Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-04 / 29. szám

2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ CSALÁDI TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Visszaút a panelből az egyedibe Ráday Mihály művészettörténészt, a Magyar Televízió Kossuth-díjas operatőrét ar­ról kérdeztük, hogy milyen előnyökkel járhat az, ha valakinek műemléki, vagy más védettséget élvező épületben van a lakóháza, illetve arról, hogy e téren hozott- e újat az elmúlt bő egy évtized.- Mindennek van előnye és hátránya - fogalma­zott az Unokáink... sorozatokból is ismert „vá­rosvédő”. - Ebben az országban, és a környező országokban is az embereknek komoly hánya­da menekült ki a belvárosból, és költözött lakó­telepi dobozokba, egymás fölé. Magyarorszá­gon nem ugyanaz motiválta ezt a fajta építke­zést, mint mondjuk Erdélyben vagy Tótországban, ahol egyben ez lakosságcserével is járt. Tudjuk, hogy azokon a nagy települése­ken - Kolozsvártól Nagyváradig és Kassától Po- zsonyig - a lakótelepekkel milyen mennyiségű nemzetiségi összetétel-változást lehetett elérni... De, fentieken túl is, a korábbi korszak­nak a lakótelep-építés volt az egyik mániája. Én próbáltam korábban is rávilágítani arra - nem is vették rossz néven -, hogy annak a szövegnek, miszerint építettünk 5000 lakást, a másik fele mindig elmaradt. Hogy tudniillik kétezer több- nemzedékes család számára is alkalmas kertes ház helyére. Én ezt nagyon rossz néven vettem, mert úgy véltem, hogy kertes házban lakni vagy kevés lakosú házban lakni előnyösebb, mint egy tízemeletes, lapos tetős, nagy házban. Nemcsak a folyton jövő csótányok vagy elrom- ló liftek miatt, hanem azért, mert az ember sze­reti a saját környezetét lakni. Ráday szerint amikor egyszer csak változ­ni kezdett a világ, az a „kezére játszott”: el­fogytak a nagy lakásépítési programok, a pa­nelépítések, és ismét szóba került, hogy a meglévő házakat kell megtartani. Az a tény pedig, hogy új társasházakat kezdtek el épí­teni az emberek, egyidejűleg azzal is járt, hogy a különöset elkezdték szeretni. Tehát az egyenruha helyett a mást. Mert az nagyon előnyös, hogy ha az ember bemegy a lakásá­ba, nem halálpontosan ugyanúgy jut be a fürdőszobába, mint egy másik lakásban.- Jó az, ha eltér a lakásunk, és nem azzal kell foglalkoznunk, hogy a nagymama búto­rát ki kell dobnunk, mert nem fér be a lakó­telepi otthonba. Történetesen a tudatomnak is jó, hogy a nagypapa karosszéke ma is megvan, és bele tudok ülni. Én Kozelka Tiva­dar 80 éves korában elhunyt fényképész író­asztalán írok. Nekem azt jelenti: az nekem a Kozelka Tivadar. Ezek a hagyományok jók, és jót tesznek az ember lelkivilágának. A tár­gyak maga körül, meg a környezet. A művészettörténész álláspontja szerint ennek a szemléletnek az elterjedését segíte­ni szükséges, mégpedig úgy, ahogyan az Nyugaton már nagyon bevált. Ott az embe­reket hozzásegítik ahhoz, hogy a komplikál­tabb, vagy a nehezebben karbantartódó, fel­újítandó dolgokat maguk megcsinálják. Ezt kétféle módon lehet ösztönözni. Az egyik ösztönzési mód, hogy adnak nekik pénzt, támogatják a tevékenységet. A másik mód­szer pedig az, hogy nem vonják el a pénzt.- Ez utóbbit még Magyarországon kevésbé ismerik - állítja Ráday Mihály. - Az már na­gyon sok helyütt van, hogy adnak pénzt. Mondjuk Budapesten ’92-ben sikerült az első többmilliós tételt megcsinálni, amit meg lehe­tett pályázni. Ha valaki ki akarta cserélni az ab­lakát, jót akart csinálni, akkor pályázhatott eb­ből az összegből, és kapott hozzájárulást. Az embereket általában - ha csekély összeget is kapnak a tervezett teendőhöz - az is serkenti arra, hogy megpróbáljanak még hozzá szerez­ni, s akkor valami történik. Aztán módszer le­het a helyi védettség elrendelése, a rendelet megcsinálása. Pesten mi erre egy újabb keretet csináltunk, tehát a fővárosi védettség alatt lévő házak kaphatnak egy másik támogatást. Jöttek a tömb-rehabilitációs programok is - most nem így hívják -, ehhez is vannak támogatási keretek. Szóval eündult ez a fajta tevékenység, ami a világban sok helyütt működik. Ez úgy működik - mondjuk Németországban -, hogy amennyiben arra van szükség, hogy a házakat bizonyos egyfajta cseréppel fedjék, akkor visz- szaadják a cserép árát. Ha valaki azt a cserepet használja, akkor a cserép neki nem kerül pénz­be. így hát nem kell utasítani és büntetni, mert ki az a hülye, aki kifizeti a cserép árát - más stí­lusút -, ha megkaphatja ingyen. És akkor még dolgozik a lokálpatriotizmus is persze. Nóta bene: nemcsak lokálpatriotizmus kell hozzá, ész is kell, mert nyilvánvaló, ha valaki megőrzi Ráday Mihály fotói pilisy elemér egy településnek a hangulatát, történelmá, ak­kor oda könnyebben kap turizmust, könnyeb­ben kap gazdasági hasznot. A másik dolog az el nem vonás - hangsú­lyozza Ráday. - Ez sajnos még nem működik nálunk. Nagy-Britanniában lehet fizetni adó­százalékot - 25 százalékát az adónak - mű­emlékvédelemre, egészségügyre, ifjúságpoli­tikára... Ugyanakkor erre már nem kell költe­nie az „állam bácsinak”. Az emberek ezeket a pénzeket valahova beküldik. így a dolog mű­ködik. Magyarországon az egy százalék nem jut el a társadalmi szervezetekhez, mert egy iskola, egy óvoda, egy kórház sokkal hama­rabb tudja megtalálni az adófizetőt, hogy ad­ja nekik az egy százalékot, mint egy társadal­mi szervezet, amelynek fölkopik az álla.- Ez nincs jól kitalálva, ez a fajta el nem vo­nás nincs megcsinálva Az el nem vonás része persze az is, hogy elengedem az áfát egy műem­léki tatarozásnál. Ezt a Németh-kormány beve­zette, az Antall-kormány rögtön megszüntette. Mondok példákat. Létezik olyan, hogy mond­juk ólmozott üvegablakhoz kell hozni Muránóból üveget: akkor arra nem tesznek vá­mot. Vagy ha valaki egy társadalmi szervezetre - amely az épített környezetén vagy a természe­ti környezetért dolgozik - akar hagyni egy ingat­lant, akkor nem fizet örökösödési adót, vagy el­engedik az iparűzési adót például. Tehát olyan dolgokat nem vesznek el a lakosságtól, ami ha ott marad, serkentőleg hat. Az el nem vonás és az ösztönző pénznek a működtetésével millió dolgot lehet megcsinálni. Én annak idején, ami­kor felmerült, hogy esetleg én legyek a műem­lékvédelmi hivatal elnöke - mert fölmerült ez a dolog -, akkor azt kérdeztem a minisztertől, hogy tudja-e garantálni, hogy mostantól a mű­emléki felújítások után nem kell áfát fizetni. Azt mondta, hogy ezt ő nem tudja garantálni. Én meg azt: akkor nem vállalom. Ennyi. A televíziós személyiség szerint a lakások­nál pontosan ugyanígy működnek a dolgok. Teljesen mindegy, hogy Operaházról beszé­lünk, vagy egy magánlakásról. Ha annak a magánlakásnak van egy egyénisége, és „ilyen vastagok a falai”, működőképes, és ha helyi védett vagy műemléki védett - tehát szerepel egy listán, amire valamilyen módon adomá­nyozható kedvezmény -, akkor a dolog an- nak a lakosnak, aki ezt lakja, jobb. isikéi Vannak bosszúságok is Eger, Budapest Kalmár Péter, az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal egykori el­nöke szerint annak, aki műemlé­kileg védett épületben lakik, szá­mítania kell bizonyos bosszúsá­gokra is. Ezek közül elsőként jön számításba, hogy az érintettek - más tulajdonosoktól eltérően - nem rendelkezhetnek teljesen szabadon ingatlanjukkal. A szak­ember meglátása szerint a legna­gyobb problémát a valamikori közép-, illetve nagypolgári laká­sok okozzák. Ezeket az államosí­tás időszakában ugyanis alapo­san „átrendezték”, mégpedig oly módon, hogy több kisebb lakásra osztották.- Műemlékvédelmi és más szempontokból is a legjobb meg­oldást az újbóli egybenyitás jelen­tené, ám ennek számos akadálya van. Elsősorban az jelenti a gon­dot ezekben az esetekben, hogy nem biztosítható a bérlők, vagy éppen a tulajdonban lévők szá­mára a megfelelő csereingatlan. A bizonytalanságot említi el­sőként Barna Éva tanárnő is, aki egy hetedik kerületi védett épü­letben lakik. Állítólag ez a Király utcai épület lehetett az első nyil­vánosház a fővárosban, ennek okán nyilvánították védetté. Mint mondja, a környéken az összes önkormányzati lakást „potom” áron megvásárolhatták a bérlők, csak az ő tömbjük esett tilalom alá. Azóta is teljes a bizonytalan­ság, az épület állaga pedig folya­matosan romlik, pusztul. Pedig - valamikor a hetvenes években - már a lebontása is szóba került.- Időnként kijönnek emberek valamelyik hivataltól, méréseket végeznek, de érdemben semmi nem történik. Változást legfeljebb akkor tapasztalhatunk, ha a föld­szinten lakó szobafestő önszorga­lomból szépítgeti a kapualjat. A közeli iskola oktatója úgy látja, hogy azért történnek „érde­kes” bérlőcserék. Mint mondja, állítólag milliók cserélnek gazdát egy-egy ilyen ügyletben. Előnye is van persze magának az épület­nek: a magas beltér például lehe­tővé tette galéria kialakítását. A ház valamikor egy lakás lehetett, amelyet később megosztottak. A legkedvezőbb helyzetben termé­szetesen az a lakó van, aki az egész utcafronti részt birtokolja. Ahogy haladunk befelé, úgy vál­nak egyre kényelmetlenebbé a la­kások. |S. B. S.) Új hivatal alakult Budapest A köztudatban talán még kevésbé terjedt el, hogy a 2001. évi LKN. kulturális örökségvédelmi tör­vény alapján - az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal és a Kulturális Örökség Igazgatósága jogutódja­ként - megalakult a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH). Hatáskörükbe a műemlékvéde­lemmel, a régészeti örökség védel­mével, illetve a műtárgyvédelem­mel kapcsolatos hatósági, tudo­mányos és egyéb közszolgálati fel­adatok ellátása tartozik. Cselovszki Zol­tán elnök meglá­tása szerint a kul­turális örökség­védelmi törvény hatályba lépésé­vel új időszámítás kezdődött a magyar örökségvédelemben.- Az integrált örökségvédelmi hivatal az összes műemlékvédel­mi, régészeti és műtárgyvédelmi hatósági jogkört gyakorolja. így lesz képes a kiszámíthatóság kö­vetelményének eleget tenni, or­szágszerte egységes elveket érvé­nyesíteni a hatósági eljárásokban - fogalmaz a hivatalvezető a KÖH internetes honlapján. Cselovszki Zoltán az ügyekhez és az ügyfelekhez közel vitt ügy­intézést ígér, aminek érdekében az első fokú hatósági munkát regi­onális szintre telepítik. A regioná­lis szervezeti renden belül a kiren­deltségek elhelyezkedése a kultu­rális örökségi értékek területi megoszlásához igazodik majd. Az integrált szervezeti rend le­hetővé teszi, hogy az ügyfél a jövő­ben a műemlékekkel, a régészeti örökséggel és a kulturális javakkal kapcsolatos bármilyen ügyben a KÖH területileg illetékes irodájá­hoz forduljon, ahol a bürokratikus utat lerövidítve egyetlen eljárás ke­retében intézheti beadványát.- Az állampolgárok méltán vár­ják el minden hatóságtól, hogy döntéseit egységes szemlélettel, ki­számíthatóan, rugalmas és átlátha­tó eljárással hozza meg. A Kulturá­lis Örökségvédelmi Hivatal megfe­lel ezeknek az igényeknek: mo­dern, ügyfélbarát közintézmény­ként működik - fogalmaz a KÖH elnöke. - Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy a hatósági munka megerősítése önmagában nem hozza meg a kívánt ered­ményt. A 129. életévében járó in­tézményes örökségvédelem és a 120 éve, törvényi keretek közt mű­ködő műemlékvédelem tapaszta­lata az, hogy csak akkor töltheti be hivatását, ha a kulturális örökséget sajátjuknak érző polgárokra, a tár­sadalmi részvételre, az egyházak­ra, az önkormányzatokra, a szak­mai és civil szerveződésekre is tá­maszkodik. ■ Az elnök meglátása szerint új időszámítás kezdődött a magyar örökségvédelemben Zeneiskola működik a műemlék jellegű épületben ________SZEKSZÁRD ____ T olna megyében számos műemlék jellegű épület funkcionál középü­letként. Á megyeszékhelyen, Szek- szárdon ilyen például a városháza, ami ma is polgármesteri hivatal­ként működik, a régi vármegyehá­za, amiben többek között levéltár van, vagy a városközpontban talál­ható Augusz-ház, melyben a városi zeneiskola kapott helyet.- Milyen speciális problémák je­lentkezhetnek ilyen esetben, mi az, amire vigyázni kell? - kérdez­tük Turányi Érzsébetet.- A több száz éves épületek az akkori kor igényeinek megfelelően épültek, ezért előbb-utóbb óhatat­lanul sor kerül a korszerűsítésük­re. Egyszerűbb a dolog, ha az épü­let eredetileg is középületnek ké­szült, mint például a szekszárdi városháza, mert ilyenkor a korsze­Nem egyszerű dolog műemléki védettség alatt álló épületben lakni vagy azt középületnek használni. Mik jelenthetnek problémát, erről kérdeztük Turányi Erzsébetet, a Kulturális Órökségvédelmi Hivatal területi felügyelőjét. rűsítés, a központi fűtés, a vizes­blokkok kialakítása, az új techni­kák bevezetése, számítógéphelyek kiépítése kisebb léptékű átalakítá­sokat követel. Bonyolultabb a do­log, ha az eredeti funkciótól eltérő célokra kívánják hasznosítani a műemléki védettség alatt lévő épü­letet, és nagyobb mértékű átalakí­tást kívánnak a beruházók. Min­den esetben egyedileg kell eldönte­ni a helyszíni megtekintést követő­en, hogy milyen építészeti átalakí­tások alkalmazhatók. Alapszabály, hogy a változtatásokat lehetőleg oly módon kell megoldani, hogy az a terekben ne jelenjen meg. Az ilyen átépítéseknél általában mindkét félnek, az építtetőnek és nekünk is kölcsönösen kompro­misszumokat kell tennünk.- Müyen komp-romisszumokat kellett kötni, amikor a városköz­pontban lévő 18. századi Augusz- házat, ami eredetileg lakóház­ként, majd kaszinóként műkö­dött, ráadásul három szakaszban épült, ezért barokk, klasszicista és romantikus stílusjegyeket mutat, zeneiskolává alakították át?- Az átalakítás az épület emeleti részét érintette, a földszinten ugyanis üzletek, irodák vannak. Az első átépítés a hetvenes évek első felében történt, amikor ide költö­zött az iskola. A funkciónak megfe­lelő helyiségek kialakítása elég nagy munkát igényelt, de minden A felújított Augusz-ház emeletén zeneiskola működik különösebb gond nélkül zajlott. A második átalakítás, melynek során a barokk rész tetőterében gyakorló­szobákat alakítottak ki, a kilencve­nes évek első felében történt. A gondot az utóbbi esetben a világí­tás megoldása jelen­tette, az eredetileg ter­vezett szellőzőabla­kokat ugyams az épít­kezés alatt át kellett tervezni, mert túl ki­csinek bizonyultak. Végül sikerült a prob­lémát kölcsönös kompromisszumok árán megoldani. Ettől eltekintve a bővítés jól sikerült, a Liszt Fe­renc Művészeti Iskola növendékei és peda­gógusai belakták az épületet, kedvelik a házat. Az épület a koncerteken túl kép­zőművészed kiállítá­soknak és alkalman­ként egyéb kulturális rendezvé­nyeknek, báloknak is helyet ad. F. KOVÁTS FOTO: GOTTWALD KAROLY Egerben számos műemlék épület lakott ingatlan fotó: gál gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom