Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-02 / 28. szám

Li-IA'V LitiL UAtikMkL 2002. FEBRUÁR 2., SZOMBAT A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | Útikönyv a nyolcvan éve város Salgótarjánról A Vendégváró Útikönyvek népszerű sorozatban látott napvilá­got a „Vendégváró - Látnivalók Salgótarjánban” című kötet. Ma­gyarország legnagyobb útikönyvkiadója, a miskolci székhelyű Well-PRess Kiadó a városokat bemutató sorozatában második­ként jelentette meg a reprezentatív salgótarjáni kötetet, amely­nek főszerkesztője dr. Csongrády Béla, vezető szerkesztője Rigó Tibor. A könyv tartalmi részének szerzője dr. Csongrády Béla, a praktikus információkat Gubola István, dr. Csongrády Béla és Rigó Tibor állította össze. A régi salgótarjáni képeslapokat Barják Gyula, a bátonyterenyei képeslapmúzeum tulajdonosa bocsátotta a könyv rendelkezésére. A város és környéke színes fotóit Rigó Tibor készítette. A kiadást Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta. roslakók számára. Akik ide érkez­nek, a könyvet olvasgatva, a gon­dosan válogatott, friss hangulatú fotókat nézegetve bizonyára ott­honosabban érzik magukat a vá­rossá nyilvánításának 80 éves év­fordulóját idén ünneplő Salgótar­jánban, a város lakói pedig újra felfedezhetik lakóhelyük értékeit. Régen volt már, 1929-ben, ami­kor napvilágot látott Salgótarján­ról a város történetét, kultúráját, nevezetességeit bemutató, ma már „klasszikusnak” számító ké­zikönyv, dr. Domyay Béla „Salgó­tarján és a Karancs-Medves-vidék részletes kalauza” című műve, a szerző kiadásában. A várossá ala­kulás 50. évfordulóján jelent meg a város mindmáig egyetlen mo­nográfiája, a „Salgótarján történe-' te” 1972-ben, Szabó Béla szer­kesztésében. Almanach, városes­A tetszetős Kiállítású Kötet címlapja A „Vendégváró - Látnivalók Salgótarjánban” című kötet, mint minden jó útikönyv, hasznos tud­nivalókat tartalmaz mind az idelá­togató turisták, mind pedig a vá­Somoskö vára már télen-nyáron látogatható szé, több városkalauz, tanul­mánygyűjtemény is született az elmúlt évtizedekben. Mindazo­náltal ez a könyvészetileg is szép kiállítású, gondosan szerkesztett, nagy műgonddal és szeretettel megírt könyv az új évezred első olyan bedekkere, amely minden igényes utazó és szülőföldjének múltja, jelene, építészeti, tárgyi, szellemi, természeti kincsei iránt érdeklődő ember számára kedves és hasznos lehet, kitűnő arányér­zékkel foglalja össze a Karancs lá­bainál fekvő város és környéke je­lenkori állapotát. Ez mindenekelőtt a főszerkesz­tő és az író, dr. Csongrády Béla ér­deme, aki a város és a róla szóló irodalom ismeretében szól a meg­őrzendő értékekről, s villantja föl a jövő nemzedékei számára is az értékgyarapítás mindenkor küz­delmes, ám lélekemelő munkájá­ban rejlő nemes szépséget. Ezt az olvasói élményt erősítik a könyv több fejezetét gazdagító irodalmi idézetek, amelyek segítenek a vá­ros szellemiségének mélyebb megértésében. Ha valaki madártávlatból tekint az erdős hegyek koszorújában fekvő Salgótarjánra - a könyv címlapfotója a város központjá­nak látképét villantja elénk a Me­szes-hegyről - szinte egyetlen pil­lanat alatt áttekintheti Nógrád me­gye mai mo­dern szék­helyét. Még­sem láthatja a lényeget, hi­szen ez a vá­ros is lassan fedi föl az érté­keit, amelye­ket az épüle­tek, házcso­portok, ipari részek, sőt a magatartásfor­mák változa­tossága elta­kar. A látvány városrészen­ként más és más, helyen­ként töredé­kes. Belülről, lépésről lépés­re lehet fölfedezni a várost. Dr. Csongrády Béla ebben segít. Nem vezetni akarja az olvasót, hanem vele közösen a megismerés cél­szerű irányait javasolja. Érdemes elfogadni javaslatait, a séták során sok kellemes meglepetés és szép­ség bukkan elő. A „Séták Salgótarjánban” feje­zetet az „Epizódok Salgótarján történetéből” című, régi képeslap­okkal gazdagon illusztrált tömör történeti összefoglaló alapozza meg, mintegy sugallva, a modem utcákat, tereket járva érdemes egy-egy pillanatra arra gondolni, mi volt itt azelőtt, hogyan élhettek a régi városban az elődök, akik hozzájárultak a hely szellemének alakításához, miként a ma élők és a majd megszületők is, hiszen ez a város is múlt, jelen, jövő szerves egységének foglalata, mint miden más, ember alkotta hely. A kultu­rális életet, a neves salgótarjáni személyiségeket bemutató fejezet csak tovább erősíti azt az érzést, hogy Salgótarján értékteremtő vá­ros, megérdemli az ide látogatók figyelmét és lakói szeretetét. Fesz­tiválok, más rendezvények, mú­zeumok, kiállítóhelyek, tájházak, templomok, védett természeti ér­tékek várják az e tájék iránt érdek­lődő vendégeket, s persze az itt élőket, akik emlékezetes kirándu­lásokat is tehernek a Karancs völ­gyébe, Ipolytamócra, a Medves­aljára, Kazánra, amelyről a könyv ugyancsak részletesen, a prakti­kus információkat is közölve szól. B.T.E. Tan bál a közösségért Az idei farsang igen rövid. Minden napját ki kell használni. Taron is tudják ezt, hiszen február 2-án nemcsak a medve bú­jik ki a barlangjából, hanem a szög is az ő zsákjából. A tét nem kisebb, mint a két közösségi házuk felújítása. Kívülről Is ráfér a felújítás a közösségi házra... Iustitia kék fátyollal Lefátyoloztak egy meztelen női szobrot - Iustitia figuráját - az amerikai igazságügyi mi­nisztériumban. A alumíniumkeblet mostan­tól fogva súlyos kék szövettel takarják el. A négy méter magas szobor 1936 óta díszíti a minisz­térium hallját. Korábban senki­nek nem jutott eszébe, hogy az ókori görögök óta ismert allegó­riát felruházza. Ugyanakkor egy igazságügyi szóvivőnő szerint a döntést nem John Ashcroft mi­niszter hozta, hanem egyik munkatársnője és nem is erköl­csi okokból. Gena Talamona szóvivő a kék anyagot „háttér­nek” nevezte, amely javítja a képminőséget a tv-kamerák szá­mára a sajtókonferenciák idején és a szobor „sem lóg bele” a képbe. Ashcroft ismerői azon­ban szkeptikusan fogadják ezt a magyarázatot. A republikánus politikus köztudottan igen kon­zervatív és mélységesen hívő. Állítólag nagy felháborodással fogadta, hogy legutóbbi sajtótá­jékoztatóján, amelyen a terroriz­musról volt szó, egy fotón szere­pelt Iustitia meztelen keblével. Az AFP emlékeztet arra, hogy Ashcroft szülei és nagyszülei pünkösdváró vándorprédikáto­rok voltak, ő maga pedig a halál- büntetés, a lőfegyverek liberali­zálása melletti, ugyanakkor az abortusz és a homoszexualitás elleni állásfoglalásaival éles kri­tikákat váltott ki, amikor kine­vezték a Bush-kormányzat igaz­ságügy-miniszterének. Rendőrségi költő Munkahelyi költőt állítottak csatasorba egy brit rendőr-ka­pitányságon. A poéta, lan McMillan egyelő­re csak ideiglenesen, hat hétig erősíti a humberside-i rendőrség sorait, de azt állandóan, mivel afféle „bentlakásos” státusba vet­ték fel. A cél, hogy javítsa a la­kosság fejében a rendőrségről élő képet és, hogy terjessze a kultú­rát az állományban. A tari római katolikus plébánia 1990-től csaknem minden évben megszervezte a hagyományos jó­Salgótarjánban a Madách Im­re Gimnázium kollektívája 1996/97-es tanévben alapította a „Mestertanár” elnevezésű kitüntetést. E címmel azokat a pedagógu­sokat jutalmazzák, akik az okta­tó-nevelő munkában élen járnak, óráikat magas színvonalon tart­ják, s tantárgyukat kiemelkedően tanítják. Az elismerés mesterle­vélből és egy bronzplakettből áll, amelynek hátoldalán Apáczai Csere Jánostól származó idézet olvasható: „Tanítsa őket világo­san, röviden és teljességesen”. A gimnázium tanulói osztályszin­ten tesznek javaslatot a jelöltekre, s ezt követően a diákönkormány­zat vezetősége ítéli oda a kitünte­tést annak, aki a legtöbb szavaza­tot kapta. Első alkalommal az in­tézmény akkori igazgatóhelyette­se Fekete László lett „Mesterta­nár”. A következő tanévben Pauman Mária, jelenlegi igazga­tóhelyettes részesült ebben az el­ismerésben. Őt Vágvölgyi Päer tékonysá- gi bálját. A művelő­dési ház­ban a szombati rendez­vény 17 órakor szentmi­sével kez­dődik. Ez­után kul- turális műsorral kedves­kednek a megjelenteknek. Elsősorban a tari műkedvelő fiatalok szórakoztatják a közönséget, de többek között a követte, aki rá két évre újra meg­kapta e címet. Az 1999/2000-es tanévben Göncz Árpád köztársa­sági elnöknek ítélték oda a „Mes- tertanár”-i címet. A diák önkor­mányzat vezetői - társaik vélemé­nyét tolmácsolva - egyhangúlag szavaztak. Az indoldásban ki­emelték: Göncz Árpád közéleti tevékenységét úgy végezte, hogy munkásságával bizonyította a Jó­zsef Attila-i gondolatok időszerű­ségét, miszerint: „Én egész népe­met fogom, / Nem középiskolás fokon i tanítani...” A Magyar Köztársaság volt elnöke - a diá­kok véleménye szerint - az egész magyar népet tanította tisztessé­ges, becsületes helytállásra, er­kölcsileg tiszta életvitelre, s így ő nemcsak a felnövekvő nemzedék példaképe lehet, hanem mind- annyiunké. Göncz Árpád a kitün­tető címet - korábbi számtalan el­foglaltsága miatt - a minap vette át Budapesten, a Kossuth téri dol­gozószobájában, a volt köztársa­ság elnöki rezidencián. A kitünte­tő elismerést - az intézmény kép­műsor díszvendégeként a közel­múltban Madách-díjjal kitüntetett salgótarjáni Akkord kohász fúvós­kisegyüttes is elfogadta a szerve­zők meghívását. Ezután veszi kezdetét az igazi bál. A bevétellel a plébánia a kö­zösségi házak felújításához kíván hozzájárulni. Az épületekben a hitoktatás és a különféle falukö­zösségek foglalkozásai mellett a karitász szervezet is helyet fog kapni. A tervek között szerepel még egy egyszerű, de olcsó szál­láslehetőség megteremtése, első­sorban az ide látogató fiatalok szá­mára. Minden szórakozni vágyót sze­retettel várnak a rendezők. Akik nem tudnak részt venni a bálon, de támogatni szeretnék a fenti cé­lokat, azok adományaként a kö­zösség szeretettel fogadja a 2001. évi adó egy százalékát. viseletében - Kovács Tibor, a gim­názium igazgatója adta át. A Ma­gyar Köztársaság volt elnöke a ta­lálkozás emlékére, stílszerűen sa­Mesterlevél \ \tM>M ttfSHl c;!WiAmrM W.yJM íVJU Wí A (* . £»***•> MtfMSM io*» mm kMvpMtnW. »«tv« UM fSMta livttui ÜM./vfc VfCWTV MESTERTANÁR ját könyvét adta emlékbe, amely „Találkozások” címmel jelent meg. A dedikálásban baráti üd­vözletét és szeretetteljes jókíván­ságait fogalmazta meg. Göncz Árpád a Madách „Mestertanár”-a Szőnyi Jenő centenáriumára.. Száz esztendeje, 1902. január 30- án született Szőnyi Jenő rajzta­nár, festőművész és grafikus. Az évtizedek folyamán a közönség számos kiállításon ismerhette meg alkotásait. Koczogh Ákos művészettörténész megállapítá­sa szerint „biztos kéz, kiegyen­súlyozott színérzék” jellemzi Szőnyi Jenő műveit. Nógrád megyével való kapcso­lata * érdekes módon - a Balaton partján kezdődött. A hatvanas években gyakran volt a balatonfü­redi művésztelep alkotója. Itt is­merkedett meg Kelemen István ba­lassagyarmati pedagógus-művész- szel, (akiről itt több rajzot is készí­tett) . Barátságuk a továbbiakban is folytatódott. Ez is szerepet játszott abban, hogy 1970. május 10-én a városban megnyílt Szőnyi Jenő önálló kiállítása, mely csehszlová­kiai témájú grafikáit foglalta magá­ba. A rendezvényt május 10-én nyitotta meg Réti Zoltán festőmű­vész, a városi Mikszáth Kálmán Művelődési Otthonban. A három­hetes kiállítást - a bejegyzések sze­rint - mintegy 700 látogató tekin­tette meg: a grafikák nagy sikert arattak. 1970-ben Szőnyi Jenő, a baglyasaljai művésztelepen dolgo­zott. A községről két festményt és sok rajzot készített, s a közeli Sal­gótarjánról is több művet alkotott. Ez utóbbiak 1971 szeptember-ok­tóber folyamán a fővárosi Fáklya Klub csoportos kiállítására is beke­rültek. 1972-ben ismét a baglyasaljai művésztelepen alkotott. Főként Salgótarjánról készült grafikái vol­tak jelentősek. („Acélárugyár” cí­mű tusrajzát a Pedagógusok Lapja november 3-i száma közölte. Nóg­rádi tárgyú grafitóit - más művé­szekével együtt - a salgótarjáni kö­zönség is megismerhette 1973 márciusában a József Attila Műve­lődési Központ üvegcsamokában. 1973. április 12-én pedig a buda­pesti Fáklya Klubban nyílt meg Szőnyi Jénő karikatúra-kiállítása „Fejek a baglyasaljai művésztelep tagjairól” címmel. 1977-ben Szőnyi Jenő újabb si­keré fűződött Balassagyarmathoz. Április 3-30. között zajlott a mű­vész önálló kiállítása (36 grafikai alkotással) a Mikszáth Kálmán Művelődési Házban. Ezzel az in­tézménnyel igen bensőséges kap­csolata alakult ki. Ebben komoly szerepet játszott Kelemen István, (aki 1973-tól már a megyei műve­lődési osztályon dolgozott) és Hemerka Gyula, a balassagyarmati galéria és művelődési ház igazga­tója. 1992-ben Nógrádban is meg­emlékeztek Szőnyi Jenő 90. szüle­tésnapjáról. „Egy sikerekben és küzdelmekben gazdag életpálya érkezett fontos mérföldkövéhez” - állapította meg az Új Nógrád 1992. január 30-án. Sajnos, a kérlelhetetlen végzet 1993-ban közbeszólt. Szőnyi Jenő eltávozott az élők sorából, de alko­tásai örökké élni fognak. Nógrád népe sem fogja elfelejteni a mű­vészt, akit oly szoros szálak fűztek a megyéhez. Egykori barátai - mint Kelemen István - ma is szere­tettel emlékeznek vissza Szőnyi Jenőre. Előreláthatóan a közeljö­vőben Balassagyarmaton kiállítás lesz életművéről. PH. MERÉNYI LÁSZLÓ nyugdíjas tanár, történész Rézfúvóskoncert A miskolci Theater Brass réz- fúvóskvintett február 5-én, ked­den 18 órakor Salgótarjánban a Váczi Gyula Művészeti Iskola hangversenytermében ad kon­certet. A vendégegyüttes tagjai: Gál Péter (trombita), Sáfrányos Miklós (trombita), Mohácsi Ist­ván (kürt), Kakuk Zoltán (har­sona), Veres Tamás (tuba). „Útjaim” E címmel nyílik kiállítása Jacsmenyik József füleki festő­művésznek Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájá­ban. A tárlatot megnyitja dr Sza­bó Kinga, a losonci Nógrádi Ga­léria igazgatója. Közreműköd­nek a füleki gimnázium Apropó Kisszínpadának tagjai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom