki, országosan is súlyos munkanélküliség kér­désével foglalkoznék. Az alap­vetően tisztességes, értelmes emberi léthez tartozó munka- lehetőség, ha nem is mindenki számára nyolc órában, de leg­alább csökkentett munkaidő­ben követelhető életfeltétel, - ezt tenném szóvá. A kenyérke­resettel egy időben hangsúlyo­san szólnék az oktatás és fő­ként a sport embert nevelő ha­tásáról. Hét unokám van és szomorúan tapasztalom, hogy a városi sportpályákra nem vi­hetem őket, hiszen azok szinte teljességgel tönkrementek, ám ez nem egyedül az én gondom. Megkérdezném képviselőtár­saimat, hogy ők hova viszik gyerekeiket, unokáikat spor­tolni? Abban az európai régió­ban, ahová csatlakozni fo­gunk, - egészen más képet mutat az élet. Úgyszólván min­denki sportol valamit, még az idősebbek is, a parkok, pályák a hosszú hétvégeken tele van­nak emberekkel, mikor jutunk el mi erre a szintre? Erre csak közös válasz adható. 3. Véleményem szerint leg­később 2006-ban csatlakozha­tunk az Unióhoz, de addig még sokat kell elérnünk, össze kell fognunk, s el kell jutnunk olyan szintekre, mint például a nyugati országrész városai: Kőszeg, Sopron, amelyek kí- vül-belül tiszta, szép városok. Számomra értelmes példa Né­metország, amely a háború után romokban hevert. Tizen­hét tartományban élt a lakos­ság, ám a pék a szomszédjába ment autót javíttatni és saját gépkocsi iparukat így is ered­ménnyel védték meg. Bár ez csak egy példa, ám ők valójá­ban régóta Európa egyik leg­gazdagabb államának számíta­nak. Magyarország, és ezen belül egyik legszebb tájunk Nógrád, a várakkal körülvett Salgótarján megfelelő szállo­dákkal, vonzó sport és más ha­gyományos turista-programok­kal emelkedhet csak ki jelenle­gi rossz helyzetéből. Szabó Lászlóné (Munkáspárt) Nógrád megyei 1. számú választókörzet 1./ Tősgyökeresen ehhez a szőkébb régióhoz tartozom. 1965-ben a Madách Imre Gim­náziumban érettségiztem, majd következett Kecskeméten a felsőfokú tanítóképző főisko­la. Aztán Egerben a Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán szereztem diplomát, majd 1998-ban újabb államvizsga és diploma a Budapesti Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főis­kolán. Két nyelven beszélek. Jelenleg Kazáron, az Aba Sá­muel Általános Iskolában dol­gozom. Munkámat hivatásom­ként végzem, szeretem a gye­rekeket, s boldogság számom­ra, amint naponta érzek: a nyi­ladozó elme mind erőteljesebb kiteljesedését, s hogy ebben ott van az én segítségem, sze­retetem is. Mégis vállaltam a képvise­lő-jelöltséget, mert nap mint nap szembesülök és szembe­sülünk a ténnyel, hogy a rend­szerváltás óta - immár 12 éve - a magyar nép többségének , nincs képviselete a parlament- ' ben. Nem emeli fel senki a sza­vát a bérből és fizetésből élők,1 a fiatalok, a kisnyugdíjasok, ap kis- és kényszervállalkozók, a munkanélküliek érdekében. Az emberek saját bőrükön ér­zik, mi a szegénység, a kiszol­gáltatottság. Sokat gondolkodtam azon, van-e rételme beleszólni a po­litikába. Úgy döntöttem, most nem elég otthonról bosszan­kodni. „Vétkesek közt cinkos, aki néma!” A jelenlegi válasz­tás sorsdöntő, s hosszú időre rányomja bélyegét az emberek életének alakulására. Tenni kell azért, hogy változzon a helyzet! Ne toporogjon egy helyben 1990 óta az életszín­vonal, ne csak egy szűk réteg gazdagodjon, mindenkinek jusson fedél a feje fölé, legyen fűtés, egészséges táplálék, gye­rekeinknek szép ruha, iskolai felszerelés. 2. Ahhoz, hogy változás kö­vetkezzék be, olyan új politi­kai erőt megjelenítő képvise­lők kellenek, mely politikai erő, a kisemmizett, jogai gyakorlá­sában erősen korlátozott em­berek képviseletét vállalja föl, s nemcsak a választások idő­szakában, hanem az év min­den napján, a nap minden órá­jában ezért küzd. S ennek a politikai erőnek a képviselői azok, akik naponta szembesül­nek a megélhetési gondokkal, s ezért ők azok, akik tudják miért kell küzdjenek. Mert más csak látni a fáskamrában rohamosan fogyatkozó tüzelőt és más átérezni a téli hideg át­sütő erejét. Ezek a képviselők lesznek a Munkáspárt mai képviselőjelöltjei. Hogy első felszólalásomban miről fogok beszélni, nyilván meghatároz­za a tárgyalt napirendi környe­zet. De hozzászólásomban so­ha nem tüneti kezelést fogok kezdeményezni. Ha a bajok okát nem szüntetjük meg, azok újratermelődnek. A Mun­káspárt ismeri az okokat, s ha kell a nyilvánosság, a sok mil­lió honfitársunk segítségét kér­ve megszüntetjük azokat. Nem rendszerváltást akarunk és akarok. De akarjuk és akarom, hogy a kapitalista viszonyok között is élhetőbb életet bizto­sítsunk minden magyar honfi­társunk számára. S nemcsak az ígéretek szintjén, hanem hogy a változást, a jobbat, na­ponta érezzék az emberek, a családok. A Munkáspárt képvi­selői nélkül nincs más erő, mely az oly szép ígéreteket végre akarná és tudná hajtani. 3. Az EU-hoz való csatlako­zást illetően véleményem egyező a Munkáspárt állásfog­lalásával. Magyarország kis or­szág, nem zárkózhat el Európa és a világ vérkeringésétől. Ta­lán egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a belépés ide­jét nem mi, hanem az EU hatá­rozza meg. Ugyanez vonatko­zik a belépés feltételeit illetően is. Világosan látszik, minél elő­nyösebb pozíciót akarunk elér­ni a belépés idejére, annál in­kább kitolódhat a csatlakozás időpontja. Számos - már tag - nyugati ország tapasztalatai azt mutat­ják, csatlakozásuk után rom­lottak az ország gazdasági mu­tatói. Növekedett a munkanél­küliség, emelkedett az inflá­ció. Nem igazán lelkesednek az EU saját hadseregéért. Véle­ményem szerint alaposan meggondolandó, hogy milyen feltételekkel csatlakozunk. Ezért a csatlakozásról a - jelen­legi kormány is azt mondja, - népszavazás fog dönteni, de ennek a népszavazásnak csak akkor lesz jelentősége, ha a magyar társadalom tényszerű­en tájékoztatva lesz előtte, nemcsak a szépről, a jóról, ha­nem a szürkébb, a csatlakozás­sal együtt járó hátrányokról is, mert ilyen is lesz. Nógrád megye helyzete kü­lönösen fontos, hiszen a klasz- szikus, a lakosság foglalkozta­tását biztosító üzemek (acél­gyár, üveggyárak) megszűnési kilátásaival tovább romlik a » munkalehetőség, s az egyéb­ként is magas munkanélküli­ség tovább növekedhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom