Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-19 / 16. szám

SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KÖRKÉP Erdőőrző akció Egyházasgergén Verőfényes délután találkozunk Egyed Rezső nyugállományú ha­tárőr alezredessel, a helyi polgárőrök vezetőjével a falusi buszfor­dulóban. A terepszín ruhába öltözött katonás tartású férfi azzal fo­gad minket, hogy rövidesen érkeznek a rendőrök és a határőrök. Délután akciót tartanak az egyik erdőrészen, ahol nemrégiben fa- kitermelés történt. A faanyag jelentős része pedig még az út mellett várja az elszállítást.- Mivel a helyi erdőbirtokosság vezetője is vagyok - mondja Egyed Rezső - még inkább kötelességem a vagyonúnkra vigyázni. Ilyenkor té­len, különösen a mostani hidegek­ben, könnyen lába kel a fának. Rövidesen meg­érkeznek a határ­őrök az ipolytamó- ci határőrizeti ki- rendeltségről és befutnak a salgó­tarjáni rendőrök is. A gépkocsikkal vé­giggurulunk a fa­lun, de nem ira­modhatunk neki a hegyre vezető út­nak, mert onnan éppen lefelé ara­szol egy házi készí­tésű motoros jár­mű. Ketten éppen fát szállítanak be­felé az egyik falu széli házhoz. A határőrség Nyvája meg sem ér­zi a havas, jeges emelkedőt. Ide-oda dönti a járművet a hepehupás erdei út, de a határőr szilárdan tartja a kor­mányt, s végül megérkezünk az út melletti rakodóra. A hegytetőn huza­tos az idő. Arcunkba mar az északi szél, zörgeti a száraz faágakat. S mi­közben Egyed Rezső ismerteti az ak­ció célját, területí kiterjedését fázó­san húzzuk szorosabbra a télikabá­tunkat.- A „Cinege-kút” Erdőbirtokos Társulat területén vagyunk - magya­rázza nekünk, hiszen a többi jelenlé­vő ismeri a határt. - Az erdőbirtokos­ság 170 hektáron gazdálkodik, ösz- szesen száz taggal. Most zajlik a ki­termelés. Jelen pillanatban cser és tölgy nyolcvanéves végvágása törté­nik. Szerencsére szép újulat van alat­ta, már nagyon szépek a csemeték. Ez a mintegy kétszáz köbméter fa ­mutatja az út mellett - itt van besarangolva rakodásra készen. A szerfát már elszállították. Ez az erdőrész az egyházasgergei erdőterület egyik legszebb része. Furcsa neve van, de arra nincs most idő, hogy a Mocsolyakút erdőrész el­nevezésének történetéről értekez­zünk. Megtudjuk, hogy a polgárőrök a rendőrséggel és a határőrökkel hosz- szabb ideje szervezetten és idősza­kosan bejárják az erdőterületet. Ezeknek a közös akcióknak az a cél­ja, hogy különösen téli időszakban a falopásokat megakadályozzák. Ne történhessenek olyan kirívó szabály­talanságok, amelyek a birtokosság érdekeit veszélyeztetik. Azonban ar­ra is figyelnek az őrzők, hogy orvva­dászok se garázdálkodjanak. Kap­csolatban állnak a vadásztársaság ve­zetőjével, s óvják egymás tulajdonát. Az erdőbirtokosok pedig biztosítják azt a lehetőséget is, hogy megfelelő­en tudjanak vadászni a tőlük bérelt területeken.- Kisebb lopások mindig előfor­dultak, kis tételben egy-két köbmé­ter, de nagy tételben nem fordult még elő lopás - magyarázza a pol­gárőrség vezetője. - Azért nem, mert jó a kapcsolat a fegyveres erők tagja­ival, s folyamatosan szervezzük ezeket az akciókat. S ezeknek jelentős a megelőző és visszatartó hatása. Végigtekintik a tá­voli erdőrészeket is, majd visszaindulunk a faluba. A rendőrök azonban a falu széli házak egyikének ud­varára váratlanul be­fordulnak. A ház mö­gött fahasábok hever­nek egymásra rakva, egy utánfutóról pedig még nem pakolták le a rakományt. A ház­ból előbújik két férfi, s magyarázza a rend­őröknek a fa származásának erede­tét. Az egyenruhások bólogatnak, de egyikük felírja az adatokat. A magya­rázatot természetesen ellenőrzik, hogy valóban igaz-e. Még egy fordulót teszünk a falu­ban, s egy másik utcában olyan ház előtt állunk meg, amelynek az udva­rán kazalban áll a fa. Érkezik a fiatal gazda is, akivel ugyancsak tárgyal­nak a rendőrök, majd becsukva a jegyzetfüzetet elköszönnek.- Az erdőbirtokosság szívesen ad fát azoknak, akiknek szükségük van rá - mondja befejezésül Egyed Re­zső. - Természetesen csak akkor le­het jönni az erdőre, ha én is odakint vagyok. Önkényesen nem lehet fát elvinni, s a fiatal csemetékre is vi­gyázni kell. Rend a lelke mindennek! _______ _________ PÁDÁR ANDRÁS A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postígából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Tájékoztató a nyugdíjasok kérésére Sok nyugdíjast érdekel, hogy miként állapíthatja meg, mennyivel kapott keve­sebb nyugdíjat 1999-ben, mint amit az előző kormány előirányzott. Ezt a kérdést ismét feltet­ték, mivel a Nógrád Megyei Hírlap január 9-i számában olvasták: ,Medgyessy egyez­séget ajánl" című cikkét, aki az MSZP kormányfő jelöltje és aki azt nyilatkozta: „Visz- szaadná azt, amit az Orbán kormány elvett tőlük. ” Kérdésüket azért tették fel, mivel nincs birtokukban az 1998/99. évi Nyugdíjfolyósító Intézet hivatalos értesítője. Te­kintettel arra, hogy 1998-99-es években mint nyugdíjas fő­könyvelő vállalkozói tevé­kenységet folytattam, szemé- lyijövedelemadó-bevallásra voltam kötelezve, így a saját nyugdíjam csökkentését kön­nyen megállapíthattam. Ezek után többféle számítást végez­tem, hogyan állapíthatja meg az elvont nyugdíj összegét az, aki nem rendelkezik az 1998/99. évi nyugdíjfolyósító intézet hivatalos értesítőjével. Ezek után a többféle számítási mód közül a legegyszerűbbet választottam ki, amit az aláb­biakban közlök: A 2001. évi december havi nyugdíjamnak vettem a 75 százalékát és 1-2 száz forint eltéréssel visszakaptam a ténylegesen csökkentett nyug­díj összegét. Az eltérés azért van, mert a szorzó szám némi­leg eltér, magasabb 75 száza­léknál. Tehát a csökkentett, el­vont nyugdíj összegét úgy kapja meg minden tagtárs, ha a decemberi nyugdíjfolyósítá­si értesítőn lévő összeget 75 százalékkal szorozza, vagy ve­szi az azon feltüntetett összeg háromnegyed részét. Ez az összeg képezi a csökkentett nyugdíjkülönbözetet. Termé­szetesen ezt az összeget akkor kaphatjuk meg, ha a tavaszi országgyűlési képviselő-vá­lasztásokat az MSZP nyeri meg, s ehhez szükséges a nyugdíjasok támogatása is. Ennyiben kívánok eleget tenni a feltett kérdéseknek. ________________________(fflJRA BÉLA nyu gdíjas főkönyvelő, Pásztó IDŐSEK NÉPFŐISKOLÁJA. E héten Horváth István történész tartott előadást Salgótarján törté- netéről, a várossá válás 80. évfordulója alkalmából a József Attila Művelődési Központban. ■ „Timpire” várva - Felvidéki úti élmények Emlékezés Mikszáth Kálmán (1847. január 16-1910. május 28.) születésének 155. évfordulójára Tavaly a nyár végén egy szép, élmé­nyekben gazdag ldránduláson vetem részt a salgótarjáni természetjárók cso­portjával. Gnbola István tanár, a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség elnö­ke vezetésével. Úti célunkat, Körmöcbá­nyát a felvidéki bányavárosokba vezető vadregényes Garam-völgyi úton közelí­tettük meg. Valóságos „időutazás” volt ez, hiszen olyan vidéken jártunk, ami a legősibb településeink közé tartozott. Arról, hogy itt több évezrede bányászkodást folytattak az emberek, már az első században élő, római törté­netíró Tacitus tesz említést. Az érche­gyek aranya, ezüstje, az ólom, a réz ér­tékes természeti kincse vonzotta ide minden korokban a különböző népcso­portokat. Európa leggazdagabb érclelő­helyeit tárták fel és aknázták ki a közép­korban, amikor a virágkorát érte a hét bányaváros. A XV-XVI. században folyó bányászatról értékes történeti anyag maradt ránk Georgius Agricola: ...De re metalica című könyvében. Van egy igen értékes kultúrtörténeti dokumentum a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Sel­mecbányái jogkönyv, amelyet 1245-ben adott ki IV. Béla király, ami a bányamű­velést szabályozza. Körmöcbányát az Árpád-korban ural­kodó királyok alapították a XII. század­ban, sziléziai, thüringiai száz bányászokat telepítettek itt le. Körmöcbányát Károly Róbert tette szabad királyi várossá 1328- ban. A történelmi időből most lépjünk ki a térbe, a völgykatlanban elterülő, hegyol­dalon felhúzódó teraszos városba. Két fo­lyócska, a Körmöc és a Bystrica folyik át a városon, a szintkülönbség kb. 100 mé­ter lehet, a 500-600 m magasságban épült városban. A történelmi óváros mű­emléki együttesként védettség alatt áll, ahová az alsó kapun áthaladva jutunk át. Ez volt a külső várfal, városfal, amelyet a várral együtt a XIII. században építettek. Mai formáját az 1539 átépítésekor kapta, a barbakánnal ellátott kettős kapuzat homlokzatán I. Ferdinánd és felesége arcképével, míves dombormű díszíti. A főtért körülvevő utca házsora góti­kus, reneszánsz stílusban épült, a város­háza, a múzeum, a ferencesek temploma, rendháza a pénzverde épületei a jó kar­bantartásra utalnak. A tér látnivalóiból a magasba emelkedő Szentháromság-szo­bor oszlopa barokk stílusban készsült 1772-ben. Körbejárjuk a szép barokk díszkutat, amiből hűs víz csobog alá. Mindenki talál látniva­lót, kattognak a fényké­pezőgépek. Tipikus szombat délelőtti forga­lomba cseppentünk, mindenki igyekszik bevá­sárolni, de találkozunk nézelődő turistákkal is. Túravezetőnk azzal a bölcs javaslattal élt - is­merve csoportunk kor- összetételét, vannak fia­talok, középkorúak és idősebbek is - hogy min­denki érdeklődésének és saját tempójának megfe­lelően ismerkedjen a vá­rossal. Voltak, alak egye­nesen nekivágtak a vár­hegynek. Ez ugyanis a legjelentősebb lát­nivaló. A Szent Katalin-vártemplom, az óratorony a kőbástya uralja a látványte­ret. Ide lépcsősor vezet fel, de másfelől sétaút is vezet ide. Jómagam a helytörténeti múzeumban kezdtem, amelyben elsősorban a bányá­szat, pénzverés történetét mutatják be, gazdag éremgyűjteménnyel. Láthatók itt különlegesen szép művé­szeti megmunkálású könyvek a könyvkö­tészet, miniatűr-festészet remekei pl. 1426 évből a városkönyv és más középkori do­kumentumok. a kézműves ipar termékeiből kerámia, csipke látható a vitrinben. Sok értékes emléktárgyat, érmét, köny­veket lehetett vásárolni. Vettem is egy szép ezüst Károly Róbert királyt ábrázoló érmét a város címerével díszítve. Ezután mentünk fel néhányan a dombtetőre, ahonnan megcsodálhattuk az alattunk el­terülő városrészt. Egy kedves ismerősömmel megpihen­tünk egy pádon egy másik szép kirándu­lásra emlékeztünk, ahol ő eltévedt. Itt nem lehet elveszni. Szívesen elidőztünk volna még, akkor jutott eszembe, hogy most már igazán jöhetne értem a Timpi ...ő kicsoda? Timpit be kell mutatnom, bővebben mert „ő” nem akárki. „Ő” egy kis kedves lusta, szürke sza­már...” egy Mikszáth-novella főszereplő­je, egészen pontosan Otrokocsy Mihály uram szamara. Otrokocsy pedig nem más, mint Mik­száth Kálmán selmeci diákjtosztadó gaz­dája - a szomszédból. Ő indította el Timpit nagy karrierjére. Mivel nem ked­velte a szántást, az ekehúzást, más úri fog­lalkozásban dolgoztatta, hegyi szamár­ként lehetett bérelni a turistáknak. A szamárnak is van magához való esze, hogy ügyesen, sőt néha ravaszul vonja ki magát a teherviselés alól, azaz legalább próbálja. A mi Timpink is ezt tette, valahányszor a hegyekbe kellett baktatnia. Egyszer egy profesz- szomé volt az utasa, aki a férjével ment túrázni. Kibé­relték Timpit. „A Szitnya alján kanyar­gó úton fölért egy kis fenn­síkra, tele volt a csipkeró­zsa-bokrokkal, vadvirággal, melyek körül zöldaranyba játszó legyek és bogarak udvaroltak. Ott kikereste a legszebb helyet, legbujább vadszegfű gruppot és akkor hirtelen összecsukta a há- tulsó két lábát, mire a szép­asszony egy nagy sikoltás­sal lefordult és leesett a pu­ha gyepre - maga a Timpi pedig őrült fu­tásnak iramodott hazafelé...” „...Ezután támadt a vidéken, ha valami léha tökéletlen teremtményről fordult szó, hogy hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara.” Nem csoda, ha ezek után mással kellett Timpit foglalkoztatni. A csacsi fotómodell karrierjét és azt, hogy hogyan érte el a tö­kéletes boldogságot, megtudhatják önök is, ha Mikszáth Kálmán A szamár sine curában c. anekdotáját elolvassák. Ezért aztán nem vártunk tovább Timpire mi sem. Hiszen délután még sokkal nagyobb megpróbáltatás elé néztünk, egy 7 km-es túra a Szkalka-hegy gerincén át, Tajo falu­ba. Útbaejtettük még Kiskörmöcöt, ahol egy XIII. századi kolostortemplomot és egy új szerzetesrendi kolostort tekintet­tünk meg, húsz fiatal szerzetes él itt. Az igazi szenzációt egy „sziklaszobor” váltot­ta ki - itt van ugyanis Európa közepe. A hegyi túra is tartogatott meglepetést. Átsétáltunk a Görgey-alagúton, úgy mint akkor a magyar honvédség két hadosztá­lya, a téli hadjárat idején 1849. január 15-e körül. Ugyanis Görgey főparancsnok tu­domására jutott, hogy a Szkalka-hegy gyomrában van egy beomlott, eltorlaszolt bányaalagút, ami Besztercebánya irányá­ban vezet át, jelentősen lerövidíti az utat. A hideg, zord időszak nagy nehézségeket jelentett a honvédseregnek, ágyúkat húz­va lovakkal, hátukban a császáriakkal. Görgey elrendelte, hogy tisztítsák ki az alagutat. Éjjel-nappali folyamatos munká­val sikerült is áttöretni és átjárhatóvá ten­ni. Nagy szerencséjük volt. Ezzel a manő­verrel sikerült a császári csapatok elől ügyesen kisiklani, átjutni a túloldalra. Egy gondolat erejéig térjünk vissza Mikszát- hoz. Az ebecki délutánok című elbeszélé­sében, diákéveire emlékezik és nagyany­jára, aki sokat mesélt neki. Mikor egyszer sikeresen válaszolt egy kérdésre, így szólt a nagymama: „Ó te szerencsétlen flótás. Látom, fantá­zia lakik benned és lelemény. Félek - folytató jóslatszerű hangon - hogy író, poéta lesz belőled.” Mikszáth a jóslatot beváltotta. A ma­gyar prózairodalom egyik legkimagaslóbb alakja műveiben él tovább. Ady Endre köl­tő is meghajolt a „legíróbb író” előtt. „Egyetlen bekezdés bővített mondata is: egy pohár életvize” - írja róla Sütő And­rás rá emlékezve. _________________________________UŐRINCZOáZÁNÉ a Mikszáth Kálmán Társaság tagja KOZtlETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelösszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőség rendszerrel készült. Taktikai megbeszélés az erdőre indulás előtt A Szent Katalin-vártemplom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom