Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám

MEGYEI KÖRKÉP 2002. JANUÁR 5., SZOMBAT Faragó Zoltán: Te^E^J^R Ö Nincs különösebben hideg, csak mí­nusz két és fél fokot mutat a hőmérő. A tó partján azonban semmi nem áll a vi­haros szél útjába, így az csontig hatol, fájdalmasan megcsípi a bőrt, könnyeket csal az ember szemébe... Mit is mond a cigány, milyen a hideg szél nélkül...? Mindenesetre a fenyőrigókat nem zavarja a dolog. A földön keresgélnek - vajon mit találnak ott ilyenkor maguk­nak a barna kabátos madarak, némi gyomnövénymagot, jól kifagyasztott gi­lisztát és rovarhullát kivéve? Közeledtemre persze felröpülnek, aztán egyetlen szárnycsapás nélkül ráfeksze­nek a szélre, ami kénye-kedve szerint viszi őket, azután egy fordulatot téve va­lamivel távolabb visszaszállnak a föld­re. Jeges kis hófoltok csak imitt-amott tarkítják a fagyott talajt, a nádasok ide- oda hajladoznak az erős szélben, a gyé­kény felbomló bugái pedig kisebb-na- gyobb pihéket indítanak útnak arrafelé, amerre a viharos erejű lökések maguk­kal viszik őket. Egyébként meg ragyog a nap, egyetlen felhő sem úszik az égen. Egy kicsit persze párás a levegő, emiatt a Mátra vonulatai most valóban kékle­nek, de a nevéhez méltó színű Kékesen még az adótorony is kivehető. A szél betömi az ember fülét, de tá­volabbról el is hozza a hangokat. A maconkai tározó déli oldalán dolgozó munkagépek halk zaja is eljut a dobhár­tyámig, meg időnként a tengelicek hívo- gatása. Nincsenek olyan sokan, mint a fenyőrigók, de egy kisebb, úgy tucatnyi madárból álló csapat azért telik belőlük. A füvet rendszeresen kaszálják a gáton, ennek köszönhetően a növényfajok itt később, nyár végén, vagy az ősz folya­mán virágzanak, s teremnek valameny- nyi magot. Például terített asztalt kínál­nak most is a földre lapulva barnálló porcsinfűcsomók, azt szedegetik a tar­ka tollazatú pintyfélék. A tározó befagyott, egyeüen szobá­nyi területen sem fodrozza a szél vizet. Kemény most a föld, a víz - az élet... A vándormadarak valahol a mediter­rán vidékeken, vagy a trópusokon vár­ják, hogy felmelegedjen az időjárás, itthon csak azok láthatók, akik ilyenkor is találnak táplálékot. A Zagy­va partján, Kisterenye alatt elnyúló szántóföldeken megmaradt a hó, a messzire fehérlő takarón fekete foltoknak látsza­nak a hantok között élelmet keresgélő fenyőrigók. Lehetnek vagy százötvenen. Egy éger koronájában egerészölyv üldö­gél. Hajladozik alatta a vékony gally, ke­resi is az egyensúlyt a termetes ragado­zó. Megmosolyogtat, ahogyan billegted a farkát és a fejét: szakasztott olyan, mint a jégre tévedt, kövér háziliba. Érke­zik azonban egy erős széllökés, a mo­soly pedig szó szerint az arcomra fagy. Csíp rendesen az idei január... Ráadásul a fényképezőgépemnek is valami baja lesz. Talán a legutóbbi terepjáráson be­lekerült az optikába egy szem hódara vagy jégkristályocska, amiatt nem mo­zognak a lamellák, az is lehet, hogy az olaj fagyott meg benne... Mindenesetre nem lehet használni. A gátról búbos pacsirta síró hangocs­káját hozzá a szél, megpillantani azon­ban nem sikerül ezt a kedves, szürke madárkát. A vízparton tehát rengeteg madár talál táplálékot, de ezek bizony kevés fajhoz tartoznak. A csípős szél miatt nem öröm a séta a tóparton, de isme­rek egy-két szélvédett helyet, még a közelben is. Pár kilométernyire ráadá­sul madáretetőm is van, amit zavarta­lanul lehet tanulmányozni, alig pár lé­pésnyiről... Néhány széncinege röppen el, ami­kor megközelítem az etetőt a lucfenyő alatt. Az örökzöld tűlevelekről leolvadt a korábban hullott hó, a lombok alá pe­dig el sem jutott, így az apró madarak számára kiváló hely. Nem is kell sokáig várni, hogy a széncinegék visszatérje­nek. Rövidesen már hárman szedegetik a kis fadobozból a napraforgót. Gyö­nyörű madárkák zöldessárga, fekete csíkkal kettéosztott begyükkel, kékes­zöld hátukkal, fekete-fehér mintázatú, buksi fejükkel, élénk gombszemükkel. Ráadásul éppen ők azok, akiken keresz­tül a gyerekekkel meg lehet szerettetni a madárvilágot, az erdőt - a természetet! Nem félnek az embertől, utánamennek még a városokba is, leggyakrabban ők foglalják el a kertekbe, parkokba kira­kott mesterséges fészekodúkat, s nincs olyan erdei séta, amelyiken nem kerül a nyitott szemmel járó elé. Az etetőre azonban nem csak szén­cinegék járnak! Vékonyka hangján kék­cinege szólal meg a fenyő gallyai kö­zött, azután leröppen az etetőre is, hogy aztán egy pillanat múlva napraforgóval a csőrében, gyors számycsapásokkal si­essen valami biztonságos helyre. Nem sokkal később két mezei veréb érkezik. A házi verébtől legbiztosabban úgy le­het megkülönböztetni őket, hogy ezek­nek a pofájukon fekete folt van, meg va­lamivel kisebbek is. Eltelik pár perc, s tengelicek érkez­nek. Egyikük be is megy az etetőbe. Ta­valyelőtt figyeltem meg ilyet először. Azóta már nem meglepő, hogy a tarka pintyfélék akár a kivágott műanyag flakonokból ké­szített etetőkbe kapaszkod­va is képesek táplálkozni; más, az emberi kultúrát követő fajok­hoz hasonlóan ezek a madarak is tanul­nak, méghozzá a túlélés kedvéért. Úgy tűnik, nem csak az emberiséget viszi előbbre a tudás... Újabb tengelicek röp­pennek le a fenyőfáról, már négyen van­nak. Közülük azonban csak ketten mennek be az etetőbe, a másik kettő azokat magokat szedegeti, amiket a ve­rebek és az ügyetlenebb cinegék kiszór­nak a hóra és a fagyott földre. Ők bizo­nyára a lassabban tanulók közé tartoz­nak... Nicsak, milyen harcias az a tengelic! Elzavarja maga és persze a napraforgó mellől a termetesebb széncinegét! Köz­ben az etető alá újabb vendégek érkez­nek, egy erdei pinty pár. A tojó egysze­rűbb színezetű, mint fehér számysávos, rózsaszínes tollazatú férjeura. Mind a ketten csak azokat a magokat szedege­tik, amit a többiek kivertek az etetőből. Nemsokára egy zöldike telepszik mellé­jük, majd két szürkés színű csíz tojó is leröppen a hóra... Érdekesek egymás mellett, mert a zöldike háromszor akko­ra, mint egy csíz. Már hét faj, méghozzá csaknem egy­szerre! Szívdobbanásnyi idő múlva felbuk­kan a nyolcadik is, egy vörösbegy röp­pen le az etető alá. Nem magevő faj, te­hát nem a napraforgó kedvéért jár erre. Alighanem azért tartózkodik szívesen a többiek között, mert így nagyobb biz­tonságban van a ragadozóktól: több szem többet lát, könnyebb így kikerülni a karvalyt, a vadászatra vetemedő házi cirmost. Magányos barátcinege érkezik az etetőre, majd szemvillanás alatt elröp­pen. Apró madár, a széncinegék is könnyűszerrel elzavarják. A fenyőre két balkáni gerle száll le, aztán onnan to­vább ereszkednek a földre. Óvatoskod­va jönnek egyre közelebb, végül egyi­kük már csak pár lépésnyire kapkodja a szétszóródott napraforgót a bakancsom orrától. A közelben feketerigó zörgeti az avart: felfordítja a száraz leveleket, hogy táplálékhoz jusson, azután ökörszem csettegését hallani... Éppen egy tucat madárfaj az etető körül! Azazhogy már tizenhárom, mert kiált néhányat egy fa­kopáncs... Igaz is, jut eszembe, a csuszkák hol maradnak? Mindig párosával láthatók, most meg egy sincs. Hiányoznak az ete­tőt csak elvétve felkereső süvöltők, a csapatokkal együtt járó királykák, fakúszók, kis fakopáncsok, sőt, a házi verebek is, mert a fajok listáján színesí­tenének még egy kicsit. El is határo­zom, hogy legközelebb hozok ide za­bot. Akkor talán még a citromsármá­nyokat is sikerül itt megvendégelni a fe­nyőfa alatti madárétteremben. Aligha­nem rájuk is fér, mert igencsak tartós­nak ígérkezik a hideg, ami szél nélkül, amint tudjuk, mit sem ér... ■ Madáretető mmmm PnrHRS Nógrád gyarapodása nyugaton intenzív, keleten még lassú Év eleji beszélgetés Becsó Zsolttal, Nógrád Megye Közgyűlésének elnökével 2002 a választások éve lesz. Ám nemcsak ezért érdemes vissza­tekinteni, miként alakult megyénk társadalmi, gazdasági élete, hanem különösen azért, mert reményeink szerint már csak két évre vagyunk attól a rég áhított lehetőségtől, hogy hazánk az Eu­rópai Unió tagja legyen. Vagyis a mérce ma már egyértelműen az EU, bármilyen szempontból is vizsgáljuk a megyét. S hogy az el­múlt év megyei történései erősítik-e a csatlakozás folyamatát, erre is kerestük a választ, amikor az év első munkanapján hiva­talában kerestük fel Becsó Zsolt országgyűlési képviselőt, a me­gyei önkormányzat közgyűlésének elnökét.- Nógrád megye szempontjából az elmúlt esztendőt sikeresnek íté­lem, hiszen számtalan területen in­dultak el kedvező folyamatok, vagy éppen fejeződtek be megkez­dett fejlesztések. Az elért eredmé­nyek az itt élők tenni akarását, tu­dását dicsérik. Külön köszönete- met fejezem ki Nógrád valameny- nyi önkormányzatának, hogy mél­tó módon ünnepelték meg ezer­éves államiságunkat, s ennek szimbólumát, a millenniumi zász­lót és a megyei önkormányzat fel­hívását valamennyien átvették. Az ünnepségsorozat bebizonyította, hogy van erő a településeinkben, az ott lakó emberek szükségét ér­zik, hogy a múltból merítsenek és egy biztatóbb jövőt építsenek fel. Visszatérve első gondolatom­hoz, szeretném konkrét példákkal alátámasztani, miért is tartom sike­resnek a 2001-es évet. Először is a zöldmezős beruházások területén nem tört meg a 2000-ben megkez­dődött folyamat, elsősorban Nyu- gat-Nógrádban. Olyan új cégek te­lepedtek meg ipari parkjainkban, mint a holland Ten Cate Enbi, vagy az amerikai AFT Europe és a Gibbs Die Casting. Gőzerővel halad a Zöllner cég bemházása Szügyben, s további fejlesztések vannak folya­matban a balassagyarmati Delphi Calsonicnál. Megjelent az „első fecske”, vagyis a Bátony Steel Kft. a bátonyterenyei ipari parkban, s re­ményeink szerint száz körüli mun­kahelyet teremt. Ugyanitt kell meg­említenem a Mitsuba hamarosan induló salgótarjáni üzemét. Vala­mennyi említett cég kiemelt terü­letfejlesztési támogatásban része­sült, főként munkahelyteremté­sükhöz kapcsolódóan. Az elmúlt évben két új ipari parkkal bővült a megye, Rútságon, illetve Bátonyterenyén. így tehát már négy ipari park közül választ­hat a hozzánk érkező befektető. Szükségünk van a működő tőkére, s az is látszik, hogy különösen a megye keleti térségeiben, ahol a mai napig jelentős foglalkoztatási problémákkal kell szembenéz­nünk. Jelentős sikerként lehet megél­ni, hogy óriási lendülettel folytató­dott a szennyvízprogram. Megkez­dődhetett a csatornahálózat építé­se Becske és Galgaguta térségében, megítélt címzett és „kac”-támoga- tással rendelkezik Nőtincs térsége, s jelentős kormányzati források te­szik lehetővé hogy a több milliár­dos beruházás meginduljon Salgó­tarjánban, Mátraszelén, Kazáron és Vizsláson. Közben - bár erről keveset hal­lani - önkormányzati szerepválla­lás nélkül folytatódott a földgáz- program a Kis-Zagyva-völgyében, s a Cserhát néhány településén. Itt jegyzem meg, hogy egyre több azon települések száma, ahol 100 százalékosnak mondható a köz­műellátottság, ideértve az informa­tikai rendszert is. Tavaly történt meg a nógrád- marcali és a salgótarjáni térségi hulladéklerakók átadása, s már el­készült a pásztói depó rekultiváci­ójának terve is. Abban a tekintet­ben egyedülálló Nógrád, hogy 95 százalékban lezárhattuk a megyei kórház rekonstrukciójának harma­dik ütemét, átadtuk az európai színvonalon felújított főépületet és a gyerekosztályt. A munkák termé­szetesen folytatódnak idén is, s ugyancsak ebben az évben elindít­juk a rendelőintézet korszerűsíté­sét szolgáló, többlépcsős progra­mot. A balassagyarmati kórház megkapta a kormány címzett tá­mogatását, így 2002-ben megkez­dődhet a 2,4 milliárd forintos beru­házás I. üteme. Pász- tón ugyancsak címzett támogatás segítségé­vel sor kerülhet a fő­épület 400 milliós fel­újítására. A fenti példákból is látszik, hogy a polgári kormányzati ciklus­ban kiemelt támoga­tást élvezett megyénk, ami különösen a terü­letfejlesztési alapok te­kintetében érhető tet­ten. A négy évben ez az összeg meghaladja a 8 milliárd forintot. Ez a keret na­gyon sok jó pályázat révén sok száz munkahely megőrzéséhez, il­letve új teremtéséhez, új munka- kultúrák meghonosításához, a fa­lusi turizmus fejlődéséhez, temp­lomok, műemlékek felújításához, műszaki fejlesztésekhez, az okta­tás színvonalának emeléséhez, kis- és középvállalkozások fejlesztésé­hez járult hozzá. 2001-től még nagyobb lehetősé­get kínált az említett célok támoga­tásához a kormány Széchenyi-ter- ve, amely mintegy 55 fejezetben nyitott pályázati lehetőséget. Ki­nyíltak a regionális források, s megnyíltak az Európa Unió forrás- csatornái is. Ezekkel a lehetőségek­kel az önkormányzatok többsége élni is tudott. Phare-forrásnak (CBC) köszön­hetően kezdődhet meg Balassa­gyarmaton az elkerülő út építése. S ha már az utaknál tartunk, feltétle­nül meg kell említenem, hogy a 21- es út nyomvonalbővítése megkez­dődhetett, s a második ütemben - 2003 végéig - Salgótarján és Bátonyterenye között kiépül a négysávos út. Ezzel kapcsolatban meg kell osztanom a közvéle­ménnyel azt az örömteli hírt is, hogy a 21-es fő közlekedési útvo­nal fejlesztése bekerült a kormány tízéves útfejlesztési programjába, több más projekttel együtt, mint­egy 20 milliárdos költséggel! S amellett sem mehetünk el szótla­nul, hogy a 21-es út négynyomúsítása Salgótarjánból indul­hatott el, hatékony érdekérvényesíté­sünknek köszönhe­tően. Mert logikusan végiggondolva, az út­fejlesztéseket az ún. nullponttól szokták kezdeni, vagyis Hat­vantól kellett volna kezdeni a munkála­tokat. Most viszont Salgótarjánból indu­lunk visszafelé. Sok helybeli, s itt időző turista fogadta megelégedettséggel azt a tényt, hogy a szlovák és a magyar kormányfő aláírta a somoskői vár magyar oldalról történő látogatha- tóságának az elősegítését célzó nemzetközi dokumentumot. Az elmúlt hónapok több ezres ven­dégforgalma mindenkit jó érzéssel tölthet el, akik előmozdították en­nek a problémának a megoldását. Jelentős források felett rendel­kezett a földművelésügyi hivata­lunk is az elmúlt évben. Az agrár­alapok hozzájárultak ültetvényte­lepítésekhez, erdősítésekhez, gép- beszerzésekhez. A munkaügyi központhoz rendelt állami forrá­sok pedig a közmunkaprogram bő­vítését, képzések, átképzések meg- .valósítását tették lehetővé. Jelentős előrelépésnek tartom, hogy miután 15 éve nem volt szá­mottevő bérlakásépítés az ország­ban, a kormány otthonteremtési programjának köszönhetően azonban most hozzávetőleg tíz te­lepülésünkön pályáztak bérlakás­építésre - sikerrel. A legnagyobb lemaradást a hu­mán infrastruktúra terén érzéke­lem. Sajátos módon csak egy felső­fokú tanintézményünk működik megyénkben. Nagyon nehéz fel­adat elé állít ez a témakör bennün­ket a jövőben, mert ha e téren nem sikerül látványos áttörést elér­nünk, akkor a versenyképessé­günk más megyékhez, vagy térsé­gekhez képest kifejezetten gyen­gülni fog. Jó alapot jelenthet a humánfej­lesztéshez a Szociális és Család­ügyi Minisztérium által fenntartott salgótarjáni képzési központ, ahol a felsőfokú főiskolai, vagy egyete­mi képzés beindítása korántsem utópia. Ilyen lehetőséget hordoz a balassagyarmati vármegyeháza, amit mint felsőoktatási központot is el tudok képzelni, különös tekin­tettel a határ menti fekvésére. Sokat javultak kapcsolataink Szlovákiával, s most már nem csak egyszerűen sport-, kulturális és idegenforgalmi szálak kötik össze országainkat, hanem áttevődik a hangsúly a gazdasági együttműkö­désekre, nem is szólva a határ menti önkormányzati törekvések­ről. Közös szándék fogalmazódott meg a Neogradiensis gazdasági övezet létrehozására, amely szo­katlan fejlesztési elképzelések megvalósítását teszi majd lehetővé a Pásztó-Bátonyterenye-Salgótar- ján-Losonc tengelyben. Úgy érzékelem, hogy minden hiányosságunk ellenére az itt élő emberek hite erősödött, a pesszi­mizmust kezdi felváltani az opti­mizmus, a múltba fordulást a jövő építése váltja fel. Az lenne a jó, ha ez az érzés nemcsak a megye nyu­gati, vagy déli részén lenne kézzel­fogható, hanem a keleti felében is. Mert az sajnos tény, hogy egyfajta kétpólusú fejlődés figyelhető meg a megyében. Kelet-Nógrád tempó­váltásának első lépéseként a me­gye nyugati részéhez történő fel­zárkóztatást tartom szükségesnek. A Rétság-Balassagyarmat-Szé- csény vonalon tapasztalható élén­kiilés pedig okot ad arra, hogy né­hány éven belül az országos kö­zépmezőnyhöz zárkózzunk fel, mondjuk az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) tekintetében. Néhány év, és az EU tagjai le­szünk. Ezért már most nagyon fon­tos, hogy ne legyünk kommuniká­ciós hátrányban, vagyis szükséges­sé válik az idegen nyelv ismerete, különösen a döntéshozó testületek tagjai számára. Erre már a követke­ző parlamenti ciklusban fel kell ké­szülnünk. Helyzetbe és képbe kell hoznunk a kis- és középvállalkozó­kat, a köztisztviselőinket, közalkal- mazottainkat. De azt is látni kell, hogy az uniós határok megnyitásá­val fokozott „agyelszívás” is várha­tó, márpedig a képzett fiatalok el­vándorlása már most is drámai mé­retű, különösen a megyeszékhe­lyen. Ennek a folyamatnak a meg­állítása létérdekünk. A feladatok tehát adottak: hu­mánerőforrás-fejlesztés, az EU- normákhoz való felkészülés, a me­gye gazdasági fejlődésének „kisi­mítása”, munkahelyteremtés, a ha­tár menti együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázása, a közleke­dési és informatikai infrastruktúra továbbfejlesztése, hogy csak a fon­tosabbakat említsem. 2002 sajátságos év lesz, hiszen választások elé nézünk. Emiatt el­vonja a figyelmet sok konkrét fel­adatról, hiszen a döntéshozók többsége érdekelt a választások si- kerrevitelében. Mivel ez a nagy ígé­retek éve is, nagyon fontos, hogy a választók higgadtan tudják szinte­tizálni meglévő helyzetüket és a várható jövőt. Mindannyiunk kö­zös érdeke, hogy a választás minél legitimebb legyen, vagyis, hogy minél többen éljenek demokrati­kus jogukkal. Bízva abban, hogy az ország, a megye hajója továbbra is jó szelet kap, kívánok valamennyiüknek boldog, eredményes új esztendőt, a feladatok megoldásához egészsé­get és sok energiát! _____________LEJEGYEZTE T. NÉMETH LÁSZLÓ 2 i T. űife. ttttlt k n Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség || ’ D \ I | L| I D I \ Íj és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. 11 \J VjjVjfVL/ megyei lllJVijjfir Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. KO/c. rn napílap (tel.: 32/463-439,30/347-08-64) juttatja el a lapot. Teijeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fel évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. , Azú|Sága * * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ! az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft, előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet._________________________________1 szerkesztőség, rendszerrel készún. B ecsó Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom