Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-01 / 279. szám

Nógrádi „szentháromság” Megjelent a Palócföld új száma Gazdag tartalommal látott napvilágot Salgótarjánban a Palócföld című folyóirat idei ötödik száma. E szám il­lusztrációit és a mellékleteket Földi Péter munkáiból vá­logatták a szerkesztők. Mit olvas Kökény Beatrix? Nem véletlenül. Ugyanis a lap egyik, a korábbi években elkez­dett interjúsorozata, a „Sereg­számla” ebben a számban is folytatódik. Szándék szerint az­zal a céllal, hogy számba vegye mindazokat, akik Nógrád me­gyében jelenleg élnek és az élet valamely szférájában, így példá­ul az irodalomban, a művésze­tekben, a tudományban, a köz­gazdaságban stb. kiemelkedő­nek bizonyulnak. így egyfajta ér­tékrend is körvonalazódni lát­szik, a későbbiekben tehát korle­nyomatként is olvashatják majd ezeket a beszélgetéseket az ér­deklődők. Ezúttal Dukay Nagy Ádám beszélget Földi Péter sok­szorosan kitüntetett festőmű­vésszel, Nógrád megye és Salgó­tarján város díszpolgárával. Az illusztrációk és a mellékletek mintegy tovább gazdagítják a festőről kialakuló képet. A folyóirat leghangsúlyosabb része Mórái Sándor életével és életművével foglalkozik. Jeles irodalomtörténészek bőségesen adatolt tanulmányai adják meg e rész súlyát, köztük Lőrinczy Hu­ba, Czetter Ibolya, Botka Ferenc elemzései. Az író életéről, csalá­di viszonyairól sokat elárul Sala­mon István rádióinterjúja Márai Sándor sógornőjével. Kertész Gáboméval a dokumentatív érté­kű felvétel 1997. május 7-én ké­szült, a lapban a szerkesztett vál­tozat olvasható. Pienták Attila egy Márai Sándorról készült új tanulmánykötetről számol be: benne a tavaly Szombathelyen rendezett centenáriumi MáraL konferencia anyaga: „Este nyolc­kor születtem... Hommage a’ Márai Sándor, szerk. Lőrinczy Huba, Czetter Ibolya, Szom­bathely, BÁR, 2000. Ugyancsak a lap iroda­lomtörténeti súlyát növeli Kovács Sándor Ivánnak a Jelföldi íróportrék” sorozat­ban megjelent tanulmánya Rimay JánosróL Mint írja: Jz a Palócföldnek szánt ne­gyedik újraírás és továbbtö- mörités a nógrádi klasszikus írótriász, a Rimay-Madádi- Mikszáth szentháromság el­ső tagjának szól" Borbély Sándor irodalomtörténész „Egy Dsida-vers közelebb­ről” és Szabó Lőrinc „gyer­mekversei" című tanulmá­nyait adja közre, Buda Attila pedig a nyolcvan éve szüle­tett és tíz éve meghalt Nemes Nagy Ágnesről közöl tanul­mányt A nem irodalomtörténeti pub­likációk sorában olvashatják az érdeklődők Tóth Anna egy na­gyobb tanulmányának részletét Ji salgótarjáni acélgyári mun­kástanácsműködése, 1956” cím­mel, Szigethy Gábor visszaemlé­kezését 1956 novemberére, illet­ve gondolatait néhány korabeli publikációról és tanulságairól, valamint Barúthi Ottó tollából egy napi aktualitással bíró inter­jút dr. Balta Lászlóval, Nógrád megye főjegyzőjével. Érdemes fölhívni a figyelmet két könyvkritikára, illetve ren- cenzióra. Sulyok Bernadett Unger Emil Jvz Újvilág utcai ház’ dmű könyvét elemzi, amely egy német származású pesti polgárcsalád évszázadokon átívelő történetét eleveníti meg. Csongrúdy Béla Karol Wlachovsky „Köztes szerepben” című, „Párbeszéd a magyar és szlovák irodalommal - közös dolgainkról” alcímű kötetét mél­tatja. Mélyreható elemzésének külön értéke, hogy a könyv