Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-02 / 52. szám

2002. MÁRCIUS 2., SZOMBAT ______________________________________________________________________________A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | „ Stux maga veszedelmes...” Színházi estéh Nem tudom miként van az, hogy némely csacskaságok bizonyos emberek száján jópofa szellemes­ségként hatnak. Ilyen például a ci­gányprímáshoz intézett kérdés : - Tudsz kísérni? - Igen. - No, akkor kísérj be az étterembe! Ha ezt bárki halandó mondaná a másiknak, bi­Pápai Erika ezúttal a szép Évaként FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ zony igencsak gyenge viccnek tűn­ne. De ha e sorokat Vadnai László - akinek egyik halhatatlan főhőse, Hacsek rendre összetévesztette a Gandhit a Bandival, a pingpongot egy kínai tábornokkal - vetette pa­pírra és Stux Artúrként Szacsvay László mondja el a színpadon, ak­kor dől a közönség a nevetéstől. A „Meseautó” vagy a „Havi 200 fix” szerzője lassan négy évtizede nincs már az élők sorában, s 1938-tól az 1967-ben bekövetkezett haláláig sem élt Magyarországon - mint mondták róla: „meghalni jött haza” - jó néhány darabja azonban kelle­mes szórakozást jelent még a XXI. századi eleji, sokféle hatásnak kitett színházi közönségnek is. Ilyen „A csúnya lány” című - a Márkus és Harmath-páms társszer­zőségével kiegészült - zenés vígjá­ték, amellyel a budapesti Szemirámisz Produkció Turay Ida Színtársulata a közelmúltban ven­dégeskedett Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Központban. Az egész darab gyakorlatilag arra a „zseniális” férfiúi döntésre épül, amelyik dr. Komidesz Tamás ügy­véd - akinek jól menő irodája fél Budapest szennyesét mossa tisztára - agyából pattan ki, amikor elhatá­rozza, hogy a következőkben csak csúnya hölgyekre veti ki hálóját, mert a szépek megbízhatatlanok. 0 már csak tudja, hiszen azért nem nősült meg, mert műidig talált kön­nyen elcsábítható feleségeket, köz­tük kliensei asszonyait is. Követke­zetességét bizonyítandó nem veszi fel titkárnőnek a felettébb csinos Évát sem, aki viszont szerelemes lesz az ügyvédbe s miután megtud­ja, hogy a doktor úrnál a szépség akadály, rút vénkisasszonynak maszkírozva, Katóként jelentkezik felvételre. Komidesz besétál a csap­dába, felveszi, s innentől az ifjú hölgy hol Évaként, hol Katóként ta­lálkozik az ügyvéddel, akinek soká­ig fogalma sincs, hogy a két név ugyanazt a személyt takarja. Végül - elvei ellenére - már majdnem fe­leségül veszi Ka­tót, a csúnya lányt, amikor ki­derül, hogy Ő nem más, mint a szépséges Éva, s így még inkább esedékessé lesz a házasság. Közben az úgynevezett mellékszálon, a textiles Stux úr is követni akarja a „jó” példát, s mi­után felesége lép- ten-nyomon meg­csalja - mások mellett az ügyvéddel is - Ő is a csúnyákat - történetesen éppen az útjába akadt Katót - sze­retné meghódítani. De ez éppen a fentiek miatt lehetetlen. Arra vi­szont jó, hogy megannyi humoros szituáció forrása legyen. A darabot Kovács István - aki ját­szik is benne, ugyan mi mást, mint egy Walter nevű megrögzött szépte­vőt - rendezte, s ahhoz képest, hogy három felvonásos, elviselhető tem­póban. Dicséretes színészválasztása is: Szacsvay Lászlóról már esett szó, de semmivel nem marad mögötte a két szerepet - Éva és Kató kisasz- szonyét - játszó Pápai Erika, aki kü­lönösen énektudását kamatoztatja kiválóan. Jókedvűen komédiázik Stux Artúr felesége, a kikapós Sziszi alakjában Sajgói Erika is, az erőlte­tett „papagájtánc” azonban nem az erőssége sem neki, sem a darabnak. Felemásként értékelhető Komideszként Nemcsák Károly pro­dukciója. Amikor tárgyal, amikor úriemberként viselkedik szépen va­salt, elegáns ruháiban, hiteles, snáj- dig ügyvédet formál, amikor azon­ban úgymond készül a légyottokra, vagy éppen a nősülésre és mintegy gyakorlatozik a mozdulataival, fe­leslegesen túloz. Úgy tűnik, a koráb­bi szerepeiben is láttuk már tőle e modorosnak tetsző gesztusokat. Mint fentebb írtuk, „A csúnya lány”-t a Turay Ida Színtársulat vitte színre. Ilyen színház nincs a fővá­rosban, az elnevezés - mint Nem­csak Károly készséggel elmesélte ­védjegyként funkcionál, azt jelzi, hogy közismert, népszerű színmű­vészek szövetkeznek egy-egy elő­adásra, hogy garantáltan színvona­las szórakoztatásban, a közönség által igényelt valóságos színházi él­ményben részesítsék a nézőket. A kulturált kikapcsolódást nyújtó elő­adásban, a kellemes színházi esté­ben ezúttal sem volt hiány... CS. B. Kovács István és Szacsvay László alias Stux úr, amint szá­razon készül síelni... ______________■ F otóművész a villanófényben Megnyílt Homoga József életmű-kiállítása Salgótarjánban Egy portré állítja meg a kiállítóhelyre belép­ni igyekvőt, markáns arc, s néhány őszinte gondolat kér figyelmet. Innen már csak egy lépés, és százhúsz nívós, fény-árnyék válto­zatban feltárul egy fotóművészi pálya. Homoga József művészi látása vezeti itt a te­kintetet, miközben kitárulkozik ő maga.- A fényképezés talán viszonylag fiatal korából eredően nehezen kapott bebocsátást az egyetemes művészet honába. A fotogmfálás kezdeteitől sokan és sokféleképpen használták fel magát a fotográfi­át, megannyi társadalmi funk­ciónak kellett megfelelnie, de szinte a kezdeteitől volt egy bel­ső igénye az ábrázolt valóság, a megörökített időpiUanat általá­nosabb, művészi megragadásá- m, az emberi és természeti lét mélyebb összefüggéseinek feltá­rására. így voít ez Magyarorszá­gon is, ahol csupán némi fázis­késéssel zajlottak lesz az ilyen irányú elmozdulások. Akik ezt már a kezdeteknél, majd a szá­zadforduló első évtizedeiben megtették, azok az amatőr fotó­sok. A magyar amatőr fotográ­fusoknak nemzetközi viszony­latban nagyon jó nevük van, a világhírűek között nagyon sok a magyar név. A fotózás és fotó­művészet mára elismert és sokak által szeretett mű­vészeti ág lett- Puszta Béla, Salgótarján polgármes­tere Homoga József napokban, a József Attila Mű­velődési Központban megnyílt életmű-kiállításán mondott beszédében így tekintette át a fotografálás térnyerését a kezdetektől napjainkig. Emlékeztetett a megye szervezett fotóművésze­ti életének legfontosabb állomásaira, melyekhez a balassagyarmati születésű Homoga József neve, munkássága ezer szállal kötődik. Elválaszthatat­lan attól, szinte eggyé vált, összefonódott vele. Autodidakta módon sajátította el a fényképe­zést, s intenzíven '59-ben kezdte ezt el. 1978-ban tagként kapcsolódott a megyei fotóklub munkájá­hoz, '81-től megválasztották a vezetőjének. Kiállí­tások százai és más események jegyzik a klub - fenntartói támogatással működtetett - fotógalériá­jának életét. A szakmai-művészeti műhely baráti kapcsolatainak köszönhetően szűkebb hazánk rendszeres vendégei, kiállítói a hazaiakon kívül szlovákiá, osztrák és német fotósok is. Homoga József vezetése alatt a fotóklub tevé­kenységét művészeti nívódíjjá, aranydiplomával, Kiváló Művészeti Együttes címmel, 2000-ben Sal­gótarján Kultúrájáért kitüntetéssel ismerték el. Ta- váy év végén Pásztón rendezték meg a 42. kiállí­tását. A most megnyílt, százhúsz képét bemutató kiállítás keresztmetszetét adja alkotói páyájának. Érdeklődése, témaváasztása elég széleskörű, de mint maga vallja, leginkább az ember és a termé­szet áll figyelme középpontjában. Elismertek településeket, természeti értékeket bemutató sorozatá, képeslapokon megjelent fotói, most készül egy Ságótarjánt bemutató fotóábum, melynek képanyaga felerészben az ő munkából készült váogatást tárja majd a nagyközönség elé. Itthon és külföldön több mint 180 fotóját mu­tatták be eddig, harminc díj jelzi elismertségét, birtokosa a megye legrangosabb kitüntetésének, a Madách-díjnak is. Magas színvonal, lényeglátó egyszerűség jellemzi művészetét, - melyet Puszta Béla jókívánsága, szavá szerint - szűnni nem aka­ró érdeklődés kísérjen a továbbiakban is.- Nagyon szeretek fényképezd, mert átáa egész másként látom a világot, s ezzel másoknak is örömet szerezhetek - mondta-válotta a hatvan­éves Homoga József, aki a napokban kapta meg az aranydiplomás fotóművész kitüntetést, vala­mint születésnapja alkalmából a váos önkor­mányzatától a nyolcvanadik évfordulóra alapított emlékérmet. A megnyitó ünnepségen a Liszt Ferenc Kama­rakórus műsorává köszöntötte az ünnepeltet, akinek barátok, pályatársak, ismerősök, gratulál- tak. A közönség-sokaság ezt tette azzá is, hogy újra bejárta a fotóművész-páya váogatott fény­képekkel fémjelzett vonalát az Üvegcsarnokban, ahol sűrűn villantak-kattantak a fényképezőgé­pek... _______________________________________0«1 A „Keretben" és az ..Álmodozás" című képek_______________fotói ov.t. „ Barátaim, halljátok még a nótát?” - Ravasz István verseit olvasva... A napokban került kezembe Ravasz István „Levél” című posztumusz verseskötete: az egykori gimnáziumi osztá­lytársa és jó barátja, Vajvoda István ajándékaként. Annak a Ravasz Istvánnak összegyűjtött költeményeiről van szó, akit én is jól ismertem a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumból. Aki egyetemistatársam volt a fővárosban, akivel együtt laktam Budapesten a Ménesi úti Eötvös Kollégiumban 1956 szeptemberében és októberében. Akit 1956. december 8-án lőttek agyon a salgótarjáni sortűzben. És akiről tíz évvel ezelőtt, még az 1990-es évek elején - bátyjának, magyartanárának és volt osztálytársainak útmu­tatásai alapján, valamint saját emlékeim nyomán - egy hosszabb életű - pályarajzot állítottam össze. Most itt a kezemben az ízlé­ses, szép kiadvány. Benne a köl­temények és a műfordítások. Sorban állnak, mint a diákok ári­nak idején a Madách Imre Gim­názium udvarának vörös salak­ján. A kötet gondosan összeállí­tott, jól szerkesztett és jól rend­szerezett, „míves munka”, aho­gyan mondani szokták. Mérlegelem, számba veszem és olvasom a sorokat, verssza­kokat, először sorban, egymás után, majd előrelapozva, a kí­váncsiságtól hajtva, sietve. Nem egy közülük ismerős korábbról, mivel már kéziratban eljutottak hozzám. így együtt azonban teljesen más minden. Lezárult az élet­mű, egésszé vált. Egésszé, amely mindig közelebb van a valósághoz és az igazsághoz, mint a részek, az egyes példá­nyok sora, vagy halmaza. Az egész és a részek összefüggése, dialektikája ez. Ravasz István fényképe a Bagolyvár Könyvkiadó által megjelentetett kötetből ■ Olvasok hát, közben csodál­kozom, ámulatba esem és meg­rendülök, az alig több mint 18 évet élt fiatalember tel­jesítménye láttán. Mi­lyen sokrétű a téma, gazdag a tartalom, mondanivaló és milyen sokszínű kifejezésmód és technika? Tartalom és forma szoros kapcso­lata, majdhogynem tö­kéletes harmóniája... Egyszerre van jelen a komoly (gyakran ko­mor) és mély mondani­való, valamint a játékos­ság és a humor. Olyan ez, mint maga az élet, mint amilyen a tizen­éves Ravasz István volt, amikor megismertem. A művek alapján ítél­ve, nem lehet kétséges, nagy ívű kiváló költő vált volna belőle. Hasz­nos és szorgalmas szol­gálója irodalmunknak. Es jelentős képviselője az 1956 után megújuló magyar lírának. Talán a legnagyobbak között foglalna el méltó helyet. Alkotásai tanúskodnak, nem mindennapi tehetségéről. Ha nem éri az értelmetlen ha­lál, nevét bizonyára régóta együtt emlegetnék az Eötvös Kollégiumból induló és költővé, íróvá lett diáktársakéval, Ágh István, Baranyi Ferenc, Bella Ist­ván, Győré Imre, Ladányi Mi­hály, a prózaíró, Gerely es Endre és Lázár Ervin nevével. Nemcsak költői, de jelentős műfordítói rangot is kivívhatott volna magának. Mondjuk, a kö­tetében szereplő Puskin, Ler­montov, Nyekraszov, Szimonov és Tyihonov mellett a modern orosz nyelvű líra hű hazai tol­mácsolójaként. Ha csak egy kicsit is kegyes hozzá a sors, akkor túléli a bor­zalmakat, akkor visszatér az egyetemre, az Eötvös Kollégi­umba és folytathatja tanulmá­nyait, költői, műfordítói tevé­kenységét. Tudjuk, nem ez történt. A költő halála után is tovább él a verseiben. De csak akkor, ha a felisme­rés, a szándék és az aka­rat egymásra talál. Sze­rencsére, Ravasz István esetében ez történt. A Salgótarjáni Dolgo­zók Középiskolájában kezdődött, még az 1990- es évek elején. A Ravasz István személyére és köl­tészetére irányuló érdek­lődés és az ezzel kapcso­latos tevékenység megin­dulása, ide gyökerezik és a jelzett időszakra nyúlik vissza. Először az emléke­zés, érdeklődés, párbe­széd, az eszmecsere... Az­tán ezeket felváltották a tettek, a konkrét lépések, a meginduló feltáró és végrehajtó munka. Az egyik legkorábbi momentumnak az tekinthető, amikor először (és elsőként) hangzott el nagy nyil­vánosság előtt egy Ravasz István költemény. Ez a Salgótarjáni Dolgozók Középiskolájának bal­lagási ünnepségén történt, ahol egy csinos és szép orgánummal rendelkező fiatalasszony Ravasz Istvánnak „Búcsúszó” című ver­sét mondta el a társak, szülők, hozzátartozók, tanárok népes tábora előtt, a ballagási műsor keretében a gépipari szakközép- iskola kultúrtermének színpadá­ról. így indult. Majd aztán sokunk nagy-nagy örömére, tovább foly­tatódott. Nemcsak a versei jelen­tek meg Ravasz Istvánnak, de ma már költemények születnek ..Csillagkereső”: Ravasz István emlé­kére meghirdetett versíró pályázat és a „XXI. század Madácha" című pá­lyázat legjobb alkotásait közlő kiad­vány címlapja ■ és pályázatokat írnak ki az emlé­kére és tiszteletére. Ez így he­lyes, így van jól. Mert csakis ily módon lehet eljutni a kezdettől a kiteljesedésig. BOZÓ GYULA ftOOKetneí' a ^ jrceete/t<( Jj & ej//,fey/e+Hycj ejt* friß />&//&Jifi^ UfOe/é* rztrdnJz, ma /<*//* at +Uefr rrt C- öt /else u gtéécs&r, bä,,CaZt.lt eZäc/el lixc/taie*/*»« t g isclt */*><> *■,<*{faj, _ Prc.(f&ci*~y ^ frt'Uct aUanrc td* /t/a/A,.,Z--- at T h Gad tatk r-é* a. yr/Vi éd»,G t jOk, C. tíil r Ifülsöxj ejér*' JZcMa, he&tSaj/J fairheti />?/ a 7 ctrcJó, l\C>!/yctt O CJOio/j (rtjOtfé /<*# % A „Búcsúszó” című versének kézirata...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom