Nógrád Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 228-253. szám)
2001-10-05 / 232. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2001. OKTÓBER 5., PÉNTEK NÓtíRÁD MEGYEI HÍRLAP - 9. OLDAL Fél évszázados hűség Őszi barangolás Elsőnek a fiúcska köszöntötte a nagymamát. Ott állt mellette, fogta a kezét és hatalmas, cuppanós puszit nyomott az arcára.- Megérdemli - nézett szeretettel a fehér hajú asszonyra.- Sokat dolgozik ránk most is... Jókat főz nekünk és a gombát is ismeri. Annál jobban már csak az írógépét ismerte Kálmán Lajosné, hiszen 36 esztendeig ült mögötte a szénbányáknál, a földmérőknél. Számon tartani sem lehet, hányszor ütötte le a billentyűket, formázta a sorokat.- Az én munkakönyvemben egyetlen beírás van. Bárcsak a gyerekeim is elmondhatnák ugyanezt - mondta mély sóhajjal az asszony. Két fia közül az egyik autószerelő, de a másikat valahogy elkerüli a szerencse. Hiába tanult folyamatosan, szerzett hat szakmát is, mégis munka nélkül maradt jó ideig. Most biztonsági őr és örülhet, hogy pénzt visz haza a családnak. Nehezen élnek. Az asszony nyugdíja éppen csak túlszaladt a negyvenezer forinton. A gépírókat nem fizették valami jól és a hűségpénz megállapításánál sem voltak bőkezűek. A lakásukat eladták és Zagyvapálfalván vettek egy kis családi házat, ahol együtt lakik a fiúcskáékkal.- Talán nem lesz olyan drága, mint a bérház volt - mondta reménykedve. * * * Belinyák Tivadar Balaton- szőlősről jött Salgótarjánba a szakszervezet emlékezésére. Élete nagyobbik részét itt élte, itt dolgozott a bányánál. A faüzemben volt üzemvezető, üzemvezető-helyettes. Amikor 1972-ben a Zagyva-rakodóról nyugállományba ment, harmincöt munkában eltelt év volt már mögötte.- Az apám, de még a nagyapám is bányász volt, én sem mehettem máshová - magyarázta. ■ Nyugdíjas éveiben sem tétlenkedett, s nem pihen most sem. Tanult és egy balatoni település neves szállodájában pénzügyi feladatokat látott el. Megismerkedett egy asszonnyal, összeházasodtak és azóta Balatonszőlősön él. A múló évek kikezdték egészségét, de nem adja könnyen magát. Folyamatosan dolgozik önmaga, az érdeklődő emberek, de leginkább a gyerekek örömére. A kérdő tekintet elegendőnek bizonyult arra, hogy magyarázatba fogjon.- Amatőr keramikus lennék... Néhány szép kiállítás is van már a hátam mögött - mondta. Színes fotókat szedett elő, amelyeken állat- és mesefigurák, szobákat szépítő vázák, tányérok sorakoztak. S itt-ott felvillant egy-egy szépen szőtt parasztszőnyeg, valamennyi Belinyák Tivadar keze munkáját dicséri. Rákos József, a bányászszakszervezet egyik salgótarjáni alapszervezetének elnöke hívta az ünnepre. Szívesen jött a barátságos invitálásra. Késő délután ült vonatra és éjfélre járt, amikor megérkezett Salgótarjánba.- A szakszervezetnek tagja maradtam akkor is, amikor elköltöztem innen. így, ha ritkán is, de mégis találkozhatom a régi barátokkal, munkatársakkal. Ha másra nem is futja, megkérdezhetjük egymástól, hogyan is élünk - beszélte. A néhány száz forintot, amely az elismerő oklevelet „kísérte”, felajánlotta a Nyugdíjas Bányász Alapítványnak. Azok támogatására, akik nálánál nehezebben élnek. * * * Kevés időt, évet leszámítva, mindig is gépkocsivezető volt Hajósi László. Balassagyarmaton született, élt, de az első húsz évet Budapesten a valamikori Mávautnál töltötte, nem kevés munkával.- Ha jól emlékszem, 1968- ban kerültem Salgótarjánba. A szénbányákhoz kértek és én szívesen jöttem - mesélte. Nem csak a pénz miatt. Erősebb volt a kötődés, idevaló bányászlányt vett feleségül. Az SBTC autóbuszára ültették A csapat akkoriban a fénykorát élte. Jók voltak a játékosok, jelentős a támogatás. Bejárta velük majd a fél Európát. Ma már más idők járnak. Futballmecs- csekre ugyan nem jár, nehezen vinnék a lábai. Azért a játékot most is kedveli. A nyugdíjas évek egyaránt hoztak örömet is, gondot is Hajósi Lászlóéknak. Mert bizony az ereje, egészsége egyre fogyatkozik. Őrül, hogy egyetlen lányukat szépen útnak indították. Lassan saját lábukra állnak az unokák is. Az egyik egyetemen tanul, a másik szakmunkás, műszerész lesz. Ők meg Salgótarjánban, a Szerpentin úton éldegélnek feleségével csendben, békességben. Olykor-olykor eszébe jutnak a munkás esztendők, a feszült figyelem az autóbuszon, a felelősség, mert emberek ültek mögötte. Meg-megvillan az is, hogy munkáját kiváló dolgozó címekkel, miniszteri kitüntetésekkel ismerték el. S tudja azt is, hogy az elismerésekben mindig ott volt a szakszervezet támogatása. ■k -k -k Tizenkilenc férfit és asz- szonyt köszöntöttek Salgótarjánban, a bányászszakszervezet 1-es. alapszervezetében a közelmúltban. Fél évszázados hűségüket, szakszervezeti tagságukat köszönték meg az elismerő oklevéllel Köztük volt Kálmán Lajosné, Belinyák Tivadar és Hajósi László is. _________ -VGL evél a jövő nyugdíjasainak A feketegazdaság visszaszorítása, az adatszolgáltatás helyességének ellenőrzése céljával az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság bizonyos időközönként értesíti a dolgozókat, a nyugdíjjárulék-fizetőket a biztosítási időről és a járulék-köteles kereset összegéről. A múlt évre vonatkozó le- vélbeni tájékoztatásokat október 8-tól küldik az érintetteknek. Ezekkel kapcsolatban az alábbiakra hívja fel a figyelmet a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság: Amennyiben a közölt adatokkal egyetért a biztosított, nincs tennivalója, ha azonban hiányosnak vagy hibásnak találja azokat, forduljon a munkaadójához, amely a téves adatszolgáltatását köteles módosítani, (s erről a nyugdíjbiztosítót értesíteni), másrészt a dolgozói észrevételekkel kapcsolatban tájékoztatást kell adnia alkalmazottjának. Ha a foglalkoztatott kezdeményezése nem vezet eredményre, a lakóhelye szerinti igazgatóságot vagy a kirendeltségét kell felkeresnie, ott az írásbeli vagy szóbeli kérelme alapján kézbe veszik az egyeztetést, a biztosítónak erre összesen kilencven nap áll rendelkezésére. A megállapításokat írásban küldik meg a dolgozónak. A kiértesítéssel kapcsolatos reklamációk esetén az országos főigazgatóságot helyi tarifával hívható kék számon - 06-40-369- 369 - munkanapokon 8-tól 19 óráig érhetik el. A problémák személyre szóló rendezése érdekében a megyei igazgatóságon és balassagyarmati kirendeltségén október 8-tól külön ügyfélszolgálat működik, ezeket hétfőn 8-tól 18 óráig, kedden, csütörtökön és pénteken 8-tól 14 óráig kereshetik meg. A felmerült kérdések gyors megválaszolását segíti az igazgatósági 32/310-896-os, illetve a kirendeltségi 35/300-064-es telefonszám. Régi vágyam most valóm vált. Az idő kedvező az erdei túrához. Gyönyörű októberi napra ébredtem. Becsomagoltam egy-két szendvicset,' a kulacsba friss vizet öntöttem és elindultam a közeli erdőbe egy kis sétára. Az út ismerős. Sokat mentem erre fiatal koromban, amikor még nem volt buszjárat és gyalogosan erdőn keresztül érhettük el a várost. Mátraszeléről indultam egy kis tisztáson. Később beljebb mentem az erdőbe. Székvölgy- puszta fölé értem. Nehezen találtam meg a régi ösvényt, minden változik, az erdő is. Ahol régen hatalmas fák voltak, most kopasz dombhát fogadott, aztán mégis elértem az erdőt. A felhőtlen égen ragyogó nap táncoló fényfoltokat vetített felém a lombokon át. A napfényben fürdő virágok hirtelen felragyogtak A sokféle madárdalból összeállt a kórus. Aztán találtam egy kis patakocskát, amely mellett százszorszépek virítottak. A virágok fölött döngicsélő méhek. Köveken, letört faágakon bukdácsoltam és az avar csörgött a lábam alatt. Az erdő itt véget ért, és a vadvirágoktól tarkálló, sűrű fűvel benőtt, térdig érő fűben érkeztem egy tisztásra. A szél hullámokat rajzolt a fűszálakon. A mező szélére érve szederbokrokat pillantottam meg. Lenyűgözött a szépségük. Egy kis kitaposott ösvényen mentem tovább. Az ösvényt amerre haladtam, szúrós csipkebokrok szegélyezték. Kicsit elfáradtam és leültem 53 éves „gólyadoyenje” van Tajvan legtekintélyesebb orvosi egyetemének. A férfi - bár van egy cége - állami pénzen tanulhat, mivel ő az egyike annak a 180 hallgatónak, aki még júliusban megkapta az ösztöndíjat. Tajvan legöregebb egyetemi gólyája - ha minden jól egy hatalmas hársfa tövébe. Szemügyre vettem a tájat, közben meg is éheztem. Hátizsákomból elővettem egy szendvicset és eszegettem. Elmerengtem egy hatalmas fára néztem, melyre egy nagy csapat varjú szállt. Aztán összeszedtem magam és elindultam tovább. Az jutott eszembe, hogy talán vissza kellene menni a faluba, mert már jó utat megtettem. Alacsony köves dombokat hagytam magam mögött. Óvatosan leereszkedtem egy lejtőn, aztán megmásztam a következő dombot. Balra-jobbra hatalmas tölgyek magasodtak, kis juharfák, akácok, fűzfák színpompás serege vett körül. Ahogy ezt a csodálatos szépséget néztem, a hangok, a színek, a dombtetőről elém táruló látvány megható volt. Elfogott a boldogság érzete. Ismét leültem megpihenni. Elnyújtózkodtam és a lenyugvó nap felé fordulva, csukott szemmel élveztem arcomon a sugarakat. Kinyitottam a szemem és éreztem, hogy végig árad testemen a melegség. Elgondolkoztam, ha el is fáradtam egy kicsit, de a természet csodás szépsége mindenért kárpótol. Hazaérve tele voltam sok-sok élménnyel és nagyon jól éreztem magam. Biztatom idősebb társaimat is, ne féljenek egy kis elfáradástól Igaz a természet szépségébeá csak az tud örömet találni, akinek a lelke erre nyitott. _____________________VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ S algótarján megy - hét év alatt végez az egyetemen, ami után még négy év gyakorlati képzés következik, így 64 éves korára kezdhet praktizálni orvosként, egy évvel később pedig már kötelezően nyugdíjba kell mennie. A férfi mindezek ellenére igen boldog: 30 éves álmát valósítja meg. 53 ÉVES „gólyadoyen” Kilencvenesek klubja Balassagyarmaton Születésnapot ünnepeltek - Nótázás tárogatóval Nagy szeretettel köszöntötték a kilencvenesek klubjának tagjai a 92. születésnapját ünneplő Kamarás Józsefet, akit ajándékok sokaságával halmoztak el. Még a betegeskedő 88 éves Honti István is küldött a saját borából a jó barát ünneplésére, kedves felesége pedig egy tál finom pogácsával kedveskedett a társaságnak. A szintén gyengélkedő 89 éves Tornyos Vidor egy általa „anyatejnek” nevezett koktélt küldött Józsi bácsinak azzal a megjegyzéssel, hogy még száz évig iszogassa. Volt is nagy derültség ennek hallatán a barátságosra varázsolt Balassa Étteremben, ahol a törzshelynek számító belső sarokban vigadott a társaság. Kamarás József nem győzte köszönni az egymást követő tósz- tokat, amelyek mindegyike egy újabb száz év megélésére biztatta. Az „öreg Kamarás”, ahogy a városban nevezik a még aktív közéletet élő öregurat, büszkén mutatta a megyei lapban aznap megjelent írását, amelyben Balassagyarmat barátainak budapesti találkozójáról tudósított. Megemlítette, hogy még a kilencvenesek találkozóiról rendszeresen hírt adó Nógrád Megyei Hírlap felelős szerkesztője, dr. Csongrády Béla is köszöntötte, aki üdvözletét küldte a tiszteletre méltó kort megélő társaságnak.- Na, akkor engem is köszönthet a szerkesztő úr november 11-én, amikor én is 92 éves leszek, jegyezte meg Mogyorósi János bácsi nevetve és vörös sem sokkal többet, bólintott össze a veterán csapat. Kamarás Józsi bácsi elmondta, hogy régi iskolatársa, Koltay Jenő világháborús vezérkari őrnagy Balassagyarmaton tartózkodik rokonainál, Kenessey Miklósnál. Józsi bácsi elvitte őt Honti Pista bácsihoz, aki egykori katonája volt Koltay őrnagynak a Dnyeper mentén folyó harcokban és közösen emlékeztek a háborús időkre.- Én is ott voltam akkor, 1941-ben a gyorshadtestnél mint tüzértiszt - jegyezte meg Czirják Imre bácsi és könnybe lábadt szemmel azt mesélte, mikor Koltay hadosztály törzsfőnök telefonon búcsúzott tőle, mert nem lehetett tudni, hogy az oroszok támadása miatt élet vagy halál lesz a végsőkig kitartó magyar katonák sorsa.- Én is kaptam a napokban a minisztériumban egy kitünteboros poharát magasra emelte. - Erre igyunk, Jóska! A város neves cukrásza, Jagyutt Pali bácsi és élete párja, Rózsa néni gyönyörűséges tortával lepte meg az ünnepeltet és a közelmúltban névnapját tartó Rózsa néni sem maradt ki a köszöntésekből. Krekó Józsi bácsi, a nyugalmazott és hírneves sebész nem hagyta ki a nótázás lehetőségét, amelyet Menczel Miklós órásmester tárogatóval kísért. Nagy beszélgetésbe merült a 92 éves dr. Ibrányi Endréné és Zmeskal Kató néni, akik lánykorukat idézték. Közben ment az anek- dotázás. Szó esett a 89 éves Vaczó Lajosról, aki még naponta a szíjjártóműhelyben dolgozik, de nem jött el, mert nagyot hall. Mi Kamarás József (álló sorban jobbról az ötödik) 92. születésnapját ünnepelte a baráti kör tést a doni harcokért - szólt közbe Mogyorósi Jani bácsi és rázendített, hogy: „Öreg baka búcsúzik a századtól...” Aztán még egy verset is elmondott János bácsi, amely Noéról így szól: „Minden állatfajtából és növényből egyet vitt, hogy a nagy vész után ne nélkülözzön semmit.” Ám a legbölcsebben mégis azt tette, hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Neki köszönhetjük hogy a bort ismerjük, amiből erőnket és kedvünket leljük. Rajta tehát, urak! Töltsünk a pohárba, igyunk Noé apánkra! Éljen! Éljen! - harsogta a jókedvre derült asztaltársaság és rázendített, hogy: „Jó bor, jó egészség...” Az ország minden részében építészmérnökként megfordult 92 évében járó Gémes Endre bácsi a hatvanéves fiával, Györggyel érkezett, aki láthatóan jól érezte magát a kilencvenesek társaságában. Bemutatkozásában elmondta az érdeklődő társaságnak, hogy a Balassiban érettségizett, aztán a műszaki egyetemen szerzett diplomát, majd a MOL-nál volt tervező mérnök, de bármerre járt, nem felejtette el Balassagyarmatot. Szeretettel emlékeztek a napokban elhunyt Csikász István előadóművészre, költőre, festőre, akiről úgy szóltak, még hosszú időnek kell eltelni, hogy hasonló tudású, adottságú utóda legyen a városban, de messze környéken is. Úgy vélték, az ő példája is mutatja, hogy jobban megbecsülhetnénk értékes embereinket. Még kedves nótáját, a Kék nefelejcset is elénekelték és azt emlegették, hogy százak énekelték ezt a dalt Pistának a sírjánál. A társaság korelnöke, a 94. évébe lépett Specziár Sanyi bácsi is szólásra emelkedett és bejelen- _ tett, hogy egy arany pecsétgyűrűt adományoz hálája jeléül a kilencvenesek klubja éltetőjének, Szabó Endrének. Nagy volt az ováció és a monogramos gyűrű kézről kézre járt, míg végül a meghatódott delikvens ujjára került és hát erre koccintani kellett. Még fénykép is készült a mulatozó asztaltársaságról a város jeles fotósa, Suba Mihály jóvoltából, aki fiával, Ákossal a szomszéd asztaloknál vendégeskedett. A híres fényképészdinasztia sarjai barátságból és tiszteletből megörökítették a társaságot, amely hamarosan viszontlátta magát a gyorsan elkészített fényképeken. SZENDRE