kap­csán a magyar-szlovák kapcso­latok történeti hátteréről is képet rajzol, más, a témával összefüg­gő publikációkra is utal, ilyen módon is segítve Karol Wlachovsky szellemi izgalmakat sem nélkülöző könyvének mé­lyebb megértését. Amire bizony a határ mindkét oldalán szükség lenne, amint arra Csongrády Bé­la is külön kitér, napjaink gazda­sági, politikai kapcsolatainak kulturális tartalmára, szellemi előfeltételeire is utalva. Érdeklődést kelt az olvasóban Erdős István készülő, Rácz Palkó cigányprímásról szóló könyve iránt JÁ mundér” címmel most közreadott részlet a Dl. fejezet­ből. A könyv várhatóan kará­csonyra jelenik meg. Turczi Ist­ván, Turcsány Péter, Béki Ist­ván, Oláh András, Romhányi Gyula versei teszik gazdagabbá a Palócföld mostani számát. Turczi István „várostörténelme” (tört.én.elme) izgalmas költői vállalkozásról ad hírt. ________________________tűi M i mindenre lehet használni a könyvet azon kívül, hogy olva­sunk belőle? Billegő asztalláb alá, éjjeliszekrényként is alkal­mas lehet 4-5 vastagabb kötet, de emlékszem, a növénygyűjte­ményhez szedett vadvirágokat is könyvlapok közé tettük a pré­seléshez. Vonatra ülve kifeje­zetten jót tesz, ha magunk elé tartunk egy könyvet, mert ak­kor non kell beszélgetni, ha nincs hozzá kedvünk. Persze, a könyv mégis a betűk miatt fon­tos. Kökény Beatrix - salgótar­jáni származású - 245-szörös válogatott kézilabdázó, Európa bajnok beszél az olvasásról Lengyel Annának.- Mos, hogy már elbúcsúzott hivatalosan is a kézilabdától, több ideje marad az otvasásm is?- Azt hittem én is, hogy több időm lesz, ha abbahagyom, de sokkal több munkát jelent ez a mostani elfoglaltságom, mint amikor még edzettem. Amikor még játszottam azért tudtam töb­bet olvasni, mát az edzőtáborok­ban volt idő a csendespihenőkön, esténként és az utazásoknál is. Ha valamit elkezdtem olvasni, ad­dig olvastam, míg a végére nem értem. Volt úgy, hogy ebédhez is levittem, és amíg nem hozták az ebédet, olvastam.- Mindig szeretett olvasni, kis­korától kezdve?- Nem mindig. Nem szerettem a könyveket, unalmasnak tartot­tam, nem kötötte le az időmet. Még a „Tüskevárral is úgy kellett rámparancsolni, hogy olvassam el, mert olvasónaplót kellett írni. Amikor elolvastam, jó érzés volt, tetszett is, csak nekiülni volt na­gyon nehéz. Középiskolás ko­romban, amikor már jobban szá­mon kártör, rájöttem, hogy mi­lyen butaságot csináltam kisko­romban, hogy ezt vagy azt nem olvastam el, meg csak félig olvas­tam el.-Műszerét, kit szeret?- Agatha Christ« nagyon sze­retem. Biztosan azért, mert az is logikára épít. Kai Forett-et is sze­retem, Ervin Show könyveit.-Miszerint válogat?- Inkább ajánlásra, tehát csa­pattársaim vagy a család ajánlásá­ra. Keresztanyám nagyon nagy olvasó, ő műiden héten elolvas legalább egy könyvet Szerintem ebben a mai világban tényleg na­gyon kevesen olvasnak sajnos, te­hát nincs meg az a kultúrája, mint régen. Ennek nagyon sok oka van: a multiplex, a számító­gép, a tévé. Szerintem a magyar­tanároknak lenne a feladatuk, hogy rávezessék a gyerekeket az olvasás ízére. Az, hogy milyen öröm az, hogy az ember elolvas valamit és a saját fantázia világába elképzeli.- Az a sokféle lehetőség amit fdsomh, elveszi ettől az embere­ket?- Egyrészt igen, másrészt saj­nos a családok sem tudnak úgy foglalkozni a gyerekekkel, mint régebben, mert mindenki rohan a pénz után. Anyu nekem köny­vet adott a kezembe, igaz, az ele­jén elég sikertelenül, de aztán mégis megszerettem, magam jöt­tem rá, hogy mi a lényege. Anyu­nak van egy 4 ezer kötetes könyv­tára, tehát voh számomra egy élő példa. Keresztanyámmal a mai napig csereberélünk. Már én is gyűjtő vagyok. A sporttémájú könyveket különösen szeretem. Peterdi Pál könyveit például, mert kedvesek, mókásak és bele is tudom élni magam a hangula­tukba. ■ Fűti Péter. Csapta. 1986 ólai. vászon, farost ■ Sokat szeretne még nagy festőktől tanulni Egy tehetséges festő tanárként kezdte meg tevékenységét Szurdokpüspökiben tanév­kezdetkor. Kiss Tünde a festés mellett rend­szeres természetjáró és imádja a fotózást.- Miskolcon születtem, gyermekkoromban Alsódobsza községen éltem, ott jártam álta­lános iskolába - emlékezik a kezdetekre a fi­atal tanárnő. - Középiskolás éveimet Debre­cenben a Medgyessy Ferenc Gimnáziumban töltöttem. Ez az iskola az általános műveltség biztosítása mellett rajz tagozaton érdeklődési körömnek megfelelő ismeretekkel látott el és így megfelelő képességekre tehettem szert. A művészet felé egyenes út vezetett szá­mára amikor tanulmányait a Szarvasi Auto­nóm Művészeti Főiskolán folytatta.- Ezen a főiskolán olyan neves egyénisé­gek tanítottak, mint Gerzson Pál festőművész - aki egyben a mesterem is - Patai László fes­tőművész és Makovecz Benjamin műfordító és grafikusművész. Szegeden az egyetem rajz- művészettörténet tanszéken kaptam fő­iskolai diplomát. Emellett Szarvason óvoda- pedagógusi képesítést szereztem.- Hogyan került kapcsolatba a művészettel?- Először gyermekkoromban szobrászko­dással kacérkodtam, sókerámiákat készítet­tem, majd a rajz felé fordultam. Általános is­kolai rajzversenyeket nyertem, majd a közép­iskolában Égerházi Imre debreceni festőmű­vész irányításával komolyabban kezdtem a festészetnek élni.- Milyen témái vannak és milyen techniká­kat alkalmaz?- Szeretem a csendéletet, a portrét, az ak­tot, egyáltalán az emberábrázolást. Ami a technikámat illeti többféle variációban dolgo­zom: pasztell, akvarell, akrill és vegyes.- Milyen kiállításai voltak eddig?- Az első bemutatko­zásom Hemádnéme- tíben volt, ahol kollektív kiállításon vettem részt 1995- ben. Az első önál­ló tárlatom Alsódobszán 1996- ban voh. Manap­ság rendszeresen kiállí­tok a hortobágyi fogadó­ban, miután folyamato­san részt veszek a horto­bágyi alkotótáborban. Nemrégiben nyílt meg kiállításom Szurdokpüs­pökiben az általános is­kola Rád na i galériájá­ban.- A festészet mellett mivel foglalkozik még szabad idejében?- Érdekel a fotózás, hiszen bizonyos vonat­kozásban a festészettel rokon művészeti ág. Rendszeres természetjáró is vagyok, szeretőt a hazai mellett a környező országok hegyei­ben túrázni.- Milyen tervei vannak a művészet terén?