Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)
2001-12-21 / 296. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M 0 Z A I K 2001. DECEMBER 21., PÉNTEK Fontos megtalálni a segítőt, a támaszt Arató Mihály pszichiáterrel beszélget Gimes Júlia az ünnepekről. Arról, hogy a pszichiáter hogyan látja, mit hozhatnak az ünnepek lelki egészségünk szempontjából, hiszen akármeddig visszanézünk az emberi történelemben, az ünnepeket minden vallás, minden kor, minden kultúra kitalálta, használta magának. Analfabéta pék második egyeteme- Azt hiszem, elsősorban ezek igenis a lélek ünnepei. Az más, hogy az áruházak is ünnepelnek, hasznot húznak. A valóság az, hogy tényleg az ember lelki igénye az, hogy a szorgos munkás hétköznapok, a küzdelmek után, amikor kifáradunk, kimerülünk, sebeket szerzünk, eljön az az idő, amikor jól eső érzéssel mindenki az ő vallása, hite vagy szokásai szerint, de ez nagyon fontos: a szokás, a hagyomány, hogy összejöjjön a családjával. Mindezek a tényezők, amiket mi úgy nevezünk lélektanilag, hogy pozitív, tehát érzelmileg gazdagító, támogató tényezők, valahol mindig félünk, mindig egy picit szorongunk. Ez akkor látszik, ha egy embert kirakunk egy új helyzetbe és döntést kell hoznia. Minden normális, felelős ember egy picit elbizonytalanodik, egy picit megremeg, hogy merre menjek, tehát minden új, minden váratlan, szokatlan dolog fenyegető és tulajdonképpen az egész életünkben ebből az alapból indulunk ki. Ezért nagyon fontos mindig megtalálni a segítőt, a támaszt, aki úgy gondolkodik mint én, kitapogatjuk, ha valakivel találkozunk: ő is úgy gondolkodik, neked is ez tetszik, tehát megerősítést kapok, hogy ahogy én élek, én gondolkodom, a másik is olyan, velem van és már egy picit magabiztosabb- nak, picit erősebbnek érzem magam. Az ünnep során ugyanez történik, szinte fölsorakozunk mint egy seregszemle, egy sor ember, a legfontosabbak, akik kiváloga- tódtak életünk során, a barátok, család, azzal, hogy együtt ünnepiünk, megerősítjük egymást figyelmességgel, ajándékkal, kedvességgel.- Ezek ilyen időnként visz- szatérő kapaszkodók1 Mindig ki vagyunk lökve az életbe, mindig szembe kell néznünk ezzel, azzal, amazzal, harcolni kell, küzdenünk kell, félnünk kell, szoronganunk kell és ezek ilyen kapaszkodók, megállások?- Ez az egyik oldala. A másik meg karácsonynál az ajándék, jutalom. Ez elkerülhetetlen, de a pszichológiai alapja ennek az, hogy életünkben a büntetéseket próbáljuk kerülni, ha valamit csinálunk és mi magunk úgy éljük meg, hogy ez nem jól sikerült, úgy jelezte vissza a szervezetünk, a lelkünk, az agyunk, hogy ez rossz volt, ezt megjegyezzük, megtanuljuk, a jót pedig akarjuk folytatni. Érdekesen van a szervezet kitalálva akár lelki, akár testi öröm nem megy végtelenül. Tehát ez így van, hogy egy ideig csak szürke, dolgos, küzdő hétköznapok és akkor jöhet csak még a jutalom. Ha egy személy ötpercenként nyerne a lottón ötöst, akkor már a tizedik, huszadik, századik nem okozna örömet és a végtelenségig mondhatnám ezt így. Tehát ezek a bizonyos jutalmak, örömök csak úgy váltódhatnak ki, ha ezek tényleg elő vannak készítve, nem pedig folyamatosak. Állatkísérletben az állat boldogan nyomkodja az örömközpontot ingerlő áramot és egy idő múlva már nem nyomkodja. És úgy van a kábítószerekkel is, hogy egyre kisebb hatásuk van egyre rövi- debb ideig. Tehát ezért kell ritkán nagyobb adagokban megkapnunk azt a jutalmat és az összes többit ami vele jár, lelki jutalom, lelki feltöltődés, érzelmi támasz, törődés, gondoskodás, figyelem, a tradíciók, a hagyományok, a szokások, ezek mind-mind lelkileg pozitívak és egészségfenntartók. Rendkívül fontos, hogy ez tudatosuljon is, hogy ettől a lelkünk erősödik, egészségesebbé, ellenállóbbá válik és ez az egészségünket is szolgálja, egészségfenntartóak is ezek a pozitív érzelmek és ennek nagy dózisa a karácsony.- Az örömök vagy az örülni tudás sem jön magától, azt meg kell tanulni az embernek az életében.- Ez nagyon érdekes, mert furcsa módon, amikor nagy felméréseket csinálnak, tényleges vizsgálatokat 40 országból és nagyon meglepő adatokat hoztak. Végső soron örömskálának nevezték el és kiderült, hogy a világ minden országában egyformán a lakosság kétharmada mondta azt, hogy ő tulajdonképpen örül az életnek, optimistán áll az élethez és vár örömöket az élettől. De ezzel együtt igaza van abban a kérdésben, hogy talán nem mindenki kész az örömre, de szerintem csak valaki fél kimutatni vagy nehezebben adja magát oda. Én is beszélek aggódó, szorongó, pesszimista emberekkel és ők valahogy úgy látják ezt, hogy ha átadják magukat az örömnek vagy akár ünnepelnek vagy boldogok, akkor anhak biztos megjön a böjtje, majd valahogy ez visszacsap, tehát egy picit félnek örülni. De hát akkor talán kiegyenlítődik, mert akkor ők kevésbé tudnak fellendülni, felemelkedni a magasba és akkor talán kevésbé is csalódnak. Tehát így jöhet ki, hogy átlagosan nagyjából ez kiegyenlítődik, de mint terapeuta bíztatnom kellene és vannak ilyen tréningek, lehet tanulni ezt a részét, hogy ne legyünk ennyire aggódóak, ne legyünk pesszimisták, ne negatívan ítéljük meg a dolgokat. Hosszas tanuláskultúrák sugallják, hogy bizonyos kultúrák jutalmazóbbak, ilyenkor mindig Amerika meg az amerikai pedagógia jön, hogy az inkább jutalmazás és nem büntetés. De akkor jön a statisztika, amikor megnéztek x ezer amerikai embert és x ezer nem amerikait és elmaradott harmadik világ és így tovább, nem ilyen pozitivista, mosolyogj állandóan-szlogenekkel manipuláló társadalmakat és akkor ugyanaz jött ki, hogy az örömskálán ugyanolyan százalékban mutatott pozitív osztályzatot. Szerencsés „totózásának” köszönhetően a Rio de Janeiró-i jogi kar után egy héten belül egy helyi magánegyetem bölcsészkarára is felvették Severino de Silvát, a 27 éves analfabéta péket. A TV Globo műsorában mutatták be a szerencsés kezű Severino da Silvát, aki - ha már így hozta a sors - olvasni tanul egy riói külvárosi parókiában. A fiatalember, mint korábban jelentették a hírügynökségek, a jogi kar felvételi tesztlapján egyszerűen beikszelte tetszés szerint az A, B, C, D és E válaszokat, és a blöffölés bejött neki. Mint amikor valaki úgy totózik, hogy fogalma sincsen az egyes csapatok valódi játékerejéről, helyezéséről és a „szűz kéz nyer”. Most hasonló szerencsével teljesítette a bölcsészkari felvételit: a tesztkérdésekkel olyan pontszámot ért el, hogy az eszÁrtalmatlanná tett AlDS-ví- rust, és egy erre a célra készített gént használtak a harwardi orvosegyetem kutatói, hogy meggyógyítsák a sarlósejtes anémia nevű betegséget. A kísérletet egyelőre egérrel végezték, és határozottan kijelentették, hogy az emberen való kipróbálás még messze van. Viszonylag gyakori betegségről van szó, főleg a mediterrán vidéken, Afrika északi részén fordul elő, és lényege, hogy a beteg sejtjei egy abnormális hemoglobint állítanak elő. Ez az anyag köti meg az oxigént, és szállítja rendeltetési helyére. A bevitt gén tíz hónapig működött hibátlanul. De a kutatók hangsúlyozzák, az egértől az emberig még hosszú út vezet. Aki valamilyen állatot tart otthon, az azért többnyire igyekszik kellő higiénét is tartani, nehogy kedvencétől valamilyen betegséget kapjon. Nos, legújabban kiderült, hogy a dolog bizony fordítva is megtörténhet kutyákkal és macskákkal. Kanadai kutatók 16 olyan esetet dokumentáltak, amikor a vak macskák, vagy kutyák a gazdájuktól veszélyes, nehezen gyógyítható betegséget kaptak. A kórokozó, melyet az állatok kaptak gazdájuktól, vagy széfogalmazás alól, ahol rögtön kiderült volna a turpisság, felmentették. Az ügy akkora felzúdulást okozott brazil oktatási körökben, hogy maga az illetékes miniszter, Paulo Renato volt kénytelen vizsgálatot elrendelni a szóban forgó egyetemeken, és bejelentette: a jövőben a fogalmazások szerepelnek döntő súllyal a felvételiken. Más oktatási illetékesek megpróbálták csökkenteni a botrány súlyát azzal, hogy Severino sikeres felvételijénél bejött egy minimális esély. Azzal azonban, hogy egy másik felvételin is átcsúszott, már gondolkodóba ejthet mindenkit. A történet pikantériája, hogy egy brazil újságíró szakos egyetemi hallgató diplomamunkájában éppen egy analfabéta sikeres felvételijén keresztül próbált rávilágítani a magánegyetemek „merkantilizmusára”. esetleg az állatorvostól, a stafilo- coccus arueus. Egy olyan mikró- ba, amely által okozott betegséggel eddig csak kórházakban találkoztak, ahol elsősorban idős emberek között terjed, vagy olyanoknál, akiknek nyílt sebük van. Néha húsevő baktériumnak is nevezik. Az.egészsé- ges ember bőrén is gyakorta megtalálható, de ott nem okoz bajt. A kanadai kutatók az amerikai mikrobiológiai társaság közelmúltbeli ülésén előadták, hogy állatoknál olyan rezisztens stafilococcusok által okozott fertőzést találtak, amelyek genetikailag nagyon hasonlók voltak az embernél található kórokozókhoz. Az átterjedést persze nehéz bizonyítani. De a kutatóknak határozott meggyőződésük, hogy az állatorvosok gyakran találkoznak ilyen esetekkel házi állatoknál, csak nem gondolnak arra, hogy a fertőzés az emberről terjedhetett át az állatokra. Pedig nemcsak átterjed, hanem ugyanolyan veszélyes is lehet, mint az embernél. Különösen, miután egyre több antibiotikummal szemben alakul ki a stafilococcus törzseknél ellenálló-képesség. Gazdagok reszkessetek!? A dél-kínai Kantonban az adóhivatal rászáll a gazdagokra, s ezzel egy országos irányzat éllovasává válik. Az adóhivatal külön listákat akar készíteni a különösen magas jövedelműeknek ítélt emberekről, méghozzá gyakorlatilag kizárólag a magánszférából. Á listára, a jólmenő üzletembereken kívül élsportolók, filmsztárok és egyéb jól fizetett urak és hölgyek is felkerülhetnek, főként a legjövedelmezőbbnek ítélt területekről például a pénzügyi szférából, telekommunikációból, ügyvédi irodákból, vendéglátásból. A döntésnek nincs különösebb ideológiai vagy kapitalizmusellenes háttere. Az adóhivatal egyszerűen irreálisnak tartja, hogy adóbevételeinek 80 százaléka szerény fizetésekből származik, miközben az igazán gazdagok szinte alig vagy semmit sem fizetnek. Eztán ez nem lesz így, aki a listára felkerül, azt nagyon alaposan megnézik, sőt, négy különösen nehezen megfigyelhető kategóriának havonta pontos kimutatást kell készíteni jövedelméről. Persze Kínában soha sem lehet tudni, hogy végül mi lesz egy ilyen jellegű intézkedés végrehajtásának sorsa. Aki eddig sem fizetett az nyilván ismeri a kiskapukat, de a kormányzati szándék egyértelmű. Sőt a fővárosban az adóhivatal egyenesen azt tervezi, hogy az állami vállalatok igazgatóit és a vezető állami alkalmazottakat is a megfigyelendők listájára teszi. Bírságot fizetett a túl friss halért Túl friss hal árusításáért bírságoltak meg egy halászt Finnországban. Egy állatorvos figyelt fel arra, hogy Magnus Ekstrom halai még csapkodnak uszonyaikkal Helsinki piacán. A halász hiába bizonygatta, hogy azok bizony döglöttek, az egyik hal a hosszas vita alatt is többször az „utolsókat rúgta”. Az állatorvos kihívta a rendőrséget, amely szirénázó autókkal száguldott a halpiacra. A halász bíróság elé került, ahol 1272 finn márka bírságot róttak ki rá, mert halainak szükségtelen szenvedést okozott. „Azt hiszem én vagyok az egyetlen halász Európában, de tán az egész világon, akit azért büntettek meg, mert túl friss az áruja. Az emberek a halat annyira frissen szeretik vásárolni, amennyire csak lehet” - idézte a halászt a Reuters. ■ Háziállatok is elkaphatnak betegséget a gazdájuktól Életét titokzatosság, cselszövés, sanda gyanakvás kísérte 450 éve gyilkolták meg Martinuzzi Fráter Györgyöt, a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú alakját Jókai Mór regényt írt róla, Passuth László egyik könyvének főszereplője, megjelenik Gárdonyi Gézánál az Egri csillagokban, drámaírók színpadra vitték fehércsuhás alakját. „A kiskorú János Zsigmond erdélyi fejedelem gyámja, Fráter György 1551- ben megpróbálta Erdélyt a királyi országrésszel egyesítem, de a bécsi udvar félreismerte a török felé behódolást mutató kettős politikájának valódi indítékait és hozzájárult meggyilkolásához - jobban mondva elrendelte azt” - emlékezik meg Szántó Konrád a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú alakjáról, Martinuzzi Fráter György erdélyi vajdáról, a római katolikus egyház bíborosáról, akinek egész életét titokzatosság, cselszövés és sanda gyanakvás kísérte végig. Martinuzzi Fráter György - György barát - 1482 januárjában született hor- vát-dalmát, de már erősen magyarosodó családban. Szülei apródnak adták Corvin János herceg, Mátyás király törvénytelen fiának udvarába. A herceg halála után Szapolyai György udvarába került. Martinuzzi fiatalon belépett a magyar alapítású Pálos rendbe, másfél évtizeden át lengyelországi és magyarországi kolostorokban élt, s végül a. sajóládi kolostor perjelje lett. Ott került 1528-ban - két évvel Mohács után - kapcsolatba Szapolyai János megválasztott magyar királlyal, akit már régebbről ismert, s aki az ugyancsak királlyá választott Habsburg Ferdinánd hadai elől menekülve a rendházban szállt meg. Ezzel elkezdődött Martinuzzi Fráter György gyorsan felfelé ívelő államférfiúi pályája. Élőbb Lengyelországban kerestek és találtak menedéket, majd János királlyal visszatért Magyarországra, ahol az öregedő király minden fontos döntést a barátra ruházott, aki királyi kincstartó és Nagyvárad püspöke lett. „A gyilkosságot megelőző napon, 1551. december 16-án rettenetes szélvész tombolt Alvincon, s a véres éjszakán (decemberben!) megdördült az ég - olvashatjuk egy korabeli feljegyzésben. A Ferdinánd király által katonai kormányzóként Erdélybe küldött Castaldo császári zsoldosvezér emberei - köztük Sforza Pallavicini őrgróf - azon a decemberi éjszakán az alvinci kastélyba behatolva rátörtek Fráter Györgyre és barbár módon meggyilkolták a „fehér barátot”. A politikai gyilkosság nem ritka a történelemben, de a XVI. századi Kö- zép-Európában nem volt gyakori. Fráter György meggyilkolásának súlyát csak növelte, hogy a spanyol zsoldosok által a szó szoros értelmében lekaszabolt áldozat a római anyaszentegyház bíborosa volt, az uralkodó pedig, aki a zsoldosokat Erdélybe küldte, és a barát megöléséhez legalábbis hozzájárult, ha ugyan kifejezetten el nem rendelte azt, V. Károly német-római császár testvér- öccse, 1556 után maga is német-római császár, 1. Ferdinánd magyar király (1526-1564) volt. Történészek egyetértenek abban, hogy az alvinci politikai gyilkosság és az azt követő felelősségre vonás tétje többféle lehetett: 1. szembefordíthatta Rómát I. Ferdinánddal és közvetve magával V. Károly császárra, 2. veszedelmes propagandafegyverré válhatott a protestáns német fejedelmek kezében, akik azzal érvelhettek, hogy a katolikusok saját főpapjaikat is leöletik, ha pillanatnyi érdekük úgy kívánja, s végül 3. szerepet játszhatott a császári utódlásban, hiszen a kánonjog előírta az ilyen súlyos bűntett elkövetőjének kiközösítését az egyházból. Mohács után Magyarország sorsa két egymással viszálykodó nagyhatalom - a német-római császárság és az Oszmán Birodalom - kényétől függött. E két világhatalom közé ékelődött be 150 esztendőn át Magyarország, amelynek kettévált két fele 1532 után egyaránt a hajdani magyar királyság egyetlen jogutódjának tartotta magát, s egyik sem mutatott hajlandóságot a másik létjogosultságának elismerésére. Ebben a helyzetben Fráter György kénytelen volt kötéltáncot járni - egyrészről következetesen munkálkodott az ország Habsburg-uralom alatti egyesítésén, másrészről viszont könnyen gyanút kelthető gesztusokat tett a hol délről, hol a Havasalföld felől betörni kész török felé is - és ez a „hintapolitika” lett a veszte: a „politikai póker” három játékosának egyike, a bizalmatlanságáról és gyanakvó természetéről elhí- resült Ferdinánd elvesztette a türelmét és „zöld jelzést” adott a barát meggyilkolására. Az 1551-ben Erdélybe küldött Castaldónak ugyanis minden kétséget kizáróan zsebében volt a királyi felhatalmazás, hogy „ha az árulás gyanúja felmerül”, ölesse meg a barátot. Az alvinci gyilkosságot követően az évekig tartó és végül Ferdinánd kiközösítését mellőző egyházi vizsgálattal párhuzamosan felgyorsultak az események Erdélyben. Szulejmán szultán gondoskodott róla, hogy senki el ne feledje: még mindig a Magas Porta a helyzet igazi ura. Az 1552. évi nevezetes hadjárat során török kézre került Veszprém, Drégely, Hollókő, Szolpok, Lippa, Temesvár, Karánsebes, Lúgos és még több kisebb erődítmény. (Csak a Dobó István védte Eger vára állott ellent az ostromnak, Castaldo zsoldosai viszont tétlenül nézték, hogy a török lemészárolja Losonczi Istvánt, a hős temesvári kapitányt.) 1554 tavaszán a szultán megüzente: hívják haza Lengyelországból Szapolyai János özvegyét és fiát, s miután 1556 januárban a tordai országgyűlés kimondta Izabella és fia visszahívását, I. Ferdinánd még annak az évnek június 14-én levélben jelentette be a szultánnak: Erdélyt visz- szaadja János Zsigmond kezére. Az 1556-os évvel egy korszak zárult le és Fráter György állama - ötévi tetszhalál után - feltámadt, szinte tökéletesen régi önmaga képére: adózva a töröknek, belső ügyeiben függetlenül, határait majd a Tiszáig és Kassáig tolva előre, küszködve Ferdinánd zaklatásaival. Erdély attól fogva már önmagától is létezett, s a külső kényszer - az európai hatalmi viszonyok - mellett a belső erők is fennmaradásán munkálkodtak. B. M.
