Nógrád Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 228-253. szám)

2001-10-19 / 244. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2001. OKTÓBER 19., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 9. OLDAL „Szerelme” a vegyészet Dr. Kiss László vegyészmérnök, kandidátus, a Borsodi Vegyikombinátban dolgozott, amikor 1960-ban Nógrád községben vett egy hétvégi házat, amit átalakítod. Kezdetben csak nyaranta jöttek ide feleségével és unokájával. Nyugdíjasként most feleségével itt él, bár neje hétközben Budapesten az unokára vigyáz. Élet az otthonban- Moszkvában szereztem a vegyészmérnöki diplomát, aspi­ránsként is ott tevékenykedtem. Kandidátusi tudományos foko­zatot szereztem, utána Budapes­ten a műanyagipari kutatóinté­zetben dolgoztam majdnem negyven évet. A rendszerváltás előtt két esztendeig egy osztrák cégnél tevékenykedtem. Mivel a kutatóintézetben nem akartam már dolgozni, Kazincbarcikára mentem műanyagos vegyész­mérnöknek azért, hogy a gya­korlatban érvényesítsem, amit elméletben megtanultam - kez­di a beszélgetést dr. Kiss László vegyészmérnök, kandidátus. Életében 1991 jelentett nagy törést. Ebben az évben az ötezer főt foglalkoztató kazincbarcikai gyáróriásban kétezerrel csök­kentették a dolgozói létszámot. Aki elérte a nyugdíjkorhatárt, azt automatikusan kirúgták.- Ha nem fizettek volna egy fillért sem, akkor is szívesen ma­radtam és dolgoztam volna, mert nagyon szeretem a vegyé­szetet.- Mennyi időbe telt a nyugdí­jazást követő belső feszültsége végleges feloldása?- Tíz év kellett, hogy „kimen­jen” belőlem. Az első két-három esztendő volt a legnehezebb. Kétkedve tudtam elfogadni azt, hogy mennem kellett. Rettentő rossz volt átélni a feleslegesség érzését.- Mennyire sikerült beillesz­kedni mostani környezetébe?- Az eltelt időszakban igye­keztem, igyekeztünk beillesz­kedni, hogy ne tekintsenek „gyüttment”-nek, de eddig még nem sikerült ezt elérni. Unoká­mat viszont már befogadták.- Az önre szakadt szabad idő­ben milyen elfoglaltságot próbál ke­resni?- Kezdetben kertészkedtem. Mivel nem láttam ennek értelmét, mert rossz a föld, abbahagytam. Két-három éve csak a földet ásom fel és bevetem, a többi munka a fe­leségemre hárul. Hasznos, kelle­mes időtöltés céljából két éve Diósjenőre járok horgászni. Szakí­tok időt a tv-nézésre, főleg a parla­menti közvetítésekre. Ezenkívül kedvenc foglalatosságom az olva­sás. Részt veszek a község életé­ben, jelen vagyok a testületi ülése­ken. Rossz szájízzel említem, hogy a megígért csatornázás elmaradt. Szomszédaimmal jó viszonyban vagyok- A dipbmamimkájában fog­laltakat mennyire sikerűt megva­lósítania?- A témám a radioaktív sugár­zás hatása a mezőgazdasági termé­kekben, a sugárzás alkotóelemei­nek felépítése. Szegény az ország, emiatt a diplomamunkámban fog­laltakat nem sikerült megvalósíta­ni. - Majd kisvártatva hozzáteszi: - Japánban, ahol egy évig folytattam kutatómunkát, az állam az alkotó­tól a szabadalmát megveszi és megvalósítja. Azt nem tudom, de mások sem képesek pontosan megmondani, hogy hány évvel va­gyunk lemaradva tőlük e tekintet­ben. A vegyészmérnök úr Japánon kívül tudományos konferencián vett részt Londonban, Berlinben, Párizsban. Szakmai tevékenységé­ért a kutatóintézetben többször Ki­váló Dolgozó kitüntetéssel díjaz­ták. Más területen való helytállásá­ért állami elismerésben részesült. Dr. Kiss László vegyészmér­nöknek két felnőtt gyermeke van. Dr. Kiss László kandidátus ■ Egyik fiú, a másik asszony-lány. Mindketten elvégezték a külkeres­kedelmi főiskolát. A nős fiú önálló külkeres, az asszony-lány egy ki- adóhivatalnál menedzser. Dr. Kiss László szakterületein a szaknyelvet angolul jól beszéli, oroszul is kiválóan tud.- Moszkvai egyetemista ko­romban vettem feleségül kolléga­nőmet, akit harmadévesen ismer­tem meg. Ő is vegyészmérnök és kandidátusi tudományos fokozat­tal bír.- Milyennek ítéli meg saját egészségi állapotát?- Szedem a magas vérnyomás elleni gyógyszert. Egyébként nincs különösebb gondom.- Tiszteletlenség volna önnel szemben, ha egy gazdag életút részbeni megismerésekor ne kér­deznénk meg, mit vár még az élet­től?- Egy lottóötöst. Azt, hogy uno­kám elvégezze az egyetemet. Je­lenleg angolt és franciát tanul. Sze­retném megismerni, hogy meddig jutott az életben, hogyan érvénye­sül. A Rétsági Városi Állami Nép­egészségügyi Tisztiorvosi Szolgá­latnál kerestek egy vegyészt. On­nan érkezett a felszólítás, hogy ez ügyben feltétlenül keressem fel a városi hivatal vezetőjét. Ha újra a szakmámban dolgozhatom, akkor igent mondok.- Milyen érzéssel fogadná a megbízást?- Feldobna... ______________________________________ V.K. M ég nincs egy hete, hogy a Ceredi Segítő Kezek Alapít­vány egy ünnepi délutánt és kora estét a hetven éven felüli­eknek szóló, színes, jó hangu­latú rendezvényének szentel­te a faluházban. A helyi idős­élet másik vonalán, a folyama­tos ellátást nyújtó otthonban is zajlanak azonban az események. Előadás-sorozat, benne bibliaórák, találkozó más intézményekbe járó em­berekkel: ezek az utóbbi na­pokban itt tartott rendezvé­nyek, amelyeket azzal a céllal szervezett az otthon vezetése, hogy változatosabbá tegyék Négy nemzedék kézfogásáról szóló írással a címlapján megje­lent az Idősek Világa, a Nyugdí­jasok Nógrád Megyei Képvisele­tének tájékoztatója a réteget érintő helyi hírekkel, színes in­formációkkal. Hasábjain a más­fél százalékos nyugdíjemelés kapcsán, a megyei nyugdíjbizto­sítási igazgatóság igazgatója az Elszenvedte első közúti balese­tét a százéves Lady Morton, Skó­ciai legidősebb és egyik legaktí­vabb közéleti szereplője. Az idős hölgy, aki 74 évig balesetmente­sen vezetett, 100. születésnapjára kapott, vadonatúj ezüstszürke Nissan Micráját törte össze Edinburghben, amikor egy járda­szigetnek ütközött.- A járdasziget nem volt kivilá­gítva. En azonban jól vagyok, és úgy vélem az autóban sem kelet­lakóik mindennapjait. Szer­dán a somosi Naplemente és a salgótarjáni Aranykor idősek klubjából mintegy harminc­fős csoport látogatott el a cerediekhez, ismerkedtek a faluval, s együtt töltöttek né­hány órát az intézményben élő idősekkel. Az ezt megelő­ző napon Komlódi Nóra ad­ventista lelkészgyakornok bibliai témájú, október 18-án Szabó Judit szakfordító, író pedig az élet harmadik szaka­szával foglalkozó előadást tar­tott az öregeknek. ellátással összefüggő, fontos tudnivalókra hívja fel a figyel­met. Egy másik cikk a megyei képviselet Rétságon megtartott ülésére tekint vissza. Bányász­napi megemlékezések, a közel­múltban megtartott események is visszaköszönnek a további írásokban. kezett komoly kár, mivel nem mentem nagyon gyorsan - bosz- szankodottaz idős hölgy. Lady Morton azonban fogadal­mat tett, hogy a baleset nem veszi el a kedvét az autózástól, amely­nek jogosítványa megszerzése óta szerelmese.- Egyesek egyenesen gépko­csivezetésre születtek, és én ezek egyike vagyok... Vezetői vizsgát nem tettem, de az első naptól kezdve, hogy autóba ültem, jó so­Idősügyi fórum Az idős, beteg emberek házi gondozását szeretné bővíteni a kormány; idősügyi törvényt szeretne az idősügyi tanács - hangzott el a magyarországi idősellátásról rendezett konfe­rencián szerdán Sopronban.- Sokat javult Magyarorszá­gon az idősek helyzete - állapí­totta meg a fórumon Harrach Péter szociális és családügyi mi­niszter. Példaként a november­től kamatokkal együtt visszame­nőlegesen járó, összességében 1,7 százalékos nyugdíjemelést említette, miáltal 2001-ben és 2002-ben a törvény által előírt kötelező nyugdíjemelésnél 76 milliárd forinttal több jut a nyugdíjasoknak. E korosztály helyzetének javításaként érté­kelte a miniszter az adótörvény módosítását. A szociális törvény előző módosításakor a kormányzat a bentlakásos intézmények hely­zetén kívánt javítani. Még min­dig sok a rossz állapotú ingat­lan, ezek korszerűsítésére egy kilencéves programot dolgozott ki a szociális tárca; e szerint 2010-ig a felújításokra, átalakí­tásokra mintegy 100 milliárd fo­rintot kell költeni. A bentlaká­sos intézmények mellett a leg­fontosabbnak a házigondozás bővítését tartja a kormány. főr vagyok. Az emberek olyan modortalanok, amikor megkérde­zik, vezetek-e még. A jogosítvá­nyom 2004-ig szól - hangoztatta. Lady Morton 1927-ben vásá­rolta első autóját, ám szerinte a közlekedés akkoriban kevésbé ijesztő volt.-Manapságborzasztó a forga­lom. Én ugyan nem bánom, mert már hozzászoktam, de nagyon sajnálom a kezdőket - mondta az idős hölgy. Nemzedékek kézfogása: megjelent az Idősek Világa Százesztendős sofőr első balesete Irma néni új világa Irma néni alacsony, vékony, szinte légies testalkatú asszony. Ovális arcát mindig fekete fejkendő fogja keretbe, s ettől még korosabb­nak tűnik, mint amilyen. Amikor az ország túlsó szegletében megbú­vó kis faluból a városba költözött, s még büszkén hordta azokat a ruhá­kat, amelyek a több mint harminc évvel ez előtti konfekciós műhelyek­ből kerültek ki. Igazság szedni azonban jobban szerette a kékfestő kartonból készült ruhákat, de ab­ból már a gyerekkorában is keveset leheteti találni. Azt is inkább csak a kirakodó vásárokon. A nyugdíjas asszonyt a város­ban lakó fia évek óta unszolta, kö- nyörgött neki, fenyegette, hogy hagyja már ott a távoli vidéket, s költözzön hozzá a városba Ő azon­ban éveken át nem tudta magát rá­szánni, annyira kötötte az a vidék, a ház, a szálé, férje sírja a temető- bem Minden fa és bokor. Ifjúságá­nak, fiatalkorának kedvelt helyei S amikor a gyerek írta neki, hogy jöj­jön, mén nősülni készül hirtelen meggondolta magát, eladta a há­zat és a városban termett. Perszeez a váltás nem volt olyan gyors, mint gondolnánk, Irma néni a hátralévő életére szóló kötözés előtt eljött a vá­rosba körülnézni, hogy meg tudja-e szokni az új világot... Első pillantásm nyomasztotta a látvány. A számára szokatlan be­tonházak. A magas épületek. A ta­rost lárma, rohanás, a belvárosi tö­meg. Aznap este mikor a fiánál le­feküdt, és elmondta esti imáját, so­káig nem jött álom a szemére. Nem is a látottak jártak a fejében, ha­nem a jövő foglalkoztatta Mindig ugyanaz a kérdés villant fel lelki szemei előtt: kötözzön, vagy ne te­gye? Reggel arm ébredt, hogy a gyerek indul a munkába Már a nyitott aj­tóból szót vissza hogy a konyha- asztalon hagyott számám üzenetet. Aszednt cselekedjen, amíg haza nem jön. Felket, s megnézte, mi van írva a cédulára Csak kä sor, a hűtőben talál ennivalót, ha kedve tartja főz­het magának Hirtelen nagyon ma­gányosnak érezte az éléé. Először azt gondolta vissza fekszik, de végül nem tette. Megmosakodott, sajtot evett és tejet ivott rá Bosszankodott, mert a kenyér száraz vöt. Ezzel el­tet egy óra Kiszellőztette az ágyne­műt, és a helyére rakta Nézegette a gyerek könyvet. Tálát néhány ma­gazint, azokat is átlapozta Magá­nak sosem vásárok ilyesmit. Nem azért, mert nem szeretett olvasni, sosem mert erre költeni a szerény nyugdíjból Hirtelen meghallotta a közét vasúton haladó vonat jellegzetes za­ját. A lakás egyik ablakából éppen a kanyargó sínpárra látott. A dom­bok buja növényzete még takarta a közeledő vonatot, ám néhány má­sodperc múlva kibukkant a moz­dony, amely négy személykocsit vontatott. Irma néni valósággal gyönyörkö­dött az előtte elguruló vonatban, s eszébe jutott amikor ő is vasutas dolgozó vöt. Noha a szülőház kilo­méterekre ált a vasúttól ő már gye­rekkorában szerette a vonalokat. Amikor csak tehette, elszökött ott­hontól hogy a csillogó gyorsvonato­kat, a bmhán közlekedő tehervo- natokat bámulja a messzibe vezető sínpályákon. Felnőve a vasút nyúj­tott neki megélhetést, ahová a párja révén jutott be, aki már vasutas vöt, amikor összekötötték az életü­ket. A családalapítás követette az ő munkáját is, mert egy fizetésből ugyan meg lehetett élni szűkösen, hiszen azt minden hónapban biz­tosan meghozta a férje, de gyereke­ket nevelni már nagyon nehéz vöt. Náluk pedig nagyon hirtelen hár­mat is hozott a sors a családba. Ezért aztán, amikor tehette, mun­kába állt a kőzet áldomáson. A vonat eltűnt a kanyarulatban s ő visszazuhant a mai valóságba Kis ideig ehanácstalanodott, majd hirtelen ötlettel elhatározta, hogy sétálni megy. A fia ugyan óvta az üyen elhamarkodott lépéstől, hi­szen először jár ebben a városban, netán etévedhet. Mégis etndut. Bezárta maga után a bejárati aj­tót, demárattftet nem merte hasz­nálni, inkább lement a lépcsőkön. Szerencsére nem találkozott senki­vel, hiszen a lakók dolgoznak dél­előtt. Furcsa is vöt ez neki, hiszen a faluban tíz métert sem tehet meg valaki, hogy hárman is meg ne szó­lítanák Rá ne köszönjenek Meg ne kérdezzék, hogy van? A csendben csak a cipőjé halbtta kopogni. Kilesett a tárva lévő kapun. Az utcán nyüzsgőit az élet. Rántott egyet a vállán és nekivágott a forgal­mas utcának. Minden kirakat előtt megáit és bámulta az üvegek mö­gött meghúzódó árutömeget. Az egyik kirakatüvegben azonban ész­revette, hogy a háta mögött többen is állnak, de nem a kirakatot nézik, hanem őt. Megfordult, mire a mö­götte állók szétrebbentek. Bátorsá­got vett magán és egy fiatal lánykát szólított meg, hogy mi bámészkod- nivaló van rajta A kislánynak mo- solym szaladt a szája, s megkérdez­te, hogy mit mondott. Nem értette a dolgot, hiszen ő magyarul beszél Mit nem lehet ezen érteni A lányka kibökte, hogy furcsa szójárása van a néninek Ekkor döbbent rá, hogy olyan vidékre érkezett, ahol bizony az ő alföldi nyelvjárását csak nehe zen értik meg. Azt is észrevette vi­szont, hogy ezen a vidéken meg mintha csupa „á" betűvel ejtenék a szavakat. Ez a jelenet elvette a kedvét és hazament. Leült a televízió elé és addig nézte az adást, arrűgafiaha- za nem jött. Elmesélte neki a törté netet, mire a gyerek felnevetett. Amikor azonban látta, hogy az anyja ezt rossznéven vette megvi­gasztalta, hogy ő is megtanulja majd az itteniek nyelvét, ha végleg idekötözik Irma néni nem szót semmit. Másnap reggel felüt a vonatta és visszautazott a távot falujába Ott­hon aztán feledve a városi esetet, hozzálátott a kötözés előkésztésé hez. Először is vevőt keresett a ház­ra Szerencsésen sikerüt is megta­lálni Ekkor értesítette a fiát, hogy egy hét múlva jöhet érte a teherautó­val Majdnem minden úgy történt, ahogyan kigondolta Mire az autó megérkezett, összepakolta a bútort, mindazt a holmit, amit magával akart vinni az új világba A ház kö­rüt szerszámokat, hordókat, üve­geket, s minden olyan hasznos ap­róságot, amelyek nélkül családi há­zat nem lehet elképzelni, barátai­nak, ismerőseinek ajándékozta. Hisz, ha ő azt akkor tudta volna, hogy ezek jók lettek volna az új he­lyen is, dehogy vált volna meg tő lük! De nem tudta A faluban ma­radtak meg azt beszélték, hogy az Irma bőkezűségé csak az magya­rázhatja hogy a városban úriasz- szony lesz. Azon is csodálkoztak, hogy a használt bútort magával vi­szi. Kár fáradnia majd lesz ott neki új. Irma néni rövid ideig a fia laká­sában ét, de csak addig, amíg va­lamilyen lakást tudnak neki venni a ház árából. A bútorát, holmiját pedig a gyerek egyik barátjánál he­lyezték el egy garázsban. Három napba sem teh és megtalálták szá­mám azt a lakást, amit elfogadha­tó áron megvehettek, és neki is meg­nyerte a tetszésé. Igaz, nem a vá­rosközpontban, hanem attól kissé távolabb. A helyi járatú autóbusz- szal alig fél óm alatt elérhetik egy- mástafiávaL Irma nénit sok kíváncsi tekirtté vizslatta a beköüözés közben. A házban lévők azonban köszöntek neki, ami oldotta egy kicsit a visz- szafojtott izgalmát. De azért, ami­kor első este magám zárta új ottho­nának ajtaját, egy kicsit szepegett benne a félelem Nem tudta meg­mondani mitől tart, hiszen az ajtó­ra három zárat is felszereltetett. Si­kerük végre közel kerülni a fiához, mégis távol érezte magát. Nem any- nyim, mint korábban, de a köztük lévő néhány kiloméer távolság is nagynak tűnt. Gyorsan ágyba bújt, de most sem felejtett el imát mon­dani Istennek, s még azt is meglé­te, hogy megszámolta a szoba sar­któl. Korholta is magát a babonasá- gáért, de így legalább szép álmok­ban reménykedhetett. Másnap reggel zörgettek az ajta­ján. Riadtan ugrott ki az ágyból Magám kapta kopott pongyoláját és az ajtón keresztül kérdezte, ki az, mit akar? A jobb oldali szomszéd édeklődött, hogy kell-e valamit hozni neki, mivel a távolabbi boti­ba megy, szívesen megvásárolja. Zavarában azt válaszolta, hogy van mindene, mire a szomszédasz- szony elköszönt. Bent a szobában jutott eszébe, dehogy van mindene, se kényé, se tej a háznál Pirongat- ta magát és délelőtt, amikor senkit sem látott a lépcsőházban elosont megkeresni az üzleté. Irma néni már évek óta él a vá­rosban, a számám új világban. Aki azonban most találkozik vele csak a hanghordozásán venné észre, hogy nem itt született. Az öltözkö­dése is megváltozott. Igyekszik spor­tosan öltözködni. Persze csak amennyire a nyugdíja engedi A házban mindenkit ismer, őt is is­merik sokan az utcában. Számos barátnője van, akikkel együtt jár­nak kirándulni, gyógynövényeké gyűjteni Bejáratos a kőzett nyugdí­jasklubba is. Csaknem elfeledte már a távoli vidéké. Csak akkor homályosílja el szemé a leikéből fa­kadó pánt, amikor jönnek az ünne­pek, s akkor felszakad benne az el­halt hozzátartozók emléke. Az új világ azonban befogadta, s ez nyugalommal tölti el Őrömé pedig fia családjában, unokájában lett meg. ____________pádár/ucrás

Next

/
Oldalképek
Tartalom