Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)
2001-11-23 / 272. szám
Megpróbáltatások hétszeres betörés után- Pólyáskoromtól fogva ötven évig Budapesten éltem. Ekkor édesapám kijelentette, hogy szülőfalujába kíván visszatérni. Nem engedte meg, hogy édesanyámmal Budapesten maradjunk. Döntése nagy fájdalom volt számomra. Egyébként az akkori Budapesti Közlekedési Rt.-nél volt alkalmazott: kocsikísérőként kezdte, irodai munkásként ment nyugdíjba. Hetvenhét éves korában halt meg - utal Jobbágyiba, illetve tavaly a pásztói idősek klubjába kerülését megelőző néhány epizódra Kornhoffer Cusztávné, a nyugdíjas tanárnő, aki annak idején jeles középiskolai bizonyítvánnyal indult neki a tanári oklevél megszerzésének. Kornhoffer Gusztávné megkedvelte a pásztói idősek közösségét Mint tanítónőképzőt végzett általános iskolai tanár, visszatérve édesapám szülőfalujába, Jobbágyiba, Palotáson kaptam állást - folytatja. - Jobbágyiból jártam át oda. Később Szurdokpüspökiben, a püspöki falurészben folytattam a pedagógusi munkát, hogy beteg édesanyáin mellett lehessek. Ide kerülésemet segítette az akkori járási, pásztói művelődési osztály. Ének-, zene- és rajzszakos tanárként a felső tagozatosokat tanítottam. Amíg idáig eljutott, sok és kemény megpróbáltatáson ment keresztül. Rosszindulatú feljelentések és irigykedések következtében másfél év alatt gyakran behívták az AVH- hoz, ahonnan az ott kapott „névjegyet vitte” magával haza... Ezt követően ugyancsak másfél évig az internálótábor következett. Ott annyiban volt kedvezőbb helyzetben, hogy gyors- és gépíróként dolgozott az irodán. Elbocsátásakor a parancsnok felajánlotta, hogy segít a munkahelyszerzésben. Az előbbiekkel azonban kálváriája nem fejeződött be. Szülei elvesztése után egyedül maradt lányával.- Ebben az időszakban a szomszédok segítettek. Ekkor Budapestre, a Péterffy Sándor utcai kórházba jártam kezelésre. A főorvos úr azt mondta, hogy a bal szememet nem tudja megmenteni, mert képtelen megállítani a sorvadást. A másiknál sikerült megakadályoznia, hogy a kialakult rossz állapot tovább romoljon. Távollétemben hétszer törtek be a lakásomba. Segítségért a polgármester úrhoz fordultam. Sajnos, nem tudunk semmit sem tenni - hangzott a válasza. - A betörő 17 éves társával járt lopni. A bíróság elítélte, a börtönbe való bevonulás előtti két hetet is betörésekkel töltötte. Egy beszélgetés alkalmával mondtam a lányomnak: nyugodtan, biztonságban szeretném éjszakára lehajtani a fejemet. Ezzel a kívánságával újabb tortúrának vetette meg az alapját. Lánya és élettársa az ő tudta nélkül eladta a jobbágyi négyszobás összkomfortos lakást, s helyébe egy festett, földes, fagerendás, százéves házat vásároltak.- Az eladást és a vételt beleegyezésem nélkül bonyolították le. Úgy érzem, nem ezt érdemeltem, de kénytelen voltam elfogadni, mert nem volt más lehetőségem. Az eladáskor csak any- nyit mondtak: itt írjam alá. Any- nyit még elintéztek, hogy másnap a pásztói idősek klubjából ebédet hozzanak. Olyan lelkiállapotban voltam, hogy azt hittem, Lipótmezőre visznek. Szerencsére minden nap hozták az ebédet. Egy idő után Marika, a területi gondozási központ és a nyugdíjasklub vezetője személyesen felkeresett és meginvitált a klubba. Nem kötelező ott lenni - hangsúlyozta. A kollégái és az ő segítségével 2000. június 20-tól ide járok. Örömmel mondhatom, hogy azóta testi- leg-lelkileg rendbe jöttem, jól érzem magam, viszont hiányzik olyan beszélgetőpartner, aldvel a kulturális élet különböző eseményeiről tudnánk beszélgetni. Lánya a balassagyarmati óvónőképző elvégzése után Pásztón éneket és zenét tanított a kisegítő iskolában, majd a jobbágyi és a tari általános iskola következett. Nemcsak tanított, hanem tovább is képezte magát. Kaposváron szerzett diplomát énekzene szakon. Most szerzi harmadik diplomáját, Budapesten a karvezetői szakra jár. Jelenleg a kisterenyei általános iskolában tanít éneket és zenét. Meleg szeretettel beszél unokájáról, a 15 éves fiúról, aki Nagybátonyban tanul. Mindene az elektronika. Mindenben szívesen segít, ha kell, akkor főz is. A palacsintasütésben különösen ügyes. V. K. Évente kellene szűrni az ötven év feletti férfiakat A rosszindulatú daganatos betegségek között második legnagyobb haláloknak számító prosztatarák elleni általános szűrés mielőbbi bevezetésének fontosságát hangsúlyozták azon a minapi fővárosi tanácskozáson, amelyen a hazai urológia kiemelkedő személyisége, az egy éve elhunyt Wabrosch Géza professzor iskolateremtő tevékenységére emlékeztek. Kovács András főorvos-kandidátus, aki követte őt a János Kórház urológiai-sebészeti osztályának élén elmondta, hogy 50 év felett évente kellene szűrni a férfiakat, mivel a korán felismert prosztatarák még jól gyógyítható. A főorvos sajnálatosnak tartja, hogy a férfiak szemérmességből alig jelentkeznek vizsgálatra. Emiatt az alattomosan fejlődő daganatok 80 százalékát már későn veszik észre, így a kezdetben még műtéttel jól gyógyítható betegség már csak hormonális módon kezelhető. Beszámolója szerint a tanácskozás előadói a prosztatarák mielőbbi felismerésének fontosságáról, az ezzel összefüggő műtéti eljárásokról, az úgynevezett lökéshullám, valamint a Wabrosch Géza által hazánkban bevezetett lézeres kezelés mai alkalmazásairól szóltak. Megerősítették, hogy a prosztatarákot a korán felállított diagnózissal és az ezt követő radikális műtéttel lehet elsősorban gyógyítani. Kovács András kifejtette azt is, hogy az Európai Unióban évente 85 ezer új prosztatarákos beteget diagnosztizálnak. Az USA-ban pedig, ahol már szintén zajlik a széles körű szűrésprogram, nemcsak a szakfolyóiratok, hanem a Newsweek is hirdetésben hívja fel a figyelmet erre a veszélyre. Magyarországon nincs jól megszervezett és jól lebonyolított szűrőprogram, amivel, ha megvalósulna, eredményesen lehetne fellépni a korai gyógyításért. A főorvos úgy véli, a nőknél már beindult és sikeresen zajló emlőszűréshez hasonlóan, minél előbb be kellene vezetni ezt a szűrést a férfiaknál. A szűrés első lépcsője egy nagyon egyszerű vérvizsgálatból áll, s ha ez az 1500 forintba kerülő laboreljárás gondot jelez, akkor az urológus többféle vizsgálattal, ultrahanggal, tapintással és röntgennel állapítja meg a kór nagyságát. E vizsgálatok választ adnak ara is, hogy a beteg radikális műtéttel végleg meggyó- gyitható-e, vagy gyógyszeres kezelésre szorul az előrehaladott betegség miatt. Az elmúlt 10 évben egyre több urológiai betegséget az emberi test felvágása nélkül, különböző belső vizsgálati eszközökkel, például száloptikával ismernek fel, illetve gyógyítanak. Idősélet Szilaspogonyon Ünnepi délután élőzenével, ajándékkal Idős embernek különösen jólesik, ha a személye iránti tisztelet ünnepélyes formában mutatkozik meg, ha az ő kedvéért, szórakoztatásáért, a tél közeli borús napok szürkeségét a vidámság színei törik meg. A pár száz lélekszámú Szilaspogony önkormányzata évente egy alkalommal ünnepet rendez az időseknek, idén erre néhány napja kerítettek sort az öregek napközi otthonában, ahol hatvanöt ünnepelt részére terítettek. Nekik szóltak az elmaradhatatlan köszöntők, az óvodások kis műsora, mind emellé kétfogásos finom ebéddel, harmonikazenével énekszóval és ajándék- utalvánnyal kedveskedtek a rendezők. A kistelepülés egyedülálló, az önkormányzat ellátására szoruló időseiről a klubszerűén működő napközi otthon keretében gondoskodnak, az óvodával közös vezetésű kisintézménynek tizenkét tagja van. Többségük ebéd előtt érkezik meg, s néhány órát töltenek együtt, beszélgetnek, televíziót néznek. Az év jeles napjain a vezetőnő rendezvényt szervez részükre, az ilyen összejöveteleket rendszerint az óvodások játékos produkciója teszi meghitté. „Hazámnak akartam szolgálni” Emléktábla Domokos Pál Péter tiszteletére Domokos Pál Péter népzenegyűjtő, néprajzkutató születésének 100. évfordulója tiszteletére emléktáblát avattak Budapesten - tájékoztatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának sajtóirodája az MTI-t. Az ismertetés szerint az emléktáblát - amelyet Csorna Gergely szobrász- művész készített - a XI. kerületi Budafoki út 10/c számú ház falán helyezték el. A csángókkal foglalkozó néprajzkutató ebben az épületben élt 43 évet, 1949-1992 között. Domokos Pál Péter 1901. június 29-én, Csíkvár- dotfalván született székely földművesek gyermekeként. A polgári iskolai tanítóképzőt Budapesten végezte. Szülőföldjére való visszatérése után tanított Csík- karcfalván, Vulkánban, Csíkszeredán, Kézdivásár- helyen, Gyergyóalfaluban. Mindeközben több alkalommal járt Moldvában, a régi Etelközben, s rendkívül értékes adatokat gyűjtött a moldvai magyaroktól. Néprajzi doktorátusát a kolozsvári tanítóképzőn védte meg, ahol igazgató is volt egy időben. 1945-49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tanácsosa volt; ezt követően a Baranya megyei Szárászra költözött, ahol több tucat Moldvából áttelepült csángó család között élt, gyűjtött és gazdálkodott. 1951-től tíz évvel későbbi nyugdíjazásáig Budapesten tanított. Domokos Pál Péter munkái közül a legfontosabbak: A moldvai magyarság, Mert akkor az idő napkeletre fordul, Rezeda, Csángó népzene, Hangszeres magyar tánczene a XVIII. században, ....édes Hazámn ak akartam szolgálni...”, Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángó magyarokkal, Az én Erdélyem és a Múltba néző című kötet. Az 1970-80-as években százával tartott előadásokat országszerte. Sütemény a kastélyból „Amit főztünk, meg is ettük” - A mi főzőtanfolyamunk A tél kemény volt, de még fiatalok voltunk, nem féltünk a hidegtől. A báró kastélyában rendeztek háromnapos főzőtanfolyamot harminc résztvevővel. Mi, lányok, a közeli községből gyalog jártunk minden reggel. Huszonnyolc fokos hidegre ébredtünk, mégis örömmel vállaltuk a gyaloglást, a tanulást. Amit főztünk, meg is ettük, délutánonként pedig háztartásvezetést tanultunk. Én akkoriban, tizenöt évesen már otthon is próbálgattam a főzést, elfigyeltem édesanyámtól és szerettem csinálni. Néha meg is bízott egy-egy ebéd elkészítésével, aztán megdicsért. Ezzel a kis tudásommal, tapasztalatommal mentem a tanfolyamra. Két tanárnő oktatott bennünket, ők rövidesen észre is vették, hogy nem egészen kezdő vagyok, mert például a tortának való habot én vertem fel leggyorsabban. Az érte járó dicséret nagyon jólesett. Ha levestésztát kellett gyúrni, a többi lány nekem kiabálta, hogy: - Légy szíves, csináld, mert te tudod a legjobban! Gyúrtam is én szívesen, ők meg nézték. A tanárnők tetszését viselkedésemmel, iparkodásommal hamar megnyertem. Kérdezgették tőlem, hogy kik a szüleim, hány testvérem van. Elmondtam, hogy öten vagyunk, s a legkisebb közülünk hároméves, és mindig vár haza, mert az egyik süteményemet (minden ebédnél kettőt kaptunk) hazaviszem kóstolónak, szétosztom annyifelé, ahány tagja van a családnak, beleértve a szüléimét is. Meglepődtem és meghatódtam, amikor azt mondta a tanárnőm: - Milyen jószívű vagy, hogy másra is gondolsz. Ezentúl minden ebédnél csomagolj be plusz két süteményt azon kívül, ami jár. Nagyon megköszöntem ezt neki. Elérkezett az ebéd, s már azt hittem, elfelejtette a tanárnő az egészet, mert amikor a süteményt fogyasztottuk, nem szólt semmit. Ránéztem és már szólni akartam, de ő intett és szólt, hogy nyugodtan csomagoljak be kettőt. Ezt tettem és újra megköszöntem. Hej, mi lett ebből! Mindenki követni akarta a példámat, de az engedély csak rám vonatkozott. Vittem haza a finom falatokat az én drága családomnak. A többi lány hazafelé menet faggatott: - Miért lettél te kivételes? - Nem tudom - válaszoltam. - Kérdezzétek meg a tanárnőt! VÁQVÖLGYI LÁSZLÓKÉ ÜNNEP TERÍTETT ASZTALNÁL. A hagyományokhoz híven idősek napját tartottak pár napja Sóshartyánban. A művelődési házban a kora délutáni órákban terített asztalnál fogadták az ünnepeiteket, akiket Sirkó Ferenc polgármester köszöntött, majd az iskolá- sok, a szalmatercsi és a helyi hagyományőrzők adtak műsort._________ fotó* eócs év* Salgótarján
