Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-01 / 279. szám

2. OLDAL 2001. DECEMBER 1., SZOMBAT Faragó Zoltán: T R ]£ P j Ó Friss hó köddel, hideg napsütéssel nájában nagy fakopáncs dolgozgaL A vékonyabb gallyakat is átvizsgálja, de nem azért, hogy ott is kopácsoljon: makkot szed, kéregrepedésbe szorítja, héját levési róla és megeszi. Bizonyára jobban szereti a rovaro­kat, de a havas időszak az erdőn az ínséggel ölelkez­ve jár... A köd egye sűrűbb, né­hol szemmel láthatóan is gomolyog, s már csak a közelebb álló fákat látom. Kis talpalás után előtűnik a szürkeségből a vadföld. Ez persze nem azt jelenti, hogy valami hihetetlenül elvadult területről van szó. A vadgazdálkodó fel­szántotta valamikor, s az őzeknek, gímszarvasok- Tartják még megbámult lombjaikat a tölgyek ■ nak, vaddisznóknak táplá­lékot jelentő szántóföldi November utolsó napjai meghozták a havat. Nem esett valami sok, de azért a fehér paplan csak betakart erdőt-mezőL A völgyekből aztán nagyrészt eltűnt a fe­hér lepel, de a magasabban fekvő helyeken megmaradt. Határozottan nincs szeren­csém a teiepjárással. Alig vágok neki a Medves-fennsíkra vezető ösvénynek Salgóbánya mellett, ereszkedni kezd a köd. Egyre sű­rűbb lesz, mind többet és többet lop d a látótávolságból. Nem baj persze, ilyenkor ez a természe­tes, nem a napsütés - bár inkább utóbbit fognám már ki egyszer, mindenekelőtt a fényképezés miatt (Másnaptól aztán valóban ragyogott a nap...) Az útszéli tölgy koronájában egy harkály kopácsoL A távcső lencséjében nagy fakopáncs lesz belőle, majd a közelből számyverdesést hallok. Egy másik harkály repül el az út felett. Szárnyai szó sze­rint toppannak, ahogyan hul­lámzó röptével odébbáll. Cine­gék is keresgélik itt a tápláléku­kat, de hát cinegét, Istennek le­gyen hála, egész évben és jófor­mán mindenhol láthatunk. Csuszkák is kiabálnak, azután tőlem alig pár lépésnyire kezd d kergetődzni két madár. Vajon min kaphattak hajba, az­az inkább tollba? Talán valami finom falatot őr­zött d az egyik a másik előL A csuszka irigy ter­mészetű, azaz inkább csak dőrdátó: a madár­etetőről is rejtekhelydere hordja a napraforgót, rá­adásul kiválasztja a leg­szebb szemeket is. Ezért van aztán az, hogy ta­vasszal a leglehetetle­nebb hdyekről, kéregre­pedésekből, sziklarések­ből, odúkból satnya nap­raforgók nőnek ki, de hát hol van még a tavasz? A hó az erdőben boká­ig sem ér, a fennsíkon azonban, ahol a kaszálat- lan fűszálak fenntartották a nagy és vizes pelyheket, fél lábszárig Bűn lenne a csizmám talplenyomatai­val bepisztolni a frissen esett, szűz havat, ha az őzek meg nem előztek volna. Ketten jártak erre döftem, patáik lenyomatait jól megőrizte a hóle- peL Az erdőszél bokrait járták végig egyszer beváltottak a sűrű­be, másszor kijöttek a rétre. Alig­hanem a fák és a cserjék rügyeit csipegették, mert ezen a hdyen mást nem nagyon találhattak. Kis csapatra való őszapó portyá- zik az erdőszélen. Figydem őket egy darabig, de nemsokára odébbállnak. Hdyettiik egy kék- cinege-társaság érkezik. A pará­nyi, amikor a hasukat mutatják, falevélszerűen sárgászöld színű madárkák a repedezett kérgű öreg tölgyet, körülötte a kidőlt rezgőnyárakat, törött toronájú nyíreket kutatják át némi zsák­mány reményében. Ha már így összefutottunk, ebédeljünk együtt! A hátizsá­komból dőkerül a bukta, de ami­kor beleharapok, a lekvár kiáb­rándítóan hideg a közepén. Köz­ben egy fakúszt is megpillantok a cinegék között. Nincs messze, de bizony hiába a távcső, nem tu­dom eldönteni, hogy a hegyi, vagy a rövid karmú fajhoz tarto­zik-e. Nem könnyű őket megkü­lönböztetni, különösen, ha nem egymás mellett látjuk őket... A legbiztosabban a hang alapján le­hetne, csakhogy a madár nem szól semmit. A vége meg az lesz, hogy odébbáll: előbb a fa törzsé­nek másüt oldalára bújik, azután el is röppen. Tovább ballagok a friss hó­ban. Az erdő szélén és a réten is egyre több a vaddisznónyom és a túrás. Egy hdyen aztán termetes madarat látok felröppenni az er­dőszéli bozótosból. Körülötte jó pár széncinege is forgolódik a fa- törzseken, az alacsonyabb galy- lyaton. A tölgyek alatt szobányi vaddisznótúrások sorakoznak. A fekete csuhás vadak az éjszaka fdtúrták a havat és az avart, hogy makkot keressenek. Munkájuk nyomán az erdő madarai bősé­ges táplálékot lelnek, azért van itt a nagy „madármozgalom”. Kerü­lök egyet az erdőben is. Érdekes a behavazott cserfák törzse: a hó megmaradt a kéregrepedések­ben, s szakasztott úgy néznek ki emiatt, mintha porcukrot hintet­tek volna rájuk. A biikkök sima törzsén persze nincs hó, azaz csak ott maradt meg, ahol ferdén áll a törzs. Találok az erdőben egy rop­pant méretű madárcseresznyét. Kettős törzse van, a nagyobbikat nem is tudom teljesen átölelni, tehát két méter felett van a kerü­lete. Valamivel feljebb, az erdő szélén még egy cseresznyeóriás áll. Egyik ága már régebben le­törhetett, mert már jól benőtték a cserjék a fa tövében, a csonk felső részén pedig harkályodúk sötétlenek. Az erdő idős, leg­alább nyolcvanéves fákból áll: vaskos cserek és kocsánytalan tölgyek, égbe nyúló bükkök, a nagyobb termetű fajok között már erősen sorvadozó, göcsör- tös gyertyánok. Persze, nem vé­letlen a dolog. Valamikor a XX. század elején kiirtották ezt az erdőt, de a madárcseresznyéket meghagyták - a vadgyümölcsfá­kat mindig, az Árpád-torban már bizonyíthatóan, de valószí­nűleg korábban is, igyekeztek megkímélni - az erdő pedig újra felnőtt körülöttük. Az erdő szélén néhány törött toronájú rezgőnyárfa áll né­hány bokor közepén. Egy meggyvágó röppen el alóluk. Nem messze tőle zöldikék, er­dei pintyek keresgélik a mago­kat az erdőszélen növő kóló­kon. Idős tölgy is áll itt, a toro­növényekkel vetette be a táblát Persze a termés egy részét be is takarította, hogy aztán télen fel lehessen etetni a vaddal. A csaknem teljesen sima vad­földön egy vízmosás vág bele a fennsík peremébe, csúnya nagy erdőirtással, némi gazzal és gyér lucfenyő-telepítés­sel. Festői képet mutat azonban: a szürke ködből előfeketlenek a vágás szélén álló szálfák, előttük a fehér lepel alól tű­levelű gallyakat nyújtogatnak a luccsemeték, szmte világítanak a hóra hullott zúz­marával vastagon belepett gyertyán- csontok, a siska- nádszálak, a bo­gáncsok, a kórók, a barna leveleiket még mindig őrző fiatal cserek. Valami hirtelen mozdul a vadföld szélén... Hatalmas róka igyekezne keresztül a táb­lán, de megtorpan, amikor meg­lát Nincs messzebb ötven lépés­nél. Egyszerre vesszük észre egymást, és egyikünk sem moz­dul. Én nem akarom elriasztani a rókát a koma meg alighanem azon gondolkodik, hogy mi le­hetek. A szél nem jár most a fennsík peremén, így szagot nem foghat, zajt sem ütök. Végül a ravaszdi óvatossága győz. El­iramodik, keresztül a teljesen nyüt vadföldön, de vagy húsz méterrel odébb megáll, felém fordulva szimatol. Ismét lefut egy rövidebb távot, azután fi­gyel, s még ezt vagy kétszer megcsinálja. Hiába, hogy olyan közel volt nem ismert fel a nagy ködben. Egyébként nyugodt lehet a kör­nyék, hogy napközben a nyüt mezőn kószál. A koslatás ideje, amikor minden róka megbolon­dul, még odébb van. A vadföld közepe táján ma­gasles áll, a ravaszdi a közelében futott eL Vezet itt nyúl- és vad­disznónyom is. No, lássuk, hon­nan jött a koma? A Róna-lapos közepe felé vezet a pontozása, mert a róka mancslenyomatai úgy sorakoznak a hóban, mint valami gyöngyfüzér. Elindulok a merről jött, s a hómező fölé fe­hér kupolát borító ködben rövi­desen elvesztem a tájékozódási képességemet Ismeretlen tere­pen, télidőben életveszélyes len­ne, itt azonban nincs mitől tarta­ni, legfeljebb egy kicsit fölösle­gesen gyalogolok majd. A rókanyomok egy helyen zavarossá válnak. A torna ug­rándozott itt, egy fűcsomó köze­lében pedig kaparta is a havat. lamivel odébb megint ugrásnyo­mok, újabb kaparással. Nem csak egy róka járt erre, s rövide­sen el is tévesztem, hogy melyük volt azé, amelyiket láttam. Né­hol egy-egy földút szabja kisebb darabra a fennsíkot. A rókák is szívesen járnak a keréknyom­okon, s itt süterül eltévesztem az én ravaszdimat. A sűrű ködből tengelicek hangja érkezik, azután, mint sö­tét kis árnyakat látom is a körül­belül tucatnyi madarat Áll egy kéttörzsű vadkörte a Róna-lapos északi szélén, arra veszem az irányt, amerre a fát sejtem. Némi talpalás után a köd­ből fák tünedeznek elő, s kiérek a Gortva-völgy fölé. Körülbelül másfél kilométerre vagyok a vad­körtefától, s északi hdyett keleti irányba tartottam... Meglehetősen sok itt a vad­disznónyom. Magányos süldők is jártak erre, egy két helyen pe­dig kisebb tondák, mert valósá­gos vadváltók vezetnek a kö­kénybozóttal szegélyezett feny­vesből a fennsík közepe felé és vissza. Az erdőszélen fenyőri­gók veszekednek, az úton pedig egémyomok cikáznak keresz­tül, tehát a rókának itt sem ko­pik fel az álla. Jártak is erre a ha­vazás óta. > Az erdőszélen Salgóbánya fe­lé vezető út is valóságos nyom­gyűjtemény. Őzek, vaddisznó­süldők, rókák keresztezték, azu­tán egy helyen páros nyestnyo- mok vezetnek rajta egy darabon, s egy elvadult házi macska is vé­gigment itt, de az is lehet, hogy vadmacska volt? Ezt bizony nem tudom. Az út széléről zöld küllő repül el közeledtemre, hangos számy- toppanásokkal, azután fenyőri­gók menekülnek a kökénybok­rokból A köd egyszer felszáll va­lamelyest, másszor leereszkedik, de ma már nem látjuk a nap­fényt. A hóhullás utáni napokban aztán jó pár napsütéses óra akadt. Olyan is volt, hogy olvadt a hó, meg olyan is, hogy való­sággal szikrázott a fagyban. Per­sze, itt van a tél, s az még a job­bik eset, ha hó is van hozzá... Búkkmakk-küpacsok ________taartwuitiMi Feny őfák, kórok és kod a Medves-fennsík peremén ■ Egeret vagy pockot üldözött. Va­Egri Nyomda Kft.: képviselet a fővárosban (Folytatás az l. Mairól) offline és online részleggel egy­aránt rendelkeznek, azaz a gra­fikai tervezőmunkától, az inter­netes designe-on át sok min­dent fel tudnak vállalni és meg tudnak valósítani. A folyamat végén pedig ott az egri nyomda, amelynek levilágítójához 1,5 mikrosecundum alatt tudják el­juttatni az első jelet. Ez szemlé­letesen azt jelenti, hogy egy har­minckét oldalas kiadvány - amelyből négy oldal színes - teljes anyaga mintegy harminc­öt perc múlva jut Budapestről Egerbe, s mintegy másfél-két órán belül nyomtatható állapot­ba kerülhet. Földi Attila a Koro­namédia referenciájaként emlí­tette többek között a Belügymi­nisztériumnak, az Országos Rendőr-főkapitányságnak, az okmányirodának végzett mun­kájukat és olyan nagy üzletlánc­hálózatokkal - nünt a S'match és a Match - kialakított együtt­működésüket. Elismerően szólt arról, hogy az Egri Nyomda Kft. korszerű gépparkja megfelel az általuk és közös megrendelőik által támasztott igényeknek. Amiről tájékoztatójában be­szélt a kommunikációs igazgató, azt a gyakorlatban is bemutatta a jelenlévőknek, akik a vendéglá­tók jóvoltából beletekinthettek az egyes részlegekben végzett munkafolyamatokba. ■ A meghívott vendégek megtekintették a Koronamédia egyes részlegeit ________________________rorámconBo« A lkotmányos aggályok Pénteken Salgótarjánban ülést tartott a Nógrád Megyei Mezőgazdasági Ter­melők Érdekvédelmi Szövetsége. Dr. Orosz Sándor, az Országgyűlés mező- gazdasági bizottságának elnöke a föld­törvény módosításáról és a nemzeti földalapról szóló törvénnyel kapcsolat­ban elmondta: ha a kormány a jelenlegi változatot fogadja el, a bizottság egy ré­sze az Alkotmánybírósághoz fordul, mert több kifogásolható rész szerepel az előterjesztésekben. Urbán Inwe, az FVM Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője a külső üzletrészekkel kapcsolatban elmondta: 1733 tényleges igény érkezett hozzájuk. A részletekre későbbi lapszámunk­ban visszatérünk. irÁ/tn k TV TTTTkT i TI kiadja: Nógrádi Media Kiadói Kft Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: DR. CSONGRADY BÉLA Feldősszerkeszló-hrlyenes: FARAGÓ ZOLTÁN Szerkesztőség !\l IItK \ I I Ir Hl KI ^ kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postaitok: 96. Szerkesztőségi telefon; 32/416-155, telefax 32012-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teljesülési csoport telefon: 32/416-455. &X.: 32/311-504. 1 ~ V/vJlVni/ MECVH HllVLj/ll Balassagyarmati szetkeszlöség: Bgy, Kossuth út 15 TeL: 35/301-660. Azelőfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (te!.: 30AM33-548, 30W51 -279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Kanon Kfi.------------------------------------------------------------ (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el alapot Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a híriapkézbestőkiKl é s átutalással a KHB Rt 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, lel évre 5970 Ft, egy évre II 940 Ft. Nyomtatás: Epi Nyomda Kft Felelőt vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-0042. ««. • * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókor és rqtvénvpályázaloknn résztvevők által megadott adatok nyilvántart ágmit ha Irerfilnek Az jutatok megadásával hnzzájátolnak ahhoz hogy aznk felhasználásával a kógráHi Média Kiadni Kft j '.V. az Aid Springer-Budapest Kiadói Kft., az Aid Spnnger-Magyarország Kft., a Hartcquin Magyarország Kit, a Hunganppiess Sajtóterjesztő Kft, előfizetéses megrendelései teljesítse, azok akcióin, kiadványaira. szplf»lt»<Sclra f<4t»ivj. . figyelme. l . -*.**‘***... -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom