Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-14 / 290. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KORKÉP 2001. DECEMBER 14., PÉNTEK Százhatvan év a tudományterjesztés szolgálatában Kevés olyan nagy múltú művelődési szervezet van Magyarországon - ha van egyáltalán - mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, amely eb­ben az esztendőben - 2001-ben - létrejöttének nem kevesebb mint 160. év­fordulóját ünnepli. Évszázadnál is hosszabb tervezgetéssorozat után 1841. június 13-án, Kubinyi Ágoston táblabíró elnökletével megtartatott a jog­előd, a Magyar Természettudományi Társulat alakuló ülése. Alig néhány nappal korábban, május 28-án történt, hogy Bugát Pál professzor - az orvosok és természettudósok első or­szágos vándorgyűlése előestéjén - felhí­vást tett közzé: „alulírottak a természettu­dományokat s azok jótékonyságát a hazá­ban terjeszteni akarva, részvénytársaságba állunk s becsületünkkel kötelezzük ma­gunkat az alapszabályok értelmében köz­redolgozni. " A Magyar Természettudomá­nyi Társulat megalakítását kezdeményező iratot 134-en - köztük olyan jeles személyi­ségek mint Irinyi János, Jedlik Ányos írták alá. A már jelzett alakuló közgyűlésen a ki­váló szervezőkészséggel, mozgósítóerővel megáldott Bugát Pált választották meg a társulat első elnökének. Ez az előzmények ismeretében éppúgy törvényszerű volt, mint ahogyan a reformkor szellemiségét, a társadalom megújulási készségét, a Ma­gyar Tudós Társaság - más néven a Ma­gyar Tudományos Akadémia - létét, mű­ködését is figyelembe véve, szinte korpa­rancsnak volt tekinthető a társulat létrejöt­te. A Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap né­hány hónappal a nevezetes dátum előtt egy „hasznos ismereteket terjesztő társa­ság” szükségességéről szólva - többek kö­zött - a következőket írta: „A természet di­cső műveivel szorosabb megismerkedés, az azokban rejlő bámulatos törvények fölfede­zése, a csillagos ég tekintete, az emberi nemzet történeteinek nagy érdekű tanítvá­nya, földgolyónk oly sok nemű ismereteket nyújtó tudománya, s végre az emberi genius teremtései a művészet, szobrászat, festészet mezején, mind hatnak a szívre is, a szép, jó és nagy iránt érzést gerjesztenek abban." E gondolatmenettel teljes szink­ronban fogalmazta meg Bugát Pál az egye­sület egyik ma is érvényes alapelvét: „A társulat magát tudományos társaságnak képzelje, melynek minden egyes tagja ta­nul és tanít is egyszersmind. ” Bár Világos után a társaság is átélte a megváltozott idők minden nehézségét, vonzerejére mutat, hogy az ötvenes évek­ben olyan neves személyiségek lettek tag­jai, mint Semmelweis Ignác, Eötvös József, Gyulai Pál, Trefort Ágoston. Ez utóbbi ne­vek azt mutatják, hogy a társadalmi disz­ciplínák képviselői is beléptek sorai­ba. A tudományterjesztés és -nép­szerűsítés programját - amelyet má­sok mellett kivált Thán Károly szor­galmazott nagymértékben - segítette az 1869-ben Szily Kálmán szerkesz­tésében megindult Természettudo­mányi Közlöny, a mai Természet Vi­lága elődje. Mindkét személy elnöke is volt a társulatnak. Az alapítás ötve­nedik évfordulója újabb lendületet adott a munkának, amelyet az 1899- ben létrehozott Szüy Kálmán-érem és emlékjutalom is fémjelzett. A ki­tüntetésben először maga Szüy ré­szesült, majd Hermán Ottó, Semsey Andor és Eötvös Loránd kapta meg az akkor legmagasabb társulati elis­merést jelentő emlékérmet. Ugyancsak a tiszteletre méltó elődök, ületve előzmé­nyek sorában érdemes említésre az 1901- ben létrejött Társadalomtudományi Társa­ság, a Huszadik Század című folyóirat kö­re, a Társadalomtudományok Szabad Isko­lája és a Galilei Kör előadói gárdája, az úgy­nevezett második reformnemzedék szá­mos képviselőjének Pulszky Ágostnak, Jászi Oszkárnak, Szabó Ervinnek és má­soknak a neve. 1918/19-ben - az akkori politikai kurzus irányvonalának megfele­lően - a társulat működését, a munkásság, a gazdaságüag és szelle­mileg egyaránt elnyo­morított társadalmi réte­gek irányába aktivizálta. A társulat 1920 és 1944 között is folyama­tosan részt vállalt a ma­gyar közművelődésben: különösen a folyóirat- és könyvkiadásra, a szak­osztályi felolvasóestekre és vitákra, valamint a népiskolai ismeretter­jesztésre mint fő pillé­rekre alapozva. A máso­dik vüágháborút követő­en a társulat újraindítá­sától, 1945. április 21-től - amikor Szent-Györgyi Albert megtartotta az el­ső nyüvános előadást, „Az izommunka mecha­nizmusa” címmel - szá­mítható a rendszeres szervezeti élet, amely azonban egyre inkább a politikai célkitűzések szolgálatába kénysze­rült. Ezen elvárásoknak nagy szerepük volt abban, hogy a Magyar Természettudo­mányi Társulat 1952/53-ban Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulattá alakult át, amely mai nevét 1957-ben vette fel. E döntést az 1958-as - sorrendben a második - közgyűlés szente­sítette. íme egy idézet az immár TIT-ként működő szervezet alapszabályából: „A társulatban tömörült magyar értelmiségiek azoknak a hazájukat, népüket és a tudo­mányt szerető tudósoknak nyomán kíván­nak haladni, akik az elmídt több mint száz év során népünk műveltségének eme­lésén munkálkodtak." A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezete 1953. december 20-án jött létre. 1954. április 11-én alakultak meg a szak­osztályok, s az alapító tagok megválasztot­ták a szakosztályok vezetőit is. „Legyen összekötő kapocs a ma megalakult társulat a kultúra, a tudomány és a művészet mű­velői, az értelmiség és a tömegek között. Tömörítse maga köré megyénk valameny- nyi értelmiségi dolgozóját, és szervezetileg biztosítsa, hogy a tudomány, a művészet értékei közkinccsé váljanak...” olvasható az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvében. Amíg az a mai ismereteink birtokában is természetes, hogy a TIT fő feladatai kö­zött az általános és a szakmai műveltség terjesztése minden időszakban központi szerepet kapott, addig a világnézeti, ideo­lógiai offenzíva, a politikai érdekek képvi­selete „visszanézve” igencsak megkérdője­lezhető. A hatvanas években például az „eüenforradalom okozta eszmei zűrzavar felszámolása” volt az egyik „vezérszólam”. Egy-egy esztendő programja a későbbiek­ben is sokszor az éppen soros, aktuális tör­ténelmi évfordulókhoz (NOSZF, felszaba­dulás, Tanácsköztársaság, Marx-Engels- Lenin-centenárium stb.), politikai progra­mokhoz (népgazdasági terv gazdaságirá­nyítási reform stb.) kötődött, sőt igazodott. A vasas- és bányászakadémiák, a szocialis­ta brigádok, a bejáró dolgozók, a munkás- szállásokon lakók körében tartott előadá­sok - bár kár lenne tagadni hasznukat is ­a politikai érdekviszonyok tükörképeként szerveződtek természetesen Nógrád me­gyében is. A legnagyobb számú - több ez­res nagyságrendű - előadás az acélgyári, a SKÜ-beli munkások körében folyt. Ugyancsak kiemelt célként realizálta a társulat feladatait a falusi lakosság köré­ben. A számtalan forma közül az úgyneve­zett Szabad Föld Téli Esték, a szövetkezeti akadémiák, a községi, járási ismeretter­jesztő napok említhetők példaként. Kevés­bé volt direkt politikai kicsengése az ifjú­ság számára tartott előadásoknak, soroza­toknak. E témakörben indult útjára 26 év­vel ezelőtt, 1975-ben a salgótarjáni nem­zetközi nyári egyetem is. 1977-ben, 80-ban és 87-ben adott otthont a megye az élet­mód és a közművelődés összefüggéseit kutató, ugyancsak nemzetközi szintű és színvonalú tanácskozásoknak. Az ötvenes évektől fogva hangsúlyos szerepet kapott a TIT tevékenységében a művészeti, s ezen belül az irodalmi isme­retterjesztés. Mi sem természetesebb, hogy Nógrád neves szülötteiről (Madách Imréről, Mikszáth Kálmánról, Bérczy Károlyról, Szabó Lőrincről, Gerelyes Endré­ről és másokról) való megemlékezés min­dig megkülönböztetett figyelmet kapott a szervezet programjában. Az 1964-es Ma- dách-centenáriumi év például nevezetes dátum volt a TIT életében. A társulat elmúlt évtizedeinek történe­tét végigkísérték a különböző koncepciók versengései is. Amíg korábban az volt a döntő, hogy mtiyen a természet-, a műsza­ki, valamint a társadalomtudományok ará­nya, mennyivel emelkedett évről évre az előadások és a hallgatók száma, sikerült-e az egyedi előadásokat úgymond „komp­lex” előadás-sorozatokká fejleszteni, van-e - és milyen szinten - szemléltetés, a hetve­nes években új kérdések kerültek előtérbe. TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT A közelebb az élethez, a gyakorlati munkához, az emberek mindennapi prob­lémáihoz jelszó nevében, az igényfelkeltés és -teljesítés egységes szándékával ekkori­ban indultak tömegesen az úgynevezett közhasznú (gyors- és gépírás, KRESZ, ide­genvezető, programozó stb.) tanfolyamok. Ugyancsak ez idő tájt bontakozott ki az új szervezeti struktúra, amely nagy szerepet tulajdonított az üzemi és községi TIT- alapszervezeteknek. 1973 decemberében - az országban első között - alakult meg az SKÜ-alapszervezet, az 1974-ben létrejött mátramindszenti pedig abszolút első lett a községi kategóriában. A nyolcvanas évtizedben - a társa­dalmi követelmények és feltételek mó­dosulásai következtében - a TIT Nóg­rád Megyei Szervezete generális meg­újulásra kényszerült. Az időben meg­tett lépések nagyságrendjét jelzi, hogy 1986-ban már összes tevékenységé­nek több mint egyharmadát új formák képezték. De nem csupán alkalmaz­kodott ahhoz a helyzethez, hogy pénzügyi alapjainak döntő részét ön­erőből kell fedeznie, hanem számos jó kezdeményezéssel - mintegy szük­ségből erényt kovácsolva - gazdagítot­ta kulturális szolgáltatásainak eladdig viszonylag szűk körét. Példaként em­líthető a fordítóiroda, illetve a környe­zetvédelmi műszaki szakszolgálat te­vékenysége, amely révén az értékköz­vetítő szervezetből értékteremtő szer­vezetté is vált a TIT. A konkurenciaharc, a megélhetési kényszer bizonyos lépései azonban nem nyerték el min­den TIT-tag, vagy szimpati­záns rokonszenvét. Néme­lyek olyan következtetésre jutottak, hogy kommercial- izálódik a szervezet, a kultú­rát kiszorítja az áru és végle­gesen pragmatikus jellegűvé válik a társulat arculata. Sze­rencsére nem így történt, mert a bevételorientált vállal­kozások nyeresége éppen a költségigényes, úgynevezett klasszikus kultúraterjesztés anyagi bázisát teremtette meg. A nagyobb önállóság s egyszersmind nagyobb felelősség jogi ke­reteit teremtette meg az 1990. júniusi köz­gyűlés döntése, amelynek értelmében a megyei szervezet a továbbiakban egyesü­letként funkcionál. Több szempont - egye­bek mellett a központi anyagi támogatás elnyerése - miatt is szükséges volt, hogy az egyesület kiemelten közhasznú szerve­zetté váljon. Ezt az 1998. december 14-i közgyűlés szentesítette. Mi mindenről lehetne és kellene még szólni 160 év távlatában, de akárcsak az emlékezet bejárta utóbbi évek történései Plachy Péter elismerést vesz át a korábbi elnöktől, dr. Ferenczi Györgytől ■ közül. Említést - de akár részletes elem­zést igényelnének - az országjáró kirándu­lások, honismereti, egészségnevelő prog­ramok, a tekintélyes diplomát adó nyelv- tanfolyamok, a hátrányos helyzetű rétegek művelődését szolgáló rendezvények, a te­hetségek kibontakozását segítő akciók, a felnőttképzési formák, az át- és továbbkép­ző kurzusok, a nemzetközi - köztük a besztercebányai - kapcsolatok. Az elmúlt években a már említett negyedszázados nyári egyetem mellett figyelemre méltó program szerveződött a magyar nyelv hete tavaszi és a tudomány napja őszi rendez­vénysorozatához. Á tiszteletet parancsoló eredmények­ben komoly szerepe volt - ületve van - an­nak, hogy Salgótarjánban 1971-ben - az akkori viszonyok szerint optimális - TIT- székház épült. Ugyancsak az objektív hát­teret gazdagította, hogy itt létesült 1975- ben az országos központ továbbképző bá­zisa. Számos hazai és nemzetközi szintű rendezvény éppen e szép természeti kör­nyezetben fekvő épületegyüttes következ­tében kapott Nógrádban helyet. (Nagy kár, hogy leromlott állaga miatt ma inkább te­her a szövetség szamára.) A csillagvizsgá­ló is a maradandó értékek sorába Idvánko- zik azzal a megjegyzéssel, hogy az 1984­ben átadott objektum nem kis részben a megyei szervezet áldozatvállalása és e ne­mes ügyet felkarolok társadalmi munkája révén épült. A tárgyi feltételeknél is fontosabb azon­ban, hogy az ismeretterjesztés - társadalmi és főhivatású - munkásai mindig és min­denhol arra törekedtek, hogy a TIT szerve­zeti keretet és működési teret biztosítson az értelmiségiek önkifejező, önmegvalósí­tó aktivitása számára. Még hangsúlyosabb szerepet kapott e szempont egy olyan me­gyében, mint Nógrád, ahol még ma sincse­nek önálló tudományos intézetek, kutató­bázisok, ahol - nem számítva néhány ki­helyezett tagozatot - lényegében egyetlen felsőfokú intézmény működik, az is csak harminc esztendeje. A TIT küldetése e he­lyütt - ahová az értelmiség jó része más­honnan települt az elmúlt évtizedek során - szükségszerűen sajátos funkciókkal is bővült. E szervezet otthont adott a hason­ló műveltségű és érdeklődésű emberek ta­lálkozásainak, alkalmat biztosított tudásuk elmélyítésére, korszerűsítésére. Számtalan egyénisége nőtt fel itt a megyében is ­csakúgy, mint szerte az országban - az is­meretterjesztésnek. Valamennyiük nevét képtelenség megemlíteni, ezért álljon itt egy névsor azokról, akik elnökként, titkár­ként, igazgatóként, szaktitkárként, városi titkárként, elnökként a szervezet élén áll­tak az elmúlt csaknem ötven év során és szervezték az önkéntes sokaság munkáját: Kiss Emil, Gajzágó Aladár, Vadkerti Ló­ránt, Gálfi Árpád, Géczi János, Borsos Gá­bor, Bandúr Károly, Ferenczi György, Ko­csis László, Sólyom István, Horváth József, Erdős István, Fekete László, Mustó János, Ponyi Sándor, Ponyiné Oszvald Katalin, Kovács Gábor, Tarjánné, Orosziné, Kiss Sándor, Agócs József, Molnár Katalin, Mariányi Zsolt, Livóné Tergácz Ágnes, dr. Tamáskovits Nándor, Szabó Aladár, He­rold László, Zengő Árpád, Kiss Gabriella, Szép Erika, Pollágh Tibor, Kovács Béla, Gráser Csaba, Tari János és mások szerte a megyében. Közülük jó néhányan - Kiss Emü, Vadkerti Lóránt, Gálfi Árpád, Borsos Gábor, Horváth József, Pollágh Tibor - saj­nos már nem élnek, nem tudnak köztünk lenni, velünk ünnépelni, ezért kérem egy­perces kegyeletes gyászszünettel emlékez­zünk rájuk! A TIT tevékenységének 160 évéről való megemlékezés - amely tavasszal Kaposvá­rott emléküléssel kezdődött, majd a nyár elején a budapesti planetáriumban rende­zett országos kiállítással folytatódott - ér­telmét és értékét a érzelmekre ható nosz­talgiázás, az anekdotázás mellett a követ­kező kihívásokra való felkészülés adja. Az egyesület azt az általános, de felemelő programot, hogy a magyar nemzetnek Eu­rópa élenjáró országaihoz való felzárkózá­sát a művelődés, az önművelés útján, a kultúra eszközeivel segíti, a következők­ben is felemelt fejjel vállalhatja a jövőben is. De tisztában kell lenni a bekövetkezett és soron lévő változásokkal is. Azzal például, hogy amíg száz eszten­dővel ezelőtt egy áru értékének mintegy 70-80 százalékát a nyersanyag értéke adta meg, addig mára ezt a nagyságrendet a be­lefektetett szellemi tőke jelenti. Egy új képlet kezdi uralni a világot: tu­dás plusz információ egyenlő hatalom. S mivel a megszerzett tudás köztulajdon, annak továbbadása, terjesztése, megérteté­se közérdek, amely növeli korunk alkotó értelmiségének felelősségét. Az tehát a TIT feladata is, hogy az ismeretek monopolizá- lása ellenében az információs forradalom adta lehetőségekkel élve a kultúrát, a tu­dást minél több ember számára tegye hoz­záférhetővé, elsajátíthatóvá, ahogyan azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István már csaknem két évszázaddal ezelőtt elképzel­te. A globalizálódó vüágban ez az esély- egyenlőség megteremtésének, az új típusú demokrácia világméretű elterjedésének egyik lehetséges útja. Az életen át tartó ta­nulás azonban csak tisztességes morális keretek között vezethet a kívánt ered­ményre. Azaz az értékek teremtése és ter­jesztése meüett az értékek tiszteletére is nevelni kell a nemzedékeket. Alapító elnökünk, Bugát Pál, a beveze­tőben idézett orvosprofesszor és nyelvész mondta egy 1848-ban kelt értekezésében: „Urak, legnehezebb a máglyát megrakni, könnyebb azt meggyújtani, de legköny- nyebb és legkényelmesebb is nála meleged­ni. ” Mi, akik kései utódként élvezzük a fel- lobbantott láng melegét, ne feledkezzünk meg teendőnkről sem: rajtunk is múlik, hogy meddig tudjuk e lángot égve, lobog­va tartani! (Elhangzott 2001. december 11-én, a TIT Nógrád Megyei Egyesülete ünnepi közgyű­lésén Salgótarjánban, a szervezet székhá­zában dr. Csongrády Béla megyei elnök elő­adásában.) Az 1971-ben épült székház, az egyesület otthona _______ ■ A számítógéppark sokféleképpen hasznosul ■ Nógrádi „TIT”-es küldöttség a kaposvári emlékülésen ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom