Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)

2001-11-16 / 266. szám

„Aki sokáig akar élni, annak ide kell jönnie”

A ceredi Életfa Szociális Szolgáltató Központ a korábbi klubból alakult ki, ez közös tanácsi fenntartásban három községben hármas feladatot (klub, házigondozás, étkeztetés ) látott el. Az önkormányzat úgy döntött, hogy az orvosi rendelőt és a hozzátartozó szolgálati lakást bentlakásos idősek otthonává alakítja át. Ez 1992-ben volt. Akkoriban olyan szóbeszéd járt a három településen: - Minek az idősek otthona, a parasztember nem megy oda...

VÁRAKOZÓLISTÁN- A valóság rácáfolt erre a vélekedésre. Az átalakított orvosi rendelőben és szolgálati lakásban tizenkét idős ember, bentlakásos ellátására nyílt lehetőség. Ezenkívül a klubba tízen járnak. A központ látja el a házigondozást és bonyolítja az étkeztetést is, valamint a gyermekjóléti szolgálat irányítását - vázolja a klub tevékenységét Holecz Istvánná, intézményvezető, aki kinevezése előtt 1987-ben mint a területi gondozási központ vezetőhelyettese látta el megbízatását.

Az intézet bővítését 1997-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium anyagi segítségével oldották meg. Eredményeként 23 fő bentlakásos befogadására emelkedett a létszám.- Az igényeket jelenleg sem tudjuk kielégíteni. Kényszerből két pótágyat is beállítottunk. A várakozólistán jelenleg huszonötén szerepelnek. A beutaltak 60-70 százaléka ceredi.

A szolgáltatóközpont jelenlegi formájában 2000. január 1-jétől működik.- Miként lehet a bentlakást elnyerni1- Az ide kívánkozók saját maguk, vagy hozzátartozójuk adnak be hozzánk egy kérelmet, amit háromtagú bizottság értékel. Döntésnél figyelembe veszik az illető egészségi állapotát és

szociális helyzetét. Amennyiben a kérelmeken sürgős megjegyzés olvasható, akkor a bizottság mérlegeli a bekerülési sorrendiségét. A bentlakók átlagéletkora 85 év. Intézetünkkel kapcsolatban dr. Erdődi Zsuzsanna háziorvos így vélekedik: Aki sokáig akar élni, annak ide

kell jönni” - hangsúlyozza az intézményvezető, érzékeltetve az itteni ellátás és gondoskodás kívülről történő minősítését, az itt dolgozók magas fokú hivatástudatát, az idősek szeretetét és az irántuk tanúsított türelmet.

A 25 ellátott közül négy férfi, hárman el tudják látni magukat. Több lakónak van szüksége teljes kiszolgálásra.

BENSŐSÉGES KAPCSOLAT

Sikereik, eredményeik „titkát” - ha egyáltalán van ilyen - a személyes, bensőséges kapcsolat kialakításának köszönhetik, melynek alapmotívuma a jó családra jellemző megértés, érdeklődés egymás életének elmondható epizódjai iránt, a másság elfogadása, a figyelmesség, a sokszor elhangzott történetek türelmes végighallgatása, a melegséget sugárzó, biztató szó.- Érdekelne bennünket, milyen a beutaltak kapcsolata családjukkal, vagy hozzátartozóikkal?- Van, akit hetente többször meglátogatnak, másokat egyszer, ismét másokat havonta. Vannak olyan esetek is, amikor anyagi segítségért jönnek a beutalthoz, mivel nagy a mun- kanélküliek

száma és jól jön a szülői anyagi segítség - válaszolja az intézményvezető, alti szociális munkásként főiskolai végzettséget vallhat magáénak. Ezenkívül az egri hittudományi főiskolán 1992-ben

elvégezte azt a kurzust, ami hitoktatásra jogosítja fel. A Hospice tanácsadó tanfolyam befejezése után kollégáiból kívánja létrehozni az ezzel kapcsolatos helyi csoportot.- Kérem, ismertesse az idősek napi programjait!- Én honosítottam meg a másnaponkénti reggeli tornát. Kollégáimmal, munkatársaimmal együtt arra törekszünk, hogy egészségi állapotuknak megfelelően minél többet mozogjanak és társaságban legyenek, ne pedig egyedül. Az asszonyok a délelőttöket a hitélet gyakorlásával, imádkozással töltik el, a férfiak újságot olvasnak, sétálnak. Minden kedden Komlódi Nóra lelkész- gyakornok bibliaórát tart. Szabó Judit a halál és a lélek kapcsolatáról beszél, megemlékezünk az év fontos ünnepeiről.- Ki fedezi a bentlakók ellátását szolgáló költségeket?- Egyrészt az állami normatíva, másrészt az ellátott személy térítése, melynek összege havonta 23 ezer forint. Akinek ennél kevesebb a nyugdíja, a kapott összegből 20 százalékot levonunk költőpénzként, a megmaradó és fizetendő összeg közötti különbözetet az ön- kormányzat állja.

Az intézményvezető - akit csak Cilikének becéznek - fő szervezője volt az 1998-ban megalakult Ceredi Segítő Kezek Alapítványnak. Ötvenezer forint alaptőkével indultak. Minden helybeli vállalkozót támogatójuknak tudnak. Az elszármazottak és egy nem ceredi származású is anyagilag segíti az alapítványt.- Célunk a hátrányos helyzetű idősek és családok élethelyzetének javítása, az

idősek otthonában élők életminőségének jobbátétele. Az idei idősek napján 176-an kaptak ezerforintos utalványt, s megvendégeltük őket a faluházban. Augusztusban 22 hátrányos helyzetű gyereket üdültettünk öt napig Bükkszéken az ifjúsági táborban. A sorra kerülő kistérségi Mikulás-estet a faluházban tartjuk meg, melyre 300 gyereket hívunk meg. Az ő kérésükre lép fel Nika.- Két kislánya közül lesz-e követője önnek?- Cecília, a nagyobbik lányom a gazdasági főiskola harmadéves hallgatója,

elvégzése után szeretné tovább folytatni tanulását a közgazdasági egyetemen. Kislányom, Mónika a salgótarjáni Kanizsai Dorottya Egészségügyi Középiskolába, ugyanabba az oktatási intézménybe jár, mint annak idején én.

TANULÁS - GYERMEKEI JÖVŐJE- Kérem ossza meg velünk elképzeléseit, mi az aminek a megvalósulását szeretné?- Elsőnek említem azt, hogy állami célhitelből sikerüljön 54 főre bővíteni bentlakásos intézményünket ebben a csodálatos környezetben, az EU-elvárá- soknak megfelelően.

2002-ben szeretném megszerezni a szociális szakvizsgát. Titkos vágyaim között szerepel, amennyiben anyagi lehetőségeim megengedik, hogy elvégezzem a pszichológiai, vagy a szociálpolitikai szakot Budapesten az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen.

Egyéni életemben pedig annak örülnék a legjobban, ha lányaim megtalálnák sikeres életpályájukat és számításukat.

V. K.

Az idei farsangi bál résztvevőinek egy vidám csoportja __________■

A megértő, egymást segítő csapat (középen áll) fehér blúzban Ciliké, az intézményvezető_________■

F

orrt az új bor...

Rövidülő nappalok, színes, hulló falevelek jelzik, a nyár után lassan búcsút vesz az ősz is. Ezért még nincs okunk a lehangolt- ságra, hiszen ennek az időszaknak is vannak szépségei. Ha figyeljük a természet örök mozgását, láthatjuk, hogy a nyár olyan, mint egy szerető édesanya, aki elutazni készül. Nem hirtelen hagy el bennünket, melengető sugaraival vissza-visszatér hozzánk, megölelget, elhalmoz ajándékaival: a kertekben gyümölccsel roskadozó fákkal, a domboldalakon termő szőlővel. Az édes fürtök szinte kínálják magukat. Minél édesebbek a bogyók, annál erősebb, zamatosabb bor lesz belőle. Eszembejut egy régi szüret, amelyen én is ott voltam. Hangos volt a hegyoldal, ameddig csak a szem ellátott mindenhol tőkék és szőlőfürtök. Messzire hallatszott a szedők nevetése és az énekszó, a szőlősgazda még a tavalyi borából kínál- gatott, de csak mértékkel fogyasztottak, csak annyit, hogy betüzesedjenek a dolgos kezek. A lányok, asszonyok kosarakba szedték a nemes fürtöket, a kosarak tartalma a puttonyokba vándorolt, ezeket a férfiak vették a hátukra, ők aztán a kocsin elhelyezett hordókba öntötték a szőlőfürtöket.

A szőlősgazda gondosan ügyelt arra, melyik hordóba, milyen fajta gyümölcs kerüljön, össze ne keveredjen a zamatos rizling az illatos muskotályossal, a saszlával, az otellóval vagy a többivel. Volt, ahol egy hétig is eltartott ez a nehéz munka, mialatt sok lány és fiú is együtt dolgozott, s nem ritkán közelebbi kapcsolat alakult ki a fiatabk között.

Folyt a szőlő leve a prés alól, készült aí új bor, szüret után nagy lakomát csapott a gazda. A birkagulyást jó, tüzes borral öblögették, a gazdának jó kedve volt, hisz' jó volt a termés, daloltak, táncoltak a szüreti bálban. Erre az alkalomra elővették a láda fiókjában őrzött magyaros, bő szoknyákat, rézgombos mellényeket, előkerültek a pántlikás kalapok is. A mulatság előtti napon elkészítették a szőlőkoszorút, melyet aztán két rúdra erősítve vagy tíz csőszlány vitt a vállán. Az volt a dolguk, hogy megőrizzék a tolvajoktól. A felvonulás napján a legények még a lovakat is felpántlikázták, úgy vágtattak végig a falun, jelezve, hogy a mulatság megkezdődött. Utánuk sorjáztak a csőszlányok, kocsin terpeszkedett, s hanyagul hosszú pipáját szívta a falusi bíró, mellette a felesége. Maskarába öltözött, kormos arcú krampuszok is ott voltak a menetben, s a hangulat kedvéért oda-odaszaladtak a nézelődő fiatalasszonyokhoz csókot lopni nagy sivalkodás és nevetgélés közepette. A falu apraja-nagyja talpon volt ilyenkor, reggelig tartott az evés-ivás, a tánc. Éljen a hagyomány!

VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ

Rendhagyó nyugdíjas-elköszönő

Valamikor bevett szokás volt, hogy a nyugdíjastól - mondhatni családias hangulatban - köszöntek el munkatársai, meg a főnöke(i). Manapság igencsak ritka az ilyen ünnepélyes hangulatú elköszönés. Valahogyan személytelenebbé vált az életnek ez a mozzanata is. Vagy talán jobb ha azt mondjuk, hogy ennek a nagyon jelentős életmódváltási pillanatnak elhagyják az érzelmi oldalát. Vagyis, az ember kell addig, amíg teljesít, utána majd csak megél valahogyan. Mindez persze azokra vonatkozik, akik elérik a munkahelyen a nyugdíjat és nem kényszerülnek előbb távozni a bizonytalanságba és reménytelenségbe.

Persze igazságtalan lennék, ha azt állítanám, hogy mindenütt elszemélytelenednek a munkatársi kapcsolatok. Hiszen vannak cégek, munkahelyek ahol tisztelettel köszönik meg az évtizedeken át végzett becsületes munkát, s még arra is találnak - keresnek - lehetőséget, hogy a nyugdíjasnak anyagilag is nyújtsanak elismerést.

A következőkben egy ilyen ritka, rendhagyó nyugdíjas-elköszönőről számolunk be.

„Kedves Guszti! Gondolom, talán emlékszel még rá, amikor 1951-et írtak. Akkor születtél. Azóta viszont hosszú idő eltelt és 31 év és 4 hónapos munkaviszony után a sors kegyetlen közbeszólása következtében eljött ez az idő, hogy a hivatalos aktusok után, munkatársaid körében ezen ünnepélyes alkalmat felhasználva köszöntsünk téged nyugdíjba vonulásod alkalmából.

Szakmai pályafutásodat 1969-ben kezdted a Volán-vállalatnál, majd a közúti igazgatóságnál tevékenykedtél különböző megbízásokban. Munkádat végigkísérte az új iránrt érdeklődés és ennek érdekében mindig képezted magad. Dolgoztál segédvizsgabiztosként, majd pedig 1991- től nagy tapasztalatod, tudásod, széles körű szakmai ismereteid alapján műszaki vizsgabiztosként is tevékenykedtél.

Szakmai munkádat, emberi hozzáállásodat 1999-ben főigazgatói dicsérettel jutalmazta a közlekedési főfelügyelet vezetése. Most, nyugdíjba vonulásod alkalmával tisztelettel szeretnélek köszönteni és egyúttal köszönetét mondani azért, hogy azt a munkásságot, amit te folytattál fiad, Ákos nevében van módod tovább folytatni, aki a főiskola elvégzése után hozzánk jött és vezető vizsgabiztosként, majd pedig most jármű-átalakítás engedélyezési feladatokkal foglalkozik. Úgy gondolom, hogy te több szempontból is megtetted kötelességed és megtetted azt, amit a felügye- ' let érdekében tehettél.

Engedd meg, hogy az egész kollektíva nevében, nyugdíjba vonulásod alkalmából megtiszteljünk téged azzal az aranygyűrűvel, amit néhány évvel ezelőtt a felügyelet vezetése alapított a nyugdíjba vonulók tiszteletére. ”

Nemrégiben, a közlekedési felügyelet jubileumi ünnepségén hangzottak el ezek a meleg szavak. A felügyelet munkatársi gárdája ezt az alkalmat ragadta meg arra, hogy Pádár Ágostontól, egyik legkedvesebb munkatársától elköszönjön.- Nem így terveztem a nyugdíjba vonulásomat - válaszolja. - Szerettem volna még sokáig dolgozni, de a súlyos betegség közbeszólt. Már csak azért is jó lett volna tovább maradni, mert most kezdett a fiam. Örültem volna, ha még én is dolgozhatnék vele. De szerencsére talpraesett gyerek, nem szorul dédelgetésre.

Pádár Ágoston eredeti szakmája autószerelő.- 1964-ben kezdtem a szakmát tanulni a 211-es iparitanuló-intézetben. Utána a Volán-vállalathoz kerültem, ahol a jó tanulmányi eredményem alapján a legnagyobb órabért kaptam. Jó fizetés volt az akkor, szívesen dolgoztam a cégnél...

Fáradtan sóhajt.- ...a közlekedési felügyelethez 1990- ben kerültem.- Miért váltott?- Az autószerelő-szakmáról már korábban váltottam, mivel a Volán után közvetlenül a közúti igazgatóságnál dolgoztam hosszú időn keresztül.- Mindig autószerelő akart lenni?

Elmosolyodik és csendesen válaszolja.- Asztalos.

Meghökkentő válaszát ezzel magyarázza.- Édesapám is asztalos volt, én is mindenáron az szerettem volna lenni, de a szüleim lebeszéltek róla. Akkor indult az autószerelő szakközépiskolai képzés és azt akarták, hogy ott tanuljak tovább.- Csalódott, amiért nem lett asztalos?- Nem érzek csalódottságot, mert megszerettem ezt a szakmát. S mióta ezt a végzettséget megszereztem, mindig a közlekedésben dolgoztam. Kezdetben autószerelőként, majd a közúti igazgatóságnál gépkezelőként. Majd garázsmester, gépfelelős lettem.- Munkássága során megbecsülték a munkáját?- A közlekedési felügyeletnél igen. Itt nagyon jó, emberséges környezetbe kerültem. Minden munkatársam, kollégám nagyon aranyos. Szerettem itt dolgozni, s fáj, hogy itt kell hagyni a munkatársakat - mondja, s nagy sóhajjal teszi hozzá - A betegségem az oka ennek.

A beszélgetésnél jelenlévő fiára néz, akit valósággal megsimogat a tekintetével.- Jó, hogy Ákos itt van. De van nekem egy másik derék legény fiam is - teszi hozzá büszkén - aki asztalos lett.- Tehát az egykori álma a fiában ölt testet?

Örömteli, csillogó nevetéssel válaszol.- Igen, s amikor a betegségem nem szorongat, még érzem is ezt a boldogságot.

Pádár Ágoston számára most a legfontosabb a folyamatos gyógyulás. Fiai, felesége szerencsére dolgoznak, tehát anyagi gondok vélhetően nem felhőzik az életét.

A fia, Pádár Ákos a közlekedési felügyelet járműigazgatási és engedélyezési, ellenőrzési előadója. A jóképű, vidám fiatalember előtte vizsgabiztosként tevékenykedett.- Autószerelő-szakközépiskolába jártam, technikusi végzettséget szereztem, majd autószerelő-mester lettem. Ezt követően Győrbe jártam a közlekedési főiskolára, amit közlekedési mérnök szakon végeztem el - foglalja össze az élettörténetét egy bővített mondatban.

A fiatal szakember fontos pozíciót tölt be a közlekedési felügyeletnél. Vezetői elégedettek a munkájával, szorgalmával. Most a családalapítás a következő megoldandó feladat számára, de továbbra is a folyamatos tanulás, képzés a legfontosabb célja.

Az édesapa szeretettel nézi a fiát, aki az ő szorgalmas, becsületes példáját követi a cégnél. De nem állja meg, hogy meg ne jegyezze:- Abban reménykedem, hogy teljesen

felgyógyulok, és még dolgozhatok a közlekedés érdekében. PÁDÁF ANDRÁS