- Úgy gondolom, hogy folyamatosan ké­pezni kell magam, sokat szeretnék nagy fes­tőművészektől tanulni és természetesen al­kotni. Szeretném ha a környező települése­ken is bemutathatnám alkotásaimat. Knnrw LAJOS Váci Mihály: Élj tiszta tüzeidben! A három évtizede elhunyt költő szép sora akár mottónak is beillett vol­na, a Kohász Művelődési Központban a minap megrendezett - tavaly óta ismét Vád Mihályról elnevezett - városi vers- és prózamondóversenyen. Hiszen a pódiumra lépett több mint ötven általános és középisko­lás diák - Salgótarjánból és kör­nyékéről - gyakorlatilag ezt teszi, amikor annyi kihívás, ellenhatás közepette a szépirodalom olvasá­sára és érzelmeinek, gondolatai­nak nyilvános tolmácsolására adja a fejét. Dicséretes ez a buzgalom, mint ahogy az elismerés hangján kell újra és újra - ki tudja hányad­szor a hatvanas évek második fele óta - szólni a vendéglátó intéz­ményről is, amely a mostohább körülmények ellenére is - a városi önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatásával - élteti ezt a nemes tradídót. Mint az elmúlt szombati irodal­mi találkozó - ezt az elnevezést ugyanis szívesebben használják a rendezők, a zsűritagok a szigorúbb hangulatú verseny helyett - bizo­nyította: az ifjú vers- és prózamon­dók tehetsége, jó szándéka érde­mes a megmérettetésre. Mindkét kategóriában sikeres­nek bizonyult a vers illetve az előa­dott próza kiválasztása. Miután nincs más kritérium csak az, hogy magyar alkotó műve legyen, a tanu­lók - illetve sértőik, felkészítőik - bátran tallóztak a jobbnál jobb köl­tők és prózaírók versei, novellái kö­zött. A 19. és 20. századi klassziku­sok mellett szerepeltek nem régen elhunytak alkotásai is, s néhányan az élő irodalomig is eljutottak. Fel­tűnt, hogy a hosszú prózákat is mi­lyen szövegbiztonsággal adták elő a diákok. Önma­gukhoz, életko­rukhoz képest az általános is­kolások nyúj­tottak színvona­lasabb produk­ciót. A középis­nek a korosztálynak évek óta saját­ja), sokszor „hallhatatlan” és túl monoton a beszédjük, nem hasz­nálják eléggé a színesítő elemeket. Az általános iskolások két korcso­portban mérték össze tudásukat. Az ötödik és hatodik osztályosok kö­zött a következő sorrend alakult ki az élen: 1. Kabinyi Júlia (Kodály Zoltán iskola), 2. Varga Lilla (Besz- terce-lakótelepi iskola, általános művelődési központ) 3. Novak An­nabella (Karancslapujtő). A hetedik­nyolcadikosok mezőnyében a győ­zelmet Bedegi Dea (Petőfi) szerezte meg, második lett Berikó Ulla (Gagarin), a harmadik helyen Müller Zsófia (Kodály) végzett. A vándorserleget egy esztendeig a Ko­dály Zoltán Általános Iskola őrzi. A középfokú tanintézmények mező­nyében az első helyen Horváth Esz­ter (Bolyai Já­nos Gimnázi­um) végzett. Második lett Danyi Mária (Borbély La­jos szakkö­zép- és szak­iskola), a har­madik helyre pedig Gordos Márta (keres­kedelmi és vendéglátó­ipari szakkö­zép- és szak­munkáskép­ző iskola) ke­rült. A vándorserleget nagy fölény­nyel a bolyaisták vitték „haza”. Új kezdeményezésként a közön­ség soraiban zsűriztek azok a fiata­lok is, akik korábban megnyerték ezt a versengést, vagy kiváló ered­ménnyel szerepeltek. Ók négyen - Jakab Gabriella, Deák István, Ko vács Gábor és Oláh Zsolt - DeákTí- meát (Kanizsai Dorottya Egészség- ügyi Szakközépiskola) látták leg­jobbnak. CS.B. kolásoknál a zsűri azt voh kénytelen megállapíta­ni, hogy kelleténél többet „szen­vednek” (úgy látszik ez en Ferhan Alida (Gagarin Általános Iskola 5 1 n«7tálv) » ■nifhi—nii ■ ___________m ____m_____t * Fjgftl a Jmtate’ zsári és a fcizwBéj_______rorfewGóTwow \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom