Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-16 / 40. szám
Vállalható hagyományok, felvidéki kapcsolatok Napvilágot látott a Palócföld különszáma Az elmúlt hetekben megjelent a Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat 2001. évi 7. száma. Ez az úgymond karácsonyi szám - amely megkésett ugyan egy kicsit - a folyóirat 47. évfolyamának hat számához képest mintegy ráadásnak tekinthető. Az pedig külön öröm lehet, hogy miként azt Praznovszky Mihály főszerkesztő „Ünnep előtt, ünnep után” címmel írt „beköszöntőjében” hangoztatja, a Palócföld folyamatosan megújult a múlt év során nemcsak a külső megjelenést, a tipográfiát tekintve, hanem a belső szerkezeti arányokban is. Dicséretes az a szándék is, hogy a hagyományokból mindent meg kívánnak tartani a szerkesztők, ami értékes, továbbá gondot fordítanak a felvidéki kapcsolatok kibontakoztatására. A költészetet a különszámban Tőzsér Árpád., Cseh Károly, Hatvani Dániel, Németh György, Zágorec-Csuka Judit versei képviseParlando rubato i.cca 63 Bojtor Károly „Kettős portré” című festménye lik. Varga Lajos Márton interjút is közöl Tőzsér Árpáddal. Baranyi Ferenc Dante-fordításá- nak részlete egy nagy költő vállalkozásából nyújt ízelítőt. Marafkó László „Szatirkák”-at ad közre. E szám Bojtor Károly festőművész emlékét idézi. A címlap, a műmelléklet és a belső illusztrációk egy része is ennek megfelelően a festő műveinek reprodukciója. A közelmúltban jelent meg Veszprémben a Bojtor Károly munkásságát bemutató reprezentatív képzőművészeti album a Bojtor Alapítvány gondozásában. A folyóirat összeállítással emlékezik a nógrádi származású művészre Czinke Ferenc, Gopcsa Katalin, Hegyeshalmi László írásaival. Taar Ferenc egy- felvonásos drámáját Brossai Zoltán Gárdonyi Géza („Isten rabjai”), Sulyok Bernadett Kodolányi János („Boldog Margit”) tanulmánya követi. A „Felföldi íróportrék” sorozatban Kovács Sándor Iván Pázmány Péterről értekezik. A széppróza kedvelői Dóka Péter, Gombár Endre írását olvashatják. Sulyok László 1956-ot idézi a többi között a rendszerváltó illúziókHadiktaiva {"Bukovina) Himcshéza (Baranya) Énekelte: Faragó Jánosnc flics Brigitta (83é.) Gyűjtő: Tart Lujza 1983 II. 19. (MTA m jelzet: AP 13.258/ h, i) Kottaillusztráció Tarl Lujza népzenei tanulmányához ról is szólva. Filippinyi Éva Vathy Zsuzsával készített interjút. Tori Lujza Kriza János „Vadrózsák” című népköltési gyűjteményének népzenei tanulságait összefoglaló tanulmánnyal jelentkezik. Változatosak a megye, illetve az ország egyes térségei helytörténetével, a mai élet jelenségeivel foglalkozó publikációk, amelyek sorát T. Pataki László „Víztörténet” című írása nyitja meg. E tárgykörbe tartozik Hubai Gruber Miklós, Peresi Klára, Mátyus Aliz riportja, emlékezése, illetve tanulmánya is. Végül, de nem utolsósorban a Palócföld kü- lönszámát Bakonyi István recenziója zárja Tőzsér Árpád új könyvéről. Amint azt Praznovszky Mihály már emlegetett beköszöntőjében írja, e szám tartalmi gazdagságából is kiderül, hogy a magyar szellemi életből milyen sokan kötődnek Nógrádhoz, s milyen aktív alkotói élet zajlik itt. A kultúra szerelmesei csak örülhetnek, hogy a meghirdetett irodalmi pályázatokra hetvenhét pályamű érkezett, s már nyomdában vannak a „Palócföld-könyvek” sorozat első kötetei. A megyei közgyűlés pedig a folyóirat megjelenésének anyagi hátterét erre az évre is biztosította. _______________jth) „ Tart a balettéhség” A 75 éves Maurice Bejárt világpolgár vagy inkább világtáncos - hazája a társulat. Furcsa, hogy öregszik, mivel akárcsak saját magunkra, mindig fiatalnak emlékszünk rá is.- Úgy fél évszázaddal ezelőtt ön azt mondta, hogy a 20. század a tánc évszázada lesz. Azt hiszem, igaza volt.- Rengeteg érdekes és fontos kísérlet van jelen a táncban, a balettben. Szerintem az jellemzi az elmúlt századot, hogy sokkal több nagy tehetségű férfi és nő szentelte életét a koreográfiái alkotásnak, mint például a színháznak.-És a21. századtól mit vár1- Épp csak elkezdődött, én meg már öreg vagyok, és befejezem a pályafutásom, miközben a század meg most kezdi. Úgyhogy nem tudom, hogy mit hoz. Nagyon sok fiatal ember van, akit érdekel a tánc. Lehet az illető profi táncos, lehet amatőr, de lehet egyszerűen csak néző. A táncoskedv, a balettéhség nem ér véget...- Az elektronikus-internetes korban ugyanúgy?- Én már 45 éve használok elektronikus zenét, készen állok az elektronika befogadására. A közvetlen emberi érintkezés fontos, de a legfontosabb, hogy a kultúrák összetalálkozzanak, hogy gyűlölködés nélkül leljenek egymásra az emberek. Most ezzel elég rosszul állunk. Sok a háború, sok az ellenségeskedés, a harc. A jövőnek az ellenkezőjét kell hoznia.- Mit szeret legjobban Budapesten?- Gyönyörű, történelmi város. Egy különös erejű nyelvet beszélnek, ami egyedülálló. Nagyon erős a kultúrájuk, de a nyelv miatt független. „ZENE-SZÓ”. E címmel mutatta be Valentin-napi műsorát Oszter Sándor színművész és felesége, Failoni Donatella zongoraművész Sal- gótarjánban, a Kohász Művelődési Központban. fotó: ovurián tibor Németh Alajos: Futok az érzelmeim után A művész is ember Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe enged bepillantást rovatunk. Németh Alajos, vagy ismertebb nevén Lojzi, a Bikini vezére a lehető legkészségesebb ember az újságírókkal. Amikor hívom, jön. Es amikor jön, akkor mesél. Most spéciéi az életéről.- Minden Bikini-korszak ösz- szefüggő folyamat?- Nekem igen. Erkölcsileg most járunk a csúcsán, hiszen olyan mélységekben kotorászunk, amilyenben nem volt szerencsénk a '80-as években. Pontosabban a „Közeli helyeken”-en már igen. A „Mondd el” lemez volt picit mulatságos, talán ezért is lett a legnépszerűbb. A mostani dalok tartalmasabbak. Idézem Szakcsit: - Előbb szerezz magadnak nevet, utána kezdj el zenélni!- Azok nagy happeningek, amikor fellépni mennek?- Hú, hát erről tudnék mesélni... Egyszer egy következő könyvben ezek is megjelennek majd.- Mennyiben másabbak ezek a happeningek, mint a feloszlás előtti időkben?- Sokkal vadabbak az indulatok, mint régebben voltak... Ma sokkal lendületesebb minden, lévén, hogy több fiatal van a zenekarban. A Bikini duzzad az erőtől. Csak ne kelljen öt napig turnézni. Ma már három elég, az is megvisel... Normális emberek vagyunk! Lajosnak például van három gyermeke, Gallai egy fiúgyereket nevel, Zsolti is megházasodott, pedig róla reggelig tudnék mesélni olyan történeteket, amit ember nem hinne el, hogy ilyesmit is meg lehet csinálni. Ma már mindenki rendes kerékvágásban próbálja élni az életét, nem pedig másoknak tetszelegni.- On mióta házas?- Többször voltam. Először '79-től '83-ig. Az az asszony otthagyott, de nem azért, mert én zenélek, hanem azért, mert ő táncolt, és kitáncolta magát előbb Párizsba, aztán Mexikóba, és good bye-t intett... Fiatalkori szerelem volt.- Hogy élte meg?- Minden csalódás fáj mindenkinek. Aki azt mondja, hogy nem, az hazudik, mert egy kötődés, a valakihez tartozás szűnik meg és nem nagyon érted, hogy miért. Én legalábbis ilyen hiszékeny legény vagyok. Nem esett jól... A másik 1985 júniusától tartott '93-ig. Annak is vége lett, ő is elment. Csak itthagyott nekem egy gyereket.- És fölnevelte.- Föl hát, zokszó nélkül! Magától értetődő dolgok ezek, nem kell rájuk büszkének lenni. Ha így alakul, az embernek idomulnia kell. És sikerült: a gyermekem már 17 éves gimnazista, tudja, mi a dolga, éli az életét; jól tanul, ötös matekból, mi kell még? Idővel aztán visszajött az anyja. Úgy gondolta, hogy butaságot csinált. Közben meg eltelt 5-6 év... És az nem nyomtalanul tűnt el! De mondtam, hogy nyitva az ajtó, persze, gyere, toljuk együtt a biciklit, majd meglátjuk, hogy meddig. Nagyon nagy reményeim azért nincsenek!- Mindig kell tartozni valakihez?- Azt mondom, hogy igen. Egyedül nem lehet leélni egy életet. Aki mégis így tesz, az nagyon ügyes, de nincsenek lelki igényei...- Tősgyökeres budapestivel állunk szemben...- Újpest. Munkáskerület.- Visszajár?- Nem. Semmi nosztalgiát nem érzek. Meghaltak a szüleim, nincs keresnivalóm Újpesten. Azért nem fogok kimenni, hogy a munkásotthont meglátogassam, s visszaidézzem gyermekkorom „legdzsungább” éveit, amikor a Tűzkerék együttessel jártunk, és állandóan tömeg- verekedésbe fulladt a koncert. De szeretettel gondolok rá, mert nem biztos, hogy bárhová eljutok, ha nem abba a közegbe szülétek. A szívem mindig a szegényebb emberekhez húzott. A Bikini zenéje is azért tart annyi mollakkordot, és azért szól ilyen Németh Alajos széles rétegekhez, mert megérintette őket, hogy sohasem a pénz után futottam, hanem az érzelmeim után.- Úgy tudom, volt egy nagyon kritikus éve, amikor minden lehetséges rossz összejött. Szülei halála, a Bikini széthullása...- Freud szerint ez a halál, amit még nem élt túl senki, ha ennyi stressz éri ilyen rövid időn belül.- Túlélte, itt van. Hogy sikerült?- Volt akkor egy whiskys korszakom. Minden este eltűnt egy üveg whisky az asztalomról, gondolhatja, hogy hová. De muszáj volt, mert nem használok drogokat.- A whiskyt kivel itta? Volt benne partner?- Egy társam volt, a lányom, aki akkor természetesen már aludt, csak gondoskodni kellett róla. Reggel elvinni az iskolába, aztán be a stúdióba (mert van egy stúdióm, amit éppen most bontok a magas bérleti díjak miatt), délután ismét az iskola, onnan hazavittem, visszamentem a stúdióba, este hazaugrottam, lefektettem, éjjel megint stúdió - és ez így ment négy évig. Nem mondom, hogy könnyű volt, de látja, csak mosolygok itt, és semmi bajom!- Rossz most ezeket visszaidézni?- Vannak szebb pillanatok, de ez is része az életemnek. Azokban az években ez járt a sorstól. Lehet, hogy meg is érdemeltem. Mindenki azt a terhet viszi, amit reá szabnak. Rám ezt szabták, és úgy hiszem, hogy elvittem. Most várom a jót...- Mikor volt először lánnyal?- 11 évesen. Nem történt semmi, mert ahhoz még kicsik voltunk, csak egymásnak estünk. Rögtön szerelmes tudtam lenni bármilyen érintésbe, mert szentimentális gyerek voltam. Kézcsók, térdre borulás, effélék. Egészen addig, amíg ezt a két halat ki nem fogtam, akik tartósan fönnakadtak a hálómon. Ők megtanították, hogy mindent csak módjával. Nem szabad az életet egy lapra feltenni!- Félrelépegetett becsülettel a házasságok alatt?- Elmondom az igazat: az elsőben nem. Sok kapcsolatom volt, amíg szabadúszó voltam. Vonzódom a széphez. A kapcsolataimat, s az embereket, akik mellettem éltek, mindig tiszteltem annyira, hogy nem csaltam meg őket. Eredendően sok kísértésnek voltam kitéve, hiszen a színpad adja magát, elég ha lemész és kihasználod a „nevedet”. Amikor megromlott a kapcsolatom az első feleségemmel, akkor visszaszaladtam, és megint kerestem új lányokat. Majd amikor a másodikkal romlott meg a viszonyom, szintén elkalandoztam. De sportot soha nem űztem belőle...- A Bikini már élete végéig elkíséri?- Amíg nem kapok valami sokkot, vagy bármit, ami ledönthet a lábamról, biztosan. Erre rendelt a sors, hogy ezen a pályán tévelyegjek, de ez is véges, mint minden. Szerencsém van, mert - még a nyolcvanas években - rengeteget foglalkoztam parajelenségekkel és okkultizmussal, így gyorsabban tudom magam táplálni, mint bármelyik kortársam. Foglalkozom jógával, meditációkkal, agykontrollal, mindennel. Nagyszerű dolgok ezek, mert például ha akarsz egy öngyógyítást, akkor egy nap alatt többet gyógyulsz, mintha egy hétig fekszel kórházban gyógyszeres kúrán. Nagyon szeretek élni. Ezt őszintén mondom. Most azt érzem, hogy nagyon jó az élet. '92-ben nem ezt éreztem. Azt hiszem, egy célba ért ember vagyok, aki sok mindent elért, de még van előtte megmásznivaló. Ha így érne utol egy villámcsapás, akkor sem panaszkodnék. SÁNDOR ANDRÁS
