Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)
2001-11-08 / 259. szám
Nem kell Télanyó is Az Európai Unió női egyenjogúságra vonatkozó szabályai ellenére nem szükséges a Télapót Télanyó partnerrel kiegészíteni - döntött az Európai Bizottság. A fenti dilemma a brit Woolworths áruházláncot nyugtalanította olyannyira, hogy kikérte az EU hivatalos állásfoglalását. Beadványában azzal a kérdéssel fordult Brüsszelhez, hogy kell-e árusítania a Mikulás avagy Télapó-ruházat mellett télanyóit avagy Mikulás nőit is - jelentette a Reuters. A bizottság szóvivője közölte, hogy bár az EU szabályai igyekeznek elejét venni a nők hátrányos megkülönböztetésének a munkahelyeken, a testület mégsem tartja szükségesnek, hogy a Mikulás női társat kapjon. Megjegyezte továbbá, hogy a Mikulás szánját húzó rénszarvasok mindegyike hölgy, ami egyébként nem abból látszik, hogy „valami” egyik szarvason sem látszik, hanem abból, hogy mindegyiknek agancsa van. A rénszarvasbikák ugyanis elveszítik agancsaikat ősszel, csakis a teheneken marad meg e fejék egészen tavaszig. A szóvivő végül a nők megbecsülésének jegyében idézte egy alaszkai állami hivatalnok immár legendássá vált mondását: - Csakis nők képesek körbehurcolni egyetlen éjszaka alatt a világon egy bársonyruhás kövér fickót anélkül, hogy eltévednének. Elvis Presley lánya negyedszer... Lisa Marie Presley, a rock and roll-király Elvis lánya nemsokára ismét férjhez megy, ezúttal Nicolas Cage-hez, a híres hollywoodi filmsztárhoz, és ezzel talán révbe ér. A fiatal lány 16 éves korában kábítószerezni kezdett, rossz társaságba keveredett. Anyja elvonókúrára kényszerítette egy szektába, és a kúra sikerrel is járt. A szekta egyik gyűlésén ismerte meg, 20 éves korában, első férjét, Danny Keough 38 éves gitárost, akivel 1988-ban házasodott össze. 1994-ben váltak el. Még abban az évben hozzáment Michael Jacksonhoz, a „megasztár” popénekeshez, akit ő mentett meg a kábítószerezéstől. 20 hónapig tartó házasság után váltak el. Harmadik házassága 16 hónapig tartott a hawaii születésű, John Oszajca nevű zenésszel. ■ „Édes gyerekek” Drámai mértékben növekszik a cukorbeteg gyerekek száma a jóléti államokban: tizennégy éven aluli 1500 lányból, fiúból egy biztosan diabéteszes. Mind több a cukorbajos óvodás, kisiskolás, a nevelők, pedagógusok jó része azonban nem tudja, miként kell bánni ezekkel a gyerekekkel. Sokukat talán éppen ezért nem is veszik föl a közönséges óvodákba, iskolákba. Az óvónőket, tanítókat, tanárokat ugyanis nem készítették föl az „édes gyerekekkel” való bánásmódra. (Hasonló a helyzet az epilepsziás kiskorúak esetében is!) Martin Borkenstein profesz- szor, osztrák diabéteszkutató éppen ezért állított össze egy tanácsadó füzetecskét pedagógusok számára. Érdemes tanulmányozni, még jobb lenne talán magyarra fordítani a www.diabetes- austria.com Internet-címen, a „News für Kids” rovatban található dokumentumot. ■ Pop plusz rock A válogatás kom dalait válogatta össze, hanem kedvenc - nagyrészt már nem működő - magyar zenekarok és előadók egy- egy dalát dolgozta fel. Ezeknek a daloknak egy része - akarva vagy akaratlanul - annak idején már emlékeztetett a 100 Főik Celsius által képviselt country stílusra, a másik része pedig most lett „countrysítva”. A szerzők szívesen járultak hozzá ehhez a válogatáshoz, hiszen a műfajban együtt töltötték az elmúlt 25 évet a csapattal. Ezzel a válogatással a zenekar nem csak a saját születésnapját ünnepli, hanem tisztelet azok előtt a zenekarok, előadók és szerzők előtt, akik sokat tettek a hazai könnyűzenéért. Ezeken a felvételeken még a régi, „jól bevált” hangszerek hallhatóak, így a lemezanyag ebben az értelemben is kuriózum. A 25 év elmúlt, a hangszerek eltűntek, de ahogy a lemez címe is mondja: A dalok megmaradtak. * Clint Eastwood pályafutását, színészként és rendezőként nagyszerű filmalkotások és persze remek filmzenék fémjelzik. Mindig nagyon inspirálta, befolyásolta, mélyen megérintette őt a zene, különösképpen a jazz. A most megjelent album összegyűjti az Eastwood karrierjét tükröző legnagyobb zenéket: „A jó; a rossz és a csúf-tói kezdve, Erroll Gamer remekművén („Misty”) keresztül, Eastwood saját szerzeményeivel bezárólag. E korongon jelenik meg először Lennie Niehaus szerzeménye, az „An American Filmmaker Suite”, melyben a zseniális szaxofonos, Joshua Redman működik közre. A korong háromszoros főnyeremény, a nyertesek: mozi- és filmzenerajongók, az Eastwood „fan”-ek, valamint a jazzkedve- lők. * Végre boltokban a várva várt Faith Hill-album! Az amerikai istennő legújabb slágere a „There You’ll Be” - amely a Pearl Harbor című film betétdala is egyben - a legkiemeltebben játszott dalok között szerepel a legtöbb rádióban, de a Viva+ adásában is igen frekventáltan láthatjuk Faith Hill gyönyörű videoklipjét. Az októberben napvilágot látott albumon az aktuális sláger mellett Faith Hill többi nagy sikerű dala is hallható, pl: This Kiss, The Way You Lőve Me, Lőve Will Always Win. * Már boltokban a Picasso Branch harmadik nagylemeze, a nemes egyszerűséggel csak a „Három” címet kapta. A fiúk vagányabbak, kicsit komolyodtak is, de még mindig ugyanaz az igazi dögös fiúbanda. Ami a zenét illeti, egy kicsit az is változott: a régi kedvenc dalok mellett feltűnnek új dallamvilágú, komolyabb, hangszeresebb felvételek is. A szöveg is kiforrottabb, erotikusabb hangvételű. Mint ahogy megszokhattuk, feldolgozások is találhatóak az albumon, többek között egy Ámokfutók-dal, a Kicsit vad a lány - Picasso Branch-os stílusban. A CD-n bonuszként megtalálható három dal karaoke verziója, az énekes kedvűek számára. Ezzel a harmadik lemezzel új fejezet nyílt a Picasso Branch életében. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Salgótarján. Műsoros hanghordozót vehet át szerkesztőségünkben: Stockhaus Tamás Salgótarján, Gagarin u. 4. sz. Mai kérdésünk: - Ki énekel a legtöbbet a 100 Folk Celsiusban az alábbi tagok közül? a) Uttvay Imre b) Orbán József c) Kocsándi Miklós. Beküldési határidő: november 13. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. Már piacon az Ámokfutók válogatásalbuma, a „Best Of 500 000”. A lemez címe nem véletlen, Kozso több mint 500 ezer lemez eladása után úgy döntött, itt az ideje annak, hogy a nagy kedvenceket csokorba gyűjtse - többe között: Meghalok egy csókodért, Szomorú szamuráj, Hold dala, Bújj mellém, Csak a csillagok, Ne sírj, stb... A frontember két új dallal szeretett volna köszönetét mondani a közönségnek, így a már ismert kedvencek mellett két kuriózum is szerepel az anyagon. Az egyik ezek közül a „Legyen tiéd ez a nap” című felvétel, melyről tudni kell, hogy Kozso ezt a himnuszt a speciális olimpiai bizottság kérésére készítette el. A felkérést nem véletlenül címezték a zenésznek, hiszen mindig is szívesen vett részt jótékonysági programokban. A másik új dal is kellemes meglepetés, melyben Kotschor latinos temperamentuma is megmutatkozik, bizonyítva ezzel a szerző sokoldalúságát. Ez a lemez biztos, hogy nagy kedvence lesz a gyűjtőknek, ugyanakkor a slágerkedvelőknek is igazi csemege. * ....a dalok megmaradtak!”. E gy sajátos, és egyben egyedülálló válogatás, amelyben a 100 Főik Celsius zenekar nem a saját A művész is ember - Tátrai Tibor: Egy dolgom van, menni előre. Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. § Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatá- || rozzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehet- 1 nek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak jj másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az É újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tu- 1 dunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, Sj ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, it csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a ‘S\ világba enged bepillantást rovatunk.-----------------------------------------------— -...............................................— Tá trai, az öreg rocker vérbeli muzsikus. Játéka magávalragadó. Ha lehetne (persze nem lehet!), tanítani kellene azt a - szemmel is jól látható - átszellemülést, ami a muzsikálás közben megy végig rajta. Magyarországon (szerintem is) etalon. Budapesti otthonában találkoztunk. Elkezdenénk a beszélgetést, ám a telefon közbeszól...- Nocsak, már vonala is van?- Ne is mondja! Iszonyatos procedúrákon kellett keresztülmennem, míg bekötötték, de most sem az én nevemen van, hanem a feleségemén. Többször jártam a központban, hogy mi van a telefonommal, és nem volt olyan alkalom, hogy benne lettem volna a komp- júterben. Egyetlen egy ilyen alkalom nem volt, komolyan mondom! Mindig újra kellett kezdeni, mert keresgéltek. Aztán pár évvel ezelőtt, amikor valamennyire enyhült a dolog, kiküldtek egy értesítést, hogy tízszeres áron kaphatok vonalat, mint vállalkozó, mert volt egy időszak, hogy kilencven rongyért be lehetett köttetni, mint vállalat. Mondtam, hogy „köszönöm szépen, nem kérem!”, s akkor elkezdett vadulni a dolog, mert miután kiküldték az „ajánlatot”, újra bementem, és akkor sem voltam benne a kompjúterben. Mutogattam a papírt bele a levegőbe, de már nagyon kemény volt a helyzet, mert beszólogattam...- Amúgy tudták ki ön? Ismerték, mint zenészt?- Jaj, nem beszélgetek én ilyesmiről, nem keresek ilyen „fórt”! Nagyon hosszú és cifra történet volt!- Azelőtt fülkékbe szaladgált?- Meg is gazdagodtak a fiaim, mert akkoriban öt forint volt a telefon, és egy húszasért adták nekem az ötforintost, hogy legyen mindig. De akkor valóban az a műsor ment, hogy fogtam magam, leballagtam, s kerestem egy jó fülkét, amelyik éppen működött, mert ugye szét van rúgva mindegyik.- Azt mondta önről egy kollégája, hogy Tátrai az etalon.- Már kezdek én is rájönni! Mindig azt mondtam a B. B. Kingről, hogy ő az etalon, a nagy öreg, de már én is kezdek ebbe a kategóriába itthon belecsúszni!- Gyerekként mi hajtotta előre?- Mindig volt bennem egy motor, ami hajtott. Fiatalkoromban keményen sportoltam, ami a mai napig elkísér. Igaz, kihagytam három évet, mert mindenféle ízületi problémáim lettek, meg kellett operálni a kezem, kezdtem az orvosok hülyeségének bedőlni. Elhittem, hogy beteg vagyok, bár az orvosok erre nagyon hajlandóak - különösen a sebészek - rábeszélni. Viszont két-három hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy itt akkor „vége az orvostudománynak", és elindítottam a saját magam kúráját. Megint elkezdtem futni, bokszolni - nagyon sokat gyakorolok - elmúlt az összes olyan problémám, amitől már kifejezetten rosszul éreztem magam. Rájöttem, nekem egy dolgom van: taposni, menni előre!- Itt van 50 évesen, és ugyanúgy skálázik a nap 3/4 részében, mint azelőtt, fiatalon. Ritka az ilyen, de az is lehet, hogy az én ismeretségi körömbe tartoznak trehány muzsikusok...- Érdekes, hogy ez ekkora nagy sztori! A világon minden profi bazsevista, ha el akarja játszani a dolgát, azt csak egyféleképpen tudja: ha állandóan gyakorol. Angyalföldön nőttem fel a Forgách utcában, és a házunkban lakott a Radenovics Géza bácsi, aki az MHZ-ben volt első klarinétos. Akármikor ébredtem reggel, az öreg már fújta. Egész nap azt hallgattam! 50-60 éves ember volt, és napi sok órát gyakorolt, hogy el tudja játszani azt a „hangsort”! Nem úgy van, hogy fogja magát, odamegy és elfújja, hanem folyamatosan gyakorolnia kell. De ez teljesen normális dolog!- Ha nem gyakorolna szinte napi jelleggel, nem játszana úgy, ahogy most, s nem tudna megcsinálni két-három lemezt évente?- Sőt! A nullára vissza lehet „fejlődni”! Nagyon sok olyan kollégám volt, akik sajnos már meghaltak, de eljutottak valameddig, majd elszállt az agyuk, és onnantól kezdve csak a piával foglalkoztak, a munkával nem törődtek. Radics Béla egy korszakalkotó gitáros volt, mert odáig mindenki ilyen „popvackokat” gitározott, ő pedig elkezdett Creamet, meg Jimi Hendrixet játszani, amit nagyon jó ízzel, tökéletesen jó ízzel adott elő. Eljutott valamilyen szintre, s egyszer csak valamit feladott magában, soha többet nem gyakorolt, a végén pedig már úgy gitározott, mint a gyerekek. Abszolút fent volt a csúcson, és egy súlyos alkoholista lett szegényből. A lelki okait nem tudom - pontosabban valamennyire tudom, de nem fogadom el. A hangszerét nem volt képes megfogni, annyira szétesett! De hát ez egy emberi sors!- Hogyan védheti meg magát az ember ettől a sorstól? Védekezhet egyáltalán?- Én is iszom nagyon sokat, s ittam is rengeteget, időnként bele- esek ebbe a csapdába. Bár, mostanában nem bírom már annyira, mint régen, mert azelőtt egy-két hónapon keresztül is lent tudtam lenni a tanyámon - egy-egy horgászás, vagy vadászás alkalmával - és azt reggeltől estig végigpiáztuk és végigrandalíroztuk. Ma már ilyen három-négy napos dorbézolásba beledőlök, mindenképpen szuszognom kell utána, mert egyszerűen „fárad a masina”. Nincs mese! A 24 éves jobban bírja, mint az 50! Mindenesetre azon kívül, hogy időnként ütöm magam, amellett végül is egész nap nem iszom, ha itthon vagyok Pesten. Este esetleg sörözök, vagy borozok, de a melómat előtte megcsinálom. Mindig van egy első és van egy második, van a szórakozás és van a munka, ezt a kettőt teljesen külön kell választani. Már csak abból a szempontból is, hogy ebben a családban van három gyerek, egy unoka, plusz a feleségem, és meg kell teremteni a létet. Kötelező dolog!- Ki a jó gitáros? A színvonal miben nyilvánul meg leginkább? Tudvalévő, hogy nagyon könnyen rámondanak dolgokat a másikra...- Nagyon nehéz kérdés ez, és sokat lehet (ne) dumálni arról, hogy a „kriüka”... Egyáltalán, a kritikának milyen joga van, és meddig mehet el az életben minden téren? A muzsikában például nagyon könnyen kijelentik produkcióiból, hogy „hát ez nem volt jó!”. A fenét nem volt jó! Az maximum neki nem tetszik, vagy éppen nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy olyat produkáljál. Ahhoz meg kell próbálni a hangszert, és kiderül, hogy nem lehet mindig fent lenni a topon. Sokat foglalkoztam ezzel lelkileg, hogyan tudnék úgy felkerülni a színpadra, hogy felmegyek, s már a harmadik hangnál teljes arccal benne vagyok, és megpattanok, úgy rajta tudok lenni. Ez nem ment nekem az első tíz évben, így a sporttal kezdtem összefüggésbe hozni a zenét. Ez a gyakorlás tehát semmi más, mint amit a futók csinálnak. A verseny a koncert, és amit az edzésen csinálnak, az a gyakorlás.- Mi ad önnek ihletet? Saját magát „tuningolja” fel, ahogy ül a gitárral, kinéz az ablakon és feltekint az égre, vagy esetleg horgászás közben a tóparton?- írtam már ott is nótát! Az egyik kedvenc dalomat, a „Tengerparti lány”-t - amit a legjobban szeretek - a Rába-parton írtam akuszükus gitárral a kezemben, csodálatos, idilli környezetben, egy gyönyörű erdőben. Az fantasztikus „repülés” volt!- Nyugalmat nyújt a horgászás?- Teljesen komplex dolog. A horgászás, meg a vadászás is. De mindenféleképpen csak baráti társasággal, mert egyedül nem működik. Már eleve a készülődés izgalmas az előtte való napokban, a beszélgetés róla, a lelki ráhangolódás, ami nagyon kellemes dolog. Az utazás külön dili, a megérkezés és az ottani helyzetfelmérés szintúgy, majd beindul a peca és elkezdődik a halak eszén való túljárás. Azt kezdjük el kitalálni, hogy mit gondolhatnak a halak...- Gondolom, még nem jött rá.- Nem bizony!- Meddig még a „bazseva”?- B. B. King 77 éves és ő a példaképem, legalábbis ilyen szempontból, hogy 77 éves korában még muzsikál. Hasonló terveim vannak... SÁNDOR ANDRÁS
