Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-18 / 41. szám

2002. FEBRUÁR 18., HÉTFŐ M E GYEI KÖRKÉP BÁTONYTERENYE 3. OLDAL Somoskőújfalu és Somoskő: a hazafiság dicső példái (Folytatás az 1. oldalról) büszkék lehetnek azokra az embe­rekre, szüleikre, nagyszüleikre, akik a megpróbáltatások közben is megalkuvás nélkül vállalták Magyarországhoz való tartozásu­kat. Emlékezzenek azokra, akiknek köszönhetően nem csak gyökerei­ket, de jövőjüket is a magyar ha­zában tudhatják. Őszintén kívánom Önöknek, hogy váljanak valóra vágyaik és reményeik, kösse össze és erősítse közösségüket az ünnep, amely az Önöké, és amelyet minden ma­gyar ember büszkén a magáénak mondhat. Boldog ünnepet kívá­nok! Mádl Ferenc. ” Ezután Angyal János annak a reményének adott hangot, hogy a határon túl és innen élők a jövő­ben képesek lesznek összefogni. A közös történelem ugyanis nem szétválaszt, hanem összeköt. Jó­maga és az általa vezetett egyesü­let ezért is kíván munkálkodni. Az önmagának feltett kérdésre, hogy miért vált egyesületük zászlóvivő­jévé, Mikszáth Kálmán szavaival válaszolt: „Sok földet bejártam, de mégiscsak Nógrád tetszik legjob­ban: hegyeivel, völgyeivel, egye­nesre nőtt fáival, itt a legszebb a füvek zöldje, a virágok illata éde­sebb, mint bárhol másutt a vilá­gon. Még a felhő is mintha rózsa­színbe öltözne, mikor átsuhan fe­lettünk. Ez az én igazi hazám. ” Liptai B. Jenő és dr. Krepuska Géza elévülhetetlen tettét emlék­plakettel ismerte el a Somoskői Váralja Egyesület, amelyet a fiú, Liptay Jenő és a Krepuska család nevében az unoka, dr. Jakó Géza vett át. Az emlékplakettek Kreicsi Lászlónak, az egyesület tagjának alkotásai. Liptai Jenő édesapja elmondá­sára hagyatkozva felidézte, mi­lyen szerencsés véletlennek is kö­szönhető volt, hogy a csehszlo­vák-magyar határt 1924-ben a sal­gótarjáni Sebaj-dűlőből, a mosta­ni Tóstrandról visszahelyezték a régi helyére.- A Budapesten székelő antant­bizottság egyik tagja, egy angol lord megbetegedett fültőmirigy- gyulladásban. Bekerült Krepuska professzor úr klinikájára, ahol meggyógyult. Egyik alkalommal megszólította őt a lord: - Profesz- szor úr, olyan szomorúan járkál itt a klinikán, van talán valami problémája? A válasz rövid volt: - Odaesett a falum Csehországhoz. - Hol van az? - Hát Somoskőújfa­lu. - Hány szlovák él ott? - hang­zott az újabb kérdés. - Talán bi­zony egy sem. - jött rá a válasz. - Hát az hogy lehet? - Hát hogy le­het! Édesapám és Krepuska pro­fesszor úr beadványa és az idézett epizód következtében megjelent az antant-bizottság Somoskőújfa­luban. Édesapámat, aki jól beszélt angolul és franciául, a Rimamurá­nyi Vasmű Rt. pesti központja telj­hatalommal ruházta fel, vegyen részt a helyszínelésen. Végigmen­tek a falun, sehol egy szlovák szót nem hallottak, majd felmentek a Medves-fennsíkra. Ott édesapám elmondta: itt, a bazalt alatt terül el a jó minőségű salgói szén, amely az acélgyár kenyere és kétezer ember jövője. Ha ezt nem szállítja le a kis fogaskerekű vasút, akkor súlyos helyzet áll elő. Visszament a bizottság Budapestre. Nem sok idő múlva pedig jöttek a csehek, felrakták a határőrbódét egy pla­tókocsira és elvitték Sátorosra. A 83 éves Fritsch Lajos, a jelen­lévő nyolc Krepuska-unoka leg­idősebbje annak az 1924. február 15-én készült némafilmnek a fel­iratait idézte vissza, amely a haza­térés alkalmával rendezett ünnep­ségen készült Somoskőújfaluban. Az egyik felirat így hangzott: „A Krepuska család az ünnepi vendé­gekkel uradalmi kastélyába vonul díszebédre, amelyen számtalan hazafias beszéd hangzott el.” Hozzáfűzte: - A vendégek és a Krepuska család tagjai közül ma már nem él senki. Illetve egy vala­ki mégis él - javította ki magát -, az én vagyok, aki akkor ötéves voltam. A nagyapja hivatását öröklő, Bostonból hazarepült dr. Jakó Gé­za régi, kedves emlékeket idézett vissza, remegő hangon. Bevallot­ta: mindig nagy hatással van rá, ha hazajöhet Somosra, ahol életé­nek egyharmadát töltötte. Remél­te, ha legközelebb itt jár, addigra még inkább kiépül az általa oly­annyira szeretett Somoskő vára. Szavai hallatán egy idős néni törölgette a könnyeit a zsebken­dőjével. A Himnusz hangjai után az ün­neplők koszorút és virágot he­lyeztek el dr. Krepuska Géza em­lékművénél és a millenniumi kop­jafánál. Vasárnap Somoskőújfaluban folytatódott a hazatérés napjáról való megemlékezés. Délelőtt fél 10-től Lébényi Antal főesperes ün­nepi szentmisét celebrált, majd a millenniumi parkban Murányi Sándor, a Somosi Kultúráért Ala­pítvány elnöke mondott beszédet. Ezt követően megkoszorúzták dr. Krepuska Gézának a család haj­dani alsó kastélya falán lévő em­léktábláját, végül az ünneplők megtekintették az iskolában ez al­kalomra rendezett, az 1920-1924- es évekkel foglalkozó kiállítást. A hazatérés napja megemléke­ző ünnepségsorozaton részt vett, az ország távolabbi szegleteiből és külföldről is érkezett vendégek a jövő évi viszontlátás reményé­ben köszöntek el egymástól. _______________________________KOLAJ LÁSZLÓ FARSANGI VIGASSÁG. A Rónafaluért Bará­ti Társaság jelmezes felvonulást, bábuégetést és bált rendezett szombaton. ______________totói oy, t T öbb mint szórakozás a mérnökbál Csoportkép a tizenegyedik megyei mérnökbálon kitüntetettekről Ahogyan az lenni szokott, a hivatalos megnyitó időpontjáig csak néhány vendégnek szólt a zene, majd a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Kép­zési Központjába érkezők egy­szerre akarták elfoglalni a ruha­tárat. Végül minden hölgy meg­kapta a szál szegfűt, mindenki meglelte a helyét és Kövesi Ti­bor, a Nógrád Megyei Mérnöki Kamara elnöke megkocogtatva a mikrofont figyelemre intette a bál résztvevőit. Az elnök barát­sággal és szeretettel köszöntöt­te a jelenlévőket, akik között ott volt dr. Kováts Gábor, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke és Becsó Zsolt országgyűlési kép­viselő, a megye közgyűlésének elnöke, a bál fővédnöke is. A ti­zenegyedik mérnökbált Kováts Gábor nyitotta meg. Emlékezte­tett arra, hogy jó egy évtizede az újonnan alakult mérnöki ka­mara vezetésének egyik fontos ténykedése az első mérnökbál megszervezése volt. Manapság már majdnem minden megyei mérnöki kamara megtartja ezt a rendezvényt, amelyen kelle­mes időtöltés közben szövőd­hetnek a partneri, baráti kap­csolatok. A nógrádi hagyományoknak megfelelően a bálon adták át az év tervezője és az év mérnöke díjakat is azoknak, akik az el­múlt esztendőben átlagon felüli teljesítményt nyújtottak műsza­ki szakterületükön. Az év terve­zője díjban részesült Deák Lász­ló, a salgótarjáni Peugeot-sza- lon, az inkubátorház, valamint a Palóc nagykereskedelmi áru­ház tartószerkezeti tervezésé­ért, Braun Attila, aki a rétsági ipari park összes, az elmúlt év­ben megvalósult létesítményé­nek épületgépészeti tervét ké­szítette. Pályázata, a Ten Cate Enbi üzem és irodaépület szín­vonalas terve nyerte el a díjat, Király Lászlót, a salgótarjáni hulladékelhelyező telep komp­lett villamos terveinek elkészí­téséért és a bátonyterenyei káposztási vízműtelep indítási tervéért díjazták, Lantos Lászlóné a múlt évben telepített összes nagyobb létesítmény környezetvédelmi hatástanul­mányának és engedélyezési tervdokumentációjának, vala­mint a megye területén működő szénbányák környezeti állapot- és hatásvizsgálati dokumentáci­ójának színvonalas elkészítésé­ért, Valent József az érsekvad­kerti általános iskola és faluház, valamint 150 családi ház föld- gázellátásának színvonalas, mi­megye első ÉTE-nívódíjas terve­ző, kivitelező, kereskedő vállal­kozás vezetője - a jászárokszál­lási üzemépületért, s a salgótar­jáni üveggyapotüzem technoló­giai, épületgépészeti munkáinál végzett kiemelkedő kivitelezési tevékenységéért, valamint a Nógrád Megyei Épületgépész Szövetség létrehozásában és ki­zárólag szakmai alapokra tá­maszkodó működtetésében szerzett érdemeiért. Az év építésze díjban része­sült dr Vadas Andor építészmér­nök kimagasló szakmai tevé­kenységéért. A bál jó hangulatát csak fo­kozta Kovács Zsuzsa és Leblanc Győző színművész fergeteges, temperamentumos operettmű­sora, amely magával tudta ra­gadni a hallgatóságot. A bál résztvevői - s már ez is a hagyományokhoz tartozik - magukkal vihették azt az emblé­más poharat, amelyből a kö­szöntőkonyakot ihatták. A tizen­egyedik bálon - első alkalommal a mérnökbálok történetében - megjelent a Mérnökbáli Vicc- özön. A mérnökbál sikerében fontos szerepe volt a hely szelle­mének, a hangulatos báli zene­karnak is. _____________P. A. É letre kelt palóc mesék (Folytatás az 1. oldalról) adta át a mohorai óvodások­nak. A mesemondóversenyt szí­nesítő kultúrműsorban közre­működtek: a kazári Zsivalygó gyermek-néptáncegyüttes (ve­zetője: Szabó János), a helybeli általános iskola népzenei cso­portja (vezetője: Andrássy Fe­renc), valamint Bódog Józsefné és Bölcskei Józsefné, a szintén kazári Bokréta hagyományőrző együttes tagjai. Ugyancsak gaz­dagította a programot a palóc baba- (Bocsi Józsefné és Nagy Imréné munkái) és a falumakett-kiállítás, a játszó­ház és a mesterségbemutató. A nagy sikerű rendezvényt a kazári önkormányzat és a Palóc Gazda Mezőgazdasági Kft. pat­ronálta. A palóc mesemondó­verseny jól illeszkedett a Kazár népi értékeire alapozó fejleszté­si elképzelésekhez. ________________________Util H ÍREK BALASSAGYARMAT DRÉGELYI ÁSATÁSOK. A honismereti kör legközelebbi összejövetelét technikai okok miatt a Madách Imre Városi Könyvtárban tartja. Téma: megemlékezés a drégelyi vár ostromának 450. évfordulójá­ról. Az ásatásokról Máj eher Ta­más régész tart előadást. SALGÓTARJÁN SAJTÓSZABADSÁG. Az Er dély Kör, a Magyarok Világszö­vetsége helyi csoportja február 19-én, kedden 16 órakor tart újabb közös rendezvényt a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtár­ban. Vendég: Vödrös Attila, a Százak Tanácsának tagja, az „Új Idők” című lap főszerkesz­tője. Téma: sajtószabadság 1848-ban és napjainkban - A Duna TV baráti körök 6. talál­kozójának ismertetése. TANÁCSADÁS. Az MSZP in­gyenes konzultációs szolgálta­tása keretében február 19-én, kedden 15 órakor Sarló Béla önkormányzati, várospolitikai kérdésekben várja az érdeklő­dő állampolgárokat a szocialis­ta párt Kossuth u. 8. szám alat­ti irodáján. LAKOSSÁGI FÓRUM. Cser háti József önkormányzati képviselő február 19-én, ked­den 17 órakor Baglyasalján, a hétközi diákotthonban, Sziget­vári János önkormányzati kép­viselő február 20-án, szerdán 17 órakor a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, Nagy Jó­zsef önkormányzati képviselő pedig február 21-én, csütörtö­kön szintén 17 órakor a zagy- vapálfalvai városrészben a Ge- relyes Endre Művelődési Ház­ban (Arany János Általános Is­kola) tart lakossági fórumot. Hol a helye a tízmilliónak? Rendszeres olvasója vagyok a Nógrád Megyei Hírlapnak, amit szívesen olvasok, mert mindig van benne olyan cikk, ami felkelti érdeklődésemet, különösen ha a balassagyar­matiakat is érintő kérdésekkel foglalkozik. Idevaló születésű vagyok és édesapámtól hallottam az 1919. január 29-i csehkiverésről. Édes­apámnak, aki akkor alig egy éve tért vissza Oroszországból, ahol hat évig volt orosz hadifogoly, újra szembe kellett néznie a fegyverekkel. E kisváros sok vi­hart megélt már, de mindig talp­ra állt. Köszönetét mondok Or­bán Viktor miniszterelnöknek azért a leveléért, amelyet a város ünnepére írt az elmúlt hónap­ban, amiben a kormány nevé­ben 10 millió forintot ígért. Hogy hová tenném, mire költeném? Az Óváros tér, Vár utca, Ipoly ut­ca újrakövezésére, nem burko­lására, hiszen az óváros jellegét meg kell őrizni az utókornak. Emlékművet állítanánk a képtár szépen kialakított területére, ahol a megemlékezést, a koszo­rúzást nem zavarnák meg a buszhoz sietők és a háttérben nincs újságospavilon. Ideális hely lenne ez egy szobornak, vagy emléktáblának. Sokat kö­szönhet városunk Kamarás Jó­zsefnek, aki ennek az ügynek az előmozdítója volt. Kívánom, hogy még sokáig ilyen jó fizikai és szellemi erőben éljen és mun­kálkodjon. Teremtő Istenünk adjon neki erőt, egészséget! KISS ISTVÁNNÉ Kg :?j ■t 1 1 I §: I i ff II I Balassagyarmat $3 láiüug’dtó ssMif® Alulírott egyetértek a Nógrád Megyei Hírlap kezdemé­nyezésével, hogy január 29-ét, az 1919-es csehkiverés nap­ját a kormány nyilvánítsa a bátorság napjának. Olvasható név: Pontos cím: aláírás E szelvény beküldhető postán lapunk címére (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6.), vagy leadható személyesen a balassagyarmati szer­kesztőségünkbe (Kossuth út 15. sz.). I I I I I I I Ej | I 1 1 FOTÓ: GYURIÁN TIBOR nőségi tervezéséért részesült el­ismerésben. Az év mérnöke dí­jat kapta meg Gólyán László - a Szombaton Salgótarjánban megtartották a tizenegyediket is, s ezzel egy évtized után újabb tíz év vette kezdetét a Nógrád megyei mérnökbálok történetében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom