Nógrád Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 228-253. szám)

2001-10-26 / 249. szám

2001. OKTÓBER 26., PÉNTEK Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Madarat tolláról, embert szagáról Nem pusztán külleméről lehet fölismerni a megnyerő, vonzó, ro­konszenves, ellenállhatatlan, kedves embert: előnyös tulajdonsá­gai testszagában is érződnek - állapította meg Anja Rikowski és Kari Grammer, a bécsi Ludwig Boltzmann Viselkedéstani Intézet tudományos munkatársa. A kísérleti személyeket fölkér­ték: abból a célból, hogy testük ki­párolgása tartós maradjon, három napig aludjanak ugyanabban a pó­lóban. Ágyneműjüket előzőleg semleges, illat nélküli szerrel mos­ták ki, és maguk sem használhat­tak mást, csupán szagtalan szap­pant és sampont. És ez még nem minden! Étrendjüket is a kutatók határozták meg: a kísérlet előtt és alatt nem fogyaszthattak (fok) hagymát, alkoholt, nem do­hányozhattak és a szex mellőzésé­re is kérték őket. Függeüen szakér­tők csoportját felkérték, hogy mi­nősítse a kísérleti alanyok külle­mét, attraktivitását. Egy másik szakértő csoport dolga viszont az volt, hogy a használt pólók szagol- gatásával szimatolja ki, kit tart üla- ta/szaga alapján ellenállhatatlanul vonzónak. Természetesen a szaGértő nők a férfiak, a férfi szi­matok viszont a nők ruhadarabjai­nak „bukóját” szaglálták. Az ered­mény meghökkentő volt: a férfiak kivétel nélkül a különösen csinos nők holmija alapján döntöttek, az­az választották ki az általuk előző­leg nem ismert hölgyek pólóit! A nők viszont - ugyan, ki gon­dolta volna!? - már nem voltak ennyire határozottak. Csak azok­nak az orra bizonyult csalhatat­lannak, alak éppen a biológiai Brazil kőfaragó ingyenkönyvtára 19 ezer kötetes ingyenkönyvtárat üzemeltet Rio de Janeiró- ban egy sokáig analfabéta kőfaragó, aki nem haragszik meg azért, ha a kölcsönzött köteteket nem viszik vissza. Az immár híres kőfaragót, Evando dós Santost a költészet szeretete - és ennek révén egy pap - tanította meg olvasni. Ma övé a hatalmas város legneveze­tesebb könyvtára, amelyet in­gyen bocsát a meglehetősen sze­gény negyed lakosainak rendelke­zésére. Dos Santos maga is sze­rény körülmények között élő csa­ládból származik és Aquidabából, egy szegény észak­keleti településről költözött a nagyvárosba. Mindig nagyon sze­rette a költészetet, főként szűkebb szülőhazájának poétáit. Mint­hogy olvasni nem tudott, hallás alapján tanult meg számos költe­ményt. Rióban egy evangélikus papot meghatotta sorsa és megta­nította olvasni. Az irodalom gyö­nyörűségei így, mintegy csoda­képpen, elérhetőkké váltak szá­mára. A véletlen azonban tovább tágította lehetőségeit. Ő maga is olyan helyzetbe került, hogy nép­szerűsítheti az irodalmat, az olva­sást. Az történt ugyanis, hogy egy napon, amikor egy ház lebontá­sán dolgozott, talált egy halom, kidobásra ítélt könyvet. Hazavitte őket és ezek lettek könyvtárának első darabjai. A fejlesztés már könnyen ment. Szenvedélyének híre elterjedt és ha valakinek fe­leslegessé vált könyvei akadtak, csak Evando Dos Santost hívta. A könyvtárban, amelyet földi­jéről, Tobias Barretóról nevezett el, állandó a jövés-menés. Olvas­nivaló minden ízlés számára akad. Van itt Proust, Marx, Ken Follett... És a kölcsönzőnek elég a nevét beírnia egy kockás füzetbe. Van is, aki visszaél a helyzettel és a könyvet nem viszi többé vissza. Dos Santos azonban ezért nem haragszik. Fő, hogy plvasnak az emberek - mondja. És az újabb könyvek beszerzése nem problé­ma. Még író-olvasó találkozókat is szervez. A sokáig analfabéta kőfa­ragó könyvtára az egyetlen köz­könyvtár a 6 milliós lélekszámú Rio de Janeiróban - írja a madridi ElPais. A VILÁG LEGGYORSABB PLÉBÁNOSA Egy 2000 lelkes felső-ausztriai községben él a világ alighanem leggyorsabb plébánosa: a stop­peróra szerint 5 másodperc alatt tud templomá­ban teremni, mert a tűzoltóknál szokásos rúdon csúszik le a kolostora első emeletéről egyenesen a templom bejáratához. A lassan világhírességgé vá­ló pap 35 éves, teológiát végzett és ferences szer­zetes. A kissé szokatlan megoldást maga találta ki: a kolostorban végzett átépítés során útban volt egy lépcső, amelyet lebontottak, de ott maradt a he­lye, a nyílás a födémben. Ekkor támadt Friedrich Weinigwieser plébános úrnak az az ötlete, hogy nem csupán lépcsőn lehet közlekedni. Elment Linzbe tanulmányozni a tűzoltók módszerét, s néhány próbacsúszás után úgy döntött: ez a meg­oldás. Tulajdonképpen a papiak nappalijából egyene­sen a templom elé érkezik a hét méter magas rú­don, s mint a helybeliek mondják, gyorsabban ér oda, mint az árnyéka. „Nagyon praktikus megol­dás, és szórakoztató is” - indokolja a fura „közle­kedési eszközt”. Ma már sokan felkeresik a kis Pupping községet, hogy „akcióban” lássák a rú­don csúszkáló papot, ő meg nem kéreti sokáig ma­gát akkor sem, ha éppen nem siet a templomba. Szívesen lecsúszik a látogatók kérésére, egy jó fo­tó kedvéért is. Felfelé egy másik, meglévő lépcsőn közlekedik a páter. Cinke ne kopogtassa a kaptárt A méhészkedés a szécsényfelfalui Knrís Flórián szenvedélye A ló és az uborkasaláta, avagy a telefon előtörténete Mindenki tudja, hogy a telefont Alexander Graham Bell talál­ta fel, de Bell csupán az első volt, aki szabadalmaztatta alko­tását, s ezzel annak feltalálójaként vált ismertté. Ám létezett távhang-készülék Bell előtt is: Philipp Reis, egy hesseni pék­mester fia 1861. október 26-án mutatta be találmányát a Frankfurti Fizikai Egyesületben. Reis 1834-ben született, s tanár lett egy intézetben, ahol gyerekko­rában tanult. Úgy látszik, ez ele­gendő szabadidőt hagyott a barká­csolásra, mert a háza mögötti fé­szerben a telefon elődje mellett konstruált egy háromkerekű jár­művet és egy vízórát is. A feltaláló memoárjaiban megírta, hogy igye­kezetében nem a hang továbbítá­sának lehetősége vezérelte, hanem a fül működése iránti érdeklődés. Az egyik első, kezdetleges készü­lék megtekinthető a Taunus hegy­ségben lévő Friedrichsdorfban, a Reis egykori házában berendezett múzeumban. Az adó egy fából fa­ragott fül, sertéshólyag imitálja a dobhártyát, s egy áramvezetékhez kötött fémszalag a kalapácscson­tot. Amikor a hanghullámok meg­mozgatják a membránt, az áram­kör bezárul, vagy kinyílik. A vevő egy dróttal körültekert fém kötőtű volt, amelyet az áramlökések meg­mágneseztek, a rezonáló test pe­dig eleinte egy hegedű, később egy fadoboz volt. Találmánya Reisnek sem hírne­vet, sem gazdagságot nem hozott, s a dicsőséget Bell aratta le, aki egyrészt meghaladta Reis művét, amennyiben az adó és a vevő egyesítésével kétirányú kommuni­kációt biztosított, másrészt sze­rencséjére 1876-ban, amikor a tele­font szabadalmaztatta, Ameriká­ban már volt szabadalmi jog. Reis csúcsponton voltak, azaz termé­keny ciklusuk napjait töltötték. Más napokon a kevésbé vonzó­nak ítélt urak szagát is úgy minő­sítették, mintha gazdájuk való­ban „ez igen! "-fickó lenne. A bé­csi viselkedéstudományi szakem­berek arra a következtetésre jutot­tak, hogy miként az ember látha­tó külleme, akként az általa kibo­csátott szagok, Ulatok is tartal­maznak rokon- vagy ellenszenv­re, esztétikai megjelenésre utaló kódokat, amelyeknek észlelésére feltehetően ősidők óta megvan a képességünk. A kísérlet szerint a nőknek korlátozott mértékben. A férfiak viszont becsukott szem­mel is bármikor képesek azonosí­tani álmaik asszonyát az illatáról. Netán azért, mert a férfiak elmé­letileg mindig a biológiai csúcson vannak? ekkor már két éve halott volt. A német feltaláló'egyik tanár kollégá­ja emlékirataiban szól egy Reis há­zában tartott bemutatóról. A felta­láló sógora az adó mellett, a kert­ben egy könyvből olvasott fel, Reis pedig a házban hangosan tovább­adta közönségének azt, amit a ve­vőn hallgatózva megértett. Az egyik jelenlévő azonban gyanako­dott, hogy Reis kívülről tudja a könyvet. Odalépett az adóhoz, s olyan, értelmetlen mondatokat mondott, mint például ez: „A ló nem eszik uborkasalátát”. A felta­láló ugyan nem értette pontosan, mit nem eszik a ló, de kétkedő vendégét sikerült meggyőznie ar­ról, hogy készüléke működik. A távhangkészülék többszörös átdolgozás utáni, a fülre már nem hasonlító változatának első szak­mai bemutatója 1861-ben volt: a frankfurti fizikai egyesület tagjai hallhatták, amint egy távolabbi szobában két személy zenélt: egyi­Édesapám kerékpárt cserélt öt-tíz család méhért a szakáli ta­nyán lakó méhésszel. Velük együtt a Naiser kaptárakat is kaptuk. A második világháborús front után elkerültem bányába dolgozni. Barakban laktunk, he­tenként egyszer jöttem haza. Nem volt időm a méhészkedés­re. Ekkor már 30 családom volt. A méhészkedéssel járó minden munkát a bányászkodás mellett én csináltam. 1991-ben agyvér­zést kaptam, a bal oldalam lebé­nult. Ekkor Vaskó György tanár úr, aki segített nekem a méhész­kedésben és 80 családot vallha­tott magáénak, látva betegsége­met megkérdezte: Eladod-e mé­hecskéidet és mennyiért? Vála­szom után megvette. Este tíz óra volt, amikor a 30 családot és a felszerelést felpakoltatta, s el­szállíttatta Bács-Kiskun megyé­be, Sükösd községbe. Elhiheti nekem, nagyon megsirattam őket - pergeti vissza méhészke­désével kapcsolatos naptára lap­jait a máig is jól megtermett Kuris Flórián, szécsényfelfalui nyugdíjas méhész. Amikor kezdett kigyógyulni betegségéből, hozzáfogott kap­tárakat készíteni. Nem okozott neki gondot, mert kitanulta a kerékgyártó- és bognárszakmát. Ekkor 1997-et írtak.- Feleségem ebben az évben itthagyott, elköltözött az örök Nyugdíjas Rolling Stonesos Nyugdíjas lett a Rolling Stones basszusgitárosa. Bili Wyman, aki 65. születésnap­ját szerdán töltötte be, immár az öregkori nyugdíj mellett jogosult a kedvezményes au­tóbusz-használatra. Annak egyelőre nincs jele, hogy igénybe is veszi-e ezeket és más nyugdíjasjuttátásokat. Wyman születésnapját vaká­ción ünnepelte felesége és há­rom gyereke társaságában - jelentette a Reuters. A Rolling Stonesból a következő nyug­díjas Charlie Watts dobos le­het, de csak öt év múlva. Mick Jaggemek még hét évet kell várnia, hogy kézhez kap­ja első öregkori nyugdíját. kük kürtön játszott, másikuk éne­kelt. Az Egyesület mai elnöke sze­rint a Reis féle telefonnal ugyan a zenét jobban lehetett venni, mint a beszédet, de időközben bebizo­nyították, hogy érthető beszédet is lehetett vele továbbítani. A feltalálónak mindenesetre csalódást okozott a kollégák ma­gatartása, mert azt várta volna, hogy az Egyesület tegyen valamit a találmány értékesítése érdeké­ben, ám ez nem tartozott a testület feladati közé. Segítettek azonban abban, hogy ismertté váljon, be­mutatókat szerveztek neki s talál­mányának, s egy frankfurti cég el is kezdte szériában gyártani, s da­rabonként 21 guldenért árusítani a távhang-készüléket a világ minden tájára. Magánfelhasználók akkor még nem voltak, de szép számmal vásároltak belőle a szakemberek. Köztük volt Alexander Graham Bell is. ____________________ H. J. v adászmezőkre. A rákövetkező évben, 1998-ban Nógrádsápról vettem tíz családot, amit 25-re felfejlesztettem. Most is annyi van. Egyedül élek. Disznót, ba­romfit nem tartok, mert ha vé­letlenül bekerülnék a kórházba, méhecskéim odahaza két hetet kibírnának nélkülem. A családok már be vannak te­relve. A kaptárakat cseréppel ta­karta le a mester. Október elejé­től jövő március elejéig nem kell hozzájuk nyúlni.- Arra kell vigyáznom, hogy a cinke ne kopogtassa a kaptárt. Ugyanis nyugalom kell nekik az átteleltetéshez. Ha megzavarják nyugalmukat, megszívják ma­gukat, akkor vérhast kapnak. Kuris Flórián nem vándorol- tatja méheit. A szorgos segítő­társak a környékbeli akácost ke­resik fel hordásra. Mivel az idén az akácos elfagyott, a csipke és a vadvirág maradt számukra.- A méhecskék által össze­hordott termésből 120 kiló ve­gyesei adtam el az idén. Csalá­donként hat kilót. Hetvenhárom éves vagyok, ilyen rossz évre nem emlékszem.- Fogyasztja a saját termését1- Mindennap egy kávéskanál­ra valót. Örülök, hogy bírom még magam, nem kell gondozni senkinek. Valószínű ebben szerepe van annak, hogy nem volt iszákos, Keveset tudnak az emberek erről a Salgótarjánhoz közeli kisközségről, pedig megérde­melné a figyelmet. Nemcsak azért, mert kicsinysége ellenére van iskolája, óvodája, polgár- mesteri hivatala és orvosa is, ha­nem mert szép ez a tájék, az itt élők tiszta, rendszerető, szorgal­mas emberek, ezt mutatja az is, hogy a régi házakat szinte újjá­varázsolták. Az utak menti jár­daszegélyek, az ablakok, erké­lyek is virágosak. Megszépült ez a falu. Jól megépített és forgal­mas út szeli át, van vezetékes ivóvize, gáz- és telefonhálózata, vagyis lépést tart a fejlődéssel. Mátraszele két hegy közé te­lepült község, ha Salgótarján fe­lől közelítjük meg, balról a Bo­ros-, jobbról a Tordas-hegy fogja közre és így szinte ráborul az er­dő. Nagyobb részben bányász- családok lakták, de ez a jellegze­tessége már a múlté, hiszen a bányákat bezárták, a bányász­nemzedék elöregedett, részben kihalt. Az idősek egy része ma is Egész oldalas cikket szentelt a párizsi Libération a népzenei kutatást világszerte forradalma­sító magyar találmány - a fonog- ráfos gyűjtés - százéves történe­tének. Nidam Abdi, a lap Budapesten járt tudósítója a magyar és a nem­zetközi folklórkutatás új távlato­kat nyitó felfedezőjeként méltatja Vikár Bélát. A szenvedélyes et­nográfus, aki addig gyorsírással jegyezte le a magyar vidék akkor még feldolgozatlan népdalkin­csét, 1895-ben, a világon elsőként ismerte fel a fonográfos népdal­rögzítés jelentőségét. Az 1900-as párizsi világkiállításon szenzációt keltett ötszáz fonográfhengerből álló magyar népzenei anyaga - a 3. etnográfiai konferencia meghí­most sem fogyaszt alkoholt. A bányából ment nyugdíjba mint bányamester, végigjárva és meg­tanulva a különböző beosztá­sokhoz szükséges tudományt. A helyi endrefalvai volt termelő- szövetkezetben bányamesteri teendők ellátásával bízták meg a homokbányában.- Vannak-e irigyeU- Egyesek azt hisztik, a mé­hészkedéssel sok pénzt lehet keresni. Ilyenkor azt mondom: Nektek is lesz, ha kocsma előtt elfordítjátok a fejeteket. A mé­hészkedés szenvedély. Olyan, mint akit valamikor megcsapott a mozdony füstje. (Moldova György író ilyen címmel megje­lent irodalmi regényének közis­mert címét idézte.)- A tapasztalt méhész el tud­ja-e kerülni a méhcsípést?- Nekem senki se mondja, hogy nem csípte meg valame­lyik méhe. Én talpig beöltözöm, hogy... Zúgásukból meg tudom ítélni, milyen a hangulatuk. Ha valaki megvadította őket, akkor bizony csípnek. Kuris Flórián nyolc-tíz féle gyógyszert szed egyszerre.- Sohasem a betegség jár eszemben, hanem hogy mi kö­vetkezik a méheimnél. Ha netán erre jár, megmutatom önnek a kis méhészetemet - mondja bú­csúzóul. V. K. a régi szokások, hagyományok szerint él. Én több mint ötven éve ide jöttem férjhez, azóta is itt élek, itt neveltem fel a gyer­mekeimet. Szeretem ezt a he­lyet. A kedves, tisztaszívű, őszinte embereket, akik mindig tiszte­lettel voltak irántam, s én ugyanígy viszonyultam hozzá­juk. Itt vagyok itthon. Főút menti házunk fölött ál­landóan fújt a szél. Hogy szeret­tem, amikor reggelenként meg­suhogtatta az ágakat, kicsalta az erdő sóhaját! Hányszor megcso­dáltam a hegytetőn árnyat adó hatalmas tölgyfákat, bükkfákat, amikor családommal az erdőbe indultunk! Mátraszelének nagyon vonzó a környéke, bükkös, fenyves er­deje, gyanta-, fenyőillatú levegő­je, forrásvize szinte hívogató. Talán ennek is köszönhető, hogy nem ritkán hosszú életűek a szelei emberek. _______________________VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ M átraszele vottjai épp akkoriban kezdtek vi­tázni azon, miképp lehetne a hangrögzítő masinát a kutatásban alkalmazni - úja a francia lap szerzője. Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László népdal­gyűjtő munkásságának nemzet­közi kisugárzását emeli ki, meg­említve, hogy a 60-as években a magyar zenekutatók tapasztalatai öltöttek testet abban az UNESCO- programban, amely a harmadik világ zenéjének összegyűjtését eredményezte. A Libération tudósítója buda­pesti kirándulásán a százéves ma­gyar népzenekutatás értékeinek továbbélését ismerte fel a Hagyo­mányok Háza és a Fonó budai ze­neház Utolsó óra programjában. Vallomások Mátraszeléről Népzenekutatók dicsérete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom