Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)

2001-11-07 / 258. szám

2001. NOVEMBER 7., SZERDA SZÉCSÉNY Nógrád Megyei Hírlap Pádár András jegyzete Egyórányi autózás S algótarjáni barátom hívott te­lefonon, hogy szeretne elvin­ni autózni. Meglepett az ajánlat, de sejtettem, hogy nem sétakocsikázásra invitál, oka le­het ennek a meghívásnak. Az il­lető több mint húsz éve gépkocsi­vezető-oktató, aki fél életét gép­kocsiban töltötte. Korábban munka mellett oktatott, mert szenvedélye a vezetés, most a nyugdíj miatt teszi, mert a nyug­díj meg kevés. Öt perc alatt megérkezett a megbeszélt helyre, s megkérdezte, hogy emlékszem-e a Filleki út fel­újítására? Emlékeztem. Válaszul csak azt mondta, hogy mutatni szeretne valami hasonlót. Örül­tem a találkozásnak, hiszen rég láttuk egymást, s gondoltam, megéri a kocsikázásra szánt órácskát, s még tanulságos is lesz. Utunk a Fáy András körútra, az egykori Kemerovóra vezet. Meglepően simán gurul a kocsi az új aszfalton. Mondja is, hogy nemrégiben újították fel az utat, ami nagyon üdvös dolog. De az már nem, ahogyan a csatornafe­deleket elhelyezik az út közepére. Mutatja, hogy a legtöbb fedél kö­rül frissebb az aszfalt, mint a töb­bi. Azért, mert utólag vágták ki - magyarázza - hogy szintbe hoz­zák az úttal a csatornafedeleket. Bosszankodva fűzi hozzá még té­vedésből sem tudják úgy elkészíte­ni az utat, hogy az aszfalt szint­ben legyen a csatomaperemmel és -fedéllel. Lehúzódik az út szélére, meg­áll és int, menjek vele. Értetlen­kedve mutatja, hogy a csatorna­fedeleket - már amelyiket sikerült - szigorúan vízszintbe rakták, pe­dig az út erősen lejt. Emiatt zöty- tyennek az autók, ami nagy kárt nem okoz, csak zavaró. Ugyan­akkor minden javítás külön pénzbe kerül - az állampolgár­nak. Furcsák az úttestből kikan­dikáló peremek. Némelyik csator­nafedél pedig négy-öt milliméter­rel a keretbe esik. Istenem, ez is így sikerült. Ez jellemez számos csapadéklefolyót is. Elautózunk még a Salgó útra is. Az út bevezető szakasza, talán az acélgyári iskoláig kifejezetten elhanyagolt. Biztosan azért, mert majd épül a körforgalom - jegy­zem meg. Meglepődik és nem érti a dolgot, hogy miért épül itt kör­forgalom? Szótlanul legyint. Örömmel kérdi, hogy érzem-e, milyen sima a Salgó út. Igaz, egyetlen csatornafedél sincs rajta. Elhajtunk az új temetőig, miköz­ben gyalogosokkal találkozunk, akik alig tudnak félreugrani egy- egy sebesebb jármű elől. Ugyanis a padka sáros, az úttest meg nem járda. Az e vidéken lakókkal lát­hatóan senki sem törődik. Igaz, megépült az új út, s ez eredmény, de nem végeredmény, mert ehhez kellene a biztonságos járda is. Ugyanis a közút mellől lemaradt a járda, pedig erre gyalogosan is rendszeresen közlekednek gyere­kek, felnőttek. Visszatérünk a városba, ahol a főúton jól gördül a kerék, de ha letér az autós valamelyik mellék­utcába, meg kell markolnia a kormányt, hogy egyenesben tart­sa a járművet. B arátom megáll az apró ven­déglátóhely előtt, ahová meg­hívom egy kapuccinóm Bú­csúzóul csak annyit mond, hogy volt egy szabad órája, gondolta, ha ráérek elmeséli és megmutat­ja, mit tapasztal a városban. Kultúra és idegenforgalom (Folytatás az 1. oldalról) turisztikai pályázatairól szólt. Eb­ből kiderült, hogy a három északi megye között BAZ és Heves me­gye jóval több és támogatásra ér­demes idegenforgalmi pályázatot nyújtott be, mint Nógrád. Felhívta a programgazdák figyelmét, hogy kerüljék az ad-hoc jellegű rögtön­zést, mivel előre kiszámítható, tu­datosan tervezett rendezvények­kel esélyesebben pályázhatnak támogatásra. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor többen is hangoztat­ták, hogy az ún. 50 százalékos sa­ját erő, mint követelmény és a túl­zott adminisztráció megnehezítik a munkát. Gulyás István pozitív változásként említette, hogy a jö­vő évi programokra már ez évben be lehet nyújtani a pályázatokat, amely ugyancsak a kiszámítható­ságot fogja növelni. A kulturális értékek termékké alakítását, elad­hatóvá tételét többen is megerősí­tették hozzászólásukban, ugyan­akkor volt aki felvetette: számol­nak-e azzal, hogy miskolci, vagy salgótarjáni családnak mennyibe kerülne egy fővárosi cirkusz, színház megtekintése, részvétele egy operaesten. El kell adni, látha­tóvá és látogathatóvá kell tenni kulturális értékeinket országunk­ban és régiónkban egyaránt, ugyanakkor az árak és költségek alakításával gondolni kell azok anyagi helyzetére, akiknek a „kí­nálat” szól - fogalmazták meg többen is. A nagyrendezvények - zempléni művészeti napok, nóg­rádi folklórfesztivál, Barokk Eger - programsorozatok tapasztalatai­ról is véleményt cseréltek a három megye szakemberei. Továbbiak­ban megismerkedhettek az Aggte­leki Nemzeti Parkkal, Nógrád me­gye turisztikai fejlesztési tervével, az ipolytamóci ősmaradványok fejlesztési programjával, a Holló­kőért Közalapítvány munkájával és egy nógrádi tematikus park el­képzeléssel. MEGYEI KÖRKÉP #Íj|jjjf BÁTONYTERENYE 3. OLDAL A gépek készen állnak a télre Havazás előtti gépszemle a salgótarjáni VGU telepén FOTÓ: RIGÓ TIBOR (Folytatás az 1. oldalról) mentén elhelyezendő ládák fel­töltéséhez is megfelelő meny- nyiséggel. Az igazgató kihangsúlyozta, hogy az idén megszerzett ISO 9002-es és 14001-es minőségbiz­tosítási, illetve környezetköz­pontú gazdálkodási rendszer kötelezettséget is ró a munkák­ban résztvevőkre. A téli útügye- let e hét végén kezdődik, s vala­mennyi munkatársuk - úton, vagy otthon - ma már elérhető mobil telefonon. Az ügyelet tele­fonszáma: 32/440-366, illetve 06-30/3537-711. A gépszemle résztvevőinek figyelmét arra is felhívta Konti Ferenc, a felügyelőbizottság el­nöke, hogy a feszült helyzetek­ben is uralkodjanak magukon, hiszen tevékenységük szinte ki­rakatban zajlik. Ügyeljenek to­vábbá testi épségükre és a gépek állapotára. Reményét fejezte ki, hogy zökkenőmentes lesz a téli útüzemeltetés Salgótarjánban. Ez persze csak akkor teljesül - tette hozzá Bodnár Benedek - ha a lakosság is partner az ilyenkor várható feladatok, kötelezettsé­gek elvégzésében. Ha mindenki elsöpri a havat a járdaszakaszán, szükség esetén felszórja azt só­val, járművével pedig úgy parkol, hogy mind a kukásautó, mind pedig a hóeke elférjen mellette. Rendkívül fontos, hogy gépjár­művét mindenki időben készítse fel az évszaknak megfelelően! Majd hozzátette, hogy a téli út­üzemeltetést idén is megosztva látják el a nógrádi megyeszékhe­lyen, a közútkezelővel. Alkalmi hómunkásokat a szokott helyen, a Füleki úti melegedőben vesz­nek fel, amikor indokolt. ______________ T.N.L. D iszkrimináció = tőkekivonás, ellehetetlenülés Talpon marad-e a szügyi Madách Imre Mezőgazdasági Szövetkezet?! (Folytatás az 1. oldalról) megmondhatja, melyik minősítő intézet vé­leményét fogadja el. Számomra az is érthe­tetlen, miként lehet alacsony a búza sikér- tartama, amikor az esésszám jóval megha­ladja az előírtakat. Mi hát a valós érték? A rendszerváltást követő szövetkezeteket ellehetetlenítő, ezt célzó, szorgalmazó kor­mányok (kivéve 1994-98-at) az általuk kiala­kított diszkriminációs támogatási rendszer alkalmazásával céltudatosan tönkretették a szövetkezeti gazdálkodási forma jó részét, amelyik az előző társadalmi formációban az ország lakosságának saját szükségletén felül még tízmillió embernek megfelelő kenyér- nekvalót produkál. Az előbbiek hallatán egyre többen mondják, kérdezik, miért kell tönkretenni azt, ami jó, ami elismerésre késztette a külföldi versenytársakat? Az idei diszkriminációval legalább tízmil­lió forinttal lettünk szegényebbek. Mivel 1500 hektár szántón gazdálkodunk, nekünk nem jár földalapú támogatás. A kormány szerint csak 300 hektárig illeti meg a terme­lőt alanyi jogon. A minimálbér emelése és a vele járó közterhek is jelentős tőkét vettek el a gazdaságtól.- A kormányszóvivő által bejelentett jövő évi földalapú támogatásból való további kizá­rás és más jellegű diszkriminációs intézkedés mennyivel teszi szegényebbé a gazdaságot?- Előzetes számításaink szerint 12 millió­val. Továbbra is csak a talpon maradást tűz­hetjük ki célul. Az állam által garantált tőke­kivonás különösen a beruházásoknál, fej­lesztéseknél hiánycikk. Ha netán valamilyen csoda folytán megszabadulnánk az előbb említett tőkekivonástól, akkor is a megmara­dó összegből csupán két ekét és egy tárcsát tudnánk vásárolni, plusz kétmillió hozzá­adásával. Csupán érdekességként említem, hogy egy ötfejes váltva forgató eke 4 millió 600 ezer forintba kerül. Ebből 25 százalék az állami támogatás.- A kormány és az FVM a családi gazda­ságokat kívánja előnyben részesíteni, hely­zetbe hozni. Ennek hallatán sok ember mo­solyogva kérdi: hol vannak ezek a családi gazdaságok? Kérjük, soroljon fel a környeze­tében lévőkből néhányat.- Sajnos, ilyent nem tudok. Azt viszont ál­lítom, hogy többen vannak még, akik szeret­nének a mezőgazdaságból megélni és vállal­ják az eredménytelenséget, de ki tudja, med­dig. Ezzel kapcsolatban Mayer Antal, a Nóg­rád Megyei Termelők Érdekvédelmi Szövet­ségének elnöke többi között lapunkban nemrég megjelent nyilatkozatában az előb­bivel kapcsolatban a következőket mondta: „A nem létezőt nem lehet helyzetbe hozni.”- Mivel a jövő ígérete ezek szerint semmi jóval nem biztat, az ön által irányított mező- gazdasági nagyüzem igazgatósága miként döntött a talpon maradást szolgáló további tennivalókról?- Stratégiánk a növénytermesztésben vál­tozik. Az idén mázsánként ígért 1500 forin­tért nem szabad búzát termelni, nem vállal­juk a további ráfizetést. Maximum 300 hek­tár őszi búzát vetünk a tavalyi hatszázzal szemben, ami elégséges lesz az állatállo­mánynak. Mivel a korábbi években jól fizető aprómagtermesztés sem jött be - mert a kül­földi partner a vele kötött többéves szerző­désben felmondta átvételét azzal, hogy nincs piaca - nem termelünk.- Mi lesz az állattenyésztéssel?- A fejő tehenészeti állományt a kapacitás jobb kihasználása érdekében százzal növel­ni kellene. Ugyanis a meglévő állomány sza­porulatában nem tudjuk biztosítani a növe­lést, és a selejtezés nagyságát. A létszámnö­veléshez legalább 20 millió forint kellene. A 800 vagon silónk és abraktakarmányunk bő­ségesen kitart az újig. így hát a megnövelt te­hénlétszám átteleltetése nem jelent gondot takarmány szempontjából.- A községben épülő új gyárak milyen ha­tással vannak a szövetkezet ipari tevékenysé­gére?- Az igen kicsi ipari tevékenységünket megszüntetjük, mert a termék nem bírja ki­termelni az itt dolgozók munkabérét sem.- A tervezett víztározó létrehozása meny­nyiben segít a gazdálkodásban a jelenlegi termelési szerkezet módosításában?- A víztározó messze lesz a tulajdonosok­tól bérelt földektől. Az öntözéses gyümölcs­telepítést viszont jól szolgálnák. Arra a kér­désre nem tudunk választ adni, mi lesz a ter­mőre való forduláskor, ha ültetvényt telepí­tünk, tekintettel arra, hogy a jelenlegi terme­lést sem tudják eladni. Továbbra is megvála­szolatlan az árak alakulása. Az 1959-ben létrejött, azóta többször át­alakult, sok vihart megélt mezőgazdasági nagyüzem szerencsére eddig még talpon tu­dott maradni. A jelenlegi tulajdonosi közös­ség az őket sújtó, többmilliós károkat okozó, tőkét kivonó diszkrimináció, és a mát jel­lemző különböző gondolatok ellenére - akárcsak eddig - a jövőben is tudja, be kí­vánja bizonyítani, hogy a jól dolgozó mező- gazdasági nagyüzemek támogatására to­vábbra is szükség van. _________________________ V. K. „Csöndes mosoly, józanító irónia” Emlékülés Schneider Miklós, egykori levéltár-igazgató tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról) címmel tartott bevezető elő­adást. 1874-ig vezette vissza a magyar levéltártörténetet, ki­emelve a fejlődés csomópontja­it. Horváth István, a Nógrád Me­gyei Múzeum nyugalmazott igazgatója kor- és munkatárs­ként emlékezett vissza törté­nész kollégájára. Előadásának címét - „Csöndes mosoly, józa- nító irónia” - a Palócföldben - amelynek Schneider Miklós ro­vatvezetője volt - megjelent nekrológból kölcsönözte. Mon­dandójában bemutatta azt a po­litikai, társadalmi, kulturális környezetet, amelyben a megyei levéltári anyag - a „megye me­móriája” - Pest megyéből visz- szaérkezett Nógrádira, s érzé­keltette, hogy e folyamatban mi­Borsa Iván, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgató-helyettese tartott beve­zető előadást fotó: rigó tibor ért volt kiemelkedő, sőt megha­tározó szerepe a levéltár újbóli felépítését szinte egyedül magá­ra vállaló Schneider Miklósnak. A következő előadó, illetve megemlékező Kovács Béla, a Heves Megyei Levéltár nyugal­mazott igazgatója volt. Témája Schneider Miklós tudományos munkássága volt, de ezen belül elsősorban egy szűkebb terület­tel, publikációinak számbavéte­lével foglalkozott. Az 1960-tól haláláig eltelt 22 év során 125 írást publikált, ebből a salgótar­jáni időszak alatt Ill et, főként a Levéltári Szemlében és a Pa­lócföldben. Voltak önálló mun­kái, társszerzői, szerkesztői mi­nőségében megvalósult dolgo­zatai, gyűjteményes munkák­ban, évkönyvekben, folyóiratok­ban, újságokban megjelent cik­kei és előszeretettel ismertetett, szemlézett könyveket, folyóira­tokat is. Legjelentősebb publi­kációjának az „Adatok és forrá­sok a Nógrád Megyei Levéltár­ból” című sorozat 11 kötetének megjelentetése, szerkesztése bi­zonyult. Kovács Béla találóan je­gyezte meg, hogy Schneider Miklós képes lett volna na­gyobb, átfogóbb munkára is, de nem akart történész-levéltáros lenni, megmaradt levéltáros-tör­ténésznek. Szabó Ferenc, a Békés Megyei Múzeumok nyugalmazott igaz­gatója azt a szakmai hátteret mu­tatta be, amelyben Schneider Miklós tanár levéltári tevékeny­sége kibontakozott. Takács Edit, a Magyar Levéltárosok Egyesüle­tének titkára „A szentesi évek” címmel arról a korszakról beszélt - személyes élmények alapján - amelyet Schneider Miklós már levéltárosként töltött ott. Az előadások vázlata egy ele­gáns emlékkönyvben - amely már tegnap a résztvevők birtoká­ba jutott - látott napvilágot. Mind e kiadvány, mind az emlékülés jó példája az elődök szellemi örök­sége megbecsülésének. A levéltári nap második részé­ben a Nógrád Megyei Levéltár millenniumi kiadványait mutat­ták be a szerzők, köztük Á. Var­ga László és Pásztor Cecília nóg­rádi levéltáros, akik közös mun­kája „Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/l.” a napokban jelent meg. CS. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom