Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-21 / 17. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2002. JANUÁR 21., HÉTFŐ Az iskolából táplálkozik a későbbi élet Igazi „lámpásként” szolgálta az embereket a vasdiplomás Arató János Együtt a család az évtizedes fotón Patvarcon él a falu tiszteletétől és szeretetétől övezve a 88 éves vasdiplomás Arató János tanító úr, aki míg tehette, igazi „lám­pásként” szolgálta az embere­ket. Élete párjával 62 éve élnek szeretetben a kissé távolabbra került három gyermekükkel, akik négy írnokával és egy déd­unokával ajándékozták meg őket. A patvarci ház máig köz­ponti otthona a népes Arató családnak, amelynek szinte minden tagja a szülők példáját követve valamilyen módon a közt szolgálja. Most, 2002 janu­ár elején a hóval borított Patvarcon a tágas Arató-porta sokféle gyümölcsfája is a hó terhét nyögi. A hosszú élet ter­hétől meggörnyedt gazda pedig a cserépkályha melegének ol­talmában felesége féltő gondos­kodásától övezve pihenget. A sorsa iránt érdeklődő látogatót szívesen fogadja és beszélgeté­sünk közben sorra rakja elém gazdag életének dokumentu­mait.- 2006-ban kapom meg a „ru- bindiplomát”, ha megérem - vil­lantja rám kék szemét bizakodva János bácsi, aki Esztergomban végzett 1936-ban, mint kántortaní­tó és a gyémántdiploma után a hatvanötödik végzettségi idejére kapta meg a vasdiplomát. Ezek a diplomák akár útjelzői is lehetnek egy hosszú, dolgos és hasznos életnek, amely 1914-ben Patvarcon kezdődött Arató János születésével. A patvarci szeszgyár vezetője volt az édesapja, Aynetter János, akinek szudétanémet ősei megélhetést keresve kerültek erre a tájra. Édesanyja, Krizsan Matild Videfalván született és hatodik gyermekként szülte meg Jánost. János bácsi szeretettel emlegeti első tanítóját, Kilvádi Józsefet, aki­nek idős korában kellett a trianoni döntés után elhagyni a felvidéket, Selmecbányát. Tőle tanulta a mé­hészkedést, amelyet az évtizedek során végül 65 családra fejlesztette fel. Az egy tantermes patvarci is­kola második osztályának elvég­zése után a balassagyarmati Ró­mai Katolikus Nemzeti Iskolába került és 1926-ban lett növendéke a reálgimnáziumnak. Akkoriban Visinger István volt az igazgató és Popovics Milóti Miklós volt az osz­tályfőnöke és az osztályba járó négy lány csak az érkező tanárral együtt léphetett be a tanterembe. Sáros Miklós, Szabóki Alajos, Holóczy Ádám, Kosztolányi Imre, Ján Gyula, Mátyás Katalin és má­sok voltak az osztálytársai, akikkel szép diákélete volt. Jó sportolója volt Dobó József tornatanárnak és Adreánszky Imre tanította neki a hegedűt, amelyen sokszor játszott szólót az iskolazenekarban a ren­dezvényeken. Hetedik gimnazista volt, mikor az 54 éves édesapja meghalt és a család anyagi gondja­it a méhészettel enyhítette. Érettségi után az esztergomi ér­seki tanítóképzőben tanult to­vább, ahol hegedűjével számos templomi koncert és esküvő köz­reműködője volt. 1936 június 18- án szerezte meg a népiskolai taní­tói oklevelet és rá három napra a kántori képesítést. Máig büszke arra, hogy édesapja kívánságát, hogy legyen tanító, teljesíthette. Esztergomot úgy megismerte, mint a tenyerét és úgy alakult, hogy az egyik fia, Albert az itteni tanítóképzőben volt sokáig tanár. Patvarcra került 1936 őszén 80 pengő bérért helyettes tanítónak, mert az akkori tanítónő, a hétgyer­mekes Kümmenda Mária nyug­díjba készült. A római katolikus képviselő-testület egyhangúlag tá­mogatta pályázatát, de az állam a kétéves gyakorlatot követelte és így egy tanévet fizetés nélkül taní­tott végig. Édesanyja kevés nyug­díjára támaszkodva. 1937-ben vá­lasztották meg a patvarci iskolába segédkántomak és örökké hálás volt a szülőfalujának, hogy az ra­gaszkodott hozzá, mert az egy­háznak más jelöltje volt. A fiatal Arató János tanító ezekben az időkben magyarosította a nevét a kor szellemét követve. Akkoriban is feladat volt az is­kolákban a hazafias ünnepekre felkészülni és a templomi ceremó­niákon közreműködni. A patvarci öregek most is emlékeznek az 1938 karácsonyán megrendezett színi előadásra, amelyben 4 szóla- mú gyermekkarral énekeltette az Ave Mariát. A kultúra területén maradandót alkotott. Létrehozta a könyvtárat, vezette a színjátszó csoportot és az énekkart. Arató ta­nító úr története során megjegyzi, hogy már akkoriban szerzett saját nótákat és egyházi szerzeményei közül ma is elhangzik a májusi li­tániákon a „Megcsendül már...” kezdetű dal.- Fiatal tanítóként sok teher há­rult rám, mert a 46 éves evangéli­kus tanító azt mondogatta nekem: Csak dolgozz Jánoskám, mert én már öreg vagyok - mosolyodik el a történet mesélése közben a ma is jó humorú János bácsi. Akkor kezdte a versírást is, amely főleg a család életéhez, a haza dolgaihoz kötődik. Feleségét, Sinkovics Arankát Ipolynyéken ismerte meg és 1940-ben kötöttek házasságot, amely máig kibírta a világ változá­sait. A három gyermekük szintén a pedagóguspályát választotta. Közöttük János a balassagyarmati ipariskola igazgatója, Albert és Ot­tó is tanít és családjaikkal, a négy unokával és az egy dédunokával szeretettel veszik körül a szülőket A nyolcosztályos népiskola kötele­ző létesítését ebben az évben tör­vény mondta ki, de ennek megva­lósulását a háború akadályozta meg Patvarcon. 1942-ben beázott a patvarci iskola és Arató tanító út megpályázta a megüresedett csitári tanítói állást és oda költö­zött a család is. Csitárban tizenkét évet tanított és iskola igazgatóként a falu kulturális életét is szervezte. A katonasághoz 1942 őszén ka­pott behívót, s ezredesi írnokként került ki a frontra, ahol 1943 máju­sában aknaszilánkot kapott. Elfer­tőződött sebét csak hosszas keze­léssel hozták rendbe a debreceni kórházban. Leszerelése után a ta­nítás mellett leventeoktató is volt. A frontot a család Molnár Istvánék pincéjében élte át és a község so­kat szenvedett az idegen katona­ságtól. A felszabadulás után nyolcosz­tályos iskolát kellett szervezni, amely Csitárban két tanítóval és mintegy harminc gyerekkel mű­ködött. Énekkart, templomi kó­rust szervezett és intézte a helyiek dolgait. Csitárban születtek a gye­rekeik, akik mellett örökre háztar­tásbeli maradt az édesanyjuk. Ara­tó János 1947-ben elvégezte a II. számú gazdasági tanfolyamot, amely feljogosította az aranykalá­szos gazdatanfolyam vezetésére. 1951-ben választás elé állították, vagy kántorság, vagy a tanítás ma­radhat számára és a megélhetés miatt is a tanítóságot választotta. 1954-ben sikerült visszamenni Patvarcra, ahol az új iskola meg­építése volt a feladata a régi épület átépítése révén. Patvarcon a gróf távozása után üresen maradt kas­télyban működött az iskola, de na­gyon hideg volt az épület. A föld­műves-szövetkezet és a kocsma által birtokolt régi iskola felújításá­ra kapott húszezer forintból nem sokra futotta, de szerencsére a mi­nisztériumban dolgozó patvarci Labáth István még kihajtott a me­gyétől nyolcvanezer forintot. Az akkori párttitkár, Horváth Sándor segítségével a szövetkezetei kitet­ték az iskola épületéből és aztán befejezhették az építkezést, amelynél a szülők is sokat segítet­tek. Nagy nap volt a patvarci isko­la életében 1955. január 18., ami­kor a nagytermet felavatták. Aztán a teljesen felújított iskolába új pa­dok is kerültek, kibővült a szertár és sokat javultak a feltételek, A patvarci iskolába a 75 tanulóra há­rom pedagógus jutott. Itt tanított akkoriban Gál János, Kalmár Jut­ka és én, emlékezik Arató tanító úr. Elismerően említi, hogy a há­ború után Patvarcon Réti Zoltán színvonalas énekkart hozott létre, amelynek tagjaira ő is számítha­tott. Később a hatvanas évek vé­gén még tánczenekar is alakult a faluban, a Ciklon, amelyet Reznicsek Ferenc vezetett és tagja volt a jelenlegi polgármester, Gaj­dos Pál, Arató Albert, aki basz- szusgitározott, az Amerikába ke­rült Varga Mihály, Barta Tibor és a dobos Cservenák János. Még ezt megelőzően itt is átél­ték az 1956-os forradalmi esemé­nyeket, amelyek nyomán Patvarcon is volt fölvonulás, ahol azt kiabálták, hogy „munkát, ke­nyeret, Rákosinak kötelet.” És volt egy pár ember, aki azt követelte, hogy nyissák ki a szeszgyár pincé­jét, ahol a bor volt, meséli János bácsi. Ezt az akkori tanácselnök, Klebnyiczki András nem engedte és megmaradt a téesz bora. Arató tanító úr a beszélgetés során szere­tettel szól régi kollégájáról és köze­li szomszédjáról, Csábi Istvánról, aki 1955-ben került a patvarci isko­lába és 1976-ig dolgoztak együtt.- Annak idején hozzám járt a Pista Csitárba iskolába és én küld­tem őt a balassagyarmati tanító­képzőbe, mert tehetséges volt. Az apja ki akarta őt venni harmadik­ban, de mondtam neki, hogy ne te­gye - magyarázza a történetet. Csá­bi Pista jó kollégának, jó barátnak bizonyult és jelentős szerepe volt neki is az akkori patvarci kulturális élet pezsgésében. Mivel Patvarc Balassagyarmathoz tartozott, a fia­tal Csábi tanító úr városi bizottsági tag, tanácstag és könyvtáros is volt és összefogta a sportoló fiatalokat, akikkel sikeresen szerepeltek a megyei versenyeken is. Arató Já­nos iskolaigazgató, úttörőcsapat­vezető, tanácstag és a kastélyban működő művelődési otthon veze­tője is volt. Itt sok érdeklődőt von­zó író-olvasó találkozókat szerve­zett, irodalmi és kertbarátszakkört vezetett. A szlovákiai Zahorával máig élő kapcsolat ezekben az időkben alapozódott meg. Az 1960-as években országos szinten zajló iskolakörzetesítés Patvarcot sem kerülte el és lassan a felső tagozatos gyerekeknek Balas­sagyarmatra kellett járni. Az alsó tagozatban alig maradt harminc gyerek és akkor Csábi István Nógrádmarcalba kényszerült át­menni tanítani, az iskolában egye­dül tanító Arató Jánosra ezekben az években az a feladat is várt, hogy megszervezte a dolgozók es­ti iskoláját, ahol pár év alatt hatvan ember végezte el a 7-8. osztályt. Közben változatlanul gyűjtötte a falu népszokásait, népművészeti emlékeit, verseket írt, színdarabo­kat rendezett, könyvtáros volt, iro­dalmi szakkört, énekkart vezetett. Mutatja az 1954-ben készült fény­képet, amely az első patvarci isko­lai kirándulást örökítette meg, amelyet számos követett a követ­kező évek során. Munkával telt el huszonkét év, amely során tizenhárom kitünte­tést kapott hasznos tevékenysége elismeréseként. Az iskola megépí­téséért kapta az Oktatásügy Kivá­ló Dolgozója kitüntetést, amely mellett büszkén mutatja az Ifjúsá­gért érdemérmet, a könyvtárossá­gának elismerését és másokat. Szomorúan említi, hogy a '70-es évek vége felé tragikusan lecsök­kent az iskolai létszám Patvarcon, ahol egyre kevesebb gyerek szüle­tett. Arató János tanító úr 40 éves szolgálat után 1976-ban ment nyugdíjba, de még négy évig taní­tott az általa egykor újjáépített is­kolában. Ezt az iskolát aztán 1998-ban a patvarci önkormány­zat a kevés tanuló miatt végleg megszüntette. Nyugdíjasként megírta faluja történetét és ezzel a munkájával díjat nyert a megyei múzeumi pályázaton. Falukutatá­si eredményei bekerültek a „Patvarc története” című kötetbe, amelyet Zólyomi József, a Palóc Múzeum nyugalmazott igazgató­ja írt meg. Arató tanító úr feldol­gozta a község néprajzát és össze­gyűjtötte a faluban található népi használati eszközöket. Ebből az anyagból 165 darabos régiséget vitrinekben állítottak ki az akkor még működő kultúrházban, amely azóta visszakerült báró Buttler János lányának, Máriának tulajdonába. Ez az értékes gyűjte­mény azóta sajnos jórészt elkalló­dott. János bácsi összegyűjtötte a faluban élő szlovákok népdalait, saját szerzeményű nótái, versei a füzetében sorakoznak. Ma már a hegedűje néma, de öreg zongorá­ját gyakran megszólaltatja és ami­kor teheti a minden földi jóval teli kertjét gondozza. Büszkén teszi elém az 50 éves tanítói munkássá­gáért kapott arany oklevelét, az­tán az 1996-ban kapott gyémánt oklevelét és a tavaly átvett vasdip­lomát. - A legkedvesebb a falum­tól kapott kitüntetés - mondja Arató tanító úr és mutatja a Patvarc község önkormányzatá­nak képviselő-testülete által 1998- ban adományozott díszpolgári oklevelet, amely Arató János taní­tó úr részére szól több évtizedes eredményes tanítói tevékenységé­ért és a község kulturális hagyo­mányainak ápolásáért. A mai világról az a véleménye, hogy meg kell barátkozni a jelenle­gi helyzettel és a munkája során mindent másképpen csinálna, mint ahogy a kezdetben csinált. Továbbra is az az álláspontja, hogy szeretni és tisztelni kell az embere­ket és szeretni kell a gyerekeket, akikből a felnőttek lesznek. Jó len­ne, ha többet tennének azért, hogy minden helyen legyen iskola, mert ebből táplálkozik a későbbi élet, magyarázza.- Amikor nekem valaki azt mondta, hogy tanár úr, én azt ki­kértem magamnak, mert én a nép tanítója voltam. Ha kellett bekö­töztem az emberek sebeit, ha kel­lett az ügyeiket intéztem, jó taná­csot adtam és amiben tudtam sej­tettem - mondja a búcsúzáskor és még hozzáteszi: - remélem meg­érem a rubindiplomát, amely ked­ves feleségemnek kis kijárna, aki hűséges segítőtársam ebben a sok nehézséget adó, de szép életben. SZABÓ ENDRE Gondolatok a magyarságról, hovatartozásunkról, a millenniumról A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. r s ■■ mms mm > « - - mm ’,,r ® **1 ® A faluból elszakadt, vagy a falun sohasem élt műveltebb városi nép legalább lelkileg visszaszállhasson az ősi földre tájékozatlanságából vagy meg nem értésből ne állítsa magát szembe a faluval, ezzel is élez­ve a társadalmi ellentéteket. A műveltebb magyar olvasó nem­zeti mivoltunk meghatározó jeleit, nemzeti sajátosságainkat ne a kivételes személyek arcké­péből és tetteiből, hanem a mil­liók útján élő, vagy élt hagyaték és hagyományokból akarja megismerni és megszeretni. Nem szeretnék a múlt törté­nelmi részleteibe belebonyolód­ni de a magyarság Európához való tartozása már az ötödik század első felében elkezdődött és folyamatosan folytatódott a 896-os honfoglalásig. Már ekkor Európában voltunk. A honfogla­láskor már a különböző törzsek, csoportok, népek együttesen te­lepedtek le a Kárpát-medencé­ben, tehát a kisebbségek már ekkor velünk voltak. Kelet és nyugat határára érkezve újabb műveltség és vérkeveredés kor­szaka kezdődött el. Nem kerül­hettük el a nyugat átalakító ha­tását, de nem szűnt meg kelet hatása sem. Az államalapítás és az azt követő időkben, az akko­ri állam vezetőrétege elfordult a kelettől és az országot a nyugati formák szerint rendezi be. A királyság intézménye, a ke­resztény vallás, a földközösség megszüntetése, a hűbérjellegű birtokok adományozása, a vá­rostelepítés, ipari és kereskedel­mi szervezet, a szerzetesrend megtelepítése, jogszokások, tár­sadalmi berendezések átalakítá­sa, az írásbeliség bevezetése, a nyugati műveltség meghonosí­tása, a törzsi szervezet átformá­lása nyugati nemzetet formál. Az átformálás során egy igen erős, többnemzetiségű állam alakul ki Európa keleti részén. István állama az átalakulások során Közép- és Nyugat-Európa rokonává, de nem rabszolgájává válik. Az átformálódás során igen sok ősi örökség kiveszik, de ennek ellenére keleti szabású műveltségünk az európai közös­ségben továbbra is megkülön­bözteti a magyarságot. Ezt a kü­lönbséget továbbra is ápolni és szeretni kell, mert ez a különb­ség emeli a magyarságot erőssé és naggyá más nemzetek szemé­ben. Az ország sorsát intéző ve­zetőréteg, ha a saját haszon re­ményében igyekszik kiirtani a különbséget, előbb-utóbb rá­döbben, hogy a magyarság nagysága és erőssége nyomtala­nul elvész. Nézzünk csak szét magunk körül, és látni fogjuk, hogy a kisebb államok, nemze­tek, népcsoportok görcsösen ra­gaszkodnak szokásaikhoz, ha­gyományaikhoz évszázadok óta. Ne azután sóvárogjunk, ami már nem a miénk, vagy azután ami még nem a miénk. Azt kell figyelembe venni, hogy még mi a megmenthető a magyarság ősi gyökereiből és szokásaiból, egyéniségéből. A magyarság számához és földrajzi elterjedéséhez viszo­nyítva sokféle arculatú és sok nemzetiségű. Próbáljunk béké­sen együtt élni. A sok nemzetisé­get magunk akartuk, vándorlá­sainak során. Jó példa az is, hogy még a XIII. század második felé­ben is nagy számban jöttek já­szok, kunok, bolgárok, böször­mények az ország területére a biztonság és a jólét reményében telepedtek le. Ezt a biztonságot, jólétet itt ebben az országban kell megteremteni. Ha jól belegondolunk, mi már 1600 éve Európa keleti részén élünk, nem tudom, hogy akkor melyik Európába karunk menni. Nem beszélve arról, hogy az ál­lamalapítás után a XIII. század­ban kezdtek kialakulni az euró­pai országok és államok, vala­mint nemzetek. Megalakulásuk­hoz, s megerősödésükhöz a tör­ténelem igazolásul szolgál, segít­ségül pedig az akkor már az erős magyarság mint keleti védőbás­tya adta meg a legtöbb lehetősé­get. Szeretnénk előrehaladni, te­gyük meg, de az előrehaladáshoz sok erő és erőfeszítés szükséges. Ez az erő csakis a múltból és ha­gyományainkból meríthető. Amennyiben erről az erőforrás­ról megfeledkezünk és mellőz­zük, erőtlenül haladunk előre. Gondoljunk arra, hogy továbbra is Kelet-Európa része vagyunk, előre nem látható ideig azok is maradhassunk. A magyarság a honfoglalás előtt is, azóta is nem egy másfajú, más műveltségű népelemet fogadott, s részben ol­vasztott magába. Nem egyszer került erőskezű uralkodók kor­mánya, hódítók járma, nagymű­veltségű vezetők irányítása alá, s ezek mindegyike rajta hagyta akarata, műveltségeszménye vagy romboló kedve bélyegét. ____________________MÁNYI MIKLÓS E tes NÓGRÁDÉ HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRADY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. j Azújsóga * * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ! az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet._________________________________i szBö^ióségreoctoerr^icészúti. K ÖZÉLETI NAPILAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom