Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-08 / 33. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap KÖRKÉP 2002. FEBRUÁR 8., PÉNTEK GYEI Bajtársi együttműködés: túlnyúlik a határon is Négy tolmács is akadt a zólyomi tisztek között Jöjjön el a te országod” Századnyitó rendezvény, Szent Gellért ereklyéje Balassagyarmaton A bajtársi egyesületek szövetségéhez tartozó salgótarjáni fegyveres erők és rendvédelmi szervek nyugdíjas szervezete a közelmúltban tartotta éves közgyűlését, amelyen többek között részt vett Jan Gocnik, a szlovákiai társszövetség zólyomi klubjának elnöke is. Ez a részvétel valójában viszonzása volt a salgótarjániak korábbi látogatásának, amelyről Kőszegi László, a salgótarjáni klub elnöke adott tájékoztatást.- A zólyomi látogatásnak több mint egyéves története van - mondta Kőszegi László nyugalmazott ezredes. - Akkor kezdődött, amikor a fegyveres erők nyugdíjasklubjainak feladatul szabták, hogy hasonló külföldi szervezetekkel teremtsenek kapcsolatot. Ez a kapcsolat a déli határainkon már működik, a horvátokkal és a szlovénokkal. Ez ösztönzött minket arra, hogy keressünk olyan szervezetet, amellyel mi is kialakíthatjuk ezt a kapcsolatot. A salgótarjániak elutaztak Losoncra kapcsolatkeresőbe a járási katonai parancsnokhoz. Készséggel fogadták őket, ám de Losoncon ilyen szervezet nem működik, ezért a zólyomiakat javasolták, hiszen Közép-Szlovákiát tekintve a legjobb egyesületről van szó. Oda is elutaztak, ahol már tudták, hogy miért keresik őket. Ezért is történhetett meg, hogy a látogatás alkalmával a teljes vezetőség együtt várta a salgótarjániakat.- Sikerült is tisztázni, hogy miként szeretnénk velük kiépíteni a kapcsolatainkat - mondta Kőszegi László. - Eljött velünk Iványi Nándor ezredes, a BEOSZ titkára is. Ezt a kapcsolatot sikerrel ki is alakítottuk. A legnagyobb izgalmat az váltotta ki, hogy miként tudjuk megoldani a nyelvi nehézségeket. De jól alakultak a dolgok, mert a nyugállományú szlovákiai tisztek között hirtelen négy tolmácsunk is akadt. Már akkor felvetődött, hogy a közeli jövőben tervezett rendezvényeik közül melyiken tudnának részt venni a magyarok. Mivel közel volt a szlovák nemzeti felkelés évfordulója, a salgótarjániak kötelességüknek érezték, hogy ezen részt vegyenek, így aztán a kis küldöttségünk országos nagyságokkal koszorúzott az ünnepségen.- A bajtársak kérték, hogy januárban vegyünk részt egy tanácskozásukon, s akkor véglegesítsük az együttműködési szerződés elveit - emlékezik Kőszegi ezredes. - Mi természetesen magunkkal vittük az ajánlatunkat, amit ők lefordítottak. Szlovákiai barátaink tanácskozásán, amely a regionális egyesület éves közgyűlése volt, fogadták el és erősítették meg az együttműködési megállapodásunkat. Ezt a megállapodást a mi közgyűlésünkön is napirendre vettük és felhatalmazást kérünk, hogy Zólyomban aláírhassuk a szerződést azzal, hogy az idei terveinkben már szerepelnek azok a konkrét dolgok, amiket elhatároztunk. Ez a megállapodás hosszú távra szól, évente aktualizáljuk és értékeljük. Mindaddig érvényben lesz, amíg valamelyik fél nem kéri a felbontását. (Folytatás az 1. oldalról) Teremtőnek, mert minden tőle származik, ő minden élet bőséggel áradó forrása. Mi emberek az ő teremtményei vagyunk, függünk tőle, ha akarjuk, ha nem és azáltal válhatunk igazán önmagunkká, ha ezt a függőséget elismerjük. Ő teremtő, mi pedig a teremtményei vagyunk. Az Atya a gondviselőnk is és ezzel kell együttműködnünk. A gondviselő Isten szívén viseli a mi sorsunkat, készséges, hogy gondunkat viselje. Mi pedig vele akarunk együttműködni egy teljesebb életnek, egy kibontakozó közösségnek, jövőnek a munkálásán. Ha kivonjuk magunkat az Isten gondviselése alól és magunk akarjuk teljessé tenni az életünket, csak azt várhatjuk, ami a saját erőnkből futja, az pedig a pusztulás semmije - vélte a belvárosi főplébánia plébánosa. Kijelentette, hogy az Isten az egyetlen, akivel való közösség teremtő élet és valóban a beteljesülés. „Noha most nem látom egy csepp módját is” - mondja az ének, de mégis a hitünk meggyőz arról, hogy vele bármire képesek vagyunk. így tudunk keresztény Magyarországot építeni. A mennyben ott láthatjuk az Atya egyszülöttjét, akiről a költemények azt mondják isteni bölcsesség ő, aki Isten színe előtt játszik és szívesen lakik az emberek között. Az Isten tudja, hogy az élet értelme nem az, hogy mit teszünk és milyen teljesítményeket tudunk felmutatni. Az élet értelme az, hogy vagyunk önfeledten istengyermeki módon az Atya színe előtt. A bölcsesség kezdete ezért az Úr félelme. Az ő jelenlétében lenni, ez az életnek az igazi értelme, mert ő az igazság is maga, aki tudja, hogy milyen nehéz eljutni az embernek az igazság ismeretéhez és még inkább milyen nehéz követni azt. Ezért az Atya végtelen türelemmel tud felénk fordulni és vezérelni, vezetgetni bennünket a földi életünk zarándokúján. A mennyben látjuk a vigasztalót is, a Szent Lelket, aki vezetőnk az igazság útján, az üdvösség, a beteljesedő életek felé vezető ösvényen. Ő ismeri szívünk minden részét és azt be akarja tölteni örömmel, erővel. A mennyben bizalommal tekintünk a Boldogságos Szűz Anyára, Isten anyjára, akire Jézustól tanult gyermeki bizalommal tekintünk, aki Isten anyja, Jézus anyja és a mi anyánk. Ez olyan •közösséget teremt közöttünk, amely magasabb rendű, sajátos testvériség és ebben a testvériségben kell, hogy a magyar nép egybe forrjon, hisz ez az ország Mária országa. A szentek sorában ott látjuk a mennyben Szent István királyunkat és Szent Gellért püspökünket Szent Imre herceggel, akik letették a keresztény magyar nemzet alapjait. Mi azért vagyunk különös bensőséges közösségben velük, mert ők példát mutattak nekünk és erőt adnak, hogy a XXI. században is ugyanezekre az alapokra építsünk. Az európai kereszténységünk kifáradásának és öregedésének az oka az, hogy a mennyország és a földi ország között szakadék tátong - vélte az előadó. Az Isten akarata szerint ennek nem így kell lennie, mert mennyország és a földi ország összeölelkezett azóta, mióta a Fiú megtestesült, mióta kiárasztotta teljességgel az isteni életet reánk. A kérdés az, hogyan és milyen módon fogadjuk be az ő javait. Két olyan közeg van, amely ennek a befogadásnak lényegi közege. Az egyik a család, a házasság szentsége, ahol elsősorban tapasztalati ténnyé legyen, Isten jelen van, Isten országa köztetek van. Ennek az országnak el kell jönnie közénk Isten akarata és terve szerint, ha mi ezt az isteni tervet meg nem hiúsítjuk. Mert, aki megteremtett minket közreműködésünk nélkül, nem üdvözít minket közreműködésünk nélkül. Velünk, értünk élő Isten ő, aki a szabadságunkat tiszteletben tartva partnerré választott bennünket. Vajon a családi életünk szent közege lesz-e Isten jelenléte befogadására? - tette fel a kérdést a budapesti plébános. Úgy vélte, hogy ott az a vágy, amely az ember szíve mélyén él a társ után és ez kibontakozhat- e Isten terve szerint, vagy hajótörést szenved az emberi ösztönök bűnös követése révén. „Add meg azt is társul énnékem boldogul, azt kit mostan kérek én tőled, Uram!” - mondja a költő és vele az az ember, aki szíve vágyának nem pótcselekvésekben akar kielégülést adni, hanem aki valóban megkéri az Úrtól azt a társat, akivel az ő élete valósulhat, üdvössége és földi boldogulása kibontakozhat. Mert a házasság Istentől szerzett igaz társaság, amelynek az alapja a szeretet elkötelezettsége, önátadása. Aki egyszer elkötelezte magát az Istentől kapott társnak a szeretetben, az az odaadott ajándékot nem veheti visz- sza. A szeretet önátadás, amelynek lényegéhez tartozik a hűség. Emögött áldozat is van, ami nem keserv, hanem, „hogy törvények szerint társammal ragadozzam, azt add meg nekem, én Uram.” Ez az áldozat telve van örömmel, az élet ígéretével. Erről szóltak a Kálmán Péter, Szabó István és Tóth István zeneművészek alkotta Vagantes trió dalai, amelyeket a közönség tetszéssel fogadott. Dr. Osztie Zoltán kijelentette, hogy senki más nem tud úgy örülni egymásnak és úgy szót érteni, mint mi, magyarok. Ahogy fontos a család összetartozása, ahol az elfogadás igenjével hordozzák egymás életét, úgy fontos az, hogy a nemzet tagjai is igenjükkel hordozzák egymás életét. Nemzetárulás az, ami napjainkat terheli, mert aki a véreinket akarja távol tartani inkább maga akar egy kenyérrel jobban élni, de őket elveti, az nemzetáruló - vélte a KÉSZ elnöke. Úgy vélte igenis közösségünk van és erre a közösségre szükségünk van, mert ez a közösség hordoz bennünket. Ennek a népi, nemzeti közösségünknek, Isten országának megvalósulásán kell lennie. Ez azon múlik, hogy mi Istenben, testvéri közösséget alkotva tudunk vált vállhoz vetve építkezni, vagy pedig egymás ellen fordulva, meghasonul a nemzet. A fiataljaink külföldre távoznak, mi pedig fogyunk és pusztulunk. A XXL század küszöbén a választás az, hogy Isten országa fölragyog-e ebben a hazában, vagy pedig nemet mondunk egymásra és megfogyatkozva elpusztulunk. A nagy figyelemmel fogadott előadás után sokan kértek szót és a vélemények a haza iránti aggodalomról szóltak. SZABÓ ENDRE Bizalmas beszélgetések, apró rezdülések, nyitottság a jóra Gyermekvédelmi gyakorlat Salgótarjánban - Mi ad erőt a további munkához? Az elmúlt év végén - ahogy erről akkor e lap hasábjain is beszámoltunk - az önkormányzati és más érintett szervek, szakemberek, szociális munkások méltó módon emlékeztek meg az állami gyermekvédelem megszületésének 100. évfordulójáról. Lapunk ez év január 16-i számában a megyei gyámhivatal vezetőjével készült interjúnk közreadásával tájékoztattuk olvasóinkat a gyermekvédelem hatályos törvényi szabályozásáról, a gyermekek veszélyeztetettségéről, a jogorvoslat lehetőségeiről és így tovább. Ez alkalommal a gyermekvédelem megvalósulását, salgótarjáni gyakorlatát vesszük górcső alá, a legilletékesebbek bevonásával. A fentiek alapján már akár tudott dolog is lehetne, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény értelmében a gyermekjóléti alapellátások célja hozzájárulni a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének, a családban történő nevelésének elősegítéséhez, a veszélyeztetettség megelőzéséhez és a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családjából történő kiemelésének a megelőzéséhez. INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTÚRA Az alapellátás legfontosabb intézménye a gyermekjóléti szolgáltatás, amelynek megszervezéséről és működtetéséről a települési önkormányzat köteles gondoskodni. Salgótarján város önkormányzata a törvény hatályba lépését követően - az országban elsőként (!) - azonnal létrehozta az egészségügyi szociális központ (eszk) szervezetén belül a gyermekjóléti szolgálatot, s ezt a feladatot a már 10 éve működő családsegítő szolgálathoz telepítette. Ez kétségtelenül kézenfekvő és példásan praktikus lépés volt, hiszen a feladatok „kísértetiesen” hasonlóak. A gyermekvédelmi feladatok ellátása tehát a gyermekvédelmi és családsegítő osztály szervezetén belül valósul meg úgy, hogy a gyermekjóléti szolgálat szakmailag elkülönülten, öt fő családgondozó szakember részvételével működik. Fő feladatuk a szervezés, szolgáltatás, gondozás triászának egységben történő végrehajtása. Itt történik azon szakemberek munkájának összehangolása, akik közvetlen kapcsolatban állnak a gyermekekkel. Primátust kap a megelőzés, gyors intézkedést igényel a veszélyeztetettség megszüntetése, s nem feledkeznek meg az elengedhetetlenül szükséges utógondozásról sem. MINDEN KEZDET NEHÉZ... Amint a fentiekből is kitűnik, százéves múlt az állami, intézményesített magyarországi gyermek- védelem, és az idén lesz ötéves a gyermekjóléti szolgálat Salgótarjánban. Hogy mit jelentenek ezek a jubileumok a gyermekvédelemben dolgozók számára, arról Szlovacsek Gyulánét, az eszk igazgatóját kérdeztük.- A százéves évforduló azt jelenti számunkra, hogy mindent megtegyünk azért, hogy méltók legyünk a legnemesebb hagyományokhoz. Az ötödik évébe lépő gyermekjóléti szolgálat pedig arra kötelez valamennyiünket, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk a változó körülményekhez, hogy mind hatékonyabb és mind nagyobb megelégedésre lássuk el azokat a feladatainkat, amelyek az említett törvényből és végrehajtási szabályaiból ránkhárulnak.- Mondják: minden kezdet nehéz. A szolgálatnál ez miben nyilvánult meg?- Az indulás valóban nem volt zökkenőmentes, hiszen nem egy kitaposott úton kellett haladnunk, hanem egy új feladattal kellett megbirkóznunk, ami ha hasonlít is a hagyományos értelemben vett családgondozáshoz, számos új elemet is tartalmaz, gondolok itt elsősorban a hatósági feladatokra. Egész embert, felkészültséget, szakképzettséget és tapasztalatot is igénylő tevékenységről van szó. A törvény meghatározza a veszélyeztetettség fogalmát, s amikor ennek megfelelően felmértük a város közoktatási intézményeiben nyilvántartott halmozottan hátrányos helyzetű, illetve veszélyeztetett gyermekeket, megdöbbentő adatokhoz jutottunk: 10758 gyermekből 2765 fő volt veszélyeztetett, azaz minden negyedik gyermek státusa aggodalomra adott okot. A jelenleg nyilvántartott és gondozott családok száma 363, a hozzájuk tartozó gyermekeké pedig 747. Az adatok önmagukért beszélnek. EGY DILEMMA ÉS FELOLDÁSA Az igazgató asszonytól megtudjuk, hogy a gyermekjóléti szolgálat által felderített és aztán orvosolt problémák nem voltak új keletűek és ismeretlenek korábban sem, csak éppen nem volt olyan „direkt” szervezet, fórum, ahová a családok fordulhattak volna ezek megoldása érdekében. A családsegítő szolgálat igyekezett segíteni a maga sajátos, ám szerény és koránt sem elégséges eszközrendszerével. Azóta sikerült kiépíteni egy olyan jelzőrendszert, elismerést a védőnőknek, óvodai, iskola gyermek- és ifjúságvédelmi felelősöknek, gyermekorvosoknak, háziorvosoknak, civil szervezeteknek és egyéneknek, amely segítségével előtérbe kerülhet a megelőzés és maximális támogatás nyújtható az arra rászoruló családoknak. Kiderül az is beszélgetésünk során, hogy dilemmát okozott kezdetben, hogy hol a határ a családsegítés és a gyermekjóléti szolgáltatás között. Rugalmasan kezelték és kezelik ezt a kérdést ma is: ha olyan család kerül a látókörükbe, amelyik már régebben szerepel a családsegítő szolgálat nyilvántartásában és kötődik a már megismert szakemberhez, szociális munkáshoz, akkor a család, illetve a veszélyeztetett vagy rászoruló gyermek a korábbi családsegítő kezében marad mindaddig, amíg hatósági beavatkozásra, védelembe vételre vagy családból történő kiemelésre nem kerül sor. A gyermekjóléti szolgálat egyéb szolgáltatásai között kell megemlíteni az ingyenes jogi tanácsadást, az addik- tológiai szolgálatot és tanácsadást, mely utóbbira sajnálatos módon - egyre nagyobb igény mutatkozik. NEM PANASZKODNAK, CSAK... E sorok írójának kérdésére válaszolva Szlovacsekné igazgató asszony szinte vég nélkül sorolja és értelmezi azokat a problémákat, amelyekkel a gyermekjóléti szolgálat nap mint nap szembesül. Ezek közül, mintegy szerkesztve, álljon itt néhány:- iskolakerülés, igazolatlan hiányzások,- bolti lopások, egyéb szabály- sértések,- szülői ház engedély nélküli elhagyása,- elvált szülők kapcsolattartási gondjai,- magatartási és viselkedési problémák,- magántanulói státusba helyezéshez javaslat igénylése,- nyílt örökbefogadáshoz, családba fogadáshoz vélemény kérése. Aztán az kerül talán ismételten szóba, hogy a veszélyeztetettség fogalmának szigorú és pontos törvényi definíciója után ugrásszerűen megnőtt a veszélyeztetett, gondoskodásra szoruló gyermekek száma, ugyanakkor lényegében nem változott a szociális munkások, a gondozók létszáma. Ezt nem „felpanaszolni” akarják, csak tényként állapítják meg. A törvény szerint az egy családgondozóra, szociális munkásra jutó, ideálisnak tekinthető gondozói kör 25 család, vagy 45 gyermek lenne. Ezzel szemben már az egy gondozóra jutó gondozott családok száma maga meghaladja a negyvenötöt, ami egyben azt is jelenti, hogy család- gondozóként száz fölött van a gyermeklétszám. Azt csak a cikkíró teszi hozzá, hogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlenül a minőség rovására megy, az igazgató asszony csak csendben jegyzi meg, hogy a jelenlegi szabályozás értelmében a gyermeklétszámhoz képest, mintegy 4-6 fő szakképzett gondozó, felsőfokú végzettségű pedagógus, szociális munkás hiányzik. Kész szerencse, hogy amint olvashatták lapunkban, a városi közgyűlés még ez év első fél évében megtárgyalja az eszk tevékenységét. ÖSSZEFOGÁS, EGYÜTTMŰKÖDÉS Aztán még arról beszélgetünk, hogy az eszk széles körű, színes palettájú tevékenységét önerőből maradéktalanul talán el sem tudná látni, legalább is nem az elvárt színvonalon. Ezért is szorosan együttműködnek a Máltai Szeretetszolgálattal, a Szent Lázár Lovagrenddel, a polgári nőegylettel. Ennek az összefogásnak eredményeként ruhaneműhöz, lakásberendezéshez, élelmiszerhez is juttathatják az arra rászoruló családok egy részét. A megyei könyvtár szervezésében 60 gyermek jutott a Danon-napokon 3 napos program keretében ingyenes ellátáshoz. Ezen túlmenően, csak kiemelésekre szorítkozva, pályázatokon vesznek részt, nyitott napokat rendeznek, adósságkezelést végeznek a rászoruló családoknál. Részt vesznek az országos eseményeken, konferenciákon, szülői értekezleteken. Elindították a szülők klubját és az országban elsőként az „Idősek a fiatalokért” elnevezésű programot, amelynek célja, hogy a nyugdíjas korosztály legyen felkészült a fiatalokat érintő veszélyhelyzetekre, a minél hatékonyabb segítségnyújtás, a jelző funkció sikeres gyakorlása érdekében. Már búcsúzom, amikor Szlovacsek Gyuláné, az eszk igazgatója még mintegy útravaló- ul így sommázza beszélgetésünket:- A gyermekjóléti és családsegítő osztály nem büszkélkedhet kimagasló, látványos eredményekkel, de a visszajáró, hálás kliensek, a bizalmas beszélgetések, az apró rezdülések, a jóra való nyitottság mind-mind olyan tényezők, amelyek erőt adnak a további munkához és megsokszorozzák a családgondozók, a kollégák teljesítményét.- Szép gondolat, köszönöm a beszélgetést. BARÁTHI OTTÓ
